94-es képviselői életrajzok

1924. augusztus 4-én született Aradon (Arad, Románia). Amint maga fogalmazta: magyarnak született a trianoni döntés nyomán Romániába frissen bekebelezett földön, évszázados hazai gyökerekkel bíró zsidó vallású család tagjának született az antiszemitizmus felívelése idején, és polgárnak e létforma fenyegetetté válása küszöbén. Édesapja, aki felváltva kereskedelmi, illetve gyáripari tevékenységet folytatott, szülőfalujának Magyarországhoz tartozására hivatkozva aradi lakosként is fenntartotta magyar állampolgárságát. Ez a román hatóságokkal megújuló konfliktusokhoz, majd súlyos egészségkárosodást okozó vasgárdista-inzultushoz vezetett; végül a család 1932-ben áttelepült Magyarországra. A zsidótörvények új válságot nyitottak apja életében, és 1941-ben öngyilkos lett. Ezt követően a minden nehézség közepette helytálló édesanya, Blantz Erzsébet jelentette a támaszt a félárva fiúnak és nővérének. A serdülő fiú az Aradon 1930-ban megkezdett, majd Marosvásárhelyt és Kolozsvárott folytatott elemi iskolai tanulmányait Budapesten fejezte be, s ugyanitt érettségizett 1942-ben. Miután továbbtanulási kérelme a numerus claususra hivatkozva elutasításban részesült, másfél éven át kertésztanoncként dolgozott, mígnem 1944 tavaszán, a német megszállást követően előbb kényszermunkára, majd katonai munkaszolgálatra hívták be. Erdőirtóként, aratómunkásként, vasútépítőként, romeltakarítóként dolgozott; 1944. október 15-én megszökött a 107/302. sz. századtól. Egy önfeláldozó családtag segítségével sikerült átvészelnie a vészkorszakot. Amint megnyílt a demokratikus magyar hadsereg toborzóirodája, önként jelentkezett, de behívására nem került sor. Még 1945. januárban belépett a Független Kisgazdapártba; a budapesti V. kerületi szervezetben tevékenykedett, 1946 tavaszáig, Sulyok Dezső kizárásáig volt a párt tagja. 1945 elején orosz katonák 'munkára' vitték. A hadifogságba hurcolással fenyegető helyzetből sikerült megszöknie. A Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán 1945-ben megkezdett egyetemi tanulmányait 1950-ben történész-levéltárosként fejezte be. Első felesége, Szegő Judit deportálásban elpusztult családtagjaitól szőlőt és gyümölcsöst örökölt, amit 1948-ra sikerült olyan állapotba hozniuk, hogy a Földművelésügyi Minisztérium mintagazdasággá nyilvánította. Alig egy év múltán neve kuláklistára került, ami közvetlen előzménye lett annak, hogy rákényszerültek a gazdaság 'önkéntes' felajánlására. 1949 őszén, egy külön tanfolyamot követően a Magyar Országos Levéltár gyakornoka, majd a diploma megszerzése után levéltárosa lett. Folytatta kutatómunkáját, amit Agrárszegénységünk és a magyar mezőgazdaság munkaerő-szükséglete 1849-1867 című szakdolgozatával kezdett meg. 1951-1954 között tudományos továbbképzési ösztöndíjas lett, áthelyezve az Országos Levéltárból - kérése ellenére - az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára. A kandidátusi fokozatot 1955-ben nyerte el a tatai és gesztesi Eszterházy-uradalom történetével foglalkozó monográfiájával. 1954-ben adjunktussá, 1956-ban docenssé, 1970-ben egyetemi tanárrá nevezték ki az új- és legújabb kori magyar történeti tanszékre. 1956-ban a Bölcsészettudományi Kar Forradalmi Bizottságának, illetve a Történészek Forradalmi Bizottságának a tagjává választották. Emiatt később zaklatásokban volt része, de eljárást nem indítottak ellene. Míg 1956 előtt kutatómunkája gazdaság- és társadalomtörténeti súlypontú volt, a forradalom leverését követően a nemzeti és demokratikus törekvések 19. századi ötvöződését helyezte vizsgálatai középpontjába. Munkásságát többször is támadták, különösen egy 1960 decemberében rendezett akadémiai vitán, és 1969 őszén, amikor a Forradalom és kiegyezés válaszútján 1860-1861 című monográfiájával elnyerte a tudományok doktora fokozatot. Számos könyve, tanulmánya jelent meg magyarul és idegen nyelveken. 1982-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. 