ABCD - Jékely Zoltán

Jékely Zoltán ☰ Nagyenyed 1913.04.24 ☷ Budapest 1982.03.19 | író, költő, műfordító

639756

Jekeli, Zoltan (1018490 | - )
Jékely Zoltán Lajos (1018493 | - )
Jekel Zoltán (1018491 | - )
Jékely Zoltán (1018492 | - )

kitüntetések

Kossuth-díj, posztumusz
1990.03.15

életrajzok

Kortárs magyar írók, 1945-1997

Baumgarten-díj 1939; JA-díj 1970, 1979; A Munka Érdemrend arany fokozata 1973; Az Európa Kvk. Nívódíja 1984; posztumusz Kossuth-díj 1990.JÉKELY ZOLTÁNM.: Az erdélyi magyar irodalom kezdetei a háború után és Kuncz Aladár, drámai értekezés, 1935; Éjszakák, v., 1936; Kincskeresők, r., 1937; Medárdus , r., 1938; Új évezred felé, v., 1939; Zugliget, r., 1940; Mérföldek, esztendők..., v., 1943; A házsongárdi föld, elb., Kvár, 1943; Angalit és a remeték, színpadi játék, Kvár, 1944; Minden mulandó, elb., Mvh., 1946; A halászok és a halál, r., Kvár, 1946 <1947*ÚMIL>; Csunyinka álma, mese, 1955; Tilalmas kert, vál. v., 1957 <1955*ÚMIL>; Felséges barátom, r., 1955; A csodálatos utazás, mese, átdolgozás, 1956; A fekete vitorlás vagyis Ördögh Artur csodálatos regénye, r., 1957 ; Bécsi bolondjárás, r., 1963; Lidérc-űző, v., 1964; Mátyás király juhásza, verses mesejáték, Pozsony, 1968; Őrjöngő ősz, v., d., 1968; Fejedelmi vendég, d., 1968; A bíboros, d., 1969; Csillagtoronyban, ögy. v., 1969; Akarsz-e fényt?, v., 1969; Szélördög, népmesefeldolgozás, Bp.-Újvidék, 1971; Az álom útja, v., 1972; Isten madara, elb., 1973 <1972*ÚMIL>; Szögkirály, cigánymese-feldolgozás, 1973; Az idősárkányhoz, vál. v., 1975; Válogatott versei, 1977; Minden csak jelenés, v., 1977; Sárkányhalál Csomaszentgyörgyfalván, verses misztériumjáték, 1977; Csodamalom a Küküllőn, verses mesék, 1978; Angyalfia, elb., 1978; Őszvégi intelem, v., 1979; Évtizedek hatalma, v., 1979; A három törpe, bolgár népmese-átdolgozás, 1979; A Bárány vére, esszék, 1981; Édes teher, kisr., elb., 1982; Az utolsó szál liliomhoz, vál. v., 1983; Oroszlánok Aquincumban, színművek, 1984; Az utolsó szó keresése, v., 1985; Összegyűjtött versei, 1985 <1988*ÚMIL>; Összegyűjtött novellái [vál. Győri János], 1986; Sorsvállalás, esszék [vál. Győri János], 1986; Elefánt-szerelem, vál. v., 1988; Kirepül a madárka, r., 1989; Két kard keresztben, elb., 1993.[MIL,ÚMIL,KMIK,ROMIL,OSZKK,MÉL4]Műford.: J. W. Goethe: Ős-Faust, d., Kvár, 1942; A. Dante: Az új élet, 1944; V. Eftimiu: Bécsi szerelem, r., Kvár [1947]; M. Eminescu: Bolond Kalin, verses mese, 1953 [Bk., 19552]; G. Garretto: Fájdalom földje, Szicília, r., 1953; R. Kipling: Mesék, 1954; P. Ispirescu: A hegyitündér, román népmesék, 1955; Mark Twain: Koldus és királyfi, r., 1955; R. Kipling: Az elefántkölyök, mese, 1956; Th. Mann: A kiválasztott, r., 1957; P. Ispirescu: Szegény ember okos leánya [Bözödi Györggyel és Ignácz Rózsával], Bk.-Bp., 1957; G. Coşbuc: A pásztorlány [többekkel, szerk. V. András Jánossal], 1958; G. Coşbuc: Költemények, Bk., 1958; W. Hauff legszebb meséi [Rónai Györggyel, Szinnai Tivadarral], 1959; Keresztút, vál. műford., 1959; A. Panzini: Egy hajdani hajadon, r., 1959; Arab költők a pogánykortól napjainkig [Molnár Imrével, Varságh Jánossal], 1961; J. de La Fontaine: A szerelmes kurtizán, válogatott széphistóriák [Babits Mihállyal, Rónay Györggyel], 1963; G. Coşbuc: Költemények [József Attilával], Bk., 1965; C. Fry: Nem ritka a főnix, d., 1966; A. Jarry: Übü király avagy a lengyelek, d., 1966; J. Donne: Égi és földi szerelem, v. [Eörsi Istvánnal], 1967; G. Boccaccio: Corbaccio avagy a szerelem útvesztője, elb., 1968; J. Borel: Rajongás, r., 1968; E. de Goncourt: A Zemganno testvérek, r., 1969; A. Dumas: Húsz év múlva, r., 1970; J. Giono: Ennemonde, r., 1970; J. A. Barbey D'Aurevilly: A karmazsin függöny, elb.-ek, 1971; R. Kipling: Hogyan lett a sünteknős?, mese, 1973; P. Calderon de la Barca: Az élet álom - A zalameai bíró, d., Bk., 1974; Goethe: Faust [Kálnoky Lászlóval], 1974; M. Eminescu: Szegény Dionis [Szamosi Istvánnal], Bk., 1975; Széchenyi István: Napló (1791-1860) [Györffy Miklóssal], 1978; Mark Twain: Koldus és királyfi, r., Bk., 1990.(Nagyenyed, Alsó-Fehér vm., 1913. ápr. 24.-Bp., 1982. márc. 19. ): költő, író, műfordító.

