ABCD - Egri István

Egri István ☰ Budapest 1905.05.21 ☷ Budapest 1980.07.10 | rendező, színész

631513

Egry István (1007613 | - )
Klein István (1007614 | - )
Nagy István (2769358 | - )
Egri István (1007611 | - )

életrajzok

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Egri István (Bp., 1905. máj. 21. – Bp., 1980. júl. 10.): színész, rendező, érdemes művész (1963), kiváló művész (1974), Náray Teri színésznő férje. E. Márta és E. Kati színésznők apja. 1929-ben végezte a Színművészeti Akad.-t, ahol Ódry Árpád tanítványa volt, utána Hevesi Sándor rendezői tanfolyamán nyert oklevelet (1930). Színészpályáját a bp.-i Belvárosi Színházban kezdte, onnét a Kamaraszínház, majd a Vígszínház szerződtette. A Színházi Élet pályázatán 1937-ben díjat nyert mint legjobb fiatal epizodista. 1938-tól a zsidótörvények megfosztották a színpadra lépés lehetőségétől. Pályatársait korrepetálta, cikkei jelentek meg napilapokban. 1943-ban munkaszolgálatra rendelték, az auschwitzi koncentrációs táborból 1945-ben tért vissza. Előbb a bp.-i Nemzeti Színházban játszott, majd a Vígszínház tagja, 1947-ben főrendezője. 1948-ban magánszínházat alapított, a Pesti Színházat, amelynek ig.-ja volt a színházak államosításáig, 1949-ig. 1949-1949 között számos darabot rendezett a Magy. Rádióban. 1949 őszén az Ifjúsági (Petőfi) Színházhoz került, színész, rendező, főrendező volt. 1956-ban a társulat ig.-vá választotta. 1958-tól a Néphadsereg Színház (Vígszínház), a Jókai (Thália) Színház, majd a József Attila Színház rendezője volt. 1964-ben a Nemzeti Színház tagja lett, 1975-től a Madách Színházban működött tovább. 1971-ben a győri Kisfaludy Színházban rendezésében került színre Mo.-on először Racine Berenice c. tragédiája, a díszleteket Victor Vasarelyvel készíttette. 1976-ban a Magy. Televízióban Racine Britannicusát rendezte szintén Vasarely díszleteivel. 1976-tól a győri Kisfaludy Színház művészeti tanácsadója volt. 1971-től a Zeneművészeti Főisk.-n az operaénekes növendékeket tanította beszédre és színészijátékra. Sokoldalú, nagy kultúrájú, színes művészegyéniség volt. – M. Színház egy életen át (Sivó Emil előszavával Bp., 1990). – F. sz. Kömény Móka (Tamási Áron: Énekes madár); Bartolo (Beaumarchais: Figaro házassága); Polgármester (Gogol: Revizor); Szincov (Gorkij: Ellenségek); id. Huber Sándor (Zilahy Lajos: A szűz és a gödölye); Neuville (Diderot: Apáca); Evlia Cselebi (Kárpáthy Gyula: Zrínyi); Krehl ezredes (Molnár Ferenc: Olympia); Napóleon (Sardou: Szókimondó asszonyság); Besszemenov (Gorkij: Kispolgárok); Seres Sándor (Fejes Endre: Rozsdatemető); Püspök (Sartre: Az ördög és a jóisten); Horster kapitány (Ibsen-Miller: A nép ellensége). – F. r. Arisztophanész: A nők összeesküvése; Balzac-Kolozsvári Grandpierre Emil: Tőzsdelovag; Molière: A férjek iskolája; Shaw: Szent Johanna; Rostand: Cyrano de Bergerac; Molnár Ferenc: Olympia; Pagnol: Toppaze; Schiller: Tell Vilmos; Vészi Endre: Fekete bárány; Vészi Endre: Don Quijote utolsó kalandja; Hubay Miklós: Egyik Európa; M. Achard: A bolond lány; Molière: A fösvény; Csiky Gergely: Kaviár; Tersánszky Józsi Jenő: Kakuk Marci; Sánta Ferenc: Éjszaka; Pirandello: A csörgősipka; Racine: Berenice. – I. f. Kölcsönkért kastély (1937); Talpalatnyi föld (1948); Semmelweis (1952); Föltámadott a tenger, 1-2. (1953); Szakadék (1956); Szegény gazdagok (1959); Két félidő a pokolban (1961); Az utolsó basa (1964). – Irod. Gách Marianne: Találkozás E. I.-nal (Film, Színház, Muzsika, 1976. jan. 3.); Major Ottó: E. I. fejfájára (Tükör, 1980. júl. 20.); Cserés Miklós: E. I. emlékezete (Rádió és Televízió Újság, 1980. aug. 11.); Barabás Tamás: A sétáló ember (Esti Hírlap, 1981. júl. 18.); Léner Péter: Egy tiszta ember. Emlékezés E. I.-ra születésének 85. évfordulóján (Film, Színház, Muzsika, 1990. máj. 26.).

