Konecsni György     ☰ Kiskunmajsa 1908.01.23   ☷ Budapest 1970.01.29   |   festő, grafikus, grafikusművész, művészpedagógus
638902
életrajzok

Kortárs magyar művészeti lexikon, 2001

1927-1931: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Rudnay Gyula. 1932-ben államellenes izgatásért bebörtönözték. 1934-ben és 1936-ban elnyerte a Nemzetközi Idegenforgalmi Kongresszus Faud-serlegét; 1936: Iparművészek Egyesületének ezüstérme; 1937-ben plakátjaiért Grand Prix-t, a magyar pavilon egyik termének megtervezéséért Diplome d'Honneur-t kapott a párizsi világkiállításon. 1939-ben három plakátjával Grand Prix-t nyert a Milánói Triennálén; az Iparművészeti Társulat aranyérme; 1948: Köztársasági Érdemrend arany fokozata; 1950, 1952: Kossuth-díj; 1954: Munka Érdemrend arany fokozata; 1968: érdemes művész. 1946-1954 között a Magyar Iparművészeti Főiskola alkalmazott grafikai tanszékének vezetője volt. 1954-1957: a Honvéd Stúdió tagja, 1964-1970 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola alkalmazott grafikai tanszékének vezetője és a Magyar Iparművészeti Főiskola tanára volt. Kísérletező szellemű, sokféle műfajt és technikát felölelő életművének legizgalmasabb szakaszát kétségtelenül a modern tömegkommunikáció elveit hasznosító plakátjai képezik. A kevés motívumból szerkesztett, ötletgazdag falragaszok (Bakon, 1936; Gáz hűt és fűt, 1937; Állatkert, 1937) új utat nyitottak a műfaj hazai történetében, s már a 30-as években világhírt szereztek alkotójuknak. 1945 után készült mozgósító erejű politikai plakátjai (Soha többé!, 1945; A kenyér itt kezdődik, 1947) közérthető szimbolikájuk és célratörő, ám az artisztikumot sem nélkülöző kompozíciójuk révén sokban hozzájárultak a korszak eszményeinek be- és elfogadásához. Hasonló koncepció jegyében festette az 50-es évek első felében nagy történelmi pannóit is, melyek közül a Dózsa táborozását megjelenítő - Kádár Györggyel közösen kivitelezett - Vihar előtt című kompozíció a legismertebb. A 60-as évektől a murális, közösségi terekbe szánt műfajok felé fordult érdeklődése, több mozaikot, sgraffitót, dekoratív falfestményt készített állami megrendelésre. Ezekben a munkáiban a feladat jellegének megfelelően előadásmódja elvontabb, intellektuálisabb - előszeretettel alkalmazta a stilizált geometrikus formákat, illetve a szürrealisztikus képzettársítások meglepő vizuális képleteit. Ugyanakkor nem mondott le a társadalmi felelősségtől fűtött figurális ábrázolásról sem, ennek jegyében alkotta meg élete utolsó évtizedében nagy hatású