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Jékely Zoltán (Nagyenyed, 1913. ápr. 24. – Bp., 1982. márc. 19.): költő, író, műfordító, Baumgarten-díjas (1939), József Attila-díjas (1970, 1979). Áprily Lajos fia. Nagyenyeden és Kolozsvárott kezdte isk.-i tanulmányait, 1929-ben családjával Bp.-en telepedett le. Az Eötvös Kollégium tagjaként m.-francia-művészettörténet szakon folytatta tanulmányait, 1935-ben bölcsészdoktor lett. Az OSZK-nál helyezkedett el. Korán sikereket aratott verseivel, ezek a Nyugatban, a Válaszban és az Erdélyi Helikonban láttak napvilágot. 1936-ban adta közre Éjszakák c. verseskötetét, ezt követte az Új évezred felé (Bp., 1939) és a Mérföldek, esztendők (Bp., 1943). Verseiben a „nyugatos”, illetve az erdélyi m. költészet hagyományait követte, költői nyelvében a zenei hatásoknak van nagy szerepük. Kincskeresők (Bp., 1937), Medardus (Bp., 1939) és Zugliget (Bp., 1940) c. regényeiben nosztalgikus személyességgel idézte fel a gyermek- és ifjúkor erdélyi, illetve budai emlékeit. 1941-ben Erdély egy részének visszacsatolása után Kolozsvárra költözött, az ottani Egy.-i Könyvtárban dolgozott, emellett részt vett a Termés c. negyedéves folyóirat szerk.-ében. Kolozsvárott jelent meg A házsongárdi föld (1943) c. elbeszéléskötete. Az 1944-őszi újabb politikai fordulat után a kolozsvári Világosság c. napilap irodalmi rovatának vezetője lett, majd 1946-ban visszatért Bp.- re, és ismét az OSZK munkatársaként dolgozott. 1948-ban betiltották és bezúzták Álom c. kötetét, s kizárták az Írószövetségből. Hallgatásra kényszerült. Csak 1956-ban térhetett vissza az irodalmi életbe A csodálatos utazás c. mesefeldolgozással. Abban az évben állították vissza írószövetségi tagságát is. 1957-ben jelent meg a Tilalmas kert c. kötete válogatott és új verseivel. 1959-ben műfordításait jelentette meg (Keresztút). Ezután egymást követték verseskönyvei. Nosztalgikus hangon idézte fel a múltat, elsősorban elveszített szülőföldjét, amelynek tragikus sorsa mindinkább megrendítette. Prózai írásait, tanulmányait, esszéit, megemlékezéseit, kritikáit A Bárány vére (1981) címmel rendezte sajtó alá. A kötetben jelent meg Széchenyi Istvánról rajzolt több arcképe, ezek Széchenyi Naplójának fordítása közben születtek. Kiváló műfordító volt, olasz, német, francia, angol, román írók műveit tolmácsolta magyarul. Az ő nevéhez fűződik Dante Vita nuova c. művének fordítása m. nyelvre. – F. m. A fekete vitorlás (r., Bp., 1957); Bécsi bolondjárás (r. 1963); Csillagtoronyban (összegyűjtött versek, Bp., 1969); Isten madara (elb., Bp., 1973); Az idősárkányhoz (versek, Bp., 1975); J. Z. Válogatott versei (Bp., 1977); Széchenyi István Napló (1791-1860) (ford. Győrffy Miklóssal; szerk., jegyzetekkel, utószóval ellátta Oltványi Ambrus, az előszót Sőtér István írta, Bp., 1978, 1982); Csodamalom a Küküllőn (verses mesék, Bp., 1978); Angyalfia (novellák, 1978); Őszvégi intelem (versek, Bp., 1979); Évtizedek hatalma (versek, Bp., 1979); Édes teher (kisr., elb., Bp., 1982); Oroszlánok Aquincumban (színművek, verses játékok, szerk., utószóval Ablonczy László, Bp., 1984); Összegyűjtött versei (sajtó alá rend., utószóval Győri János, Bp., 1985); Összegyűjtött novellái (sajtó alá rend., utószóval Győri János, Bp., 1986); Sorsvállalás (tanulmányok, vál. Győri János, Bp., 1986); Elefánt-szerelem (vál, versek, vál., szerk., utószóval Lengyel Balázs, Bp., 1988); Kirepül a madárka (négy r., sajtó alá rendezte, utószóval Győri János, Bp., 1989).– Irod. Katona Jenő: Beszélgetés J. Z.-nal (Könyvtáros, 1970. 7. sz.); Lukácsy András: J. Z. (Látogatóban. Kortárs magyar írók vallomásai Bp., 1971); Műhelybeszélgetés J. Z.-nal (riporter Bányai Gábor, Népszabadság, 1975. febr. 2.); Rónay László: J. Z. költészete (R. L.: Hűséges sáfárok, Bp., 1975); Bodnár György: J. Z. két nézetben (B. Gy.: Törvénykeresők, Bp., 1976); Baránszky-Jób László: J. Z. lírája (B. J. L.: Élmény és gondolat Bp., 1978); Pályám emlékezete (összeáll., Új Írás, 1979. 9. sz.); Tornai József Búcsú J. Z.-tól (Kortárs, 1982. 7. sz.); Domokos Mátyás: J. Z. fejfájára (Tiszatáj, 1982. 5. sz.); Mészöly Dezső: Zoli (Élet és Irod., 1982. 16. sz); Győrffy Miklós és Takáts Gyula J. Z.-ról (Kortárs, 1983. 9. sz.); Zalán Magda: J. Z. (Új Látóhatár, 1983. 1. sz.); Csűrös Miklós: Trubadúr és látnok (Cs. M.: Színképelemzés, Bp., 1984); Pomogáts Béla: J. Z. (Bp, 1986); Nemes Nagy Ágnes: Apa és fiú (N. N. Á.: Látkép gesztenyefákkal, Bp., 1987); Lengyel Balázs: J. igaza (L. B.: Zöld és arany, Bp., 1988); Lator László: J., új évezredek felé (Kortárs, 1989. 11. sz.); Mátyás Ferenc: J. Barátsága (Új Írás, 1989. 4. sz.); Tandori Dezső:J. Z. (Irod. tört., 1989. 4. sz.); Pomogáts Béla:J. Z. emlékezete (Hitel, 1990. 10. sz.); Legendák J. Z-ról (összegyűjt. Albert Zsuzsa, Forrás, 1991. 23. sz.).

