História TT

Értelmiségi családból származott, apja evangélikus lelkész, főesperes. A középiskolát a pozsonyi evangélikus líceumban végezte. Beiratkozott a Magyar Királyi József Műegyetemre, de 1918-ban behívták katonának; rövid ideig az olasz fronton harcolt. Leszerelése után még az évben beiratkozott a budapesti tudományegyetem bölcsészkarára, majd 1923-ban Szegeden magyar művelődéstörténetből egyetemi doktori címet szerzett. Egyetemista korában újságírással kezdett foglalkozni. 1920-tól Az Est külső, majd belső munkatársa. Beutazta egész Európát, 1923–1924-ben két évet töltött az Egyesült Államokban; inas, csomagkihordó és segédtisztviselő volt, közben tudósította Az Est-lapokat. Sokoldalú újságírói tevékenységet fejtett ki; a riportok mellett többek között képzőművészeti kritikákat írt a Magyarország című lapba, több haladó mûvészt elsőként mutatva be a nagyközönségnek. 1936-tól 1939-ig a Magyarország szerkesztője, de amikor a Teleki-kormány átvette az újságot, lemondott a tisztségről. Az Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt. és a Pesti Napló Rt. felügyelőbizottsági tagja. 1938 májusában írók, művészek, tudósok egy csoportjával a nyilvánosság előtt tiltakozott a zsidótörvények ellen. 1939-ben Bajcsy-Zsilinszky Endrével megindította a Független Magyarország című hetilapot, amelyet Bajcsy-Zsilinszky kiválása után tovább szerkesztett. 1942-ben részt vett a Magyar Történelmi Emlékbizottság megalakításában. 1943-ban belépett a Független Kisgazdapártba, a polgári tagozat egyik alapítója; 1944-ben beválasztották a tagozat öttagú intézőbizottságába. Az 1944. március 19-i német megszállás után bujkálni kényszerült. Részt vett a Magyar Front, a nemzeti ellenállási mozgalom csúcsszerve munkájában. 1945. februártól bekapcsolódott a kisgazdapárt újjászervezésébe. rövid ideig a párt sajtófőnök-helyettese, a budapesti szervezet intézőbizottságának a tagja. A párt tulajdonába került Független Nyomda vezérigazgatója, hamarosan főrészvényese lett. Az 1945. november 4-i választásokon az országos listán pótképviselővé választották. 1947. január 21-én behívták a Nemzetgyűlésbe. 1947. január 31-én az FKGP PB megbízta a párt sajtóügyeinek az irányításával. 1945-től ismét a Független Magyarország főszerkesztője, 1946-tól a Magyar Újságírók Országos Szövetsége ügyvezető alelnöke, 1947. március 9-től elnöke. 1947. március 14-én kinevezték tájékoztatásügyi miniszterré, tisztét 1947. szeptember 24-ig töltötte be. Május 31-től külügyminiszter is volt. 1947. június 29-én az újjáalakult FKGP Polgári Tagozat társelnökévé választották. 1947. augusztus 31-től Heves és Nógrád-Hont vármegyei választókerületben ismét képviselő, mandátumát a Magyar Függetlenségi Népfront listáján is megőrizte. 1953. május 17-én a MNFF Borsod-Abaúj-Zemplén megyei listájáról, 1958. november 16-ától a Hazafias Népfront Nógrád megye listájáról kapott mandátumot.1967. március 19-étől haláláig Budapest 19. számú egyéni választókerület képviselője volt. 1947. szeptember 24-től 1948. november 17-ig a Köztársasági Elnöki Hivatal vezetője. A Történelmi Emlékbizottság főtitkáraként előkészítette és irányította az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc centenáriumának a megünneplését. 1948. április 17-tôl az FKGP Politikai Bizottságának a tagja, a párt társelnöke, egyúttal a Budapest III. kerületi szervezet elnöke és az országos fegyelmi bizottság tagja. 1948. szeptember 23-tól 1949. április 12-ig az Országgyűlés alelnöke. 1949. augusztus 23-tól haláláig az Elnöki Tanács tagja. 1949 júniusától 1950 januárjáig a Kultúrkapcsolatok Intézetének az elnöke. 1951. január 27-től 1957. április 12-ig népművelési miniszterhelyettes. 1953-ban egyetemi tanárrá nevezték ki. 1955. május 18-tól a Hazafias Népfront főtitkára. 1956-ban átvette az evangélikus egyház egyetemes felügyelői tisztét. 1957. április 12-től 1958. szeptember 6-ig miniszterhelyettesként a Művelődésügyi Minisztérium egyik újjászervezője. 1958 szeptemberétől haláláig a Magyar Nemzet főszerkesztője volt. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa és az Országos Béketanács Elnökségének a tagja, a Magyar–Szovjet Baráti Társaság és a Magyar ENSZ Társaság elnöke volt.

