Szabó Miklós     ☰ Budapest 1935.05.06   ☷ Budapest 2000.09.22   |   férfi, politikus, történész, országgyűlési képviselő, országgyűlési képviselőjelölt
638336

 

életrajzok

94-es képviselői életrajzok

1935. május 6-án született Budapesten. Apai nagyapja egy túrkevei, 20. kat. holdas, református vallású parasztember, aki a téeszesítés során, 1950-ben felakasztotta magát. Édesapja, Szabó Károly felsőkereskedelmi iskolai végzettséggel első generációs középosztálybeli magántisztviselő lett: a Fővárosi Közmunkák Tanácsa felügyelete alatt működő Szent Margit Gyógyfürdő Rt. cégvezetője. 1945 után a Fővárosi Ingatlankezelő Vállalat főkönyvelője. A Nemzeti Parasztpárt tagja volt. Anyai ági rokonsága is református, hajdú eredetű, elszegényedett dzsentricsalád. A nagyapa boltossegéd, önállósodása után boltja, földje lett, ezért az 1950-es években őt is kulákká nyilvánították. Édesanyja, Tömöri Matild a háztartást vezette. Öccse 1940-ben született, ötvös-ékszerész szakmunkás és restaurátor. Első feleségétől elvált, 1986-ban kötött újra házasságot, felesége Balás Fruzsina. Két leánya van, Flóra (1963) és Zsófia (1967), nevelt fia Tóth Marcell (1975). Az elemi és a középiskolát Budapesten végezte, 1954-ben érettségizett az óbudai Árpád Gimnáziumban. Felvették az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára, magyar nyelv és irodalom-történelem szakra. 1956-tól történészszakképzésben vett részt. Mint egyetemista élte végig a Petőfi Kör vitáit. Az 1956. november 4. utáni utóvédharcokban az ELTE BTK MEFESZ-szervezetének egyik alapítója. Miután a KISZ megalakulásával a MEFESZ-t 1957. márciusban betiltották, az 1956 örökségét őrizni kívánó diákszervezetben való részvétele meghatározta pályafutását. Diplomáját megszerezve 1958-ban - rossz káderlapja miatt - Vácra került, nevelőtanár lett a 204. sz. Szakmunkásképző Intézetben. 1959-ben visszakerült a fővárosba, az MTA Történettudományi Intézetében kapott könyvtárosi állást. 1967-ig volt könyvtáros, ezután tudományos kutatói beosztásba került. Témája a magyar századelő újkonzervatív gondolkodása, szervezetei és a Horthy-korszak ideológiai irányzatainak az elemzése. Számos szaktanulmányt publikált a vizsgált korszakok ideológiatörténetéről, könyve azonban csak 1989-ben jelenhetett meg (Politikai kultúra Magyarországon 1896-1986), a Medvetánc- Atlantis Kiadónál. Első felesége révén rokonságba került Gáli Józseffel, az 1956-os Igazság című lap szerkesztőjével, és megismerkedett többek között Mécs Imrével, Rácz Sándorral, Széll Jenővel, Haraszti Sándorral. Nyílt ellenzéki politikai tevékenysége 1978. januárban kezdődött, amikor aláírta a csehszlovákiai Charta '77 mozgalom bebörtönzött tagjaival szolidaritást vállaló nyilatkozatot. 