Romániai magyar irodalmi lexikon, 1981

Jékely Zoltán (Nagyenyed, 1913. ápr. 24. — 1982. márc. 20. Budapest) — költő, műfordító. Áprily Lajos fia, Jancsó Adrienne előadóművésznő férje. Szülővárosa s a Bethlen Kollégium, melynek diákja, apja pedig tanára volt, életre szóló élményt jelentett számára, költészetének visszatérő, meghatározó motívuma. Ahogy Enyed, “a világ közepe” c. esszéjében (1942) írja, ez volt az a város, “ahol nem vármegyei urak, hanem tanárok, tehát mindenekelőtt szellemi életet élő emberek a társadalmi élet arbiterei”. Erős történelmi tudata itt alakult ki, majd tovább formálódott a Kolozsvári Református Kollégiumban, miután 1926-ban átköltöznek a Szamos-parti városba (lírájának a Szamos ugyancsak kulcsszava); apja e másik ősi schola magyar és német irodalom tanára s az erdélyi irodalmi élet vezető egyénisége. Kicsi szamosi óda c. versének (1941) e sora: “A gyermekkor életelem…”, mindezt együtt jelenti. 1929-ben gyermekei továbbtanulására hivatkozva Áprily családostul Budapestre távozik, ~ ott fejezi be középiskolai tanulmányait és beiratkozik a bölcsészetre; 1935-ben magyar irodalomtörténetből, művészettörténetből és művészetfilozófiából doktorátust szerez (tétele: Az erdélyi irodalom kezdetei a háború után — Kuncz Aladár). 1935 és 1941 között könyvtáros az Országos Széchényi Könyvtárban, 1941-től 1944 őszéig a kolozsvári Egyetemi Könyvtár alkalmazottja. Újabb kolozsvári évei 1946 augusztusáig (amikor visszatér a budapesti Széchényi Könyvtárba) nemcsak költészetének, hanem közéleti-irodalomszervezői tevékenységének is legtermékenyebb szakaszát jelentik. Tagja a Termés-csoportnak, amely 1942 őszétől negyedévenként (évszakonként) a népi szellem, egy újfajta közösségformálás jegyében irodalmi-művészeti folyóiratot ad ki Kolozsvárt. Szabédi László, Kiss Jenő, Bözödi György és Asztalos István mellett tevékeny részt vállal a szerkesztésben, versei, fordításai, szépprózai, drámai és kritikai írásai a Termés jelentős részét képezik. 1944 októberétől közel két éven át a Világosságnak, az MNSZ kolozsvári napilapjának művészeti rovatvezetője, a háború befejeződése után demokratikus alapon újjászerveződő irodalmi élet fontos tényezője. Publicisztikai cikkei, riportjai, interjúi az Utunk megindulása előtti időszakban elsőként adnak helyzetjelentést és prognózist (Hol vannak a magyar írók?; Szentimrei Jenő hazajött; Benedek Marcell műhelyében; Min dolgozik az erdélyi tudós?; A készülő új tankönyvek műhelyében), rendszeresen beszámol a magyar és román színház előadásairól, sőt politikai publicisztikát is művel (Dózsa-unokák sereglése; Látogatás a kolozsvári munkásvértanúk otthonában). A háborúra, öldöklésre nemet mondó, a Világosság 1946. ápr. 27-i számának vezér-helyén megjelent A Bárány vére c. írását választotta később (1981) esszé- és publicisztikagyűjteménye címéül. 