keresés (regex):
keresési tartomány:
teljes
szavak
dolgok
jogszabályok
 keresés (id):
 keresés (idő):
Kassák Lajos     ☰ Érsekújvár 1887.03.21   ☷ Budapest 1967.07.22   |   férfi, festő, festőművész, író, költő, szerkesztő, tipográfus, országgyűlési képviselő
640228
Kašak, Laǰoš (1019250 | - )
(k-k l-s) (1019252 | - )
Kassák Lajos (1019251 | - )
K. L. (1019253 | - )
 
kitüntetések

Kossuth-díj, I. fokozat
1965.03.15
archontológia

Országgyűlés
képviselő
1948.01.29 - 1949.05.15
életrajzok

História TT

Apja gyógyszertári laboráns volt. Kimaradt a gimnázium második osztályából, lakatosinasnak állt, majd Érsekújvárott lakatos segédlevelet szerzett. Később Győrött vállalt munkát. Fővárosi műhelyekben, gyárakban vasmunkás volt, belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba és bekapcsolódott a szakszervezeti mozgalomba. Részt vett a szakszervezeti mozgalmakban. Gyalog bejárva Európát megismerkedett a modern avantgárd művészettel és az anarchizmus eszméivel. Hazatérése után elindította az első magyarországi irodalmi avantgárd folyóiratot a Tett címmel. A Tanácsköztársaság ideje alatt rövid ideig az Írói Direktórium tagja volt, belépett a Magyarországi Szocialista Pártba, a Közoktatásügyi Népbiztosság megbízásából plakátcenzor volt, majd a színházi bizottság tagjaként dolgozott. A proletárdiktatúra megdöntése után letartóztatták, majd Bécsbe szökött. Újraindította a Ma című 1919-ben betiltott folyóiratát, 1926. októberben hazatért, a Dokumentum című folyóirat szerkesztője, majd a Magyarországi Szociáldemokrata Párt tagjaként megindította a Munka című folyóiratot. 1945 után az Új Idők szerkesztője 1946-ig, majd az Alkotás felelős szerkesztője és a Kortárs felelőse szerkesztője 1947-1948-ban. Keresztury Dezső minisztersége idején rövid ideig tisztviselő volt a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium művészeti főosztályán. A Magyar Művészeti Tanács alelnöke tisztségét 1945 és 1948-ban töltötte be. 1947-ben bekapcsolódott a Szociáldemokrata Párt életébe, az SZDP művészeti bizottságának elnöke lett. Az 1947. augusztus 31-i országgyűlési választásokon az SZDP nagy-budapesti listájáról pótképviselővé választották, 1948. január 29-én behívták az országgyűlésbe. 1948. júniusban még átigazolták a Magyar Dolgozók Pártjába, de 1949-től belső száműzetésbe kényszerült, mert elutasította a kommunista művelődéspolitikai elveket és elvetette a sztálini személyi kultuszt. 1956-ig nem publikált. Az Írószövetség 1953. szeptemberi párttaggyűlésén a szektás kultúrpolitikát bíráló szavaiért kizárták a pártból, csak 1956-ban térhetett vissza a művészeti életbe, szeptemberben beválasztották az Írószövetség elnökségébe. 1957-ben kiállítása nyílt, később kiadták régebbi elbeszéléseit, regényeit. 1965-ben Kossuth-díjat kapott.

