Márkus László     ☰ Budapest 1927.06.10   ☷ Budapest 1985.12.30   |   színész
631038
életrajzok

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Márkus László (Bp., 1927. jún. 10. – Bp., 1985. dec. 30.): színész, Jászai-díjas (1956, 1963, 1972), Kossuth-díjas (1983), érdemes művész (1974), kiváló művész (1980). Először Szegeden, Lehotay Árpádnál tanulta a színészmesterséget, majd elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskolát, és 1951-ben a debreceni Csokonai Színházhoz szerződött. 1957-től haláláig a Madách Színház tagja volt. Egyike volt a legsokoldalúbb színészeknek, vérbő komédiás, kitűnő játékintelligenciával, nagyszerű humorral és kiváló jellemábrázolással. Egyaránt játszott komédiát, tragédiát, operettet, énekelt sanzonokat. Kritikusai a legjobb Molnár Ferenc-színésznek tartották, nyolc Molnár-szerepet játszott el hatalmas sikerrel. Gyakran szerepelt a rádióban, sok filmben játszott, és részt vett tv-játékokban. Közvetlenül a szilveszteri tv-műsor felvétele után az öltözőben halt meg. – F. sz. Rodrigo (Shakespeare: Othello); Bóni (Kálmán Imre: Csárdáskirálynő); Zülfikár (Huszka Jenő: Gül Baba); Claudius (Shakespeare: Hamlet); Báró (Gorkij: Éjjeli menedékhely); Szuszlov (Gorkij: Nyaralók); Kövér herceg (Brecht: Kaukázusi krétakör); Alkirály (Mérimée: A művésznő hintaja); Hlesztakov (Gogol: A revizor); Sévigné (Achard: A bolond lány); Néró (Hubay Miklós: Néró játszik); Piscsik (Csehov: Cseresznyéskert); Tigris Brown (Brecht: Koldusopera); Albert herceg (Molnár Ferenc: A hattyú); Turai (Molnár Ferenc: Játék a kastélyban); Norrison (Molnár Ferenc: Egy kettő három); Dr. Sárkány (Molnár Ferenc: A doktor úr); Viktor (Hubay-Vas-Ránki: Egy szerelem három éjszakája); Crofts (Shaw: Warrenné mestersége); Orgon (Molière: Tartuffe); Bódog (Szakonyi Károly: Adáshiba; vendégként a Játékszínben); Kalivoda (Polgár András: Töltsön egy estét a Fehér rózsában). – I. f. Álmatlan évek (1959); Két félidő a pokolban (1961); Csudapest (tv, 1962); És akkor a pasas (1966); Változó felhőzet (1967); Egri csillagok 1-2. (1968); Kiskirályok (tv, 1972); Az ötödik pecsét (1973); Tv-portréfilm (1985); A zsarnok szíve (1982). – Irod. Harangozó Márta: M. L. (Bp., 1984); Koltai Tamás: A M.-szerep (Kritika, 1986. 2. sz.); B. A.: M. L. halálára (Magy. Nemzet, 1986. jan. 2.); Lukácsy András: M. L. mosolya (Magy. Hírlap, 1986. jan. 15.); Ablonczy László: Méltóságos komédiás. Búcsú M. L.-tól (Film, Színház, Muzsika, 1986. jan. 11.); Cenner Mihály: M. L. emléke (Magy. Nemzet, 1987. jún. 11.).

Magyar színházművészeti lexikon, 1994

(Bp., 1927. jún. 1.–Bp., 1985. dec. 30.): színész. 1951-ben a SzAk elvégzése után a debreceni Csokonai Színház tagja lett. 1957-től haláláig a Madách Színházban játszott. Sokoldalú, vérbeli színésztehetség volt, humora kiválóan érvényesült vj.-okan, bohózatokban. Színészi talentuma a drámai szerepekben is hiteles alakításokat hozott létre. Emlékezetes figurákat teremtett Molnár Ferenc darabjaiban. Számos film, tévéjáték, rádiófelvétel őrzi művészetét. Kossuth-díjas (1983), Jászai Mari-díjas (1956, 1963, 1972), érdemes (1976) és kiváló művész (1980). F.Sz. Claudius (Sh.: Hamlet); Báró (Gorkij: Éjjeli menedékhely); Piscsik (Csehov: Cseresznyéskert); Hlesztakov (Gogol: A revizor); Sévigné (Achard: A bolond lány); Krehl (Molnár F.: Olympia); Viktor (Hubay M.–Vas I.–Ránki Gy.: Egy szerelem három éjszakája); Albert herceg (Molnár F.: A hattyú); Orgon (Molière: Tartuffe); Pickering ezredes (Shaw: Pygmalion); Dr. Sárkány (Molnár F.: A doktor úr); Harpagon (Molière: A fösvény); Turai Molnár F.: Játék a kastélyban). – Ir. Harangozó Márta: M. L. (1984).Márkus László

könyvei
róla szóló könyvek

filmszereplés
linkek