ABCD - Dóczi Lajos

Dóczi Lajos ☰ Sopron 1845.11.29 ☷ Budapest 1919.08.27 | drámaíró, esszéista, író, költő, műfordító, politikus, publicista

641709

életrajzok

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Dóczi Lajos, báró, Dux (Sopron, 1845. nov. 29. – Bp., 1919. aug. 27.): költő, drámaíró, műfordító. Bécsben jogot hallgatott, s egyúttal belépett a Presse szerkesztőségébe. 1865-ben a lap Pestre küldte tudósítónak. A m. lapokban Deák politikáját támogató cikkeket írt. 1867-től miniszterelnökségi fogalmazó, majd 1571-től titkár. 1873-ban miniszteri tanácsosi, 1879-ben osztályfőnöki címet kapott. Hosszú ideig volt az Osztrák–Magyar Monarchia külügyi sajtófőnöke. 1900-ban bárói rangra emelték. 1902-től haláláig Bp.-en élt. 1887-től a Kisfaludy Társ. tagja. A korabeli m. és német nyelvű lapokban számos verse és tanulmánya jelent meg. Első drámáját, Az utolsó próféta c. tragédiát 1869-ben adták elő a Népszínházban. Színművei közül különösen a Csók c. vígjáték (1874) aratott nagy sikert. Goethe és Schiller számos művét magyarra, m. költők több alkotását, köztük Madách Az ember tragédiája c. művét németre fordította (Bp., 1891). – M. D. L. munkái (I–X. Bp., 1901–06). – Irod. Kozocsa Sándor: D. L. (Magy. Világ, 1930); György József: D. L. (Bp., 1932.)

Magyar színházművészeti lexikon, 1994

Dóczi Lajos(Sopron, 1845. nov. 29.–Bp., 1919. aug. 27.): író, műfordító. Politikai és újságírói pályán működött, a Monarchia külügyi sajtófőnöke volt. Magyarul és németül egyaránt kitűnően verselt. Magyarra fordította Goethe Faustját, Madách Imre Az ember tragédiája c. művét pedig németre. 1887-ben a Kisfaludy Társaság, 1915-ben a Petőfi Társaság tagja lett. Újromantikus verses színműveit a Nemzeti Színház mutatta be. F.M. Csók (1874); Az utolsó szerelem (1884); Széchy Mária (1886); Vegyes párok (1889); Vera grófné (1892); Ellinor királyleány (1897). Csók (1874) c. vígjátékát saját fordításában német színpadokon is sikerrel adták elő. – Ir. Romhányi Gy.: D. L. drámái (1934).