Kortárs magyar írók, 1945-1997

Baumgarten-díj 1947; Kossuth Érdemrend 1948; Kossuth-díj 1965; Munka Érdemrend arany fokozata 1967.(Érsekújvár, 1887. márc. 20. -Bp., 1967. júl. 22.): költő, író, szerkesztő, festőművész.KASSÁK LAJOS[MÉL3,ÚMIL,KMIK,MEIL,MNBCD]M.: Életsiratás, elb., 1912; Misilló királysága, r., 1918 <1912*>; Isten báránykái, három egyfelv., 1914; Eposz Wagner maszkjában, v., 1915; Egy szegény lélek megdicsőülése, elb.-ek, 1918; Khalabresz csodálatos púpja, elb.-ek, 1918; Hirdetőoszloppal, v., 1919 <1918*>; Tragédiás figurák, r., 1919; Máglyák énekelnek, v., Bécs, 1920; 33. Bildarchitektur, Bécs, 1921; Világanyám. Versek 1914-1921, Bécs, 1921; Novelláskönyv, vál. elb., Bécs, 1921; A képarchitektúra, tan., 1922; Új művészek könyve, összeáll. [Moholy-Nagy Lászlóval], 1922 [Bp., 1977]; Ma I., v., Bécs, 1921; Kassák új versei, Bécs, 1923; MA-Buch [németre ford. Gáspár Endre], v., Berlin, 1923; Álláspont. Tények és új lehetőségek, tan., Bécs, 1924; A ló meghal, a madarak kirepülnek, v., Bécs, 1924 <1922*> [Bp., 1967]; Tisztaság könyve. Szabadvers és próza, Bp., Bécs, 1926; Az új művészet él, tan., Kvár, 1926; Egy ember élete, önéletrajz I-III., 1927, IV-VI., 1931, VII-VIII. 1935; Napok, a mi napjaink, r., 1928; Angyalföld, r., 1929; Marika, énekelj!, r., 1929 <1930*KMIK>; Megnőttek és elindulnak, r., 1931 <1932*KMIK>; 35 vers, 1931; Munkanélküliek, r., 1932; A telep, r., 1933; Menekülők, elb., 1933; Az utak ismeretlenek, r., 1934; Napjaink átértékelése, tan., 1934; Három történet, elb., 1935; Földem, virágom, vál. v., 1935; Akik eltévedtek, r., 1936; Ajándék az asszonynak, v., 1937; Anyám címére, levélr., 1937; Fújjad csak furulyádat, v., 1939; Egy kosár gyümölcs, r., 1939; Azon a nyáron, r., 1940; Sötét egek alatt, v., 1940; Szombat este, v., 1941; Egy lélek keresi magát, lélektani r., 1941; Vallomás tizenöt művészről, interjúk, 1942; Hídépítők, r., 1942; Egy emlék hálójában, elb., 1942; Két fiatal élet, kisr., 1942; Virág Balázs, kisr., 1942; Egy álom megvalósul, r., 1943; Karácsonyiék, r., 1943; Dráma az erdőben, kisr., 1943; Közelgő viharok, kisr., 1943; Emberek, sorsok, elb., 1943; Kis könyv haldoklásunk emlékére, lírai napló, 1945; Összegyűjtött versei, 1946; Az út vége, 1946; Gorkij [Nádass Józseffel], egyfelv., 1947; Hatvan év összes versei, 1947; Képzőművészetünk Nagybányától napjainkig, tan., 1947; Dal a kenyérről, gyv., 1948; Egy lélek keresi magát, r., 1948; Mögötte áll az angyal, r., 1948; Ahogyan elindultak, 1949; Szegények rózsái, v., 1949; Válogatott versei 1914-1949, 1956; Csillagok, csillogjatok, virágok, virágozzatok, gyv., 1957; Boldogtalan testvérek, vál. elb., 1957; Költemények, rajzok 1952-1958, 1958; Mélyáram, ögy. elb., 1960; Szerelem, szerelem, v., rajzok, 1962; Az út vége, r., 1963; Vagyonom és fegyvertáram, v., 1963; A tölgyfa levelei, v., 1964; Mesterek köszöntése, v., 1965; Üljük körül az asztalt, v., 1968; Összes versei I-II. [kiad., utószó Kassák Lajosné], 1970; Az izmusok története [Pán Imrével], 1972; A fal mögött áll és énekel, vál. művek, 1974; Csavargók, alkotók, vál. irod. tan. [vál. Ferencz Zsuzsa], 1975; Éljünk a mi időnkben. Írások a képzőművészetről [vál. Ferencz Zsuzsa], 1978; Nehéz esztendők I-II., vál. elb. [vál. Parancs János], 1980; Számozott költemények. Kassák Lajos képeivel [összeáll. Kassák Lajosné], 1987; Szénaboglya (1955-56), napló [s. a. r. Csaplár Ferenc], 1988; Lasst uns leben in unserer Zeit. Gedichte, Bilder und Schriften zur Kunst, 1989; Érsekújvár, szemelvények [s. a. r. Csaplár Ferenc], 1992; Angyalföld, r., Szekszárd, 1995 [további cím: Egy kosár gyümölcs]; Válogatott versek, 1995; Játék. Válogatott elbeszélések, 1997.Műford.: B. Crendrars: Húsvét New Yorkban, 1963; Összegyűjtött műfordítások, 1986.