1983 tavaszán tartotta székfoglalóját Magyarország önálló államiságának kérdése a polgári átalakulás korában címmel. Az MTA közgyűlésein elhangzott felszólalásai és javaslatai többször is éles hivatalos bírálatban részesültek. A Magyar Történelmi Társulatnak 1947, az Agrártudományi Egyesületnek és a Magyar Levéltárosok Egyesületének megalakulásuk óta tagja. 1985-1990 között elnöke volt a magyar-lengyel történész vegyes bizottságnak. 1982 óta második házasságában él, felesége Suján Andrea tanárnő. Leányuk, Júlia 1984-ben született. 1987-ben felszólalt az első lakiteleki tanácskozáson. Szakítva 1946 óta megőrzött pártonkívüliségével, alapító tagja, 1989 tavaszán elnökségi tagja lett a Magyar Demokrata Fórumnak. Kezdettől fogva részt vett az Ellenzéki Kerekasztal munkájában és a Magyar Demokrata Fórum egyik delegátusaként a háromoldalú politikai egyeztető tárgyalásokon. Az MDF részéről egyik aláírója volt az alkotmányos fordulatot megalapozó 1989. szeptember 18-i részmegállapodásnak. Az 1990. évi országgyűlési választásokon pártja budapesti területi listáján szerzett mandátumot. 1990. május 2-án az Országgyűlés első alelnökévé választották, és az államfői teendőket ellátó elnök helyett megbízták a házelnöki teendők ellátásával. 1990. augusztus 3-tól a ciklus végéig az Országgyűlés választott elnöke volt. Az 1994. évi országgyűlési választásokon a Magyar Demokrata Fórum országos listájának negyedik helyéről jutott be ismét a parlamentbe. Az alkotmány- és igazságügyi, továbbá 1995. november 7-től 1996. április 15-ig a kulturális és sajtó állandó bizottság tagja. 1996. március 4-én, a X. országos gyűlés után kilépett az MDF-ből, alapító tagja a Magyar Demokrata Néppártnak, az új párt frakciójában folytatja képviselői munkáját.

Kortárs magyar írók, 1945-1997

(Arad, 1924. aug. 4.): történész.A történelemtud. kandidátusa 1955, doktora 1969; az MTA lev. tagja 1982, r. tagja 1998; Akadémiai Díj 1965, 1973.M.: A tatai és gesztesi Eszterházy-uradalom áttérése a robotrendszerről a tőkés gazdálkodásra, 1957; Az abszolutizmus kora Magyarországon 1849-1867. A kiegyezéstől a dualizmus válságának kezdetéig 1867-1890 [Magyarország története, 2], 1964; Forradalom és kiegyezés válaszútján 1860-61, 1967; Hungarian Political Trends... 1849-1867, 1977; Kossuth politikai pályája, 1977; Az önkényuralom kora 1849-1867, 1979; Miért halt meg Teleki László?, 1985; Magyarország önálló államiságának kérdése a polgári átalakulás korában, 1986; A polgárosodás útján. Tanulmányok Magyarország társadalmának átrétegződéséhez a polgári átalakulás korában, szerk., 1990; Kossuth Lajos üzenetei, összeáll., 1994.SZABAD GYÖRGY[ÚMIL,KK96]

Országgyűlési Almanach, 1990-94

1924. augusztus 4-én született Aradon (ma: Arad, Románia). Amint maga fogalmazta: magyarnak született a trianoni döntés nyomán Romániába frissen bekelebezett földön, évszázados hazai gyökerekkel bíró zsidó vallású család tagjának született az antiszemitizmus felívelése idején és polgárnak e létforma fenyegetetté válása küszöbén. Édesapja, aki felváltva kereskedelmi, illetve gyárigazgatói tevékenységet folytatott, szülőfalujának Magyarországhoz tartozására hivatkozva fenntartotta magyar állampolgárságát aradi lakosként is. Ez a román hatóságokkal megújuló konfliktusokra, majd súlyos egészségkárosodást okozó vasgárdista inzultusra vezetett és arra, hogy a család 1932-ben áttelepült Magyarországra. A zsidótörvények új válságot nyitottak a családapa életében, aki 1941-ben öngyilkos lett. Ezt követően a minden nehézség közepette helytálló édesanya, Blantz Erzsébet jelentette a támaszt a félárva fiúnak és nővérének. 