ABCD - Mécs László

Mécs László ☰ Hernádszentistván 1895.01.17 ☷ Pannonhalma 1978.11.09 | költő, lapszerkesztő, szerkesztő, premontrei szerzetes, premontrei rendi kanonok, recitátor

639207

életrajzok

A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona

Ir.: sz. k. (= Szász Károly): M. L.: Hajnali harangszó, Budapesti Hírlap 1923. nov. 1.; Fábry Zoltán: Szász Károly és a csehszlovákiai magyar irodalom, KN 1923. dec. 24. = F. Z.: ÖÍ 1; uő: Szlovenszkói magyar irodalom: 1923, Keleti Újság 1924. jún. 20. = ÖÍ 1; Zapf László: M. L., MÍ 1932/5; József Attila: M. L. költészete, Toll 1931/2; Illyés Gyula: Katolikus költészet, Ny 1933. I., 422; Szalatnai Rezső: M. L. lírája, ISZ 1966/2; Fábry Zoltán: Vigyázzatok a nappalokra – A Mécs-probléma tanulságai, ISZ 1966/7. = F. Z.: ÖÍ 10; Fónod Zoltán: Mécs László költészete. = Kőtábláink, Po.–Bp. 1990; Turczel Lajos: Tűnődések M. L. költői sorsáról születésének századik évfordulóján, ISZ 1995/1.MÉCS László; Martoncsik József (Hernádszentistván, 1895. jan. 17. – Pannonhalma, 1978. nov. 9.): költő, recitátor, premontrei szerzetes. Falusi kántortanító fia. A László a szerzetesi neve volt, ehhez társította 1915-ben a költői célkitűzéseinek megfelelő Mécs nevet, polgári neve azonban továbbra is Martoncsik József maradt. A kassai premontrei gimnáziumban tanult, s bp.-i teológiai és bölcsészeti tanulmányait befejezve rövid ideig ott tanított. 1920-tól 1929-ig Nagykaposon, 1929-től 1944-ig Királyhelmecen volt plébános. 1945 után Szlovákiában és Mo.-on is pol. üldözött lett. 1953-ban Mo.-on hamis vádak alapján 10 év börtönre ítélték és eltiltották a publikálástól. 1956 szept.-ben elengedték hátralevő büntetését. Bp.-en lelkipásztorkodott, 1961 máj.-tól a pannonhalmi papi szociális otthon lakója volt. – 1918 előtt a Zászlónkban és az Életben jelentek meg a versei. Hajnali harangszó (1923) c. kötetének címadó verse Szlovákiaszerte ismertté tette a nevét. A verset maga is több helyen szavalta, s kiderült, hogy a versmondásnak is mestere. Ebben a kettősségben folytatódott pályája, s a hazai, mo.-i, erdélyi, párizsi, hágai irod. rendezvényeken szavaló költő rendkívüli népszerűségre tett szert. Első kötetének néhány nagy verse kivételes költői pálya lehetőségével kecsegtetett, de ehhez poétikai-esztétikai elmélyülésre lett volna szükség. Afolyamatosan szavalókörutakra járó M.-nek erre nem volt módja, s költői életformáját, fejlődését inkább a szavalásra építette, ars poeticáit ahhoz szabta: az egykori igricek, kobzosok utódjának nevezte magát, s hetykén hangoztatta, hogy ő nem bíbelődik a verseivel, hanem úgy közli azokat, ahogy a lelkéből kiszakadnak. A műgond, a verscsiszolás könynyelmű elhanyagolása azt eredményezte, hogy mo.-i szigorú kritikusai, köztük Illyés Gyula és József Attila seregnyi művészi fogyatékosságot mutattak ki költészetében, s ami már teljesen igazságtalan volt: szociális érzékenységét, népszeretetét is kétségbe vonták. Kritikusi haragjukat az is befolyásolta, hogy a velük művészileg össze nem mérhető költő mindenkit felülmúló közönségsikert ért el, s Ars poetica c. versében méltatlan becsmérlő szavakat mondott a Nyugat költői nemzedékére („...az a bizonyos költő-nemzedék, / mely rakva fekéllyel, gőggel és ganéjjal, / s mégis mindezeket szépséggé hazudja, / frázisok falábán istenülést mímel."). – M. valóban nem mérhető össze József Attilával és Illyéssel, de a hazai Forbáth Imrének, Győry Dezsőnek és Vozári Dezsőnek egyenrangú élvonalbeli társa. 