Kortárs magyar művészeti lexikon, 2001

1924 • Galerie Würthle, Bécs • Galerie Sturm, Berlin1928 • Mentor Galéria, Budapest1957 • Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest1957 • Városi Könyvtár, Esztergom • Csók Galéria, Budapest • Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár1960 • Galerie Denise René, Párizs (kat.)1962 • Magyar Írók Szövetsége, Budapest1962 • Modern építészet - Modern képzőművészet, Építők Klubja, Budapest • Galerie Denise René, Párizs1963 • Galerie Denise René, Párizs1964 • G. El, Elbląg (PL)1964 • Kis Színpad, Pozsony • Cinquante ans de collage, Musée de l'Art Moderne, Párizs1965 • Fiatal Művészek Klubja, Budapest • Művészklub, Kecskemét • Galerie Klihm, München1965 • Nyolcak és aktivisták köre. A huszadik század magyar művészete, Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár1966 • Palmiro Togliatti Megyei könyvtár, Kaposvár • Brook Street Gallery, London [V. Vasarelyvel] • Galerie Tobies et Silex, Köln1966 • Százhuszonöt év magyar fotóművézete, Műcsarnok, Budapest • "50 Jahre Dada", Kunsthalle, Zürich • 50 Ans Dada, Musée de l'Art Moderne, Párizs1967 • Avantgarde in Osteuropa, 1910-1930, Kunstverein, Berlin • Dada, 1916-1966, Goethe Institut und Vogel und Besemer, Köln1967 • Fényes Adolf Terem, Budapest • Galerie Denise René, Párizs (kat.)1968 • Dada, 1916-1966, Tokió1968 • Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár (kat.) • Óbudai Kultúrház, Budapest • Pedagógus Szakszervezet, Debrecen1969 • Konstruktive Kunst, "Elemente + Prinzipien", Kunsthalle, Nürnberg • Moholy-Nagy és kortársai, Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár1969 • Kossuth Lajos Tudományegyetem, Debrecen • ~ Művelődési Ház, Budapest • Palazzo Strozzi, Firenze (kat.) • G. D. Prága • University Hall, Gary (USA)1970 • Osteuropäische Avantgarde, Galerie Gmurzynska, Köln1970 • Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest • Dům Umění, Brünn1971 • Galerie Gmurzynska-Bargera, Köln (kat.) • Galerie Nächst St. Stephan, Bécs • Neue Galerie der Stadt, Linz • Neue Galerie am Landesmuseum Joanneum, Graz (kat.)1971 • Ungarische Avantgarde, Galerie del Levante, München1972 • Konstruktivismus. Entwicklungen und Tendenzen seit 1913, Galerie Gmurzynska-Bargera, Köln • Hungarian Art. The Twentieth Century Avantgarde, Indiana University Art Museum, (USA)1973 • Magyar Aktivizmus, Janus Pannonius Múzeum, Pécs1975 • Die 20-er Jahre in Osteuropa, Galerie Gmurzynska, Köln1975 • Kassák Klub, Budapest • Vármúzeum, Esztergom • Xantus János Múzeum, Győr • Művelődési Ház, Nagykanizsa1976 • Palazzo Reale, Milánó1977 • Postás Művelődési Központ, Budapest • Kassák Múzeum, Budapest • Művelődési Központ, Sárvár1978 • Művelődési Ház, Monor • Hamburger Jenő Művelődési Központ, Zalaszentgrót • Megyei Művelődési Központ, Eger1979 • Művelődési Központ, Paks • Déryné Művelődési Központ, Karcag1979 • Ungarische Konstruktivismus, 1910-1977, Münchner Kunstverein, München1980 • The Hungarian Avantgarde, The Eight and the Activists, Hayward Gallery, London • Gli Otto e gli attivisti, Palazzo Barberini, Róma • Tibor de Nagy Gallery, New York1981 • Nyolcak és Aktivisták, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest1982 • Kállai Ernő emlékezete, Óbuda Galéria, Budapest • A dada Magyarországon, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Bölcsészgaléria1982 • Művelődési Ház, Nagymaros • Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ, Szolnok1983 • Klassiker der Avantgarde - die ungarische Konstruktivisten, Galerie Taxispalais, Innsbruck1983 • Művészeti Galéria, Érsekújvár1984 • Matignon Gallery, New York1985 • Ferenczy Múzeum, Szentendre1986 • Futurismo i'Futuristi, Palazzo Grassi, Velence.1986 • Szombathelyi Képtár, Szombathely1987 • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest (kat.).