Magyar színházművészeti lexikon, 1994

(Bp., 1905. máj. 21.–Bp., 1980. júl. 10.): színész, rendező. 1929-ben szerzett diplomát a SzAk-n. Egy évadot töltött a Belvárosi Színházban, és közben elvégezte Hevesi Sándor rend.-i tanfolyamát. 1931–32-ben a Magyar, 1931–1933 között a Kamara Színházban játszott, majd szerződés nélkül maradt. Felléptidíjasként kisebb szerepeket kapott a Vígszínházban, és részt vett a Márkus László alapította rövid életű Új Thália munkájában. Az 1935–36-os évadtól a Vígszínház szerződött tagja lett. A zsidótörvények őt is érintették. 1939 után nem léphetett színpadra. Tanítványokat vállalt, cikkeket írt. 1944-től munkaszolgálatos volt, 1945-ben Auschwitzból tért vissza. A Nemzeti Színház szerződtette. Az 1939-es szolnoki Énekes madár rendezését leszámítva ekkor debütált rend.-ként a Figaro házasságával. 1946-ban vendégként, 1947-től tagként dolgozott a Vígszínházban. 1948-ban elvállalta a Pesti Színház igazgatását. Az államosításkor az Ifjúsági Színház élére került. 1950-ben a Belvárosi Színház főrend.-jévé nevezték ki, majd a színház megszűnésekor az 1951 végén induló A Magyar Néphadsereg Színházához helyezték, amelynek 1953-ban főrend.-je lett. 1956-tól a Petőfi Színház főrend.-je, majd a társ. kívánságára ig.-ja volt. 1958-ban a József Attila, 1962-ben a Jókai Színházhoz szerződött. 1965–1975 között, majd 1978-tól haláláig a Nemzeti Színház tagja volt. 1975–1978 között a Madách Színházban játszott és Győrben rendezett. Markáns egyéniségű karakterszínész, rend.-ként elemző, a műre koncentráló, az irodalmi anyagot tiszteletben tartó művész volt. Különösen vonzódott a francia irodalomhoz és színházművészethez. Műveltsége, felkészültsége, mesterségbeli tudása, a színész ismerete és szeretete, szigorú embersége, önmagával szembeni igényessége, kíméletlen munkabírása tette ideális színházvezetővé. 1974-ben kiváló művész lett. 1946–1948 között színészmesterséget és rendezést tanított a SzAk-n. F.Sz. Kömény Móka (Tamási Á.: Énekes madár); Gyulus (Szép E.: Háromlevelű lóhere); Evlia Cselebi (Kárpáthy Gy.: Zrínyi); Id. Huben Sándor (Zilahy L.: A szűz és a gödölye); Besszemenov (Gorkij: Kispolgárok); Porfirij (Dosztojevszkij–Baty: Bűn és bűnhődés); Seres Sándor (Fejes E.: Rozsdatemető). F.R. Kotnyelesek, Férjek iskolája (Molière); Ellenségek (Gorkij); Cyrano de Bergerac (Rostand); Tell Vilmos (Schiller); Szent Johanna (Shaw); Topaz (Pagnol); Ilyen nagy szerelem (Kohout); Don Quijote utolsó kalandja (Vészi E.); Fanni hagyományai (Szabó M.); A bolond lány (Achard); A fösvény (Molière); Sötét galamb (Örkény I.); Bérénice (Racine). F.M. Színház egy életen át (1990).Egri István; Klein

könyvei

róla szóló könyvek

film

Grófi szérűn …? |☰ 1996 |☰ rendező
A Fesztyek avagy honfoglaló martosiak | id. Feszty István emlékének |☰ 1998 |☰ rendező

filmszereplés

linkek

PIM

Amicus: 1122