1923-as bemutatkozását, a Hajnali harangszót szenvedélyes háborúellenesség és az emberszeretet, a jóság profetikus erejű hitvallása hatja át. Fábry Zoltán „a jóság könyvének, egy nagy ölelő embergesztusnak" nevezte a kötetet, Szalatnai Rezső pedig azt írta a címadó költeményről, hogy „egész életünk körképe volt ez a vers. A költő félreérthetetlenül és őszintén hirdette a békét, megértést, testvériséget az egész országnak, főként azonban a magyaroknak és szlovákoknak". 2-3 évvel később már ők is a szociális igazságtól való elpártolásban marasztalták el a költőt. Ez azért megdöbbentő, mert két vh. közti pályaszakaszán a „jóságversek" s a vallásos versek mellett a kiélezett szociális helyzetképek alkotják a legerőteljesebb vonulatot. Ha abból az időszakból egy szociális témájú csszl. magyar versválogatást állítanánk össze, a vezető helyet ő foglalná el benne. Fontos verstípusai még az anya-versek (A királyfi három bánata), a gyermekversek (A gyermek játszani akart; A kirándulás elmaradt; A királyhelmeci gyerekek), a költői és papi önarcképek (Itt voltam 1927; Alázat). A 2. vh. kitörése után is írt háborúellenes és antifasiszta verseket. A súlyos tragédiát elszenvedő lengyel néppel való szolidaritását a magyarság érzésére rezonáló módon több versében, főleg a Vörösbegy – 1939 ősze címűben fejezte ki. 1942-ben Imádság a nagy Lunatikusért címmel Hitler-ellenes verset közölt. – 1948 után úgy látszott, hogy költői pályája végleg megszakad. A mo.-i kommunista rezsim nemcsak börtönre, hanem örökös hallgatásra is ítélte; amikor 1966-ban Szalatnai és Fábry az ISZben bátor rehabilitációs akciót indított az érdekében, a párt sugallta vélemény az volt, hogy „nem létezik. Ha valakit sem múltja, sem jelene nem igazol, minek ébreszteni már elfelejtett nevét" (e-l cikke az És-ben, 1966. márc. 19.). Nálunk is szigorúan tiltott író volt, Szalatnait rehabilitálási kezdeményezéséért és egyéb vétkeiért persona non gratává nyilvánították párthatóságaink. A költő nevét és líráját hoszszú évekig külföldi magyar és idegen nyelvű kiadások tartották életben, de a költő sem tette le a tollat, még a börtönben is írt. Az 1945 utáni első mo.-i Mécs-válogatást Aranygyapjú (1971) címmel az Ecclesia Kiadó jelentette meg, nálunk 1993-ban a Pannonia Könyvkiadó adott ki tőle válogatást; Mécs László Alapítvány is létesült, szülőfalujában pedig emléktáblát helyeztek el.M.: Hajnali harangszó, Ungvár 1923; Rabszolgák énekelnek, Berlin 1925; Vigasztaló, Berlin 1927; Az ember és árnyéka, Kassa 1930; Üveglegenda, Bp. 1930; Legyen világosság, Bp. 1933; Fehéren és kéken, Bp. 1937; Összes versei, Bp. 1941; Válogatott költeményei, Buenos Aires 1953; A kirándulás elmaradt, vál., Köln 1958; Vadócba rózsát oltok – Igraft Roses on Eglantines (Paul Valéry előszavával), Toronto 1968; Aranygyapjú, vál., Bp. 1971, 2. kiad. 1987; Üzenet, vál., Bp. 1982; Vadócba rózsát oltok, vál. 1993.T. L.

