Pálos György     ☰ Budapest 1920.05.08   ☷ Budapest 1970.01.03   |   színész
638834
Pálos György (1016833 | - )
 
életrajzok

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Pálos György (Bp., 1920. máj. 8. – Bp., 1970. jan. 3.): színész, Jászai-díjas (1958), érdemes művész (1965). Olty Magda színésznő férje. Az Orsz. Színészegyesület isk.-jának elvégzése után (1941) a Szegedi Nemzeti Színházhoz került. 1945 után a Vidám Színpadon és a Fővárosi Operettszínházban játszott. 1952-től haláláig a Néphadsereg, illetve a Vígszínház tagja volt. Mint filmszínészre 1955-ben figyelt fel rá a közönség Gertler Viktor Gázolás c. filmjében. Zeneszerzéssel is foglalkozott. Gyakran szerepelt a televízióban. Szívbetegsége miatt 1965-től többnyire csak szinkron- és rádiószerepeket vállalt. Kiváló beszédtechnikájáért Kazinczy-díjat kapott (1968). – F. sz. Peter Petrus (Kohout: Ilyen nagy szerelem); Napóleon (Tolsztoj–Piscator: Háború és béke); Mátyás király (Heltai: A néma levente); Dauphin (Shaw: Szent Johanna); Faust (Goethe). – I. f. A császár parancsára (1956); Vörös tinta (1959); Megszállottak (1961); Elveszett paradicsom (1961); A tizedes meg a többiek (1965); A völgy (1967). – Irod. Gách Marianne: Egy óra P. Gy.-gyel (Film, Színház, Muzsika, 1959. szept. 11.); Körmendi Judit: A nagy erőpróba előtt (Film, Színház, Muzsika, 1960. okt. 7.); Nagy Judit: „Más szerepben” (Film, Színház, Muzsika, 1961. dec. 22.); P. Gy. (Népszabadság, 1970. jan. 6.); Szombathelyi Ervin: Meghalt P. Gy. (Magyar Hírlap, 1970. jan. 5.).

Magyar színházművészeti lexikon, 1994

(Bp., 1920. máj. 8.–Bp., 1970. jan. 3.): színész. 1940-ben végezte el az Országos Színészegyesület színiiskoláját és a szegedi színház tagja lett. A háború után, 1948-ban lépett újra színpadra a Vígszínházban. 1949-től 1951-ig a Vidám Színpadon szerepelt. 1952-től haláláig A Magyar Néphadsereg Színházának, ill. a Vígszínháznak volt a művésze, de 1965-től szívbetegsége miatt már csak szinkron- és rádiószerepeket vállalt. Kifejező orgánuma, magasfokú játékkultúrája bármilyen szerep eljátszására alkalmassá tette. Zeneszerzéssel is foglalkozott: Priestley Ádám és Éva c. művéhez kísérőzenét szerzett. 1955-től filmezett és filmszínészként is nagy sikereket aratott. 1958-ban Jászai Mari-díjat, 1965-ben érdemes művész kitüntetést kapott. F.Sz. Dauphin (Shaw: Szent Johanna); Péter (Kohout: Ilyen nagy szerelem); Napoleon (Tolsztoj–Piscator: Háború és béke); Faust (Goethe); Mátyás király (Heltai J.: A néma levente); Dániel (Thomas: Szegény Dániel).Pálos György

könyvei
róla szóló könyvek

film
filmszereplés
linkek