Kiss Manyi     ☰ Magyarlóna 1911.03.12   ☷ Budapest 1971.03.29   |   színésznő
641910
életrajzok

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Kiss Manyi (Magyarlóna, 1911. márc. 12. – Bp., 1971. márc. 29.): színésznő, Jászai-díjas (1954), Kossuth-díjas (1957), érdemes művész (1962), kiváló művész (1964). Színészi tanulmányait Kolozsvárott kezdte, 1926-ban a kolozsvári színház tagja lett. 1934-ben lépett fel először Bp.-en. Mivel állandó szerződést nem sikerült szereznie, ismét vidéki színházaknál működött. 1935-ben a Royal Színházban egy „beugrással” alapozta meg fővárosi hírnevét. A Fővárosi Operettszínház szerződtette és hamarosan a bp.-i közönség egyik kedvence lett. Népszerűségét 1940-ben, Eisemann Mihály Fiatalság-bolondság c. operettjével alapozta meg. A II. világháború után a Vígszínházban, a Kamara Varietében, a Művész Színházban és a Magyar Színházban játszott. 1954-től a Madách Színház tagja volt. Kabarétréfától és szubrett énekes-táncos szerepektől a színművek prózai szerepein át a klasszikus drámáig emlékezetes alakítást nyújtott minden szerepében. Több mint száz filmszerepet játszott. – F. sz. Iluska (Kacsóh P.: János vitéz); Clarisse (Huszka J.: Lili bárónő); Stázi (Kálrnán I.: Csárdáskirálynő); Manci (Heltai J.: A tündérlaki lányok); Marika (Remenyik Zs.: Az atyai ház); Colette (Eisemann M.: Fekete Péter); Vadász Frici (Eisemann M.: Én és a kisöcsém); Elza (Csiky G.: Ingyenélők); Olga (Csehov: Három nővér); Gálné (Urbán E.: Gál Anna diadala); címszerep (Brecht: Kurázsi mama); Beliza (Molière: A tudós nők); Edit Frank (Goodrich-Hackett: Anna Frank naplója); Anna Andrejevna (Gogol: A revizor); Annus (Tabi L.: Különleges világnap); Trinczéné (Sarkadi I.: Oszlopos Simeon); címszerep (Németh L.: Bognárné); Miss Furnival (Shaffer: Black Comedy); özv. Mák Lajosné (Fejes E.: Vonó Ignác). – I. f. 3:1 a szerelem javára (1937); Torockói menyasszony (1937); Borcsa Amerikában (1938); Pénz áll a házhoz (1939); Pepitakabát (1940); Csákó és kalap (1940); Behajtani tilos (1941); Tűzkeresztség (1951); Kiskrajcár (1953); Hintón járó szerelem (1954); 2×2 néha 5 (1954); Körhinta (1955); Ünnepi vacsora (1956); Csodacsatár (1956); Külvárosi legenda (1957); Pár lépés a határ (1959); Házasságból elégséges (1961); Mici néni két élete (1962); Fügefalevél (1966); Hogy szaladnak a fák (1966); Fiúk a térről (1967); Sziget a szárazföldön (1969); Hahó Öcsi (1970); Hatholdas rózsakert (tv-film, 1970). – Irod. b.(aróti)g. éza): Soron kívül K. M.-ról (Érdekes Újság, 1958. márc. 29.); Gách Marianne: „A meglepetéseket, az újszerű feladatokat szeretem” (Film, Színház, Muzsika, 1962. jún. 1.); Sas György: Tragika és komika (Film, Színház, Muzsika, 1964. ápr. 3.); Molnár Gál Péter: Mici néni ezer élete (Tükör, 1966. febr. 10.); Galsai Pongrác: 19 kérdés K. M.-hoz (Nők Lapja, 1969. márc. 22.); (illés): A Hét portréja K. M.-ról. Száz szerep – száz arc (Film Színház, Muzsika 1969. szept. 20.); Dalos László: K. M. (Film, Színház Muzsika, 1971. ápr. 3.); Barabás Tamás: Manyika (Tükör, 1971. ápr. 6.); Demeter Imre: K. M. (Filmvilág, 1971. 9. sz.); Galsai Pongrác: Búcsú K. M.-tól (Nők Lapja, 1971. ápr. 10.); A K. M. dosszié (Színház, 1971. 7. sz.); Bános Tibor: Színészmúzeum. K. M. (Film, Színház, Muzsika, 1976. júl. 3.).

Magyar színházművészeti lexikon, 1994

Kiss Manyi(Magyarlóna, 1911. márc. 12.–Bp., 1971. márc. 24.): színésznő. Kolozsvárott kezdte a színipályát 1926-ban. 1928–1932 között Miskolcon és Szegeden játszott. 1931-ben egy időre olasz artista férjével külföldi cirkuszokban lépett fel. 1934-ben átmenetileg Pesten szerepelt kisebb-nagyobb színházakban. A 30-as évek végén a Fővárosi Operettszínházban játszott. 1943-ban a Vígszínházban Eisemann Fekete Péter c. vígjátékában aratott kiugró sikert. Ettől kezdve 1953-ig a Vígszínházban szerepelt. 1954-től 1971-ig, haláláig a Madách Színháznál volt szerződésben. Rendkívüli tehetségű, sokoldalú művész volt. Pályája kezdetén főként szubrett- és komikaszerepeket alakított. Könnyedsége, temperamentuma, muzikalitása és tánckészsége egész pályája során jellemezte művészetét. Fokozatosan bontakozott ki drámai tehetsége, erőteljes jellemábrázoló képessége. Szerepskálája így a könnyed alakításoktól a tragikus mélységeket feltáró szerepek megformálásáig terjedt. 1936 óta rendszeresen filmezett. Kossuth-díjas (1957), Jászai-díjas (1954), érdemes (1962) és kiváló művész (1964) volt. F.Sz. Ledér (Vörösmarty M.: Csongor és Tünde); Stázi (Kálmán I.: A csárdáskirálynő); Colette (Eisemann M.: Fekete Péter); Finum Rózsi (Tóth E.: A falu rossza); Olga (Csehov: Három nővér); Szalayné (Barta L.: Szerelem); Bajnok Adél (Hubay M.: István napja); Öregasszony (García Lorca: Yerma); Kurázsi mama (Brecht); Miss Furnival (Shaffer: Black Comedy); Vinczéné (Sarkadi I.: Oszlopos Simeon); özv. Mák Lajosné (Fejes E.: Vonó Ignác); Bodnárné (Németh L.). – Ir. Révy E.: K. M. (1988).

könyvei
róla szóló könyvek

filmszereplés
linkek