1982 óta második házasságban él, felesége, Suján Andrea tanárnő. Leányuk, Júlia 1984-ben született. A serdülő fiú az Aradon 1930-ban megkezdett, majd Marosvásárhelyt és Kolozsvárott folytatott elemi iskolai tanulmányait Budapesten fejezte be, s ugyanitt érettségizett 1942-ben. Miután továbbtanulási kérelme a numerus claususra hivatkozva elutasításban részesült, másfél éven át kertésztanoncként dolgozott, mígnem 1944 tavaszán, a német megszállást követően előbb kényszermunkára, majd katonai munkaszolgálatra hívták be. Erdőirtóként, aratómunkásként, vasútépítőként, romeltakarítóként dolgozott, majd 1944. október 15-én megszökött a 107/302. sz. századtól. Egy önfeláldozó családtag segítségével sikerült átvészelnie a vészkorszakot. Amint megnyílt a demokratikus magyar hadsereg toborzó irodája, önként jelentkezett, de behívására nem került sor. Még 1945. januárban belépett a Független Kisgazdapártba, amelynek a budapesti V. kerületi szervezetében tevékenykedett, s 1946 tavaszáig, Sulyok Dezső kizárásáig maradt tagja. 1945 elején orosz katonák 'munkára' vitték. A hadifogságba hurcolással fenyegető helyzetből sikerült megszöknie. 1945-ben a Pázmány Péter Tudományegyetem BTK-n megkezdett egyetemi tanulmányait 1950-ben történész-levéltárosként fejezte be. Első felesége, Szegő Judit deportálásban elpusztult családtagjaitól szőlőt és gyümölcsöst örökölt. 1948-ra sikerült olyan állapotba hozniuk, hogy a Földművelési Minisztérium mintagazdasággá nyilvánította. Alig egy év múltán neve kuláklistára került, ami közvetlen előzménye lett annak, hogy rákényszerültek a gazdaság 'önkéntes' felajánlására. 1949 őszén, egy külön tanfolyamot követően a Magyar Országos Levéltár gyakornoka majd a diploma megszerzése után levéltárosa lett. Folytatta kutatómunkáját, amit Agrárszegénységünk és a magyar mezőgazdaság munkaerőszükséglete 1849-1867 című szakdolgozatával kezdett meg. 1951-1954 között tudományos továbbképzési ösztöndíjas lett, áthelyezve az Országos Levéltárból - kérése ellenére - az ELTE BTK-ra. A kandidátusi fokozatot 1955-ben nyerte el a tatai és gesztesi Eszterházy-uradalom történetével foglalkozó monográfiájával. 1954-ben adjunktussá, 1956-ban docenssé, 1970-ben egyetemi tanárrá nevezték ki az Új- és Legújabbkori Magyar Történeti Tanszékre. 1956-ban a Bölcsészettudományi Kar Forradalmi Bizottságának, illetve a Történészek Forradalmi Bizottságának tagjává választották. Emiatt zaklatásokban része lett ugyan, de eljárást nem indítottak ellene. Míg 1956 előtt kutatómunkája gazdaság- és társadalomtörténeti súlypontú volt, a forradalom leverését követően a nemzeti és demokratikus törekvések 19. századi ötvöződését helyezte vizsgálatai középpontjába. Munkásságát támadták, különösen egy, 1960 decemberben rendezett akadémiai vitán és 1969 őszén, amikor a Forradalom és kiegyezés válaszútján 1860-61 című monográfiájával elnyerte a tudományok doktora fokozatot. Számos könyve, tanulmánya jelent meg magyarul és idegen nyelveken is. 1982-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. 1983 tavaszán tartotta székfoglalóját Magyarország önálló államiságának kérdése a polgári átalakulás korában címmel. A Magyar Tudományos Akadémia közgyűlésein elhangzott felszólalásai és javaslatai többször is éles hivatalos bírálatban részesültek. A Magyar Történelmi Társulatnak 1947, a Magyar Agrártudományi Egyesületnek és a Magyar Levéltárosok Egyesületének megalakulásuk óta tagja. 1985-1990 között elnöke volt a Magyar-Lengyel Történész Vegyesbizottságnak. 1987-ben felszólalt az első lakitelki tanácskozáson. Szakítva 1946 óta megőrzött pártonkívüliségével, egyik alapító tagja, 1989 tavaszától pedig elnökségi tagja lett a Magyar Demokrata Fórumnak. Kezdettől fogva részt vett az Ellenzéki Kerekasztal munkájában és a Magyar Demokrata Fórum egyik delegátusaként a háromoldalú politikai egyeztető tárgyalásokon. Az MDF részéről egyik aláírója volt az alkotmányos fordulatot megalapozó 1989. szeptember 18-i részmegállapodásnak. Az 1990. évi választásokon pártja budapesti listáján szerzett mandátumot. 1990. május 2-án az országgyűlés egyik alelnökévé választották, és az államfői teendőket ellátó elnök helyett az elnöki teendők ellátásával bízták meg. 1990. augusztus 3-tól az országgyűlés választott elnöke.