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái

10. Beszélyek és vázlatok. U. ott, 1890. Két köt. (Ism. Nemzet 1889. 314. sz. Bud. Hirlap 317. sz. Bud. Szemle LXI.)10. Carmela Spadaro. Novelle. Stuttgart, 1890.11. Vera grófnő, szomoruj. 3 felv. U. ott, 1891. (Szépirod. Könyvtár II. sz.)12. Die Tragödie des menschen. Dramatisches Gedicht von Emerich Madách. Aus dem Ungar. übersetzt. U. ott, 1891. (2. kiadás. U. ott, 1892.)1. Goethe, Faust. Tragédia magyarra ford. I. rész. Pest, 1872. (A II. részből töredékek vannak Költeményei czímű munkájában, Budapest, 1890.)2. Névtelen levelek Tisza Kálmánhoz az új programm alkalmából. Ugyanott, 1872. (Különnyomat a Reformból.)3. Sakk a királynak, vígjáték 4 felv. Schauffert után ford. Dux L. U. ott, 1873. (Nemzeti Szinház Könyvtára 27.)4. Csók, vígh. 4 felv. Bpest, 1874. (Ism. Petőfi Társaság Lapja 1877. 11. sz. Ellenőr 62. sz. 2. kiadás 1878. 3. k. 1881. 4. k. 1886. 5. k. 1891. U. ott. Németül, Bécs, 1879.)5. Utolsó szerelem, tört. vígjáték. U. ott, 1880. (2. átdolgozott kiadás. U. ott, 1888. Németül. Lipcse, 1887. és Stuttgart, 1891.)6. Széchy Mária, tört. szinmű. U. ott, 1885. (Ism. P. Napló 349. sz. sat. Németül: Stuttgart, 1891.)7. Merlin, dalmű 3 felv. ford., zenéje Goldmarktól. U. ott, (1887. M. kir. Operaház Könyvtára.)8. Vegyes párok, szinmű 3 felv. U. ott, 1889.9. Költeményei. U. ott, 1890. (Ism. Főv. L. 1889. 341. 351. sz. Nemzet 341. sz.)A Hét 1890. (Alexander Bernát.)Álnevei: Omikron, Claire, Omega, Onkel Tóbiás.Dóczi (Dux) LajosEgyenlőség 1890. 42. sz. (dr. Feleki Sándor.)Gáspár Imre, Uj Nemzedék. Nagyvárad, 1877.Magyarország 1879. 292. sz. (D. Csókja és mennyegzője.)Magyarország és a Nagyvilág 1872. 13. sz. arczk. (Rákosi Jenő).Mint hirlapiró dolgozott a bécsi Pressebe 1865-től 1867-ig (Pesti levelek), 1867-ben a Budapesti Közlöny országgyűlési tudósítója lett; 1868-ban több magyar lapba irt, így a Borsszem jankóba, P. Naplóba s a Hirmondóba; 1869-ben a Rákositól alapított Reform rendes munkatársa lett, s itt jelent meg először neve alatt munka: Faust húsvéti jelenetének fordítása, mely Eötvös József bárót arra birta, hogy Ráth Mór által az előtte ismeretlen irót az egész Faust lefordítására biztassa; ugyanott (1871. 281–285. 290–291. sz.) jelent meg egy tanulmánya Csokonairól és Névtelen levelek Tisza Kálmánhoz (1872. febr.). Egy polemikus essayt Shakespeare Romeo és Juliájáról Hartmann ellen a bécsi Fremdenblattban (1873. névtelenül) tett közzé, egy tanulmányt Csikyről a Dioscuren cz. bécsi évkönyben; ugyanoda Arany János és Vörösmarty Mihály számos költeményét és több magyar népballadát fordított németre. 1869 elején adatott első darabja Az utolsó próféta (tragédia, mely Jeruzsálem pusztulását tárgyalja) Molnár Györgynek budai népszinházában. 1871-ben irta a Csók cz. vígjátékot, mely Teleki-díjat nyert (előadatott először a nemzeti szinházban 1874. jan. 14., 1877-ben németül a bécsi burgszinházan és azután a legtöbb német szinpadon; lefordították svéd, cseh és horvát nyelvre). Bécsbe költözte után hivatalos elfoglaltsága miatt pár hirlapi czikken kívül sokáig nem irt önálló munkát. 1879-ben irta az Utolsó szerelem cz. vígjátékot (először adatott 1884. jan. 11. a nemzeti szinházban, 1885-ben a bécsi burgszinházban, (ism. Főv. Lapok 10. sz. 1885. 270. sz. Nemzet 308. sz.), azután a főbb németországi szinpadokon (így 1886-ban Hamburgban, 1887-ben Berlinben, Münchenben) és cseh nyelven Prágában; 1884-ben irta Széchy Mária cz. történeti drámáját (először a n. szinházban 1886. máj. 16. Ism. Budapesti Hirlap 136. sz.), 1888-ban a Vegyes párok cz. vígjátékát (először 1889. márcz. 29. a nemzeti szinházban, ism. Gyulai Pál, Bud. szemle LVIII. P. Napló 89. Főv. L. 87. Bud. Hirlap 88. Egyetértés 88. nemzet 88. sz.) és Vera grófnő cz. szomorújátékát (ism. P. Napló 1891. 