Ábrázoló és teremtő festészet, Bécsi Magyar Újság, 1922. augusztus 17.A képarchitektúra, MA, 1922/4.A konstruktivizmusról, Diogenes, 1923/2.A plakát és az új festészet. MA, 1916/1.~ az 1910-es évektől a 30-as évtized fordulójáig, majd rövid ideig 1945 után a magyar avantgárd főalakja, költő, író, szerkesztő, lapalapító, mozgalomszervező, ideológus; a vizuális művészetek sokféle ágában, műfajában dolgozott a tipográfiától a festett fareliefekig; készített grafikákat, kollázsokat, fotómontázsokat és festményeket. Itthon a fiatal művészek körében a tiszta szellemiség idolja lett. 1947: Baumgarten-díj; 1948: Kossuth Érdemrend; 1965: Kossuth-díj (irodalmi munkásságáért); 1967: Munka Érdemrend arany fokozata. 1904-ben Pestre költözött, vasmunkásként dolgozott, ekkor került kapcsolatba a munkásmozgalommal. 1909-1910 között Nyugat-Európában, Párizsban járt. Versei 1909-től rendszeresen megjelentek a Független Magyarország c. napilapban. 1915-ben saját lapot indított TETT címmel, ezzel megkezdte irodalmi és képzőművészeti szervező munkáját. A 10. számban tette közzé programját, a fennálló társadalmi rendet támadó szónoklatát. A művészetnek különleges agitatív szerepet követelt, társadalmi felelősségét hangsúlyozta. Fő művész-munkatársa Uitz Béla volt. A TETT 1916. évi betiltása után ~ megindította a MA c. aktivista folyóiratát. A MA Visegrádi és Váci utcai szerkesztőségi termeiben kiállításokat rendezett az általa felfedezett művészek munkáiból. Uitz Bélán kívül Tihanyi Lajos, Bortnyik Sándor, Pátzay Pál mellett Gulácsy Lajos, Bohacsek Ede, Schadl János, Dobrovits Péter, a Galimberti házaspár stb. szerepeltek. Mattis-Teutsch és Rohancsek Ernő fölfedezője. 1919-ben az írói direktórium tagja volt, a Tanácsköztársaság bukását követő bebörtönzése után, bécsi emigrációjában 1926-os hazatéréséig folytatta a MA kiadását. ~ a 20-as években alkotta meg a Képarchitektúra (Bildarchitektur) fogalmát, ezzel is a korszak avantgárd főáramához, a korszak fogalmi-képi megfogalmazási kísérleteinek kimunkálásához csatlakozott. Nagy előképei az oroszok, különösen Malevics és Tatlin voltak. Szigorúan megformált képi rendszerükkel (melyben a formának-erővonalnak-színnek megvoltak a fogalmi equivalensei) szemben ~ kiindulópontként a fogalmat választotta, képarchitektúrái költői megfogalmazásainak vizuális analógiái voltak; az 1925-ben kiadott Tisztaság Könyvében számozott költeményei és képarchitektúrái együtt szerepelnek. A húszas években ~ szellemi pályaíve jelentős változásokon ment keresztül, a dadaista hatásoktól a pragmatikus konstruktivizmusig; ekkor készített képei általában kisméretűek. Hazatértekor, 1926-1927 között szerkesztette a négy számot megért Dokumentum c. politikai, társadalmi és művészeti folyóiratot, majd 1928-ban Munka címmel új folyóiratot indított, amely nem nagyon tért el a szociáldemokraták által kivívott szabadelvűségtől, 1939-ben betiltották. A ~ szervezte Munka kört festők, írók és munkások - köztük Vas István, Korniss Dezső, Lengyel Lajos, Vajda Lajos, Schubert Ernő, Trauner Sándor - alkották. Pán Imre és Mezei Árpád felkérésére az 1945-ben megalakult Európai Iskola alapító tagjaként szerepelt, bár a kollektíva főként szürrealista vonulata számára idegen volt. 1945-1949 között a Magyar Műv. Tanács alelnöke, az Új Idők, a Kortárs és az Alkotás szerkesztője volt, 1947-ben szociáldemokrata képviselőséget vállalt. 