Székely Mihály     ☰ Jászberény 1901.05.08   ☷ Budapest 1963.03.22   |   énekes, operaénekes, énekművész
638346
életrajzok

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Székely Mihály (Jászberény, 1901. máj. 8. – Bp., 1963. márc. 22.): énekművész (basszus), Kossuth-díjas (1949, 1955), kiváló művész (1950). Énekelni magánúton tanult László Gézánál. 22 éves korában lett az Operaház tagja, és az is maradt haláláig. Már a harmincas években nemzetközi elismerést szerzett magának, énekelt Bécsben és Olaszo.-ban. A világháború után az USA-ban aratott sikert, 1946 – 50 között minden évadban fellépett a New York-i Metropolitanben. 1948 – 58 között három alkalommal járt az SZU-ban, bejárta szinte egész Európát. 1956-ban a holland fesztiválon egyik legnagyobb alakítását, Bartók Kékszakállú hercegét énekelte. Ugyanebben a szerepben mutatkozott be még Brüsszelben, Párizsban (1957) és a londoni Royal Festival Hallban (1962). 1957 – 61 között évről évre szerepelt a glyndebourne-i fesztiválon, főképpen Mozart-operákban. Korunk egyik legnagyobb m. énekese volt, aki nemzetközi viszonylatban is előkelő helyet foglalt el. Számos, nagyon emberien és sokszínűen megformált alakítása közül kiemelkednek a Mozart-operák basszusszerepei, melyeknek finom zeneiségét nemes orgánuma és gazdag színskálája révén mindig hitelesen és művészien tudta tolmácsolni, valamint Bartók Kékszakállú hercege, amely szinte eggyé olvadt nevével. Emlékezetére 1964-ben Székely Mihály-emlékérmet létesítettek. – F. sz. Ozmin (Mozart: Szöktetés a szerájból); Leparello (Mozart: Don Juan); Sarastro (Mozart: Varázsfuvola); Fülöp király (Verdi: Don Carlos); Borisz (Muszorgszkij: Borisz Godunov); Ochs báró (Richard Strauss: A rózsalovag). – Irod. Albert István: Sz. M. (Muzsika, 1961. 6. sz.); Breuer János: Sz. M. 40 éves operai jubileuma (Muzsika, 1962. 3. sz.); Szenthegyi István Búcsú Sz. M.-tól (Muzsika, 1963. 5. sz.); Á. B.: Emlékezés egy nagy énekesre (Élet és Irod. 1963. 13. sz.); Balassa Imre: Az operaszínpad klasszikusa. Sz. M. (Film Színház Muzsika, 1966. 20. sz.)

Magyar színházművészeti lexikon, 1994

(Jászberény, 1901. máj. 8.–Bp., 1963. márc. 5.): énekes (basszus). Énektanulmányait magánúton végezte László Géza irányításával. 1923-ban mutatkozott be a Városi Színházban a Remete (Weber: A bűvös vadász) szerepében. Még ugyanabban az évben szerződtette az Operaház, amelynek 1963-ig, haláláig magánénekese volt. 1946–1950 között állandó vendégként fellépett a New York-i Metropolitan Operában és a Glyndebourne-i Ünnepi Játékokon. Kimagasló sikerrel szerepelt számos európai operaszínpadon (Anglia, Szovjetunió). 1946-tól az Operaház örökös tagja volt. Hangjának különleges mélysége, zengő tónusa, valamint kimagasló színészi képességei a 20. sz. legjelentősebb basszistáinak sorába emelték. Az operairodalom csaknem valamennyi fontos basszusszerepét énekelte. Elsősorban Mozart, Verdi, Wagner, R. Strauss operáinak főszerepeiben aratott sikereket, de emlékezetes alakítást nyújtott a Borisz Godunov (Muszorgszkij) és A kékszakállú herceg vára (Bartók B.) címszerepeiben is. Kossuth-díjas (1950, 1955), kiváló művész (1950). F.Sz. Sarastro (Mozart: A varázsfuvola); Basilio (Rossini: A sezvillai borbély); Brogni bíboros (Halévy: A zsidónő); Ozmin (Mozart: Szöktetés a szerájból); Leporello (Mozart: Don Giovanni); II. Fülöp (Verdi: Don Carlos); Ochs báró (R. Strauss: A rózsalovag). – Ir. Breuer J.: Sz. M. 40 éves operai jubileuma (Muzsika, 1962/3.); Balassa I.: Az operaszínpad klasszikusa, Sz. M. (Film, Színház, Muzsika, 1966/20.).Székely Mihály

könyvei
róla szóló könyvek

filmszereplés
linkek