Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Hont Ferenc (Szeged, 1907. ápr. 4. – Bp., 1979. márc. 11.): rendező, igazgató, színházesztéta, az irodalomtudományok kandidátusa (1964), Görög Ilona színésznő férje, Kossuth-díjas (1949). Miután Bécsben és Berlinben színésznek tanult, hazatérve Szegeden 1925. ápr. 22.-én fellépett Karinthy Frigyes Holnap reggel c. tragikomédiájának főszerepében. 1925-től 1927-ig Párizsban Gémier mellett tanulta a rendezést. Hazatérve 1928-1937-ig a szegedi színház rendezője volt, de közben bp.-i színházakban (Új Színház, Magyar Színház, Bethlen téri Színház) is rendezett. 1933-ban megalapította a Szegedi Szabadtéri Játékokat és ő rendezte elsőként szabadtéri színpadon Az ember tragédiáját. Tagja volt a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának. 1935-38-ban az Országos Színészegyesület Színészképző Iskolájában tanított. 1935-1937 között A Színpad, 1938-1939-ben a Független Színpad c. folyóiratokat szerkesztette. 1937-1943-ig vezette a Független Színpad színjátszó csoportját. Ő mutatta be Csokonai Tempefőijét, Madách Civilizátorát, Molière Dandin Györgyét. Utóbbit 1942-ben betiltották. A háború alatt munkaszolgálatosként került a frontra, majd átszökve a szovjet csapatokhoz, hadifogoly. 1945. jún.-ban tért haza. 1945-1949-ig a Színház- és Filmművészeti Főiskola főigazgatója, a Madách Színház igazgatója, 1948-1949-ben az Állami Filmgyártó Vállalat művészeti vezetője, 1950-1951-ben az Ifjúsági Színház igazgatója, 1951-1952-ben a Madách Színház rendezője volt. 1952-ben alapító igazgatója az Országos Színháztörténeti Múzeumnak, majd annak 1957-ben történt átszervezésekor elnöke a Színháztudományi és Filmtudományi Intézetnek, 1959-től 1969-ben történt nyugdíjazásáig a Színháztudományi Intézet igazgatója és az ITI (Nemzetközi Színházi Intézet) magyarországi elnöke. Szerkesztette a Színháztörténeti Értesítő (1953), Nagy Magyar Színészek (1957) és a Magyar Színháztörténet (1962), A színház világtörténete (1972) c. műveket. Számos szakcikke jelent meg a folyóiratokban. Oktatói munkáját előbb a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, majd egyetemi docensként a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen folytatta. 1941-től élete utolsó napjáig vezetett naplót, ebből részleteket közölt a Tiszatáj (1982. 4. sz.), a Kritika (1985. 2. sz., 10. sz., 12. sz.) – M. A színjáték (Bp., 1932); Színház és munkásosztály (Bp., 1935); A színészi képzelet fejlesztése Bp., 1936); Az eltűnt magyar színjáték (Bp., 1940); Költészet a dobogón (Bp., 1942); A rendező munkája (Bp., 1952); A színjátszó munkája (Bp., 1952); Valóság a színpadon (Bp., 1960). A cselekvés művészete (1972); Kis színházesztétika (Bp., 1976). – Irod. B: H. F. hatvan éves (Kritika, 1977. 4. sz.); Péter László: H. F. -születésének 75. évfordulóján (Csongrád Megyei Hírlap, 1982. ápr. 2.); Sas György: Egy élet a színház szolgálatában (Dunántúli Napló, 1982. ápr. 6.); Kazimir Károly: H. F. emlékezete (Színház, 1979. 7. sz.); Tolnai Gábor: H. F. koporsójánál (Kortárs, 1979. 6. sz.); Csaplár Ferenc: Nekr. (Somogyi Könyvtári Műhely, 1980. 1-2. sz.).