1949-től belső száműzetésbe kényszerült, művei nem jelenhettek meg. 1946-1954 között Békásmegyeren élt, ahol telekszomszédja, Gadányi Jenő baráti biztatására újra rajzolni kezdett. Tusrajzokat készített, melyek a természetben mélyen rejlő energiák megjelenései, majd redukált kompozíciójú csendéleteket festett. 1956-tól visszatért a kulturális életbe. A 20-as évek avantgárd mozgalmainak nemzetközi "reinkarnációja" ~ munkásságát is felfedezte; világszerte sorra nyíltak kiállításai. Korai absztrakt művei iránt főleg a Vasarelyvel együttműködő Denise René és a kölni Galerie Gmurzynska érdeklődött. Az 1966-1967-es párizsi nagy dadaizmus kiállításon 15 művével vett részt. ~ felidézte korai, már nem számontartott munkáit és ismét elkezdett nem figuratív munkákon dolgozni. Késői művei líraibb hangvételű absztrakciók; nagy távlatú, mégis személyes vallomások. Az ultramodern indulású ~ feladta modernizmusát, pont akkor, amikor az érvényre jutott. 1967-ben, halála előtt, a Fényes Adolf Teremben megrendezte első gyűjteményes kiállítását, amely az ún. tűrt kategóriába került, a költségeket így fizetnie kellett volna, de ezt végül elengedték. ~ hagyatékából 1976-ban létrehozott ~ Emlékmúzeum állandó kiállításon mutatja be ~ munkáit.Az izmusok története [Pán Imrével], Budapest, 1972Az új művészet él, Testvér, Bécs, 1925/10.Bildarchitektur, Bécs, 1921Bori I.-Körner É.: ~ irodalma és festészete, 1968Bortnyik S.: Két levél az új festészetről, Nyugat, 1921/II.Csaplár F.: ~ emlékmúzeum (kat., Budapest, 1976)Csaplár F. (szerk.) ~ Reklame und Moderne Tipographie, Budapest, 1999.Egyéni kiállításokÉljünk a mi időnkben. Írások a képzőművészetről [vál.: Ferencz Zsuzsa], Budapest, 1978.festő, tipográfus, költő, író, (Érsekújvár, 1887. március 21. - Budapest, 1967. július 22.)G. Viotti, TorinoGyörgy P.: Egy szétszóródott életmű, Művészet, 1986/8.Havas L.: ~ képkiállítása, Népakarta, 1957. április 3.Hevesy I.: A dadaista világnézet, Nyugat, 1923/II.IrodalomJ. M.: Beszélgetés ~sal az elsikkasztott forradalomról, Független Magyarország, 1947. január 13.Kállai E.: Új magyar piktúra 1900-1925, Budapest, 1926KASSÁK~ (kat. a magyar nemzeti galéria és a petőfi irodalmi múzeum emlékkiállítása, bibliográfiával, szerk.: Csaplár F., Gergely M., György P., Pataki G.; tan.: Körner É., Mezei Á., Straus, T., Perneczky G., Hegyi L., Andrási G., Botár O., R. Bajkay É., Szabó J., Peternák M., Csaplár F., György P., Budapest, 1987)Képzőművészetünk Nagybányától napjainkig, 1947Körner Éva-Tatai ErzsébetLajosMarkusová, H.: L. Kassák 1887-1967, Atelier, 1997/10.muvesz_119Paśiakova, J.: ~ Vyvojové problémy a tendencie madarskey avantgardy, Pozsony, 1973Passuth K.: ~ e l'avanguardia ungherese. Conference au X. Convegno di Mitteleuropa, Gorizia, 1975Rabinovszky M.: A Képzőművészek Új Társasága kiállítása a Nemzeti Szalonban, Magyar Grafika, 1930/1.Rabinovszky M.: Kassák mint képépítész, Nyugat, 1928/I.Rónay Gy.: ~, Budapest, 1971Straus, T.: ~, Köln, 1975Szabó J.: A magyar aktivizmus művészete 1915-1927, Budapest, 1981Új művészek könyve (szerk. Moholy-Nagy Lászlóval, Bécs, 1922), Budapest, 1977Vadas J.: ~ a konstruktőr, Budapest, 1979Vallomás tizenöt művészről, interjúk, Budapest, 1942Válogatott csoportos kiállításokVálogatott művészeti írásai