grafikai ciklusait, köztük a könyv alakban is megjelent Bánk bán-illusztrációkat (Budapest, 1968) és a Magyar nyelv története (Budapest, 1972) című - nyelvemlékeink irodalmi és legendabeli hagyatékát feldolgozó - pompás sorozatát. Mint pedagógus és művészetszervező is beírta nevét századunk magyar művészettörténetébe, irányításával nőtt fel az új reklámgrafikus nemzedék.1953 • Békeplakát és ötéves terv grafikai kiállítás, Műcsarnok, Budapest1955 • Képzőművészetünk tíz éve, Műcsarnok, Budapest1958, 1961 • III-IV. Magyar Plakátkiállítás, Nemzeti Szalon, Budapest • Ernst Múzeum, Budapest • Műcsarnok, Budapest1960 • Magyar Palkát-Történeti Kiállítás 1885-1960, Műcsarnok, Budapest1966 • V. Magyar Plakátkiállítás, Nemzeti Szalon, Budapest • Műcsarnok, Budapest1968 • Műcsarnok, Budapest (gyűjt., kat.)1969 • Reklám '69, Technika Háza, Budapest1970 • Kulturális Kapcsolatok Intézete, Budapest1970 • Reklám '70, Ernst Múzeum, Budapest1975 • Jubileumi plakátkiállítás, Szépművészet Múzeum, Budapest1976 • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest (emlékkiállítás, kat.).1986 • 100+1 éves a magyar plakát. A magyar plakátművészet története 1886-1986, Műcsarnok. Művei bemutatásra kerültek több orsz. képzőművészeti tárlaton is, ill. számos kelet- és nyugat-európai fővárosban.Bauer J.: Gondolatok ~ről, Művészet, 1968/8.Bauer J.: ~ kiállítása, Művészet, 1969/6.Bencze L.: ~ befejezetlen grafikai sorozata, Kortárs, 1972/4.Bencze L.: ~, Kortárs, 1969/7.D. Fehér Zs.: (kat., bev. tan., Magyar Nemzeti Galéria, 1976)Egyéni kiállításokfestő, grafikus, (Kiskunmajsa, 1908. január 13. - Budapest, 1970. január 29.)Frank J.: (gyűjt., kat., bev. tan., Műcsarnok, 1968)GyörgyIrodalomKiss S.: Magyar plakátművészet a két világháború között, Budapest, 1960KONECSNIKöztéri műveiKutvölgyi K.: ~ plakátgrafikusi munkássága, 1971 (kézirat)Láncz S.: ~, Acta Historiae Academiae Scientiarium, 1971/3-4.Láncz S.: ~, Művészet, 1963/10.Magyar Nemzeti Galéria, BudapestMestereimozaik (1966, Gyula, Thermál Gyógyfürdő).mozaik (Győr, pályaudvar)mozaik (Zalaegerszeg, pártház)Művek közgyűjteményekbenmuvesz_734pannó (1964, Szeged, Tisza Szálló)pannó (Auschwitz, Múzeum)pannó (Budapest, Fészek Klub)Petőfi Irodalmi Múzeum, BudapestRózsa Gy.: ~, in: Nyitott Galéria, Budapest, 1980.Rudnay Gyula.sgrafittó (Mezőkövesd, Általános Iskola)Szent István Király Múzeum, SzékesfehérvárSzombathelyi Képtár, SzombathelyTasnádi AndrásTölgyesi J.: ~, Budapest, 1971 (monogr. a külföldi szakirodalom jegyzékével)Válogatott csoportos kiállítások