Magyar színházművészeti lexikon, 1994

Hont Ferenc; Holtzer(Szeged, 1907. ápr. 4.–Bp., 1979. márc. 11.): rendező, színháztörténész, esztéta. Az irodalomtudomány kandidátusa. Színésznek készült, Gál Gyulánál tanult, 1925-ben Forgács Rózsi Kamaraszínházában, majd Szegeden lépett színpadra. 1925–1927 között Firmin Gémier mellett Párizsban dolgozott. 1928–1929-ben a szegedi színház főrend.-je volt. 1928-ban az Új, 1928-ban a Magyar Színházban, 1931-től 1933-ig Szegeden rendezett. 1933-ban megalapította a Szegedi Szabadtéri Játékokat, s a Dóm téren színre vitte Az ember tragédiáját. 1935-ben a Színpad c. lap szerk.-je lett. 1935–36-ban rövid ideig a Bethlen téri Színház főrend.-jeként működött. 1935-től 1938-ig az Országos Színészegyesület Színészképző Iskolájában tanított. 1936-ban a Magyar Színháztudományi és Színpadművészeti Társaság titkárává választották. 1937–1943 között a Független Színpadot vezette; 1937–38-ban az azonos c. folyóiratot szerkesztette. 1943-ban munkaszolgálatra hívták be, ahonnan Moszkvába szökött, majd 1945 júl.-ában tért haza. 1945–1949 között a SzAk-n a színjáték elméletét és gyakorlatát tanította. 1948–49-ben a Magyar Állami Filmgyártó Vállalat műv.-i ig.-ja, 1949–50-ben a Népművelődési Minisztérium osztályvezetője, 1950–51-ben az Ifjúsági Színház ig.-ja. 1951–52-ben a Madách Színház rend.-je volt. 1953-tól 1957-ig az Országos Színháztörténeti Múzeum, 1957–1959 között a Színház- és Filmtudományi Intézet, 1959-től 1969-ig a Színháztudományi Intézet élén állt. 1945-ben, 1949-ben a Nemzeti Színházba, 1962-ben Pécsre és Kaposvárra hívták meg rendezni. 1957-től 1972-ig az ITI magyar tagozatának elnöke. 1959-től az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara esztétikai tanszékén docensként, az Egyetemi Színpad Universitas együttesének tanár-elnökeként is tevékenykedett. Kossuth-díjas (1949). F.M. Szerkesztette a Magyar színháztörténet (1962), a Színházi kislexikon (1969), A színház világtörténete, 1–2 (1986) c. köteteket. Könyvei: A színjáték (Szeged, 1932); Színház és munkásosztály (Szeged, 1935); A színészi képzelet fejlesztése (1936); Az eltűnt magyar színjáték (1940); Költészet a dobogón (Monor, 1942); Valóság a színpadon (1960); A cselekvés művészete (1972); Kis színházesztétika (1978). F.R. Shaw: Szent Johanna; Madách I.: A civilizátor; Molière: A nők iskolája; Scserbacsov: Dohányon vett kapitány; Gáspár M.: Hamletnek nincs igaza.

• A színjáték, 1932
• Színház és munkásosztály, [1935]
• A színpad, 1935
• A színpad, 1935-1937
• A színészi képzelet fejlesztése, 1936
• A színészi képzelet fejlesztése, 1936
• Független színpad, 1937-1938
• Az eltűnt magyar színjáték, [1940]
• Költészet a dobogón, 1942
• Örök színház, 1942
• Örök színház, 1942
• Duda Gyuri, [1947]
• Duda Gyuri, [1949]
• Az apák ifjúsága, [1950]
• Az apák ifjúsága, [1950]
• Az apák ifjúsága, [1950]
• Az apák ifjúsága, [1950]
• Az apák ifjúsága, [1950]
• Az apák ifjúsága, [1950]
• Az apák ifjúsága, [1950]
• Az apák ifjúsága, [1950]
• Az apák ifjúsága, [1950]
• Az apák ifjúsága, [1950]
• Az apák ifjúsága, [1950]
• Az apák ifjúsága, [1950]
• Az apák ifjúsága, [1950]
• Az apák ifjúsága, [1950]
• Farkasok és bárányok, [1951]
• A rendező munkája, 1952
• A színjátszó munkája, 1952
• Práca režiséra, 1953
• Színháztörténeti értesítő, 1953-1955
• A színjátszó munkája, 1954
• A magyar színészet hőskora, 1956
• A magyar színészet hőskora, 1956
• Nagy magyar színészek, 1957 [!1958]
• Az ismeretlen Sztanyiszlavszkij, 1960
• Színházbarát, 1960
• Valóság a színpadon, 1960
• Valóság a színpadon, 1960 [!1962]
• Theatrum, 1961-1965
• From a director's notebook, 1962
• Magyar színháztörténet, 1962
• Hamletnek nincs igaza, 1963
• Színházi tájékoztató, 1963
• Teatrum, 1963
• Új színház, 1966
• Sur l'histoire du théatre hongrois, 1970
• A cselekvés művészete, 1972
• A színház világtörténete, 1972
• Kis színházesztétika, 1976
• Kis színházesztétika, 1978
• A színház világtörténete, 1986 [!1987]
• A színház világtörténete, 1986 [!1987]
• A színházesztétika alapjai,
• Az eltűnt magyar színjáték,
• Emlékezés a vigadói estekre,
• Emlékezés a vigadói estekre,