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Kassák Lajos (Érsekújvár, 1887. márc. 21. – Bp., 1967. júl. 22.): költő, író és festő, a magyar avantgarde művészeti irányzatok vezéralakja, Baumgarten-díjas (1947), Kossuth-díjas (1965). Apja ~ István gyógyszertári laboráns, anyja, Istenes Erzsébet mosónő volt. Gimnáziumi tanulmányait megszakítva tizenkétéves korában Érsekújvárott lakatosinasnak állt be, majd segédlevelet szerzett. 1904-ben Budapestre költözött, vasmunkásként angyalföldi gyárakban dolgozott. Részt vett a szakszervezeti mozgalomban, belépett az MSZDP-be. 1905-ben több alkalommal sztrájkot szervezett, tüntetéseken vett részt, emiatt feketelistára került. Az irodalomra egy véletlenül a kezébe került Petőfi-kötet hívta fel figyelmét, majd megismerkedett Ady és a „holnaposok” műveivel. Első verse 1908-ban jelent meg egy újpesti lapban. 1909-ben a Független Magyarország, 1910-től a Renaissance közölte műveit. 1909–10-ben vándorútra indult, Ausztriát, Németországot, Belgiumot járta be, Párizsig jutott el. Vándorlása során ismerkedett meg az avantgarde művészettel és az anarchizmus eszméivel. Naturalista novelláit Életsiratás (Bp., 1912), három egyfelvonásos játékát Isten báránykái (Bp., 1914) c. kötetében adta ki. 1912-ben talált költői hangjára, 1915-ben jelent meg első versesfüzete, az Éposz Wagner maszkjában, amelynek költeményei Walt Wihtman szabadverseivel, illetve a német expresszionisták költészetével mutatnak rokonságot. 1915 novemberében megindította A Tett c. kéthavonta megjelenő folyóiratát, majd ennek betiltása után 1916 októberében a Mát. Mindkettő élesen szembefordult a háborúval, szocialista eszméket hirdetett, az avantgarde irodalom szervezője volt. E lapok nevelték a magyar avantgarde és a későbbi szocialista irodalom számos képviselőjét (Barta Sándort, Kahána Mózest, Komját Aladárt, Lengyel Józsefet, Mácza Jánost, Révai Józsefet). A képzőművészetben is szabad teret nyitott az avantgarde törekvések és művészek (Bortnyik Sándor, Máttis-Teutsch János, Nemes Lampérth József, Uitz Béla) előtt. A Ma kiállításokat is rendezett Visegrádi, Váci, majd Kossuth Lajos utcai kiállító termében. 1917-ben ~ szerkesztette az Új Költők Könyve c. antológiát, amely saját versein kívül György Mátyás, Komját Aladár és Lengyel József műveit közölte. Ezt követték Egy szegény lélek megdicsőülése (Bp., 1918) és Khalabresz csodálatos púpja (Bp., 1918) c. novelláskötetei, valamint Misilló királysága (Bp., 1918, előzőleg folytatásokban a Nyugatban) c. regénye. Az őszirózsás forradalom után a társadalmi átalakulás felemás voltát bírálta, már 1918 novemberében kommunista köztársaságot követelt. A proletárdiktatúra idején a Közoktatásügyi Népbiztosságon a plakátok engedélyezésével foglalkozott. Ekkor jelent meg Hirdetőoszloppal (Bp., 1919) c. verseskötete és Tragédiás figurák (Bp., 1919) c. kisregénye. 1919 júniusában Kun Béla elítélte az avantgardisták törekvéseit, erre ~ vitairattal válaszolt (Levél Kun Bélához a művészet nevében). A művészet szuverenitását hirdetve nem fogadta el a pártirányítás elvét. Hosszú időre ez a vita szabta meg az avantgarde mozgalom és a kommunista párt viszonyát. A Tanácsköztársaság bukása után letartóztatták, a gyűjtőfogházból megszöktették, Bécsbe emigrált. Itt 1920 májusában újra megindította Ma c. folyóiratát. Az osztrák és német avantgarde mozgalmakkal lépett összeköttetésbe. A magyar avantgarde tábora időközben megoszlott, a kommunista írók kiváltak belőle, támadták ~ nézeteit. A Ma köre fiatalokkal egészült ki, írói közé tartozott Déry