Kortárs magyar írók, 1945-1997

(Hernádszentistván, 1895. jan. 17.-Pannonhalma, 1978. nov. 9.): költő.MÉCS LÁSZLÓ [Martoncsik József]M.: Hajnali harangszó, v., Ungvár, 1923; Rabszolgák énekelnek, v., Berlin, 1925; Vigasztaló, v., Berlin, 1927; Az ember és az árnyéka, v., Kassa, 1930; Üveglegenda, v., 1931 <1930 CSMIL>; Bolond Istók bábszínháza, verses mese, 1931; Legyen világosság!, v., 1933; Mécs László válogatott költeményei [összeáll. Just Béla], 1934; Megdicsőülés, vál. v., 1935; Fehéren és kéken, v., 1937; Élőket nézek, v., 1938; Forgószínpad, v., 1940; Ö. V., 1941; Anya kell!, vál. v., 1943; Mécs László válogatott költeményei, Buenos Aires, 1953; A kirándulás elmaradt, vál. v., Köln, 1958; Bolond Istók bábszínháza - Forgószínpad, vál. v., Astor Park Fla, 1969; Vadócba rózsát oltok, v., Torontó, 1968; Aranygyapjú, vál. v. 1923-1968, Buffalo-Bp., 1971; Vissza a csendbe, új versek, Cleveland, 1976; posztumusz: Üzenet, vál. v., 1982.[ÚMIL,KMIK,CSMIL,MÉL4]

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Mécs László, Martoncsik (Hernádszentistván, 1895. jan. 17. – Pannonhalma, 1978. nov. 9.): költő, premontrei rendi kanonok, lapszerkesztő. Középisk.-i tanulmányait Kassán végezte néhány versét gimn.-i éveiben a Zászlónk közölte. 1913-1914-ben a Pázmány Péter Tudományegy. m.-latin szakos hallgatója. 1914-ben kérte felvételét a premontrei rendbe. 1916 őszén már mint rendjének tanárjelöltje folytatta tanulmányait. 1918-ban szentelték pappá Jászóvárott. A felvidéki premontrei gimnáziumok megszűnése után jászóvári könyvtáros, majd 1920-1929-ig nagykaposi plébános. A felvidéki m. lapokban rendszeresen jelentek meg nagyhatású költeményei. 1923-ban kiadta első kötetét, a Hajnali harangszót (Ungvár), s megkezdte vándor előadó körútjait, melyek nagy népszerűséget szereztek költészetének, ünnepelték a nagyszerű kiállású, zengő hangú lírikust. 1929-ben már életrajza is megjelent Farkas Gyula tollából. 1930-ban rendfőnöke Királyhelmecre nevezte ki plébánosnak. A könyvkiadók igyekeztek kamatoztatni népszerűségét, egyre-másra jelentették meg mind váltakozóbb színvonalú köteteit. Ezzel párhuzamosan kemény kritikák érték, kivált a Nyugat köréből. 1935. márc.-ban sikeres erdélyi körutat tett, s jelentős elismerést szerzett párizsi szavalóestjein. 1938-ban francia nyelvű kötete is megjelent, ez alkalommal ismét szerepelt Franciao.-ban, s felkereste a Benelux államokban élő m. anyanyelvű olvasóit is. Ekkor ismerkedett meg Paul Valéryvel, aki 1944-ben előszót írt a második francia nyelvű verses kötetéhez. 1941-ben megjelentek összegyűjtött versei, a következő év elején lapjában, a Vigiliában – melynek főszerkesztője volt -, közölte az Imádság a nagy Lunatikusért című Hitler-ellenes versét, ami miatt büntető eljárást kezdeményeztek ellene. (A per végül ítélet nélkül végződött.) 1944 őszén elhagyta Királyhelmecet. 1945 után barátainál, rokonainál, Csornán és Pannonhalmán élt. 1953-ban „többszörös röpiratok terjesztése” (ezek a saját kéziratos, ajándékba adott versei voltak) vádjával 10 évi börtönbüntetésre ítélték. 1956. szept.-ben hátralévő büntetésének elengedésével szabadult, 1957. jan.-tól újra lelkipásztori tevékenységet folytatott. 1958 tavaszától rendszeresen prédikált az óbudai plébániatemplomban. Két angol nyelvű válogatás után 1968-ban Torontóban kétnyelvű kötete jelent meg, 1971-ben az Ecclesia kiadásában Rónay György bevezető tanulmányával jelent meg verseskönyve. 1978-ban Pannonhalmán ünnepelte pappá szentelésének 60. évfordulóját. Hagyatékát a pannonhalmi bencés közösség gondozza. – M. Hajnali harangszó (versek, Ungvár, 1923); Rabszolgák énekelnek (versek, Berlin, 1925); Vigasztaló (versek, Berlin, 1927); Az ember és árnyéka (versek, Kassa, 1930); Üveglegenda (versek, Bp., 1931); Bolond Istók bábszínháza (verses mese, Bp., 1931); Legyen világosság! (versek, Bp., 1933); Válogatott költeményei (Bp., 1934); Megdicsőülés (versek, Bp., 1935); Fehéren és kéken (versek, Bp., 1937); Élőket nézek (versek, Bp., 1938); Forgószínpad (versek, Bp., 1940); Összes Versei, 1920-1940 (Bp., 1941); Anya kell! (válogatott versek, Bp., 1943); M. L. válogatott költeményei (Buenos Aires, 1953); Vadócba rózsát oltok (vál. versek, Toronto, 1968); Aranygyapjú (vál. versek 1923-1968, Buffalo-Bp., bev. Rónay György, 1971, Bp., 1987); Vissza a csendbe! (versek, Cleveland, 1976); Üzenet (vál. versek, Bp., 1982).– Irod. Kárpáti Aurél: M. L. versei (Nyugat, 1931. 1); József Attila: M. L. költészete (A Toll, 1931. 2. sz.); Illyés Gyula: Katolikus költészet (I. Gy.: Ingyen lakoma, Bp., 1964); Fábry Zoltán: Vigyázzatok a nappalokra! (Irodalmi Szemle, 1966); Monoszlóy Dezső: M. L. halálára (Új Látóhatár, 1979. 6, sz.); Szabó Ferenc: M. L. (Kat. Szle, 1979. 1. sz.); Vasadi Péter: M. L. (Vigilia, 1979. 2. sz.); Szamosi József: Vissza a csendbe (Sz. J.: Írások-vallomások, München, 1982); Csanád Béla: Költő és igehirdető. M. L. születésének 90. évfordulójára (Új Ember, 1985. 8. sz.).

