Sugár Károly     ☰ Budapest 1882.11.02   ☷ Budapest 1936.07.30   |   színész
639674
Konkoly Károly (1018347 | - )
Storbeck Károly (1018348 | - )
Sugár Károly (1018346 | - )
 
életrajzok

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Sugár Károly, Storbeck (Bp., 1882. nov. 2. – Bp., 1936. júl. 30.): színész, a magyar színpad legkiválóbb epizodistája. Hatévi vándorszínészkedés után 1907-ben a Színiak -ra iratkozott, s ennek elvégzése után 1910-ben a Nemzeti Színház szerződtette. 1922-ben a Renaissance Színházhoz szerződött, de alig egy év múlva visszatért a Nemzeti Színházhoz, s ennek tagja maradt halálig. 1913-tól 1918-ig betegsége, majd katonai szolgálata s végül oroszo.-i fogsága miatt nem játszott. 1922-ben Caliban (Shakespeare) alakításáért Greguss-díjjal tüntették ki. A legkisebb epizódszerep is jelentőséget kapott alakítása nyomán. Furcsa, félbemaradt, züllött alakok, félkegyelműek alakításával külön színt képviselt a Nemzeti Színház színpadán. – F. sz. Judás (Gréban: Igazi Passio); Rank doktor (Ibsen: Nóra); Engstrand (Ibsen: Kísértetek); Relling (Ibsen: A vadkacsa); Apemantus (Shakespeare: Athéni Timon); Sganarelle (Molière: A szerelem mint orvos); Harpagon (Molière: A fösvény); Huhn (Hauptmann: És Pippa táncol). – I. f. A vén gazember (1932), Légy jó mindhalálig (1936), A 111-es (1937). – Irod. Németh Antal: S. K. (A Színpad, 1936); Magyar Bálint: S. K. (Színház és Filmműv. 1953. 6 – 7. sz.); Nagy magyar színészek (Bp., 1957); Kovács Tivadar: S. K. (Adattár, Bp., 1957); Ignácz Rózsa: Caliban (Prospero szigetén, Bp., 1960). – Szi. Szabó Dezső: Az elsodort falu (Bp., 1919).

Magyar színházművészeti lexikon, 1994

(Bp., 1882. nov. 2.–Bp., 1936. júl. 30.): színész. Középiskoláit Temesvárott végezte. 1901-ben lépett először színpadra Fekete Béla társ.-ában, majd hatévi vándorszínészkedés után a SzAk hallgatója lett. Vándorlása idején, de kezdetben a SzAk-n is a Konkoly Károly nevet használta. 1909-ben kapta meg diplomáját. Tóth Imre a Nemzeti Színházhoz szerződtette epizód- és jellemszínésznek. Az I. világháborúban fogságba esett. 1918-ban Ambrus Zoltán ismét a Nemzeti Színházhoz hívta. 1922–23-ban a Renaissance Színházban szerepelt, majd 1923-tól haláláig újra a Nemzeti Színház tagja volt. Gyakran fellépett még a Városi és a Király Színház színpadán is. A legnagyobb m. epizodisták egyike volt. Különösen a groteszk, züllött alakok, félkegyelműek megformálásával hozott új színt a Nemzeti Színház játékába. Pálmay Ilka színésziskolájában drámai gyakorlatot, dramaturgiát és irodalomtörténetet tanított. 1922-ben Greguss-díjjal tüntették ki. F.Sz. Don Quijote (Lengyel M.: Sancho Panza királysága); Wulkow (Hauptmann: A bunda); Caliban (Sh.: A vihar); Lucifer (Madách I.: Az ember tragédiája); Harpagon (Molière: A fösvény); Mendoza (Shaw: Tanner John házassága); Palóc (Herczeg F.: Ocskay brigadéros). – Ir. Reményi L.: S. K. (1937); Kovács T.: S. K. (adattár, 1957).Sugár Károly; Storbeck

róla szóló könyvek
filmszereplés
linkek