Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Ferenc József, I. (Schönbrunn, 1830. aug. 18. – Schönbrunn, 1916. nov. 21.): osztrák császár és magyar király. Ferenc Károly főherceg és Zsófia bajor hercegnő legidősebb fia. 1848 dec. 2-án V. Ferdinánd lemondatása után foglalta el a Monarchia trónját (m. királlyá csak 1867-ben koronázták). Uralkodása az 1848–49-es m. forradalom brutális leverésével kezdődött. 1849. márc. 4-én közzétették az olmützi alkotmányt, amely az 1849-től 1867-ig tartó ún. „neoabszolutizmus” államjogi alapjait vetette meg. Az uralkodó és kormányai (Schwarzenberg, Bach) ebben az időszakban minden demokratikus és nemzeti önrendelkezési törekvést elfojtó abszolutista és centralizációs politikát folytattak. Az 1859-i olaszo.-i katonai vereség (Solferino) és annak mo.-i visszhangja a kormányzatot az abszolutizmust mérséklő új alkotmány, az októberi diploma kiadására kényszerítette 1860. okt. 20-án, amely a birodalom egyes népei számára képviseletet biztosított a központi parlamentben, valamint egyes területek, köztük Mo. részére mérsékelt belső autonómiát. Ez a mérsékelt abszolutizmus jellemezte 1866-ig a Schmerling miniszterelnök kormányzása alatti időszakot. Ezekben az években az osztrák birodalom nagy erőfeszítéseket tett, hogy hegemóniáját kiterjessze a Német Szövetség államaira. Ezeknek a törekvéseknek csúcsa az 1863 aug.-ában lezajlott frankfurti fejedelmi konferencia volt, ~ legjelentősebb személyes külpolitikai fellépése. Ennek a külpolitikai vonalnak drasztikusan véget vetett az 1866-i, Poroszo.-tól elszenvedett vereség, amely válságba sodorta a Monarchia önkényuralmi rendszerét, s 1867-ben az osztrák és a m. uralkodó osztályok kiegyezését, a birodalom dualista jellegű átalakítását eredményezte. A kiegyezés az abszolutizmushoz képest tágabb kereteket biztosított az egész birodalom kapitalista fejlődése, a burzsoá alkotmányosság kibontakozása számára, ugyanakkor azonban konzerválta a korábbi feudális uralkodóosztály hegemóniáját. A m. uralkodó osztályok számára a dualizmus rendszere biztosította a teljes belső autonómiát, a nemzetiségek feletti uralmat és befolyást az összmonarchia politikájára. ~ jelentős személyes szerepet játszott a kiegyezés létrehozásában. A dualizmust a Monarchia végleges politikai keretének tekintette és egész további uralkodása során szívós küzdelmet folytatott minden törekvés ellen, amely a dualizmus kereteit a polgári alkotmányosság és a Monarchiát alkotó népek önrendelkezésének érvényesítése irányába tovább akarta fejleszteni. Az 1900-as évek elején határozottan fellépett a m. uralkodó osztályok jelentős részének fokozott önállósági törekvései ellen, amelyek kikezdték a dualizmus alapját képező közös ügyeket, s e téren is teljes önállóságot követeltek: önálló m. vámterületet, önálló m. bankot és önálló m. hadsereget, v. legalábbis a m. vezényleti nyelv bevezetését a közös hadsereg m. egységeinél. Különösen ez utóbbi kérdésben volt hajthatatlan. 1903. szept. 16-án a galíciai Chlopy községben, egy hadgyakorlat alkalmával kiadott, nagy vihart kavaró hadparancsában energikusan állást foglalt a közös hadsereg intézménye mellett, válaszként a m. ellenzéknek a m. vezényleti nyelv bevezetésére irányuló követelésére. Uralkodása idején a Monarchia külpolitikája a balkáni befolyás növelésére törekedett. A Monarchia 1878-ban okkupálta, majd 1908-ban annektálta Boszniát és Hercegovinát. Mivel a balkáni törekvések összeütközésbe kerültek a cári Oroszo. balkáni hódító törekvéseivel, a Monarchia Németo.-ban keresett támaszt. 1879-ben megkötötte Németo.-gal a kettős szövetséget, amely 1882-ben Olaszo. csatlakozásával hármas szövetséggé bővült. Ez a külpolitika szerves részét képezte az I. világháború előkészítésének. ~ 1854-ben kötött házasságot Wittelsbach Erzsébet bajor hercegnővel. Házasságából négy gyermeke született: Zsófia, Rudolf, Gizella és Mária Valéria főhercegek. Személyes és családi életét gyakran állították a közfigyelem középpontjába tragikus események. Felesége 1898-ban anarchista merénylet áldozata lett, fia 1889-ben öngyilkosságot követett el, öccsét, Miksa császárt egy külpolitikai kalandor vállalkozás során 1867-ben kivégezték Mexikóban. – Irod. Márki Sándor: I. F. J. király élete (Bp., 1907); Redlich J.: Kaiser Franz Joseph von Österreich (1928); Török P.: I. F. J. (Századok, 1931); Perlaky Lajos: I. F. J. (Bp., 1938); Angyal Dávid: Az ifjú F. J. (Bp., 1942); Srbik, Henirich Ritter von: Franz Joseph I. Charakter und Regierungsgrundsätze (Wien, 1949).

• Ki kicsoda a történelemben? Szerk. Szabolcsi Ottó, Závodszky Géza. [Bp.], Laude, [1990]. 414 o.; Utánnyomás: 1995, 1996, 1998,, ()
• Lőwy Dániel: A téglagyártól a tehervonatig. Kolozsvár zsidó lakosságának története. Kolozsvár, Erdélyi Szépmíves Céh, 1998. 365 [1] o., ()
• Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969. ill., ()
• Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-. 16 db., ()
• Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub. I. köt. A-Cs. 2001; II. köt. D-Gy. 2002; III. köt. H-K. 2002.; IV. köt. L-Ő. 2003; V. köt. P-S. 2004.; VI. köt. Sz-Zs. 2007., ()

• MFI 669 (r.: , 1936)