220. sz.); fordított szinművei: Sakk a királynak, Schauffert Hypp. Ágoston után ford. (először 1873. jún. 4. a n. szinházban), Faust, tragédia 6 szak., Goethe után ford. (először 1877. ápr. 1. a n. szinházban), Simplicius, nagy operette 3 felv. Leon V. után átdolgozta, zenéje Strauss Jánostól (először 1889. febr. 7. a népszinházban) Madách Ember tragédiáját is lefordította németre (előadták 1892-ben Hamburgban) Bécsben s az ő fordítása alapján cseh nyelven Prágában). Költeményeket és beszélyeket irt a Fővárosi Lapokba (1872. 1885.), Magyarország és a Nagyvilágba (1872. 1875.), Magyar Salonba (1886 óta), a Hétbe (1890 óta); tárczákat és egyéb czikkeket a Budapesti Hirlapba (1887. 99. sz. Faust-dolgok, 1888. 92. 355. sz. A naturalismusról), Ország-Világba (1888.), M. Szellemi Élet cz. albumba (1892. Hogy tanultam magyarul.) E mellett gyakran keresi fel a Neues Pester Journalt tárczáival, melyekben a hazai viszonyokról ir. Irt a bécsi neue Freie Presse-be is, nevezetesen Andrássyról és egy több számra terjedő dolgozatot Madách Imréről.M. Könyvészet 1886–87. 1889. 1891.M. Salon V. 1886. arczk. (Ötvös Adolf.)M. Szemle 1890. 45. sz. (Madách és Dóczi.)Munkái:Ország-Világ 1891. 51. sz. arczk. és névaláirása.Pesti Hirlap Melléklete 1880. 10. sz. arczk.Petrik Könyvészete.Strauss János «Pázmány lovag» czímű operájának, mely a bécsi udvari dalműszinházban került szinre, szövegét D. L. irta Arany ugyanazon czímű költeménye után.Szinlapok, önéletrajz, és részben barátaitól kapott adatok.szül. 1845. nov. 29. Sopronban;Tipray Könyvészete 1878.udvari s miniszteri tanácsosudvari s miniszteri tanácsos a cs. és kir. közös külügyminiszteriumban, Dux Mór gazdag bőrkereskedő és Rosenberg Róza fia, szül. 1845. nov. 29. Sopronban; atyja, miután a szabadságharcz alatt szerencsétlen vállalatok vagyonát teljesen tönkretették, családjával Német-Keresztúrra költözött és sógorának Rosenberg Mórnak üzletébe lépett, mint üzletvezető; fia D. L. onnét Nagy-Kanizsára ment Lövingernéhez, anyja nővéréhez, kinek elemi zsidó iskolájában elvégezte a hat elemi osztályt; azután Keresztúron a talmudikus tudományokba avatta be a község tanítója. 1856-ban a soproni gymnasiumba adták szülei, s itt Rákosi Jenővel együtt az ifjúság vezetője lett. Bevégezvén középiskolai tanulmányait, a bécsi egyetemen jogot hallgatott és egyúttal belépett a Presse szerkesztőségébe. A lap szerkesztője fölismervén az ifjú kiváló tehetségeit, őt az 1865. decz. megnyilt nagyfontosságú koronázó pesti országgyűlésre küldötte tudósítónak. Levelei feltünést keltettek. E közben magyar lapokba több politikai czikket irt, melyekben az akkori közjogi ellenzéket támadta meg. Tagja volt a hatvanas években alakult s a kávéforrás czímű kávéházról elnevezett asztaltársaságnak, melyhez kivüle még Ágai Adolf, Asbóth János, Berczik Árpád, Hevesi Lajos, Kas Ivor báró, Kőrösi József, Lőw Tóbiás, Márkus István, József és Miklós, Szilágyi Dezső, Toldy István sat., szóval az akkori fiatalabb irói generáczió szine-java tartozott; az itt keletkezett sok szellemi sziporka aztán a Borsszem Jankóban országos hatást keltett; ez élczlapba hosszú ideig irogatta D. a politikai vezérverseket és apró ötleteket, egyúttal hirlapi czikkekben rajongó lelkesedéssel védelmezte meg Deák Ferencz kiegyezési művét. E czikkek fölkeltették Horváth Boldizsár igazságügyminiszter figyelmét és ő eszközölte ki, hogy D. 1868-ban mint fogalmazó a miniszterelnökségbe Andrássy Gyula gróf főnöksége alá került. Széchenyi István emlékezetére irt költeményével és nagy szellemmel irt dolgozataival magára vonta a miniszterelnök figyelmét, ki haláláig nagy becsben tartotta. Mikor Andrássy Gyula gróf 1872-ben átvette a külügyminiszterséget, magával vitte Bécsbe Dóczit is; itten csakhamar osztálytanácsos, majd udvari tanácsos lett és a magyar nemességen kivül sok bel- és külföldi rendjelet kapott. A Kisfaludy-társaság 1887-ben tagjai sorába választotta a Petőfi-társaságnak is tagja.

könyvei

róla szóló könyvek

film

A gyufa |☰ 1917-1918 |☰ író

linkek

PIM

Amicus: 1181