Kis Újság

A mi jelöltjeink Mihályfi Ernő a Kisgazda Párt társelnöke, főszerkesztő, 1898-ban szüleiéit Nvgrud megyében. Bér községben. Apja evangélikus főesperes volt. Középiskolai tanulmányait Pozsonyban végezte, a budapesti egyetemen magyar művelődéstörténetből doktorál! Beutazta egész Európái és két esztendőt töltött az Egyesült Államokban is. 1920-tól újságíró, 1936-ban mint felelős szerkesztő átvette a Magyarország című lap vezetését és ezt a lapot a Kisgazda Párt politikai irányának szolgálatába állította. 1939 őszén, mikor a Magyarországot kormánylappá alakították át, Mihályfi Ernő kivált a szerkesztőségből és Bajcsy-Zsilinszky Endrével megalakította a Független Magyarországot, amely a nemzeti ellenállás lapja lett. Egyik aláírója volt annak a kiáltványnak, amelyben a szellemi élet emberei állást foglaltak az első zsidótörvénnyel szemben. – Egyik alapitója a Kisgazda Párt polgári tagozatának s a Történelmi Emlékbizottságnak, amely a második világháború alatt Budapesten az első tömegdemonstrációt szervezte meg az akkori rendszerrel szemben. 1944 március 19. után bujdosásra kényszerült, tevékenyen részt vett a föld alatt dolgozó Magyar Front szervezésében és munkájában. A felszabadulás után részt vett a párt újjászervezésében, mint a következetesen baloldali szárny egyik vezetője. Tovább szerkesztette a Független Magyarországot, 1946-ban az Újságíró Szövetség ügyvezető elnökévé, 1947-lien elnökévé választották meg. 1947-ben behívták az országgyűlésbe. 1947 március 14-én tájékoztatási miniszter lett, majd hónapokon keresztül vezette megbízott külügyminiszterként a külügyminisztériumot is. Az1947-es választások után miniszteri ranggal a Köztársasági Elnöki Hivatal vezetőjévé nevezték ki. 1948 novemberében az országgyűlés alelnöke lett. Részt vett a párizsi világbéke-kongresszuson, mint a magyar békeküldöttség tagja.

Kortárs magyar írók, 1945-1997

(Bér, 1898. szept. 3.-Bp., 1972. nov. 20.): újságíró.Magyar Szabadság Érdemrend bronz fokozata 1946, ezüst fokozata 1947; Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal és nagykeresztje 1947; Kossuth Érdemrend I. osztály 1948; Magyar Népköztársasági Érdemrend I. fokozat 1950; Munka Érdemrend 1955; Munka Vörös Zászló Érdemrendje 1958, 1968; Rózsa Ferenc-díj 1962; Munka Érdemrend arany fokozata 1965; Felszabadulási Jubileumi Emlékérem 1970; Magyar Népköztársaság Zászlórendje I. fokozat 1970.MIHÁLYFI ERNŐM.: Nagy elődök - méltó utódok. Negyvennyolctól-negyvennyolcig. A magyar ifjúság könyve, 1948; Tízezer kilométer a béke birodalmában. Kínai útinapló, 1951; A mérges csók - Herman Ottó cikkei nyomán egy mai búcsújáróhelyről < A mérges írók*MÉL3>, szerk., bev., 1962; Emlékirat helyett. Válogatott cikkek [s. a. r. Mihályfi Ernőné és Balogh György], 1975; Művészek, barátaim, képzőműv. írások, 1977.[ÚMIL,MÉL3]

