História TT

Alkalmazotti csládban született, apja vasúti tisztviselő volt. Az elemi iskolát Újpesten, majd a fővárosban végezte. A Markó utcai főreáliskolában tett érettségi vizsga után, 1913 őszén beiratkozott az Országos Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolára, ahol Ferenczy Károly mellett tanult. A nyarat a nagybányai művésztelepen dolgozta végig. 1914 októberében behívták katonának, az első világháborúban főhadnagyi rangban szolgált. 1917 és 1918 nyarán, szabadsága idején Nagybányán folytatta a művészeti tanulmányait. Leszerelése után Réti István lett a mestere. A Tanácsköztársaság alatt a főiskolai reformmozgalom egyik vezetője volt, ezért a kommün bukása után eltanácsolták az intézményből. 1920-ban az Országos Képzőművészeti Társulat tárlatán állította ki először a képeit, majd az Ernst Múzeum gyűjteményes kiállításán mintegy nyolcvan alkotását mutatta be a közönségnek. 1923-ban németországi, majd olaszországi tanulmányúton járt. 1924-ben rátalált Zebegényre. Eleinte csak a nyári hónapokat töltötte a községben; itt alakította ki sajátos, ún. posztnagybányai festőstílusát, amellyel emberábrázolásait, tájképeit készítette. 1930-ig a Belvárosi Szabadiskolában tanított, majd saját magániskolát nyitott a Baross utcában. 1937-ben meghívták a Képzőművészeti Főiskolára, haláláig oktatta az intézet növendékeit. Nemzetközi karrierje 1929-ben kezdődött: rézkarcaival, festményeivel értékes díjakat, helyezéseket nyert Európában és Amerikában. A külföldi elismerések mellett a hazai hivatalos kultúrpolitika is értékelte a tehetségét: 1930-ban Ferenc József-díjat, 1933-ban Állami Kis Aranyérmet, hat évvel később Állami Nagy Aranyérmet kapott. 1934-ben beválasztották az Országos Irodalmi és Művészeti Tanácsba. 1938-tól a Collegium Hungaricum Szövetség elnöke. A második világháború kitörésének az évében meghívott tagként az MTA Képzőművészeti Bizottságában is helyet kapott. A második világháború alatt bekapcsolódott a függetlenségi és népfrontmozgalomba. Aláírta a Magyar Történelmi Emlékbizottság 1942. március 1-jei felhívását. A német megszállás és a főváros ostroma alatt számos menekült, üldözött életét megmentette a fiával együtt készített hamis papírokkal. 1986-ban Izraelben posztumusz Yad Vashem-kitüntetést kapott. 1945-ben családi tragédia és anyagi csapás érte: fia betegségben elhunyt, budapesti lakásukat és műtermét egy bombatalálat romba döntötte. 1945-ben kinevezték a Magyar Művészeti Tanács tagjává. Az 1945. novemberi nemzetgyűlési választásokon egyike lett azon tizenkét közéleti személyiségnek, akiket pártállásra való tekintet nélkül, tiszteletből meghívtak a törvényhozásba. Az 1950-es években – annak ellenére, hogy nagyméretű pannók elkészítésére kapott megbízatásokat – egyre több időt töltött Zebegényben. 1954-ben hatvanadik születésnapja alkalmából az Ernst Múzeumban gyűjteményes kiállítást rendeztek a tiszteletére. 1958-ban végleg visszavonult a zebegényi műhelyébe. Halála után emlékmúzeumot alakítottak ki a házából.

