Bárczi Gusztáv     ☰ Nyitraudvarnok 1890.09.13   ☷ Budapest 1964.08.09   |   férfi, gyógypedagógus, orvos, országgyűlési képviselő, főiskolai tanár
630915
archontológia

Országgyűlés

képviselő
1953.05.17 - 1958.11.16

Országgyűlés

képviselő
1958.11.16 - 1963.02.24

Országgyűlés

képviselő
1964.11.19 - 1967.03.19
életrajzok

História TT

1910-ben a lévai tanítóképző intézetben tanítói oklevelet szerzett, majd tanulmányait a fővárosban folytatta, ahol 1913-ban a gyógypedagógiai tanárképző intézetben tanári oklevelet, a Pázmány Péter Tudományegyetemen 1921-ben általános orvosi oklevelet szerzett. Később az iskolaorvosi és a sportorvosi szakképzettséget is megszerezte. Egy évig Mártonfalván tanítóskodott, majd 1911-től Budapesten dolgozott, a Siketnémák Intézetében volt tanár. Már orvosként kollégájával megalapította a Nagyothallók Iskoláját. 1935-től a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban a gyógypedagógiai ügyek referense, 1936-tól a Gyógypedagógiai Nevelő Intézetben tanár, majd igazgató. 1942-től 1963-ig a budapesti Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola igazgatója, 1946-től tanszékvezető tanára volt. 1953. május 17-étől haláláig országgyűlési képviselő volt, minden alkalommal a Magyar Függetlenségi Népfront illetve a Hazafias Népfront budapesti választókerületében került megválasztásra, 1953-ban Kossuth-díjat kapott.

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Bárczi Gusztáv (Nyitraudvarnok, 1890. szept. 13. – Bp., 1964. aug. 9.): gyógypedagógus, Kossuth-díjas (1953). 1913-ban Bp.-en gyógypedagógiai tanári oklevelet szerzett. Még ugyanattól az évtől a bp.-i Siketnémák Intézetének tanára. 1921-ben megszerezte az orvosi oklevelet is a bp.-i egy.-en. Ezután orvosi gyakorlatot folytatott; Török Bélával létrehozta Bp.-en a Nagyothallók Iskoláját és tevékeny részt vett a fővárosi iskolaorvosi intézmény megszervezésében is. 1935-től a gyógypedagógiai ügyek referense a vallás- és közoktatásügyi min.-ban. 1936-tól tanár, 1937-től ig. a bp.-i Gyógypedagógiai Nevelő Intézetben. 1942-63-ban a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola ig.-ja, 1946-tól tanszékvezető tanára is. 1953-tól ogy.-i képviselő. Leírta a corticalis siketség kórképét; a hallási fogyatékosok számára ma már világszerte alkalmazott gyógyító-nevelő eljárást dolgozott ki. Az értelmi fogyatékosság problémájával foglalkozva új elméleti és gyakorlati eredményekhez jutott. E területen kifejtett munkássága különösen a Német Demokratikus Köztársaságban közismert, ahol 1958-ban személyes irányításával szervezték meg a brandenburgi imbecillisek intézetét Bárczi-Haus néven. Szakirányításával több film is készült (Tanuljunk meg baba-nyelven; Elsősegély; A gyógypedagógiai rehabilitáció Mo.-on pillanatképekben stb.). – F. m. Surdomutitas corticalis (VI. Nemzetközi Phonetikai és Beszédgyógytani kongresszuson tartott bemutatás és előadás, Bp., 1934); A surdomutitas corticalis gyógypedagógiai befolyásolása (Magy. Gyógyped., 1935. 4–5. sz.); Hallásébresztés–hallásnevelés (a Siketnémák és Vakok Oktatásügye, Vác, 1937. 9–10. sz.); Általános gyógypedagógia (Bp., 1959). – Irod. Szentgyörgyi Gusztáv: B. G. (Gyógypedagógia, 1964. 5. sz.); Gordosné Szabó Anna: B. G. (Ped. Szle, 1964. m. sz.).

Magyar orvoséletrajzi lexikon, 2004

Bárczi Gusztáv (Nyitraudvarnok, 1890. szept. 13. – Bp., 1964. aug. 9.) orvos, gyógypedagógus, főiskolai tanár, Kossuth-díjas (1953). 1913-ban siketnéma-tanári, 1921-ben orvosi oklevelet szerzett Bp.-en. 1913-tól a bp.-i Siketnémák Int.-nek a tanára. Létrehozta a bp.-i Nagyothallók Iskoláját, megszervezte az iskolaorvosi szolgálaton belül a hallásvizsgálatot. 1935-től a gyógypedagógiai ügyek referense a Vallás- és Közoktatásügyi Min.-ban, a bp.-i Gyógypedagógiai Nevelőint.-ben 1936-tól tanár, 1937-től igazgató. (Az intézmény ma az ő nevét viseli.) 1942–1943-ban a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola igazgatója, 1946-tól tszv. tanár, 1953–1958-ban országgyűlési képviselő. 1958-ban tervei alapján szervezték meg a brendenburgi imbecillisek iskoláját. Halláskárosodással, szellemi fogyatékosok rehabilitáló nevelési programjaival foglalkozott. – Fm.: Surdomutitas corticalis (Bp., 1934); Az egészségvédelmi nevelés vezérkönyve (1935); Hallásébresztés – hallásnevelés (Vác, 1937); Gyakorlati fonetika és hibás beszédjavítás (Bp., 1950); Általános gyógypedagógia (Bp., 1959): – Irod.: Szentgyörgyi G.: B .G. (Gyógypedagógia, 1964, 5. sz.); Gordosné Szabó A.: B. G. (Ped. Szle, 1964, 11. sz.); Kapronczay K.: B. G. (Orv. Hetil., 1974, 32. sz.).

könyvei

róla szóló könyvek
film
linkek