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Mihályfi Ernő (Bér, 1898. szept. 3. – Bp., 1972. nov. 20.): újságíró, lapszerkesztő, kisgazdapárti politikus, miniszter, Rózsa Ferenc-díjas (1962). Mihalovits Sámuel ev. lelkész fia. A bp.-i műegy.-en tanult, majd 1918-ban behívták katonának, rövid ideig az olasz fronton harcolt. Még ugyanebben az évben Bp.-en a bölcsészeti karra iratkozott be. Szegeden doktorált (1923). Egy.-i hallgató korában újságírással is foglalkozott. 1920-tól Az Estnek külső, majd belső munkatársa volt. 1923-ban az USA-ba ment; inas, csomagkihordó, segédtisztviselő volt, közben tudósításokat küldött Az Estnek. Feleségül vette Tápay-Szabó Gabriella írónőt. 1924-ben hazatért; ismét Az Estnél dolgozott. Sokoldalú újságírói tevékenységet fejtett ki. A Magyarországba képzőművészeti kritikákat írt; több haladó művészt mutatott be elsőként a közönségnek. Barátja volt többek között Derkovits Gyula, Pátzay Pál. 1934-ben, miután elvált feleségétől, nőül vette Fischer Ilona (Filo) grafikust. 1936-tól a Magyarország felelős szerk.-je; A Független Kisgazda Párt (FKgP) politikáját támogatta, szembeszállt a reakciós irányzatokkal. Írt lapjában többek között Bálint György, Darvas József, Veres Péter. 1939-ben, miután a kormány átvette a Magyarországot, szerk.-i tisztéről lemondott. Bajcsy-Zsilinszky Endrével megindította a Független Magyarországot, melyet Bajcsy-Zsilinszky kiválása után is szerk. 1942-ben részt vett a M. Történelmi Emlékbizottság megalakításában; belépett a FKgP-ba. Szerk. a Magyar Nemzetet is. 1944 márc.-ától, a német megszállás kezdetétől szülőfalujában, Béren bujkált. 1945 után a fővárosban az FKgP balszárnyának egyik vezetője lett, mint a városi értelmiséget tömörítő ún. Fórum-kör tagja. 1945. febr.-ban a FKgP-ban a sajtófőnök h.-e. Tagja volt a bp.-i szervezet Intéző Bizottságának. Ismét megindította a Független Magyarországot, az Orsz. Nemzeti Bizottság lapját, s egy ideig szerk. a Világot is. 1947-től haláláig ngy.-i, ill. ogy.-i képviselő, az Elnöki Tanácsnak megalakulásától (1949) tagja volt. 1947. márc. 17.–szept. 24. között tájékoztatásügyi miniszter; a Történelmi Emlékbizottság főtitkáraként előkészítette 1848–49 centenáriumának megünneplését. 1947. máj. 31.–szept. 24. között ideiglenes megbízással külügymin., szept. 24-től 1948. nov. 23-ig a köztársasági elnöki hivatal vezetője, 1948. nov. 23-tól 1949. ápr. 12-ig az ogy. alelnöke volt. 1949. jún.-1951. jan. között a Kultúrkapcsolatok Intézetének elnöke, 1949. szept.-től 1951. jan.-ig, majd 1957. szept.-től haláláig a Magyar Nemzet főszerk.-je. Közben 1951. jan. 27-től 1957. ápr. 12-ig népművelési min.-h. volt. 1957. ápr. 12-től 1958. szept. 6-ig mint művelődésügyi min.-h. a minisztérium újjászervezését vezette. 1956-ban átvette az ev. egyház egyetemes felügyelői tisztét. A Hazafias Népfront és az Orsz. Béketanács elnökségének tagja, a Magyar–Szovjet Baráti Társaság és a Magy. ENSZ Társ. elnöki tisztét töltötte be. Emlékére felesége és fia a Magyar Nemzet fiatal újságírói és rajzolói részére alapítványt tett, ennek díját minden év szept. 2-án egy tehetséges fiatal kapja. Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el, így a Magy. Népköztársaság Zászlórendjével (1965). Portréfilm készült róla (bem. posztumusz, 1978). – M. Nagy elődök – méltó utódok. Negyvennyolctól-negyvennyolcig. A magyar ifjúság könyve (Bp., 1948); A mérges csók (szerk. és a bevezető tanulmányt írta, Bp., 1962); Emlékirat helyett (cikkek, tanulmányok, Kállai Gyula bevezetőjével, Bp., 1975); Művészek, barátaim (képzőművészeti írások, Pátzay Pál bevezetőjével, Bp., 1977). – Irod. Kállai Gyula: A haladás szolgálatában (A múltról a jelennek, Bp., 1976); Faragó Vilmos: M. E. (Élet és Irod., 1972. 48. sz.); Radó György: Brazíliai levél M. E.-ről (Magy. Nemzet, 1977. nov. 20.); G. P.: Emlékezés M. E.-re (Magy. Hírlap, 1978 nov. 24.); Horváth György: Emlékezés M. E.-re (Magy. Nemzet, 1978. szept 3.).