Kortárs magyar művészeti lexikon, 2001

100 rézkarc, Budapest, 19561913-1914, 1917-1919: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Ferenczy Károly, Réti István. Nagybányán is látogatta szabadiskolájukat. 1929: római ösztöndíj. 1937-től a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára. 1949: Kossuth-díj; 1952: érdemes művész; 1956: kiváló művész. Főiskolás korában a szecesszió (Kettős arckép, 1917), majd Rembrandt finom lazúrjai és a reneszánsz fény-árnyék festészete hatott művészetére (Fürdés után, 1921; Bethsabé, 1923; Danaidák, 1924). Korai képein a figurák megformálása erőteljes, majdnem klasszicista, a színek meleg okkeres, aranybarnás hangulatúak. A 20-as évektől nyáron Zebegényben élt, itt alakult ki az a lágy és mégis határozott festői stílusa, amely a Gresham-kör fő mesterévé tette. 1928-ban három korszakos képet festett itt: Zebegényi temetés, a Zebegényi est és az Átkelés a Dunán. A római élmények hatására rövid ideig palettája élénkebbé vált. Művészetpedagógiai tevékenysége mellett a Gresham-körön keresztül folyamatosan részt vett a művészeti közéletben. A 30-as évektől uralkodóvá vált képein a tojástempera használata, színei világosabbak, fátyolosak, matt felületűek lettek (Szürke a Duna, 1935). Esernyők (1939) c. képén harmonikusan együtt van az oldott festőiség, a hangulatos témaválasztás, és a téma rafinált szerkesztése (szinte axonometrikus fölülnézet, a fekete esernyőkarikák alól fölnéző arcokkal). Az 1949-ben festett Kerti pad festői összefoglalása a 30-as évek képeinek; a kompozíció roppant egyszerű, a tájkép évszázados etalonja szerint: bőven fölvezető előtér, a repoussoir jelzésével, a középtér a főmotívummal (a sárga paddal), s a háttér a tekintet kivezetésére, ám az egészet zárt szerkezetté fogja össze. 1950-től több monumentális feladatot kapott (1952: két, összesen 100 négyzetméternyi pannó a moszkvai mezőgazdasági kiállítás magyar pavilonja számára; 1953-1954: a Népstadion metróállomás épületébe tervezett freskó kartonja; 1956: a csepeli postahivatalba festett secco), amelyeket engedmény nélkül, teljes festői erényeivel valósított meg. Utolsó éveit Zebegényben töltötte, kisméretű temperákat és gouache-okat festett, intim hangulatú, magas belső hevületű képeket, amelyek egyenértékűek korábbi műveivel. 1920-ban ismerkedett meg a rézkarcolással, s rövid idő alatt a mélynyomású grafikának is jó mestere lett, maradandó értékű s nagyszámú grafikai lapot alkotva. Az egyszerű karc-technikával is meg tudta valósítani azokat a finom, szfumátós tónusokat, amelyek tájainak olyan utolérhetetlen levegőt adnak. Figurális rézkarcain tovább él a 20-as években festményein látott fény-árnyék hatás és az emberi test plasztikus, klasszicista jellegű megformálása. Zebegényi műtermében emlékmúzeum nyílt.1920, 1924, 1954 • Ernst Múzeum, Budapest (gyűjt., kat.)1950-1955 • 1-6. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest.1963 • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest (emlékkiállítás, kat.).~: A kép, Megjegyzések a művészetről, Budapest, 1943A rajz és A festőtechnikák c. fejezet (szerk.: ~), in: A képzőművészet iskolája, Budapest, 1941Egyéni kiállításokElekfy J.-Né: Tizennégy nyár Zebegényben, Zebegény, 1970Fenyő I.: ~, Ars Hungarica, Budapest, 1934Ferenczy Károly, Réti István.festő, (Újpest, 1894. január 17. - Zebegény, 1960. augusztus 30.)FilmGenthon I.: ~, Berlin, 1964IrodalomIstvánKollányi Á.: ~, portréfilm, 1957.KönyveiMestereimuvesz_249Pataky D.: ~, Budapest, 1971Pogány GáborRézkarcok (bev.: P. Szűcs J.), Budapest, 1978.Sin E.: ~ bibliográfia, Szentendre, 1995.SZŐNYISzőnyi Zs.: ~ (1894-1960), Róma, 1982~ tizenhat képe önéletrajzi vázlattal, Budapest, 1932Válogatott csoportos kiállításokVégvári L.: ~, Budapest, 1962