Veszprém megyei életrajzi lexikon

1918-ban szentelték pappá. Tanár, majd nagykaposi, 1930-tól királyhelmeci plébános. 1945 után rokonainál és barátainál Csornán, Pannonhalmán és Bakonybélben talált otthonra. Innen gyakran látogatott a Bakonyba, a Somló vidékére és a Balatonhoz. Bakonybéli útjain a szociális otthon freskója előtt (amelyen Döbröntei Gábor 1944–1947-es években Mécs László arcát is megfestette) szavalta legújabb verseit. A bakonybéli erdésszel megtett erdei séták hatására írta Bakonyi látomás c. versét. Nagyvázsonyban Pauer Antal plébános vendége volt, több verse nagyvázsonyi keltezésű. 1953-ban letartóztatták és bebörtönözték, 1956 őszén szabadult. 1958 és 1961 között Budapesten végzett lelkipásztori munkát. 1961 májusától Pannonhalmán a szociális otthon lakója. Innen több mint egy évtizeden át Dobára járt barátjához, Koperneczky István orvoshoz, szívesen időzött házában. Aranymiséjét is Dobán tartotta. Tüskeváron írta Egy lepke lepkét kergetett c. versét.( Hernádszentiván, 1895. január 17. - Pannonhalma, 1978. november 9. )I.: HAMAR Imre: Behavazott ösvényeken. A tragikus költői sorsú ~. = N., 1996. ápr. 27. – MKtL VIII. köt. – RÚL XIV. köt. – ÚMÉL IV. köt. – ÚMIL 2. köt.MÉCS László, Mártoncsik LászlóM.: Válogatott költeményei. Bp., 1934. – Összes versei. Bp., 1942. – Aranygyapjú. Buffalo–New York, 1971. 2. kiad. Bp., 1987. – Vissza a csendbe. Cleveland, 1976. – Üzenet. Bp., 1982. – Magyarok misekönyve. Bp., 1991.premontrei szerzetes, költő, szerkesztő

könyvei

róla szóló könyvek

filmszereplés

MFI 413 (r.: , 1932)

linkek

PIM

web

Amicus: 3719