Ascher Oszkár     ☰ Budapest 1897.08.20   ☷ Budapest 1965.10.25   |   előadóművész, rendező, szavalóművész, színész, színészpedagógus, színházigazgató
638773
életrajzok

Kortárs magyar írók, 1945-1997

ASCHER OSZKÁR(Bp., 1897. szept. 20.-Bp., 1965. okt. 25.): színész, rendező.Kossuth-díj 1956; Kiváló Művész 1957.M.: Beszédművészet, tan., 1937; Láthatatlan színház [Simon Zsuzsával és Mányai Lajossal], 1941; A versmondás művészete és a színpadi beszéd, tan., 1953; Kis szavalókönyv, tan., 1956; Tiszta szívvel, szerk. [Réz Pállal], 1957; Előadóművész, különpróba, 1960; Minden versek titkai, önéletrajzi r., 1964.[MÉL1,ÚMIL,Révai1]

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Ascher Oszkár (Bp., 1897. aug. 20. – Bp., 1965. okt. 25.): színész, szavalóművész, Kossuth-díjas (1956), kiváló művész (1957). Tanulmányait a műegy. mérnöki karán végezte, közben Ódry Árpád színiisk.-jának hallgatója, 1923-ban megszerezte a mérnöki diplomát. Mialatt mérnök az egyik bp.-i gépgyárban, 1926–28 közt mint szavalóművész fellépett Nagy Endre kabaréjában. 1927-ben vette át a nyomdászok és építőmunkások szavalókórusának vezetését. 1933-ban a Színészképző Isk. tanára 1944-ben munkaszolgálatra hívták be 1945 ápr.-ában, hazatérése után egy ideig a Pódium Kabaré tagja, majd ig.-ja. Ezután a Rádióhoz került mint rendező. 1950-ben az Úttörő Színház színművésze, 1951-től a Déryné Színház dramaturgja, 1957-től ig. ja. – M. Beszédművészet (Bp., 1937); A versmondás művészete és a színpadi beszéd (Bp., 1953); Minden versek titkai (Bp., 1964). – Irod. Horváth Ferenc: Mosoly a pont után. A. O. emlékére (Új Írás, 1966. 1. sz.); Szécsi Ferenc: Költők tolmácsa (Film, Színház, Muzsika, 1966. 29. sz.).

Magyar színházművészeti lexikon, 1994

Ascher Oszkár(Bp., 1897. aug. 20.–Bp., 1965. okt. 25.): színész, előadóművész, színészpedagógus, színházigazgató. A Műszaki Egyetem elvégzése után mérnökként dolgozott. Egyetemi évei alatt Ódry Árpádnál tanult. 1921-től önálló esteket tartott. 1926–28-ban a Teréz körúti Színpadon, 1931-ben a Képeskönyv Kabaréban szavalt. 1933–1939 között az Országos Színészegyesület színészképző iskolájában tanított. 1938-ban a Városi Színházban is fellépett. 1945-ben a Pódium Kabaré tagja, 1947–1949 között ig.-ja volt. 1946–47-ben a Művész, 1949-ben a Belvárosi Színház is foglalkoztatta. 1950–51-ben az Úttörő, 1951-ben az Állami Faluszínházhoz szerződött, amelyet 1957-től haláláig igazgatott. 1957–1959 között az Irodalmi Színpadon önálló esteket tartott, 1959-ben a Bartók Teremben is játszott. 1946–1950 között a SzAk-n beszédművelést tanított. Többnyire karakterfigurákat alakított groteszk ábrázolásmóddal. Önálló estjeivel és irodalmi műsoraival, versértelmezéseivel fontos szerepet játszott a patetikus színészi megoldásoktól és deklamálástól mentes előadói stílus megteremtésében. 1956-ban Kossuth-díjat, 1957-ben kiváló művész kitüntetést kapott. F.Sz. Hypokritos (Giraudoux: Trójában nem lesz háború); Írnok (Anouilh: Euridiké); Mr. Willerspoon (Kesserling: Arzén és levendula); Roger inas (Christie: Tíz kicsi néger); 11. számú esküdt (Rose: Tizenkét dühös ember). F.M. Beszédművészet (1937); Láthatatlan színház (Mányai L.-sal és Simon Zs.-val, 1941); A versmondás művészete és a színpadi beszéd (1953); Kis szavalókönyv (1956); Minden versek titkai (1964).

könyvei
róla szóló könyvek

film
filmszereplés
linkek