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Szőnyi István (Újpest, 1894. jan. 17. – Zebegény, 1960. aug. 30.): festő, Kossuth-díjas (1949), érdemes művész (1952), kiváló művész (1956). Tanulmányait Ferenczy Károly mellett kezdte, majd a háború után Réti Istvánnál folytatta. 1920-ban rendezte első kollektív kiállítását az Ernst Múz -ban. Kiállításának átütő sikere volt, a Szinyei Társ. tagjává választotta és nagydíjjal tüntette ki. 1924-ben rendezte második gyűjteményes kiállítását. Korai műveiben az expresszív drámaiságot és atmoszferikus plein air festés egységét kereste. E műveivel igen erősen hatott kortársaira, számosan indultak. az ő nyomdokán. A húszas évek végén Zebegényben telepedett le, akkor érdeklődése mindinkább az atmoszferikus problémák felé fordult, és a nagybányai tradíció továbbfejlesztéséből alakította ki sajátos művészi formanyelvét, amelyet a napfényjárta színek, lágy tónusok és passzív, meditatív líra jellemeznek. E stílusa a két világháború közti ún. posztnagybányai festőstílus jellegzetes terméke. Humánus szemlélete, lírai érzékenysége révén a kor egyik legharmonikusabb életművét alkotta meg. Zebegényben dolgozott, a falu népét és a Duna-kanyar varázsos szépségét jelenítette meg kompozícióin. Zebegényi este (1928), Zebegényi temetés (1928), Anyám (1930), Eladó a borjú (1933), Este (1934), Udvaron (1935), Szürke a Duna (1935). Esernyők (1939), Hazafelé (1938) c. művei e főként temperatechnikával festett sorozat jellegzetes termékei. A harmincas évek végén barátaival, Bernáth Auréllal, Berény Róberttel megalapította az ún. Gresham baráti asztaltársaságot. Művészetét több ízben jutalmazták különféle díjjal, így 1930-ban a Ferencz József jubileumi díjat, 1933-ban az állami kis aranyérmet, 1939-ben az állami nagy aranyérmet és Bécs város nagydíját nyerte el. A negyvenes években egyházi megbízatásokat is kapott. Győrött az új-nádorvárosi templom freskóit festette. 1943-ben készült el a Kerti pad, 1945-ben pedig a Kútnál c. temperaképe. Plein air szemléletű képei sorát 1945 után Krumpliszedők (1950), Malomudvar (1952), Fuvaros (1951) c. képeivel folytatta, de emellett nagyobb monumentális feladatokat is vállalt. 1952-ben készítette el a készülő földalatti vasút végállomására tervezett, a mezőgazdaság életét bemutató freskójának kartonját, majd a moszkvai mezőgazdasági pavilon részére 1952 – 54 között pannókat festett. Élete utolsó nagyszabású munkája a csepeli posta secco faliaképe (1955 – 56). 1954-ben gyűjteményes kiállítást rendeztek műveiből az Ernst Múz.-ban, 1963-ban az MNG-ben, 1957-ben Berlinben mutattak be rézkarcait és akvarelljeit, 1963-ban pedig gyűjteményes. anyagát 1938-tól kezdve haláláig a Képzőművészeti Főisk. tanára volt. Számos fiatal művész követte sajátos stílusát. Rézkarcai önálló kiadványként is megjelentek: Szőnyi István 14 rézkarca (Bp., 1923). Zebegényben volt műtermében emlékmúzeumot rendeztek be. – Irod. Fenyő Iván: Sz. I. (Bp., 1934); Oltványi-Ártinger Imre: Sz. I. legújabb képei (Magy. Műv. 1935); Artner Tivadar: Sz. I. (Szabad Műv. 1954); Végvári Lajos: Sz. I. (Műv. tört. Ért. 1954. 2. sz.); Lyka Károly: Sz. I. (Élet és Tud. 1960. 51. sz.); Végvári Lajos: Sz. I. (Bp., 1962); Pataky Dénes: Sz. I. gyűjteményes. kiállításának katalógusa (Bp., 1963); Genthon István: Sz. I. (Drezda, 1965) – Szi. Berda József: Piaci éjszaka (vers).

• Lóvásár, [1920-1960]
• Szőnyi István tizennégy rézkarca, 1923
• Alexander album, 1925
• Jelenések, [1927]
• Modiano 1931, 1931
• Szőnyi István tizenhat képe, 1932
• Ifjúság, [1934]
• Adjátok azoknak, 1935
• Cinquez rabságának, lázadásának és leveretésének hiteles története, [1936]
• Szönyi István festőművész gyűjteményes kiállítása, 1936
• Szőnyi István festőművész grafikai kiállítása, 1937
• A képzőművészet iskolája, [1941]
• A képzőművészet iskolája, [1943]
• Kép, [1943]
• Vasbeton, [1944]
• Hősökről beszélek ..., [1945]
• Új megoldás, 1946
• Toldi, [1947]
• Különös házasság, 1947
• Különös házasság, 1949
• Különös házasság, 1949
• Különös házasság, 1950
• Különös házasság, 1950
• Különös házasság, 1951
• Szőnyi István gyűjteményes kiállítása, 1954
• Etchings - Eaux-fortes, 1956
• Betakarítás, 1959
• Dunakanyar, 1959
• Duna mellett, 1959
• Erzsébet híd, 1959
• Este, 1959
• Római fürdő, 1959
• Szerelmesek, 1959
• Szérűskert, 1959
• Virágzó fa, 1959
• A vadász, 1960
• Baleset, 1960
• Cédrusok, 1960
• Diószüret, 1960
• Hajójavítás, 1960
• Halászok, 1960
• Istállóban, 1960
• Olasz kapu, 1960
• Pajta, 1960
• Patak, 1960
• Reggel, 1960
• Szoptatós anya, 1960
• Tengerpart, 1960
• Várakozás, 1960
• Vitorlások, 1960
• Yachtok, 1960
• Zsuzsi, 1960
• Kompozíció, 1961
• Malerei - Graphik, 1963
• Szőnyi István emlékkiállítása, 1963
• István Szőnyi, [1964]
• Gyermekfej profilból, 1965
• Szőnyi István 50 rézkarca 1974. július 2.-szeptember 30. Miskolci Képtár, 197
• A Szőnyi István Emlékmúzem kiállításai, 1974. 1., 1974
• A Szőnyi István Emlékmúzem kiállításai, 1974. 2., 1974
• A Szőnyi István Emlékmúzem kiállításai '74 3, 1974
• Kisduna Galéria ... meghívja Önt Szőnyi István festőművész műveiből rendezett kiállításra, 1974
• Czóbel Ferenczy Szőnyi grafikák a ceglédi Kossuth Múzeumban, 1977
• Graphische Werke von Béla Czóbel Béni Ferenczy István Szőnyi, 1977
• Szőnyi István, 1978
• Szőnyi István, 1981
• Szőnyi István, 1984
• Szőnyi István festményei Herman Ottó Múzeum - Miskolc, ... 1985. szeptember 27. - november 30., 1985
• Szőnyi István festőművész emlékkiállítása a Szőnyi István Emlékmúzeumban, [1990]
• Szőnyi István, 1990
• Szőnyi István festőművész emlékkiállítása a Szőnyi István Emlékmúzeumban, Zebegény ..., 1990
• A Nagykanizsai Hevesi Sándor Művelődési Központ meghívja Szőnyi Sándor grafikai kiállításának megnyitására 1992. február 24-én ..., 1992
• Rajzok, vázlatok, 1994
• Szőnyi István, 1894-1960, 1994
• Szőnyi, [1999]
• "Tisztelet a Mesternek...", 2000
• Rajzok az 1920-as évekből, 2001
• A visszavonultság világai, [2004]
• Kép, [2005]
• Kép, 2006
• Szőnyi művek újra itthon, 2007
• Levelek otthonról, 2009
• A Dunakanyar festője Szőnyi István,1894-1960, 2010
• A festőtechnikák,
• A festőtechnikák,
• A rajz,
• A rajz,
• Kép,
• [Önarckép],