• Parasztságunk a Habsburg önkényuralom korszakában, 1951 [!1952]
• A tata-gesztesi Eszterházy-uradalom áttérése a robotrendszerről a tőkés gazdálkodásra, 1955
• A tatai és gesztesi Eszterházy-uradalom áttérése a robotrendszerről a tőkés gazdálkodásra, 1957
• Parasztságunk a jobbágykor alkonyán, 1958
• Parasztságunk helyzete a szabadságharc után, 1959
• Kossuth and the British "Balance of Power" Policy, 1960
• Vajda János politikai elszigetelődésének történetéből, 1960
• Das Anwachsen der Ausgleichstendenz der Produktenpreise im Habsburgerreich um die Mitte des XIX. Jahrhunderts, 1961
• Die Expropriation des Bauernstums und die Überreste der feudalen Unterdrückung in der Slowakei in der zweiten Hälfte des XIX. Jahrhunderts, 1961
• Kossuth 1860/61-es politikájának jellemzéséről, 1961
• Zur Frage der siebenbürgischen Bauernbefreiung und der Entwicklung der kapitalistischen Landwirtschaft nach 1848, 1961
• Forradalom és kiegyezés válaszútján, 1967
• Szemelvények újkori magyar történeti forrásokból, 1969
• Eötvös József a politika útjain, 1971
• Madách "politikai hitvallása", 1973
• Az abszolutizmus és a dualizmus kora, 1975
• Kossuth az Amerikai Egyesült Államok politikai berendezkedéséről, 1975
• Kossuth on the political system of the United States of America, 1975
• Az 1941. évi népszámlálás, 1975-
• Deák Ferenc három politikai korszaka, 1976
• Hungarian political trends between the revolution and the compromise, 1977
• Kossuth politikai pályája, 1977
• Magyarország története képekben, 1977
• Madách "politikai hitvallása", 1978
• 1848-1890, 1979
• 1848-1890, 1979
• A magyar tanyarendszer múltja, 1980
• Batthyány és Magyarország alkotmányos önkormányzatának kérdése 1848 tavaszán, 1982
• Magyarország története képekben, 1985
• Miért halt meg Teleki László?, 1985
• Magyarország önálló államiságának kérdése a polgári átalakulás korában, 1986
• A polgárosodás útján, 1990
• Egyház és forradalom, 1991
• A nemzet könyvtára 1802-1992, 1992
• Legislation of the Hungarian Parliament, 1993-1995
• Kossuth Lajos üzenetei, 1994
• Nemzeti és társadalmi átalakulás a XIX. században Magyarországon, 1994
• A magyar országgyűlés 1848/49-ben, [1998]
• A parlamentáris kormányzati rendszer megteremtése, védelmezése és kockáztatása Magyarországon, 1848-1867, 2000
• Kossuth Lajos, 1802-2002, [2002]
• Kossuth irányadása, 2002
• Negyvennyolcas honvédportrék, cop. 1992
• Az elitektől a kishivatalnokig, cop. 1993
• Kossuth Lajos életének képei, cop. 1994
• A francia forradalom hatása a magyar alkotmányos törekvésekre,
• A Függetlenségi Nyilatkozat az európai és a regionális együttműködésért,
• A helyzettudat analógiái, következtetések eltérései az újkori lengyel és magyar politikában,
• A jobbágyfelszabadítás hatása a magyar társadalom szerkezetének átalakulására,
• A kormány parlamenti felelősségének kérdése,
• A magyar reformkori művelődéspolitikai törekvések előzményeiről, indítékairól,
• A pénzügy alkotmányos kezelésének igénye a reformkorban,
• A polgári nemzetté válást szorgalmazó Vörösmarty Mihály,
• A reformert erősítő élmény,
• A Szegénylegények és a történetiség,