• A munkásmozgalom Csongrád megyei harcosainak életrajzi lexikona. Főszerk. Antalffy György. Szeged, MSZMP Csongrád Megyei Bizottsága, 1987. 510 o., XVI t., ()
• Én a komédiát lejátsztam, Mulattattam, de nem mulattam. [Bp.], Magyar Színházi Intézet, 1981. 201[1] o., ill., ()
• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János. 19 db., ()
• Ki kicsoda? Életrajzi lexikon magyar és külföldi személyiségekről, kortársainkról. Szerk. Fonó Györgyné, Kis Tamás. Bp., Kossuth, 1969. 617 o., ()
• Ki-kicsoda? Kortársak lexikona. [Bp.], Béta Irodalmi Rt., [1937]. 937 o., ()
• Magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994. XV, 993 o., ill., ()
• Magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Benedek Marcell. Bp., Akadémiai Kiadó, 1963-1965. 3 db. ill., ()
• Magyar múzeumi arcképcsarnok. Főszerk. Bodó Sándor, Viga Gyula. Bp., Pulszky Társaság-Tarsoly Kiadó, 2002. XV, 984 o., ill., ()
• Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-., ()
• Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994. 882 [4] o., ill., ()
• Magyar Színművészeti Lexikon. Szerk. Erődi Jenő és Kürthy Emil összegyűjtött anyagának felhasználásával... Schöpflin Aladár. [Bp.], Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete, [1929]. ill., ()
• Munkásmozgalomtörténeti lexikon. Szerk. vezetője Vass Henrik. Bp., Kossuth Könyvkiadó, 1972. 637 [1] o., ()
• Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-. 16 db., ()
• Sándor János: Százados színházkrónika. Szegedi színházi és színészeti regiszter. Szeged, Ariadne Press Bt., 1998. 358 o., ()
• Színészeti lexikon. Szerk. Németh Antal. Bp., Győző Andor, 1930. 2 db. 1099 o., ill., ()
• Színházi kislexikon. Főszerk. Hont Ferenc, szerk. Staud Géza. Bp., Gondolat, 1969. 535 o., 38 t., ()
• Új filmlexikon. Főszerk. Ábel Péter. Bp., Akadémiai Kiadó, 1971-1973. 2 db., ()
• Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub. I. köt. A-Cs. 2001; II. köt. D-Gy. 2002; III. köt. H-K. 2002.; IV. köt. L-Ő. 2003; V. köt. P-S. 2004.; VI. köt. Sz-Zs. 2007., ()
• Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994. 3 db.; 2. jav., bőv. kiad. 2000. 3 db.; CD kiad. 2000., ()
• Új magyar lexikon. Bp., Akadémiai Kiadó, 1959-1962. 6 db. Kieg. kötet, 1962-1980. 1972, 1981; Kieg. füzet. 1983., ()

• Ébredés az első szerelmes éjszakából | Talpalatnyi föld   |☰  1948   |☰  művészeti vezető
• Úttörők   |☰  1949   |☰  művészeti vezető