1954 után teljesen az irodalomnak élt, számos verseskötete, elbeszélése, regénye, műfordítása jelent meg. Dante (Az új élet), Goethe (Faust I.), Schiller, Shakespeare, Racine, Thomas Mann, Jarry, Cocteau, Trakl mellett sokat fordított Eminescutól, Arghezitől és Blagától is. Verseivel a 30-as évektől rendszeresen jelen volt az Erdélyi Helikon és a Pásztortűz hasábjain. 1944-ben az ESZC adta ki Angalit és a remeték c. színművét, 1946-ban a JBA (A halászok és a halál), ill. a marosvásárhelyi Bolyai Könyvtár (Minden mulandó) jelentette meg egy-egy prózai kötetét. Lírája részben folytatása annak az erdélyi magyar költészetnek, amelynek egyik legjelen-tősebb képviselője éppen Áprily, de filozófiai kérdésfelvetésében, szüntelen birkózásában a halál gondolatával közvetlenül kapcsolódik a XX. századi, sőt a századforduló “dekadenseit” megelőző korok intellektuális költészetéhez. Számára Nagyenyed, a Szamosmente, Erdély nem csupán a gyermekkor, majd a férfiévek tája, festői környezete, hanem a lírai elmélkedés tárgya, önállósuló értelme; a konkrétumokhoz tapadó nosztalgia és általában az emberi, közösségi sors, élet és halál filozófiája verseiben nem választható el egymástól. Költészete tehát, az Áprilyétól eltérőleg, nem nevezhető transzilvanistának, jóllehet fogantatása és kiteljesedése e tájakhoz, embereihez, múltjához kötött, sőt a legfőbb jellegzetességének tudott jegye (“a mulandóság költője”) szintén a költő és szülőföldje viszonyával magyarázható. Elégikus hangú versei közt szinte kivételnek tekinthető a Világosságban 1945 májusában megjelent, a múlt árnyaival leszámolni akaró, optimista ars poeticája, A harminckettedik tavasz — mintegy ellenpontjaként a híres 1936-ból való A marosszentimrei templomnak. E két véglet között a költő egész lírája az értékek megőrzésében, a megmaradás akarásában, az emberi teljesség keresésében, nyelvi gazdagságban és formafegyelemben kivételesen egységesnek mondható. Ezek a költői értékek teszik a magyar műfordítás egyik modern klasszikusává. Petre Pascu versben búcsúztatta (În cafenea, la masă…); halála első évfordulóján Kányádi Sándor Krónikás ének c. versével idézte emlékét (Utunk 1983/11). (K. L.)Kiss Jenő: J. Z. versei. Erdélyi Helikon 1937/3; újraközölve Emberközelből, 1979, 176–79. — Beke György: J. Z. válaszol munkatársunk kérdéseire, A Hét 1972/9; újraközölve J. Z. címmel Tolmács nélkül, 1972, 267–75. — Létay Lajos: J. Z. Utunk 1982/13. — Lőrinczi László: Levél-féle halott barátokról. A Hét 1982/13. — Vita Zsigmond: J. Z. Enyed vonzásában. Korunk 1982/12.

könyvei

róla szóló könyvek

film

A kard |☰ 1976 |☰ ötlet

linkek

PIM

Amicus: 1680