Politika CD

1898. szeptember 3-án született Béren (Nógrád megye). 1920-1936 között az Est újságírója, majd szerkesztője, 1936-1939 között a Magyarország c. lap felelős szerkesztője. A Kisgazdapárt egyik alapítója. 1945-ben a Független Magyarország főszerkesztője. 1949-1951-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnöke, 1953-tól egyetemi tanár. 1955-1956 között a HNF főtitkára. 1949-1951 között, majd 1958-tól a Magyar Nemzet főszerkesztője. Tájékoztatásügyi miniszter, majd külügyminiszter 1947-ben. A köztársasági elnöki hivatalának főnöke 1947-1948-ban. Parlamenti képviselő 1947-1972 között, országgyűlési alelnök 1948-1949-ben. Az Elnöki Tanács tagja 1949-1972 között. Népművelési miniszterhelyettes 1951-1957 között, művelődésügyi miniszterhelyettes 1957-1958-ban. 1972. november 20-án hunyt el Budapesten.

• Föl a kezekkel!, [1931]
• Bokros Birman Dezső önéletrajza és képei, [1949]
• Román költők antológiája, 1951
• Épül szocialista hazánk, 1952
• Tízezer kilométer a béke birodalmában, 1952
• Egy szó..., 1953
• A magyar sajtó 250 éve, 1954
• Kisfaludi-Strobl Zsigmond gyűjteményes kiállítása, 1954
• Kisfaludi-Stróbl Zsigmond gyűjteményes kiállítása, 1954
• Der Freiheit zum Gruss, 1955
• Szabadságunk köszöntése, 1955
• Tributes to our freedom, 1955
• Fritz Cremer, a Német Demokratikus Köztársaság kétszeres nemzeti díjas művészének kiállítása a Műcsarnokban, [1958]
• Nem utópia!, [1960]
• Gádor István kerámikusművész gyűjteményes kiállítása, [1961]
• Magyarország, 1961
• A mérges csók, 1962
• Cselekedjetek, cselekedjetek, cselekedjetek!, 1962
• Hungary in pictures, 1962
• Hungria en imagenes, 1962
• La Hongrie par l'image, 1962
• Novaâ Vengriâ v illÛstraciâh, 1962
• Ungarn in Bildern, 1962
• 1514, 1963
• Id. Szabó István Kossuth-díjas szobrászművész gyűjteményes kiállítása, 1963
• Ungarn in Bildern, 1963
• Die Margareteninsel, 1964
• L'Ile Marguerits, 1964
• Margaret Island, 1964
• Margitsziget, 1964
• Hungario sur bildoj, 1965
• Hungary in pictures, 1965
• Hungria en imágenes, 1965
• La Hongrie par l'image, 1965
• Madarsko v obrazech, 1965
• Novaâ Vengriâ v illustraciâh, 1965
• Ungarn in Bildern, 1965
• Węgry, 1965
• Escher Károly munkássága, 1966
• A Szovjetunió magyar szemmel, 1967
• Gádor István kiállítása, [1971]
• A barátság útján, 1971
• Az utolsó percek, 1971
• Visionen eines Botanikers, 1971
• Emlékirat helyett, 1975
• Művészek, barátaim, 1977
• Képzőművészeti kiállítás Mihályfi Ernő hagyatékából Palotás, 1978. szeptember 3 - október 3., 1978
• Mihályfi-gyűjtemény, 2014

