Glatz Oszkár     ☰ Budapest 1872.10.13   ☷ Budapest 1958.02.23   |   festő, festőművész, főiskolai tanár
639731
életrajzok

Kortárs magyar művészeti lexikon, 2001

1892-ben Münchenben Hollósy Simon tanítványa, 1896-ban a nagybányai festőiskolához csatlakozik. A Szinyei Merse Társaság tagja; 1935: Corvin-kereszt; 1952: Kossuth-díj; 1953: kiváló művész. A Magyar Képzőművészek Országos Szövetsége társelnöke, a Budai Művészek Egyesületének tagja. 1914-1919 között a Képzőművészeti Főiskola ideiglenes, 1922-1923-ban szerződéses, 1923-tól rendes tanára. Életműve legnagyobb részét a falusi (bujáki) életet ábrázoló portrék, illetve zsánerképek alkotják. Népviseletbe öltözött, a közvetlenség igényével festett alakjait a nemzeti hagyomány jövőjéért aggódva alkotta meg. Képeit naturalista látásmód jellemzi, amely a kor polgári ízlésének felelt meg. A népi életmód és a népviselet iránt érzett elkötelezettségből - olykor szélsőségektől sem mentes - újságcikkeket írt, agitációs szónoklatokat, előadásokat tartott. 1935-ben Buják díszpolgárává választották.1910 • Nemzeti Szalon, Budapest [feleségével, Wildner Máriával]1923 • Helikon Galéria, Budapest1926 • Szentendrei Festők Társasága.1953 • Ernst Múzeum, Budapest [Kunffy Lajossal]1988 • Glatz Oszkár emlékkiállítás, Sziráki Kastély Galéria, Szirák~: A magyar ruha, Női Napló (a Pesti Napló melléklete), 1936. október 17.~: A népművészet és a nemzeti viselet sorsa, Újmagyarság, 1942. szeptember 18.D. Szemző P.: ~ indulása, Művészettörténeti Értesítő, 1962/1.Egyéni kiállítások~: Életem legérdekesebb élménye. Találkozásom Munkácsy Mihállyal, Tolnai Világlapja, 1940/ 19.~: Elmélkedés a jövő művészetéről, Nyugat, 1929. január 1.(eredeti színes litometszetek) Új Idők, 1904. február 28.~: Értékelés a művészetben, Művész-Élet, 1933/II.festő, (Budapest, 1872. október 13. - Budapest, 1958. február 23.)~: Fiatal művészeinkért, Magyar Szemle, 1933, XIX. köt.Genthon I.: Látogatás ~nál, Szózat, 1925. január 10.GLATZHollósy Simon.Irodalom~: Képhamisítás és a közönség, Pesti Napló, 1937. június 6.Kossuth-díjasok nyilatkozatai kitüntetéseikről (~ Kossuth-díjas festőművész), Szabad Nép, 1952. március 19.~ levele, Az ország (Írás és lélek rovat), 1944. július 22.Lyka K.: ~ képkiállítása, Új Idők, 1925. október 11.Magyar Nemzeti Galéria, Budapest.~: Még egyszer a gép és a művészet, Magyar Szemle, 1931/1.MestereiMűvek közgyűjteményekbenmuvesz_565OszkárP. Ö.: A magyar arckép mesterei. ~, Képzőművészet, 1935/82.Rónay K.: ~, Szépművészet, 1943/3.Szilágyi GáborVálogatott csoportos kiállítások

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Glatz Oszkár (Bp., 1872. okt. 13. – Bp., 1958. febr. 23.): festő, Kossuth-díjas (1952), kiváló művész (1953). 1890-ben Münchenben Hollósy Simonnál, majd a párizsi julian Ak.-n tanult. 1896-ban részt vett a nagybányai festőcsoport megalakításában. A nagybányai parasztok életét derűs hangulatú plein air képekben ábrázolta, 1897-től kezdve szerepelt kiállításokon; kezdetben íróportré-rajzaival (Gyulai Pál, Mikszáth Kálmán, Eötvös Károly, Gárdonyi Géza, Ambrus Zoltán stb.) aratott sikert. 1900 után Bujákon (Nógrád vm.) alakította ki naturalista stílusát. A paraszti típusokat idilli képekben jelenítette, a népviseleti motívumokat külsődlegesen használta fel. Münchenben arany-, San Franciscóban ezüstérmet nyert. 1914–1938 között a képzőművészeti főisk. tanára volt. Több bp.-i gyűjteményes kiállításán (1910, 1923, 1953) kívül 1921-ben Genfben mutatta be műveit. Művészeti íróként is tevékenykedett, sok cikket írt a népművészet megőrzése érdekében. Ismertebb festményei: Mese; Román asszony útban a templom felé (1907); Est a havason; Fahordók (1908); Bujáki menyecske korsóval (1923); Nógrádi parasztmenyecske (1934). Számos műve van az MNG tulajdonában. Irod. Dömötör István: G. O. (Magy. Műv., 1925. 10. sz.); Réti István: A nagybányai művésztelep (Bp., 1954).

könyvei
róla szóló könyvek

filmszereplés
linkek