Tibor, Németh Andor és Illyés Gyula. ~ költői útja az expresszionizmus után a dadaizmuson át a konstruktivizmus irányába haladt. Máglyák énekelnek (Bécs, 1922) c. „lírai eposzában” a levert Tanácsköztársaságnak állított emléket. A ló meghal, a madarak kirepülnek (Bécs, 1924) c. művében ifjúkori világjárását énekelte meg. Verseit Világanyám (Bécs, 1921), Új versei (Bécs, 1923) és Tisztaság könyve (Bécs, 1926), válogatott elbeszéléseit Novelláskönyv (Bécs, 1921) címmel jelentette meg. Munkásságában fokozatosan a konstruktivizmus lett az uralkodó elem, ennek lényegét Álláspont, tények és új lehetőségek (Bécs, 1924) c. röpiratában fejtette ki. Már korábban foglalkozott grafikával, könyveinek és folyóiratainak maga tervezte a címlapjait. Első jelentősebb festményeit Bécsben készítette, ezekből 1921-ben Bécsben, a Würthle Galériában, 1922-ben Berlinben a Der Sturm Galériában rendezett kiállítást. Az új képzőművészeti irányzatot képarchitektúrának nevezte el. Festészetének elméleti megalapozását A képarchitektúra (Bécs, 1922) c. művében végezte el. 1926 októberében visszatért Budapestre, két hónappal később Dokumentum címen új folyóiratot adott ki, amely összesen öt számot ért meg. 1928-tól 1938-ig szerkesztette a Munka c. folyóiratot, s vezette a Munka-kör tevékenységét. Fiatal munkások és értelmiségiek szervezésével és nevelésével foglalkozott. Megismertette velük a szocializmus eszméit, az illegális kommunista párttal azonban szinte szüntelen vitában állt. Költészetének klasszicizálódását mutatta Földem, virágom (Bp., 1935) c. kötete. Prózai műveiben közöttük Angyalföld (Bp., 1929) és a Munkanélküliek (Bp., 1933) c. regényeiben a munkásság és a kispolgárság életéről adott realista képet. Legjelentősebb munkája nyolc részből álló önéletrajza: az Egy ember élete (Bp., 1927–1935), amelyben a Tanácsköztársaság bukásáig beszélte el élete történetét. Első felesége, Simon Jolán halála után 1939-ben feleségül vette Kárpáti Klára tanárnőt. Angyalföldön élt, ott vészelte át az 1944-es ostromot, amelyről naplót írt (Kis könyv haldoklásunk emlékére, Bp., 1945). 1945 után az SZDP országgyűlési képviselője, a Magyar Művészeti Tanács alelnöke lett, szerkesztette a Tanács Alkotás (1947–48) c. folyóiratát, a Kortárs (1947–48) c. folyóiratot, ezenkívül Fodor Józseffel együtt az Új Idők első két számát. Megjelentek Összegyűjtött versei (Bp., 1945), majd Hatvan év (Bp., 1947) címmel összes versei. Regényeket adott közre (Egy lélek keresi magát, 1948; Mögötte áll az angyal, 1948). 1948-ban a Nemzeti Színház mutatta be És átlépték a küszöböt c. háromfelvonásos színművét. A munkáspártok egyesülése után nem vett részt a politikai mozgalmakban, 1949–56-ban mint író is hallgatásra kényszerült. Csak 1956-ban kapcsolódhatott be ismét az irodalmi életbe. Megjelentek Válogatott versei (Bp., 1956), Boldogtalan testvérek (Bp., 1957) címmel válogatott elbeszélései. Új verseit Költemények, rajzok (Bp., 1958), Szerelem, szerelem (Bp., 1962), Vagyonom és fegyvertáram (Bp., 1963), A tölgyfa levelei (Bp., 1964), Üljük körül az asztalt (Bp., 1968) címmel adta közre. Lefordította Blaise Cendrars Húsvét New Yorkban (Bp., 1964) c. verseskötetét. 1957-ben a Csók István Galériában kiállítást rendezett festményeiből. 1961-ben Párizsba látogatott, ahol kiállították festményeit és mint a konstruktivizmus egyik úttörőjét ünnepelték. Ezt svájci, NDK-beli, franciao.-i, lengyelo.-i, csehszlovákiai és olaszo.