História TT

Egy járásbírósági telekkönyvvezető gyermeke. Érettségi vizsgái után, 1924-tól az Igazságügy-minisztérium számvevőségén dolgozott. 1937-ben a pécsi Erzsébet Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán államtudományi doktorátust szerzett. 1945. februárban belépett a Szociáldemokrata Pártba. A Közszolgálati Alkalmazottak Szabad Szakszervezetének titkárává választották. 1945. júniusban kinevezték Nógrád–Hont vármegye főispánjának és közellátási kormánybiztosának. 1946. februárban rendőr altábornagyi rendfokozatban az Államrendőrség országos főkapitánya lett. 1948-ban a pártegyesítés után az MDP tagja, bekerült az V. kerületi pártszervezet vezetésébe. Az 1949. május 15-i országgyűlési választásokon a Magyar Függetlenségi Népfront országos listájáról került be a törvényhozásba. 1950. augusztus 16-án az ÁVH letartóztatta, a szociáldemokraták elleni koncepciós perben 15 év fegyházbüntetésre ítélték, képviselői mandátumától megfosztották. 1955. november 26-án szabadult, 1956. augusztus 7-én rehabilitálták. 1956. december 24-ig a Budapesti Takarékgyújtós Üzem és a Belkereskedelmi Hűtő- és Üzletberendező Hivatal jogtanácsosa, átigazolták az MSZMP-be. 1956. december 24-én a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter első helyetteseként kinevezték az Országos Erdészeti Főigazgatóság vezetőjének. 1966-ban nyugdíjazták, a Dunakanyar Intéző Bizottság elnöke lett.

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Balassa Gyula (Bánffyhunyad, 1903. aug. 3. – Bp., 1974. ápr. 6.): jogász, országos rendőrfőkapitány. Ujságíró gyakornok volt. 1937-ben a pécsi tudományegy.-en államtudományi doktorátust szerzett. 1938–44-ben tisztviselő az Igazságügymin.-ban. A II. világháborúban katonaszökevényként kapcsolatba került a földalatti munkásmozgalommal. 1945–46-ban az SZDP tagja és Nógrád – Hont vm. főispánja, 1946–50-ben altábornagyi rangban orsz. rendőrfőkapitány volt. 1950-ben törvénytelenül letartóztatták, bebörtönözték (1955-ig); rehabilitálása (1956) után 1957-től 1966-ig, nyugdíjazásáig az Orsz. Erdészeti Főigazgatóságot vezette miniszterh.-i rangban. A Dunakanyar Intéző Bizottságának elnöke volt. Irányította a pilisi parkerdők és a Duna-kanyar fejlesztését. Nevéhez fűződik a nagykovácsi Erdészeti Nevelőotthon alapítása, a visegrádi panorámaút építése stb. Tevékenysége a sokoldalú erdőgazdálkodás megteremtésére és a tervszerű vadgazdálkodás megalapozására irányult. – Irod. Végső búcsú B. Gy.-tól (Az erdő, 1974. 5. sz.).

• Erdőgazdaság és faipar, 1957-1994
• Erdőgazdaságunk helyzete és fejlesztési célkitűzéseink, 1960
• Országos vadászati kiállítás, 1960
• Erdőgazdálkodás, 1965
• Egy nap az erdőn,

• Magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1981. XV, 900 o., ill. (Kiegészítések és helyesbítések az 1. és 2. kötethez 871-900. l.) 2. változatlan kiadás. 1985. XV, 956 l. (Függelék: Kiegészítések és helyesbítések a Magyar Életrajzi Lexikon I., II. és III. kötetéhez 871-956. l.), ()
• Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-. 16 db., ()
• Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub. I. köt. A-Cs. 2001; II. köt. D-Gy. 2002; III. köt. H-K. 2002.; IV. köt. L-Ő. 2003; V. köt. P-S. 2004.; VI. köt. Sz-Zs. 2007., ()

• Keserű emlékek   |☰  1965   |☰  szakértő
• Pisztrángok   |☰  1967   |☰  szakértő
• A magyar vizsla   |☰  1969   |☰  szakértő

• A magyar vizsla (r.: Hárs Mihály, 1969)
• Pisztrángok (r.: Hárs Mihály, 1967)
• Keserű emlékek (r.: Hárs Mihály, 1965)