1979. szeptembertől a demokratikus ellenzék szervezte hétfő esti 'repülő egyetemek' rendszeres előadója, a 20. századi politikatörténet tabu témáiról, a szovjet és a magyar kommunista párt történetéről, a népi demokráciákról és 1956-ról beszélt. Az előadások szövege nem jelent meg, de a gépelt példányok sok helyre eljutottak. Az illegális Beszélő első számában saját nevén írt a Bibó-emlékkönyvről. Az illegális akciókért két munkahelyi fegyelmit kapott (1979, 1985), de a legkomolyabb megtorlástól, az elbocsátástól megvédték. 1979-től 1986-ig publikációs tilalom alatt állott, konferenciákra sem utazhatott, egyedül a régi Mozgó Világ és a Medvetánc című folyóiratok közölték írásait. A Demszky Gábor által szerkesztett illegális Hírmondóban magyar tárgyú cikkeit Fortinbras Jenő, szovjet témájú írásait Kibicz Gyula álnéven jelentette meg; több cikket Krasznai Zoltánnal együtt írt. 1985. júniusban a monori értelmiségi találkozó egyik korreferátumát tartotta. 1985. novemberben a Rakpart Klubban nagy nyilvánosság előtt először ő tartott előadást 1956-ról. 1986. decemberben a harmincéves évfordulóra emlékező féllegális-ellenzéki 1956-os konferencia egyik előadója volt. A Szabad Kezdeményezések Hálózatának alapítója, szóvivője. Hamarosan belátta, hogy a Hálózat politikai szervezetnek alkalmatlan, és a helyzet gyors változásával az idő is túlhaladt rajta. Az 1988. november 13-i kongresszuson a párttá alakulást képviselte, a Szabad Demokraták Szövetsége alapító tagja, az 1990. évi választásokig a párt országos ügyvivője, az Elvi nyilatkozat és az első pártprogram egyik megfogalmazója volt. Az 1990. évi országgyűlési választásokon Budapest 13. sz. (IX-XX. ker.) választókerületében az első fordulóban harmadik lett, a második fordulóból a Fidesz jelöltje javára visszalépett, mandátumát pártja budapesti listáján szerezte. 1990. május 3-tól a honvédelmi állandó bizottságban, azon belül az elvi, politikai, doktrína, külkapcsolatok, katonai hírszerzés albizottságban dolgozott. Az SZDSZ 1990-ben megszerzett második helyét a radikális politika sikereként értékelte, helyeselte az 1991-ben követett offenzív, kormánybuktató politikát. Tölgyessy Péter elnöksége idején kikerült a pártvezetésből, Pető Iván megválasztása után, 1993. februártól a frakció biztonságpolitikai szóvivője lett. A párton belül hagyományosan az ideológiai kérdések egyik szakértője, folyóirat- és napilapcikkek sokaságát tette közzé a konzervatív kormány politikáját és társadalomképét, valamint történelemfelfogását bírálva. Történeti-politikai publicisztikai cikkeit, esszéit -hatvanadik születésnapja tiszteletére - 1995-ben Múmiák öröksége címmel önálló kötetben is kiadták. Az 1994. évi országgyűlési választásokon egyéni jelöltként nem indult, mandátumát az SZDSZ országos listájának harmincnegyedik helyéről szerezte. Az Országgyűlés honvédelmi állandó bizottságának a tagja, ezen belül az elvi, biztonságpolitikai, katonai, valamint a nemzetközi kapcsolatok albizottság munkájában vesz részt.