• A magyar legújabb kor lexikona. Szerk. Kerkápoly M. Emil. Bp., 1930. Europa ny. 1151 o., ()
• Berényi Zsuzsanna Ágnes: Budapest és a szabadkőművesség. Bp., Szerző, 2005. 314, [1] o., ()
• Csáky Károly: Jeles elődeink. 130 kisportré az egykor Hontban tevékenykedő neves személyekről. Dunaszerdahely, Lilium Aurum, 2002. 183 [2] o., ()
• Ki kicsoda a történelemben? Szerk. Szabolcsi Ottó, Závodszky Géza. [Bp.], Laude, [1990]. 414 o.; Utánnyomás: 1995, 1996, 1998,, ()
• Ki-kicsoda? Kortársak lexikona. [Bp.], Béta Irodalmi Rt., [1937]. 937 o., ()
• Kortárs Magyar Művészeti Lexikon. Főszerk. Fitz Péter. Bp., Enciklopédia Kiadó, 1999-2001. 3 db., ()
• Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969. ill., ()
• Magyar Katolikus Lexikon. Főszerk. Diós István. Szerk. Viczián János. Bp., Szent István Társulat, 1993-. 9 db., ()
• Magyar művészeti kislexikon. Főszerk. Körber Ágnes. Bp., Enciklopédia Kiadó, 2002. 423 o., ()
• Magyar múzeumi arcképcsarnok. Főszerk. Bodó Sándor, Viga Gyula. Bp., Pulszky Társaság-Tarsoly Kiadó, 2002. XV, 984 o., ill., ()
• Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-., ()
• Molnár Dénes: Erdélyi műtár. Képzőművészek, iparművészek, műépítészek, művészettörténészek, fotóművészek, műgyűjtők adattára. Déva, Corvina Kiadó, 2002. 396 [2] o., ()
• Művészek és tárlatok a Simontornyai Vármúzeumban 1975-1995. Szerk. Takács Mária. [Simontornya], Simontornyai Vármúzeum, 1995. 16 o., ill., ()
• Művészeti lexikon. Fel. szerk. Lajta Edit. Bp., Akadémiai Kiadó, 1965-1968. 4 db., ()
• Pipics Zoltán: Száz magyar festő. Bp., Sz. István Társulat, [1943]. 221 o., ill., ()
• Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-. 16 db., ()
• Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub. I. köt. A-Cs. 2001; II. köt. D-Gy. 2002; III. köt. H-K. 2002.; IV. köt. L-Ő. 2003; V. köt. P-S. 2004.; VI. köt. Sz-Zs. 2007., ()
• Újpesti életrajzi lexikon. Összeáll. Kadlecovits Géza. Bp., Újpesti Városvédő Egyesület, 1998. 108 o., ill., ()
• Újpest lexikon. Szerk. biz. elnöke Sipos Lajos, főszerk. Hirmann László. Újpest, Újpest Önkormányzata-Kossuth Kiadó, 2002. 623 o., ()

• Szőnyi István (r.: Kollányi Ágoston, 1957)