• Berényi Zsuzsanna Ágnes: Budapest és a szabadkőművesség. Bp., Szerző, 2005. 314, [1] o., ()
• Bölöny József: Magyarország kormányai. Az 1987-1992 közötti időszakot feldolg. és sajtó alá rend. Hubai László. 4. bőv., jav. kiad. Bp., Akadémiai Kiadó, 1992. 486 [1] o.; 5. bőv. jav. kiad. Bp., Akadémiai Kiadó, 2004. 549 o., ()
• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János. 19 db., ()
• Ki kicsoda? Életrajzi lexikon magyar és külföldi személyiségekről, kortársainkról. 2. átd., bőv. kiad. Szerk. Fonó Györgyné. Bp., Kossuth, 1972. 611 o., ()
• Ki kicsoda? Életrajzi lexikon magyar és külföldi személyiségekről, kortársainkról. Szerk. Fonó Györgyné, Kis Tamás. Bp., Kossuth, 1969. 617 o., ()
• Kislexikon. Szerk. Ákos Károly. Bp., Akadémiai Kiadó, 1968. 941 o., 16 t., 4 térk., ()
• Kortárs magyar írók 1945-1997. Bibliográfia és fotótár. Szerk. F. Almási Éva. Bp., Enciklopédia Kiadó, 1997, 2000. 2 db., ()
• Kortárs Magyar Művészeti Lexikon. Főszerk. Fitz Péter. Bp., Enciklopédia Kiadó, 1999-2001. 3 db., ()
• Kubinyi Ferenc: Fekete lexikon. Thousand Oak, Malomfalvi Kiadó, 1994. 303 o., ()
• Magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1981. XV, 900 o., ill. (Kiegészítések és helyesbítések az 1. és 2. kötethez 871-900. l.) 2. változatlan kiadás. 1985. XV, 956 l. (Függelék: Kiegészítések és helyesbítések a Magyar Életrajzi Lexikon I., II. és III. kötetéhez 871-956. l.), ()
• Magyar Hírlapírók Országos Nyugdíjintézetének . . . évi jelentése. Bp., 1940-1943. 4 db., ()
• Magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Benedek Marcell. Bp., Akadémiai Kiadó, 1963-1965. 3 db. ill., ()
• Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-., ()
• Művészeti lexikon. Fel. szerk. Lajta Edit. Bp., Akadémiai Kiadó, 1965-1968. 4 db., ()
• Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-. 16 db., ()
• Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub. I. köt. A-Cs. 2001; II. köt. D-Gy. 2002; III. köt. H-K. 2002.; IV. köt. L-Ő. 2003; V. köt. P-S. 2004.; VI. köt. Sz-Zs. 2007., ()
• Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994. 3 db.; 2. jav., bőv. kiad. 2000. 3 db.; CD kiad. 2000., ()
• Új magyar lexikon. Bp., Akadémiai Kiadó, 1959-1962. 6 db. Kieg. kötet, 1962-1980. 1972, 1981; Kieg. füzet. 1983., ()
• Vida István-Vörös Vince: A Független Kisgazdapárt képviselői 1944-1949. Bp., ELTE Szociálpolitikai Intézet, 1991. 260 o. (Történeti elitkutatások.), ()

• A fekete leves (r.: , 1943)