-i egyéni kiállítások követték. Képzőművészeti alkotásai megtalálhatók a budapesti Kassák Múzeumban, a Nemzeti Galériában és vidéki múzeumokban, a párizsi Musée d'Art Moderne-ben, a baseli Kunstmuseumban, a bécsi XX. Jahrhundert-ben, a nürnbergi Kunsthaus-ban és több más európai múzeumban és galériában. Naplójából részletek jelentek meg: Napjaink, 1975. 1. és 2. sz.; Vigília, 1977. 9. sz. – Műveinek fontosabb kiadásai: Összegyűjtött versei (Kassák Lajosné utószavával, Bp., 1970); Csavargók, alkotók (tan., Bp., 1975); Válogatott versei (Veress Miklós bevezetésével, válogatásával, Baranyai Ilona életrajzi tanulmányával, Bp., 1977); Éljünk a mi időnkben (tan., Bp., 1978). – Irod. Rónay György: K. L. élete alkotásai és vallomásai tükrében (Arcok és vallomások, Bp., 1974); Gáspár Endre: K. L. az ember és munkája (Wien, 1924); Kosztolányi Dezső: K. L. Írók, festők, tudósok, Bp., 1958); Halász Gábor: K., a költő (Válogatott írásai, Bp., 1959); Radnóti Miklós: K. L. (Próza, Bp., 1971); K. L. hatvanadik születésnapjára (szerk. Nádass József, Bp., 1947); Beregi Theodora: Un grand écrivain hongrois. L. K. 75 ans (La Revue Socialiste, Paris, 1962); Vita K. L. munkásságáról (Kritika, 1964. 1. sz.); Tanulmányok K. L.-ról (Magyar Műhely, 1965. dec. Kozocsa Sándor bibliográfiájával); Béládi Miklós: K. L. költészete (Arcképek a szocialista irodalomból, Bp., 1967); K. L. nyolcvanadik születésnapjára: Fodor József, Várnai Zseni, Komlós Aladár, Lengyel Lajos, Rónay György, Gyergyai Albert írásai (Kortárs, 1967. 3. sz.); Oltyán Béla: A század máglyáin lobogva. K. L. költői pályája (Miskolc, 1967); Bori Imre–Körner Eva: K. irodalma és festészete (Bp., 1967); Bori Imre: Az avantgarde apostolai: Füst Milán és K. L. (Újvidék, 1971); Lengyel Balázs: A K.-parabola (Hagyomány és kísérlet, Bp., 1972); Jaroslava Pasiakova: Vyvojove problémy a tendencie madarskej avangardy (L. K.) (Bratislava, 1974); Thomas Straus: K. Ein ungarischer Beitrag zum Konstruktivismus (Köln, 1975); Kenyeres Zoltán: Költészet és avantgarde. Adalék K. lírájának értelmezéséhez (Gondolkodó irodalom, Bp., 1974); Kortársak K. L.-ról (szerk. Illés Ilona-Taxner Ernő, Bp., 1975); Illés Lajos: Hétpróba. K. L. képzőművészeti munkássága (Bp., 1979). – Szi. Weöres Sándor: K. L.-nak (vers, Kortárs, 1964. 1. sz.); Nemes Nagy Ágnes: Alvó lovasok (vers, Kortárs, 1967. 3. sz.); Hegedűs Géza és Nádass József (vers, Élet és Irod., 1967. 30. sz.); Jankovich Ferenc: K. ujja (vers, Idők szálltán, Bp., 1969); Rónay György: K. (vers, A tenger pántlikái, Bp., 1969); Ács Lajos: K. L. (vers, Alföld, 1970. 9. sz.); Kálnoky László: Tanulmányfej. K. L. emlékének (vers, Letépett álarcok, Bp., 1972); Rába György: Az öreg K. (vers, Élet és Irod., 1972. 53. sz.); Apáti Miklós: Az öregember dalai. K. L. emlékezetének (Két vers, Új Írás, 1971. 8. sz.); Bárdosi Németh János: Köszöntő pipaccsal (vers, A lélek lángjai, Bp., 1974); Szécsi Margit: Madár-e az a denevér (vers, Kortárs, 1975. 10. sz.); Tamkó Sirató Károly: K. L. (vers, Kozmogrammok, Bp., 1975); Fábri Péter: Levél K. L.-nak (vers, Mozgó Világ, 1978. 2. sz.); Zelk Zoltán: K. L. anyja (vers, Élet és Irod., 1978. 10. sz.); Vas István: Nehéz szerelem (r., Bp., 1964); Vas István: Mért vijjog a saskeselyű? (r., Kortárs, 1979); Illyés Gyula: Beatrice apródjai (r., Bp., 1979); Balassa Sándor: Rekviem K.-ért (zenemű, Bp., 1972); Vészi Endre: Csonka rekviem. K. L. (Visszapillantás a jelenbe, Bp., 1969).

könyvei

róla szóló könyvek

film
linkek
ISNI
OSZK MEK
Parlamenti Almanach, 1944-45
PIM
PIM
Történelmi tár
VIAF
wikipedia
Amicus: 7732