Timár József     ☰ Budapest 1902.03.07   ☷ Budapest 1960.10.03   |   színész
630896
életrajzok

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Timár József; Gerstner (Bp., 1902. márc. 7. – Bp., 1960. okt. 3.): színész, Kossuth-díjas (1957), érdemes művész (1956). kiváló művész (1960). 1923-ban beiratkozott a Színművészeti Ak.-ra, de már 1924-ben felíépett, a Nemzeti Színházban. 1925 őszén szerződtette a Nemzeti Színház. 1945 után a Művész Színházban, a Magyar Színházban, a Pódium Kabaréban, a Vígszínházban, a Fővárosi Operettszínházban, az Ifjúsági Színházban lépett fel. Az 50-es években vidéken játszott, 1953-tól 1958-ig a Madách Színház tagja volt; majd ismét a Nemzeti Színház tagja lett. Egyik legnagyobb szerepe Willy Loman volt Az ügynök halála c. Miller-drámában (Nemzeti Színház, 1959) A Nemzeti Színházban Pethes Imre és Ódry Árpád szerepeinek örököse. Kimagasló szuggesztív erejű jellemábrázoló színművész volt. Filmen 1936-tól szerepelt. – F. sz. Hírnök (Szophoklész: Antigoné); Shakespeare-drámákban: Cassius (Julius Caesar), Edgar (Lear király), Antonius (Antonius és Cleopatra), Othello, Mercutio (Romeo és Julia); Lucifer (Madách: Az ember tragédiája); Ottó, Biberach (Katona: Bánk bán); Petronius Maximus (Teleki: Kegyenc); Gregers (Ibsen A vadkacsaa); Rank (Ibsen: Nóra); Orin (O’Neill: Amerikai Elektra); Fegya (Tolszroj: Élő holttest); Versin (Csehov: A három nővér); Tanner John (Shaw); Körorvos (Németh László: Villámfénynél); Agárdi Péter (Heltai: Néma levente). – I. f. Szenzáció (1936); A gyimesi vadvirág (138); Rózsafabot (1940); Lejtőn (1943); Egy ember tragédiája (1944): Semmelweis (1952); Harag napja (1953); Rokonok (1954); Gázolás (1955); Két vallomás (1957); Vörös tinta (1959). – Irod. Koch Lajos: T. J. (Bp., 1961); Keresztúry Dezső: „. . ahogy a csillag megy az égen . . .” (Film Színház Muzsika, 1965. 30. sz.): Csathó Kálmán: T. indulása (Írótársak között. Bp., 1965.).

Magyar színházművészeti lexikon, 1994

(Bp., 1902. márc. 7.–Bp., 1960. okt. 3.): színész. 1923-tól a SzAk növendéke volt, de már 1924-ben fellépett a Nemzeti Színházban. Hevesi Sándor 1925-ben szerződtette és 1950-ig volt tag. 1945–46-ban fellépett a Népvarietében, a Művész és a Magyar Színházban, a Pódium Kabaréban, a Vígszínházban, a Fővárosi Operett és az Ifjúsági Színházban is. Az ötvenes években ritkán – Miskolc 1951, Ifjúsági Színház 1952 – játszott. 1953–1958 között a Madách Színház, 1959–60-ban ismét a Nemzeti Színház tagja lett. Kimagasló tehetségű, erőteljes jellemszínész. Pethes Imre és Ódry Árpád szerepeinek örököse volt. Keresetlen, szinte eszköztelen ábrázolásmódja, jellegzetes, gazdag tónusú hangja széles szerepkörben érvényesült. József Attila, Ady, Radnóti avatott tolmácsolója volt. Filmezett is. 1957-ben Kossuth-díjat kapott. 1956-ban érdemes művész, 1960-ban kiváló művész kitüntetéssel jutalmazták. F.Sz. Ahmed khán (Herczeg F.: Bizánc); Nagy Imre (Németh L.: Villámfénynél); Edgar (Sh.: Lear király); VII. Gergely (Németh L.); Agárdi Péter (Heltai J.: A néma levente); Versinyin (Csehov: Három nővér); Othello (Sh.); Mercutio (Sh.: Rómeó és Júlia); Rank (Ibsen: Nóra); Színész (Gorkij: Éjjeli menedékhely); Willy Loman (Miller: Az ügynök halála). – Ir. Koch L.: T. J. (adattár, 1961); Demeter I.: Köszönöm a tüzet. T. J. élete (1971).Timár József; Gerstner

könyvei
róla szóló könyvek
film
filmszereplés
linkek