• A szubjektív hang a reformkor politikai életében,
• A tanyára telepedés feudalizmus kori korlátai és felszámolásuk,
• A történelmi helyzettudat formálója,
• Az önkényuralom korának politikai alternatívái,
• Batthyány Kázmér és Magyarország gazdaságpolitikai önrendelkezésének ügye,
• Deák Ferenc és a reformkori Széchenyi-Kossuth vita,
• Egy éves a szabad magyar parlament,
• Egy történész "aforizmáiból",
• Giordano Bruno, "a gondolat szabadság martyr apostola",
• Hungary's recognition of Crotia's self-determination in 1848 and its immediate antecedents,
• Kölcsey, az érdekegyesítő,
• Kossuth bibliai példázata a felelősségről newarki beszédében,
• Lajos Kossuth on the unity of Europe and the trends of its development,
• Madách "politikai hitvallása",
• Magyarország polgári átalakulásának megalapozása a reformkorban és 1848/49-ben,
• Mi a teendő vereség esetén?,
• Mit köszönhetünk 1848/49-nek?,
• Nézetek Magyarország és Erdély államjogi viszonyának rendezéséről a polgári átalakulás korában,
• Politikusok emberközelben: Szabad György,
• The importance of history in the success of Visegrad,
• Zukunft aus der Geschichte,
• ,

• A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825-2002. Szerzők: Markó László, Burucs Kornélia, Balogh Margit, Hay Diana. Bp., MTA Társadalomkutató Központ, 2003. 3 db., ()
• Jónás Károly-Villám Judit: A magyar országgyűlés elnökei 1848-2002. Bp., Argumentum Kiadó, 2002. 545 o., ill., ()
• Ki kicsoda 2000. Magyar és nemzetközi életrajzi lexikon, csaknem 20000 kortársunk életrajza. Főszerk. Hermann Péter, vál., szerk. A. Gergely András et al. Bp., Biográf Kiadó–Greger Média Kft., 1999. XXXII, 1820 o. 2 db, ()
• Kortárs magyar írók 1945-1997. Bibliográfia és fotótár. Szerk. F. Almási Éva. Bp., Enciklopédia Kiadó, 1997, 2000. 2 db., ()
• Magyar és nemzetközi ki kicsoda 1996. Főszerk. Hermann Péter, szerk. Antal Éva, Kovács Mónika, Pásztor Antal. Bp., Biográf, 1995. XIV, 1086 o., ()
• Magyar és nemzetközi ki kicsoda 1998. Több mint 14000 kortársunk életrajza. Főszerk. Hermann Péter, vál., szerk. A. Gergely András et al. Bp.–Szekszárd, 1997, Biográf–Babits. XV, 1166 o., ()
• Magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Benedek Marcell. Bp., Akadémiai Kiadó, 1963-1965. 3 db. ill., ()
• Magyar ki kicsoda 1990. Több mint 6000 élő magyar életrajza. Főszerk. Hermann Péter, szerk. Markóczy Mária. Bp., Láng Kiadó–TEXOFT Kft., 1990. 667 o., ()
• Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-., ()
• Országgyűlési almanach / Sturm–féle országgyűlési almanach; szerk. Sturm Albert et al.; Bp., 1886-1940, ()
• Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-. 16 db., ()
• Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994. 3 db.; 2. jav., bőv. kiad. 2000. 3 db.; CD kiad. 2000., ()
• Vedd ezeket az iratokat... Jubileumi kötet az ELTE levéltár szak alapításának hatvanadik évfordulójára. Szerk. Mihalik Béla, Zarnóczki Áron. Bp., ELTE BTK Történelem Segédtudományai Tanszék–ELTE Egyetemi Levéltár. 410 o., ()
• Who is Who Magyarországon. Kiegészítő kötet. 2. kiad. 2004. Zug, Hübners blaues Who is Who, 2004. 1639 o., ill., ()

• Eötvenhat (r.: , 2005)