Kortárs magyar írók, 1945-1997

(Bp., 1935. máj. 6.-Bp., 2000. szept. 22. ): politikus, történész.[KK96]M.: Politikai kultúra Magyarországon 1896-1986, 1989; Múmiák öröksége. Politikai és történeti esszék, 1995.Nagy Imre-emlékplakett 1994.SZABÓ MIKLÓS

Országgyűlési Almanach, 1990-94

1935. május 6-án született Budapesten. Apai ági nagyapja egy húsz holdas túrkevei református vallású parasztember, aki a téeszesítés során 1950-ben felakasztotta magát. Édesapja, Szabó Károly felsőkereskedelmi iskolai végzettséggel első generációs középosztálybeli magántisztviselő lett. A közmunkatanácsi felügyelet alatt működő Szent Margit Gyógyfürdő Rt. cégvezetője, 1945 után a FIK főkönyvelője. A Nemzeti Parasztpárt tagja volt. Az anyai ági rokonság is református, hajdú eredetű, elszegényedett dzsentri család. A nagyapa boltos segéd, önállósodása után boltja, földje lett, őt is kulákká nyilvánították. Édesanyja, Tömöri Matild gyermekeit nevelte és a háztartást vezette. Öccse 1940-ben született, ötvös-ékszerész szakmunkás és restaurátor. Első házasságából elvált, másodszor 1986-ban Balás Fruzsinával házasodott. Két leánya van, Flóra (1963) és Zsófia (1967). @SZUKTAG = Az elemi és középiskolát Budapesten végezte, 1954-ben érettségizett az óbudai Árpád Gimnáziumban. Felvették az ELTE Bölcsészettudományai Karára, magyar nyelv és irodalom-történelem szakra. 1956-tól történész szakképzésben vett részt. Diplomáját megszerezve 1958-ban, rossz káderlapja miatt Vácra került, nevelőtanár lett a 204. sz. iparitanuló intézetben. 1959-ben visszakerült a fővárosba, az MTA Történettudományi Intézetben könyvtárosi állást kapott. 1967-ig könyvtáros, ezután tudományos kutatói státuszba került. Témája a magyar századelő újkonzervatív gondolkodása, szervezetei és a Horthy-korszak ideológiai irányzatainak elemzése. A két korszak ideológiatörténetéről szaktanulmányokat publikált, könyve azonban csak 1989-ben jelenhetett meg. @SZUKTAG = Mint egyetemista élte végig a Petőfi Kör vitáit. Az 1956. november 4. utáni utóvédharcokban az ELTE BTK MEFESZ-szervezetének egyik alapítója. Miután a KISZ megalakulásával a MEFESZ-t 1957. márciusban betiltották, pályafutását meghatározta részvétele az 1956 örökségét őrizni kívánó diákszervezetben. Nyílt ellenzéki politikai tevékenysége 1978. januárban kezdődött, amikor a csehszlovákiai Charta '77 bebörtönzött tagjai melletti szolidaritási nyilatkozatot aláírta. 1979. szeptembertől a hétfő esti ún. 'repülő egyetemek' rendszeres előadója. Az előadások szövege soha nem jelent meg, de a gépelt példányok sok helyre eljutottak. Az illegális akciókért két munkahelyi fegyelmit kapott (1979, 1985), de a komolyabb megtorlástól, az elbocsátástól megvédték. 1979-től 1986-ig publikációs tilalom alatt állott, konferenciákra nem utazhatott, egyedül a régi Mozgó Világ közölte írásait. A Demszky Gábor által szerkesztett illegális Hírmondóban magyar tárgyú cikkeit Fortinbrass Jenő, szovjet témájú írásait Kibicz Gyula álnéven jelentette meg; a cikkeket Krasznai Zoltánnal együtt írta. 1985. júniusban a monori értelmiségi találkozó egyik korreferátumát tartotta. 1985. novemberben a Rakpart Klubban először tartott nagy nyilvánosság előtt előadást 1956-ról. 1986. decemberben a féllegális-ellenzéki, a 30 éves évfordulóra emlékező 1956-os konferencia egyik előadója volt. @SZUKTAG = A Szabad Kezdeményezések Hálózatának (SZKH) alapítója, szóvivője. Az 1988. november 13-i kongresszuson a párttá alakulást képviselte, az SZDSZ alapító tagja, a választásokig a párt országos ügyvivője, az Elvi nyilatkozat és az első pártprogram egyik megfogalmazója volt. Az 1990. évi választásokon az első fordulóban harmadik lett Budapest 13. sz. (IX., XX. ker.) választókerületében, a második fordulóból a FIDESZ javára visszalépett. Mandátumát pártja budapesti listáján szerezte. 1990. május 3-tól a honvédelmi állandó bizottságban, azon belül az elvi, politikai, doktrína, külkapcsolatok, katonai hírszerzés albizottságban dolgozik. Az SZDSZ frakción belül megalakult Szabadelvű Kör tagja. @SZUKTAG =

könyvei
róla szóló könyvek
filmszereplés
linkek
PIM
VIAF
wikipedia
Amicus: 26223