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Konecsni György (Kiskunmajsa, 1908. jan. 23. – Bp., 1970. jan. 29.): festő, grafikus, Kossuth-díjas (1950, 1952), érdemes művész (1968). A Képzőművészeti Főisk. festészeti szakán Rudnay Gyulánál tanult 1927–1931 között. A grafikusi pályát választotta a festészet helyett. Már első plakátterveivel a plakátművészet élvonalába került. Megnyerte az Orsz. Társadalombiztosító Int. (OTI) 1932. évi balesetvédelmi pályázatát, majd a Gyógyfürdő Társ. díját a Gyógyvízben fürödj c. plakátjával. 1932-ben bebörtönözték állami és társadalmi rend felforgatásának vádjával. Ez később megnehezítette itthoni működését. Idegenforgalmi plakátjaival külföldön aratott sikereket: kétszer nyerte el a nemzetközi idegenforgalmi kongresszus arany vándorserlegét (Róma, 1934, Luzern, 1936). 1936-ban az Iparművészek Egyesületének ezüstérmét kapta, kereskedelmi plakátok készítésében Kling György, az idegenforgalmi plakátokéban Fery Antal volt a munkatársa. Az 1937-es párizsi világkiállításon a nemzetközi pavilonban kiállított számos plakátjával Grand Prix-t nyert, ugyanekkor elismerő oklevelet is kapott a m. pavilon egyik termének tervezéséért. 1939-ben három plakátjára a Milánói Iparművészeti Triennálé nagydíját kapta. A sikerek nyomán cikk jelent meg róla az alkalmazott grafika nemzetközi hírű folyóiratában, a Gebrauchsgrafikban. Közben sorra készítette plakátjait az itthoni házfalakra, utcákra (Gáz fűt és hűt, 1937; Állatkert, 1937). Bélyegeket is tervezett (1939-ben a m. posta megbízásából a m. történelem nagy nőalakjait ábrázoló sorozatot). 1943-ban a barcelonai kiállítás m. pavilonját tervezte Fekete István építész és Szűcs Pál grafikus társaságában. 1945 után erőteljes politikai plakátokat (Soha többé, Dobolok, dobolok…, És mégis lesz kenyér, Minden dolgozó pártja az MKP, A kenyér itt kezdődik), bélyegterveket készített, dokumentációs kiállításokat rendezett. Az ötvenes években számos – kifejezési formájában tulajdonképpen a 19. sz. piktúrájára utaló – nagyméretű történelmi kompozíciót festett (Vihar előtt, Kádár Györggyel, Petőfi 48. március 15-én a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, Rákóczi és Esze Tamás találkozása, 1953). Sűrűn használt zománcfestéket (Párizsi balett, 1960; Bp.-i Nemzetközi Vásár, 1965). Az októberi forradalom 50. évfordulójára rendezett kiállításon díjat nyert plakátjaival. Több monumentális dekoratív mozaikja és sgrafittója került közintézménybe (Székesfehérvári pályaudvar pannója; Zalaegerszeg: MSZMP székház mozaikja; Bp.: Fészek klub pannója; Szeged: Tisza Szálló étterme). 1968-ban nagy sikerű gyűjteményes kiállítást rendeztek plakátjaiból a bp.-i Műcsarnokban. A Magyar nyelv története c. grafikai sorozata befejezetlen maradt. Művészetpedagógiai munkássága is jelentős. 1946-ban megindította az alkalmazott grafika tanszéket az Iparművészeti Ak.-n, 1949-ben a tanszék átköltözött a Képzőművészeti Főisk.-ra, ahol 1954-ig tanított, majd tíz évi szünet után visszahívták, s haláláig oktatott. Műveiből 1976-ban kiállítást rendeztek Bp.-en. – Irod. Frank János: K. Gy. (Élet és Irod., 1966. dec. 3.); Rózsa Gyula: K. Gy. (Népszabadság, 1968. nov. 20.); Bojár Iván: Meghalt K. Gy. (Magy. Hírlap, 1970. jan. 30.); Horváth György: Meghalt K. Gy. (Magy. Nemzet, 1970. jan. 30.); TöIgyesi János: K. Gy. (Bp., 1971).

Veszprém megyei életrajzi lexikon

A magyar alkalmazott grafikában a plakáttervezés egyik legjelentősebb mestere. 1927–1931-ben a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula tanítványa volt. 1931-től grafikus. Már az első plakátterveivel az élvonalba került. 1948 és 1954 között, valamint 1964-től haláláig a budapesti főiskola alkalmazott grafikai tanszékének vezetője volt, az Iparművészeti Főiskolán is tanított. Több nagyméretű mozaikot és sgrafittot készített közintézmények számára. A hatvanas évek elejétől haláláig nyaranta a Vörösberényben vásárolt présházában dolgozott. 1950-ben és 1952-ben Kossuth-díjat, 1968-ban Érdemes Művész kitüntetést kapott.festő-, grafikusművészI.: TÖLGYESI János: ~. Bp., 1971. – D. FEHÉR Zsuzsa: ~ kiállítása. (Kat.) Bp., 1976. – RÚL XII. köt. – ÚMÉL III. köt.( Kiskunmajsa, 1908. január 23. - Budapest, 1970. január 29. )KONECSNI György

könyvei

róla szóló könyvek

film
linkek