Országgyűlési Almanach, 1990-94
1901. július 25-én született Iglón (Szepes vármegye), mindkét ágon régi szepességi származású családban. Édesapja, Kéri Gyula mozdonyvezető volt, korán elhunyt egy vasúti szerencsétlenség következtében. Függetlenségi, 48-as nézeteket vallott. Édesanyja, Fröhlich Vilma háztartásbeli volt. Első felesége halála után 1972-ben újra nősült, felesége Seiler Ilona. Az elemi iskolát Iglón végezte. A középiskolát a szülővárosában kezdte, 1911-14-ben ott gimnazista. Ezután lépett katonai pályára, 1918-ig a traiskircheni tüzérségi hadapródiskola növendéke. Már Magyarországon érettségizett, majd a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémián folytatta tanulmányait. 1921. augusztus 20-án avatták tüzér hadnaggyá. 1929-ig csapattisztként szolgált, 1925-ben előléptették főhadnaggyá. 1929-ben a vezérkari iskolába került, 1932-ben szerezte meg diplomáját. Ekkor léptették elő vezérkari századossá. A ranglétrán - ahogy egyre felelősségteljesebb beosztásokba került - gyorsan haladt előre, 1939-42-ben vezérkari őrnagy, majd év végére - miután néhány hónapig vezérkari alezredes volt - megkapta vezérkari ezredesi kinevezését. 1938. szeptember 8-ától ő irányította az országos hatáskörű központi szállításvezetőséget, a katonai és polgári tömegszállítás volt a feladata. 1941-től a szlovákiai magyar követség katonai attaséja Pozsonyban. 1942. augusztusban hazarendelték. Bartha Károly, Nagybaczoni Nagy Vilmos majd Csatay Lajos honvédelmi miniszterek szárnysegédje és katonai irodájának vezetője volt. 1944. júniusban frontszolgálatra vezényelték, a Kárpátokban harcoló VI. (debreceni) hadtest, majd az 1. magyar hadsereg vezérkari főnöke. 1944. október 15-én Horthy Miklós fegyverszüneti bejelentése után parlamenterként átment a Vörös Hadsereghez, hogy tájékozódjon a fegyverszüneti feltételekről, majd a Moszkvában tárgyaló fegyverszüneti küldöttséghez került. 1945. januártól az ideiglenes kormány Honvédelmi Minisztériumának katonai főnöke. 1945. március 5-én szabotázs vádjával letartóztatták, bíróság elé állították, de felmentették. Rendelkezési állományba került, 1949-ig a baseli CIBA gyógyszergyár budapesti képviseleténél a gyógyszeralosztály munkáját vezette. Közben 1945. augusztusban a szovjet hatóságok tartóztatták le, de a vizsgálati fogságból kiszabadult. 1949. februárban újra letartóztatták. Ezúttal a HM Katonapolitikai Osztálya börtönében tartották fogva, majd a kistarcsai internálótáborba került. 1950-től az ÁVH recski kényszermunkatáborában raboskodott, a büntető brigád rabparancsnoka volt. Társai tisztelettel emlékeznek az érdekükben végzett szigorú irányító munkájára. 1953-ban, a tábor felszámolásakor 4 év 9 hónapi börtönbüntetésre ítélték, így 'törvényesítve' fogvatartását. 1954-től éjjeliőr, portás, raktáros, később pincemester az Astoria Szállóban és Kárpátia Étteremben. 1966-ban ment nyugdíjba a Hungária Szálloda és Étterem Vállalat központi raktárosaként. Az Országos Fordítóiroda külső fordítójaként egészítette ki jövedelmét. Még 1957. márciusban rövid ideig vizsgálati fogságban tartották, de mivel semmit sem tudtak ellene felhozni, elengedték. A második világháború történetét feldolgozó számos tudományos illetve ismeretterjesztő mű közreműködője, maga is folytatott hadtörténeti kutatásokat, a Hadtörténeti Közleményekben jelentek meg munkái. Néhány visszaemlékezését illetve tanulmányát a Hadtörténeti Levéltár és a magyar vezérkar tudományos osztálya őrzi. 1944-ben a Magyar Érdemrend középkeresztjével, 1991. július 20-án a Magyar Köztársaság Babérkoszorúval Ékesített Zászlórendjével tüntették ki. 1988. szeptember 16-án egyik alapító tagja és azóta elnöke a törvénytelenül fogvatartottak és joghátrányt szenvedettek érdekképviseletét felvállaló Recski Szövetségnek. Ugyanebben az évben szintén alapító tagja és elnöke a Honvéd Hagyományőrző Egyesületnek. 1990. március 1-jén, miután a néphadseregből újra Magyar Honvédség lett, végrehajtva az 1946. évi előléptetését, tartalékos vezérőrnagy lett. 1991. március 14-én pedig tartalékos vezérezredessé léptették elő. Az 1990. évi választásokon a Recski Szövetség illetve a Honvéd Hagyományőrző Egyesület és az MDF választási megállapodása értelmében került fel az MDF országos listájára, s lett országgyűlési képviselő. Az 1990. május 2-i alakuló ülésen korelnök. 1990. május 3-tól a honvédelmi állandó országgyűlési bizottság tagja. 1990. augusztus 29-től az IPU magyar-olasz és magyar-román, szeptember 4-től magyar-osztrák, 11-től magyar-német, 17-től magyar-izraeli baráti tagozatainak tagja.
- Az 1990-ben megválasztott Országgyűlés Almanachja. Főszerk. Kiss József. Bp., Magyar Országgyűlés, 1992. 606 [1] o., ill., ()
- Borbándi Gyula: Magyar politikai pályaképek 1938-1948. Bp., Európa, 1997. 517 o., ()
- Böszörményi Géza: Recsk 1950-1953. Egy titkos kényszermunkatábor története. 2., bőv. kiad. Bp., Széphalom Könyvműhely, [2006]. 502 o., ill. (Rejtett kulturális forrásaink VIII.), ()
- Hollósy-Kuthy László: Don, Torda, Kárpátok. Háborus szerepléseim és élményeim. Fahrwangen, Gilde Verlags- und Handels-GmbH Schweiz, [1989]. 255 o., ()
- Kubinyi Ferenc: Fekete lexikon. Thousand Oak, Malomfalvi Kiadó, 1994. 303 o., ()
- Magyar és nemzetközi ki kicsoda; főszerk. Hermann Péter; Biográf, Bp., 1991-2001, ()
- Magyar ki kicsoda 1990. Több mint 6000 élő magyar életrajza. Főszerk. Hermann Péter, szerk. Markóczy Mária. Bp., Láng Kiadó–TEXOFT Kft., 1990. 667 o., ()
- Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-., ()
- Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-. 16 db., ()
- Szakály Sándor: A magyar katonai elit. Bp., Magvető Könyvkiadó, 1987. 272 [2] o., ()
- Szakály Sándor: A magyar katonai felső vezetés 1938-1945. Lexikon és adattár. Bp., Ister, 2001. 409 o., ill., ()
- Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub. I. köt. A-Cs. 2001; II. köt. D-Gy. 2002; III. köt. H-K. 2002.; IV. köt. L-Ő. 2003; V. köt. P-S. 2004.; VI. köt. Sz-Zs. 2007., ()
ISNI
PIM
wikipedia
Amicus: 12355