ABCD - Mikszáth Kálmán

Mikszáth Kálmán ☰ Mikszáthfalva 1847.01.16 ☷ Budapest 1910.05.28 | akadémikus, férfi, író, műfordító, publicista, újságíró, országgyűlési képviselő

643051

http://dka.oszk.hu/035000/035062/1882_Page_123_a.jpg

http://dka.oszk.hu/032800/032843/Mikszath_Kalman.jpg

archontológia

Magyar Tudományos Akadémia
levelező tag
1889.05.03 - 1910.04.28

Magyar Tudományos Akadémia
tiszteleti tag
1910.04.28 - 1910.05.28

életrajzok

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Mikszáth Kálmán (Szklabonya, 1910–tól Mikszáthfalva, 1847. jan. 16. – Bp., 1910. máj. 28.): író, újságíró, a magyar kritikai realista próza nagy mestere, az MTA tagja (l. 1889, t. 1905). Kisbirtokos szülők gyermeke. Atyja néhány hold földön gazdálkodott, közben falusi kocsma- és mészárszékbérlete volt. Így került ~ már gyermekkorában közvetlen kapcsolatba a néppel. 1857 – 1863 között Rimaszombatban végezte a gimn. első hat osztályát, majd tovább tanult Selmecbányán, ahol 1866-ban érettségizett. Pesten joghallgató lett, de a diplomát nem szerezte meg. 1871-ben Mauks Mátyás szolgabírónál Balassagyarmaton szolgabírósági esküdtként helyezkedett el. 1872-ben ügyvédgyakornok és a fővárosi lapokba írogatott; többek között az Igazmondó, Szabad Egyház, Fővárosi Lapok, Borsszem Jankó munkatársa. Balassagyarmaton ismerkedett meg principálisának lányával, Mauks Ilonával, akit a szülők vonakodása ellenére 1873 júl. 13-án feleségül vett, és még ugyanabban az évben a fővárosba költöztek. Felesége azonban betegsége miatt és a rájuk váró nyomor elől haza költözött szüleihez. Válásuk után néhány évvel, 1882-ben. ~ újra megkérte, és még ugyanaz év dec. 31-én másodszor is összeházasodtak. A házasságból három fiúgyermek származott: Kálmán, Albert, János (utóbbi gyermekkorában, meghalt). Anyagi gondokkal küzdött, francia és angol tárcákat fordított, de népszínműveket, sőt gyermekmeséket is írt. Még így is, már 1874-ben a saját költségén kiadta két kötetben Elbeszélések c. gyűjteményét. Közben a Magyar Néplapot szerk., majd a Budapesti Napilapnál újságíró. Ebben a korszakában a politikai karcolatok írására (Még újabb fény- és árnyképek, Bp., 1878) specializálta magát. Ezt a tárcaműfajt szegedi újságíróskodása alatt (Szegedi Napló, 1878 – 1880) tovább fejlesztette, majd mint a Pesti Hírlap munkatársa híres parlamenti karcolataiban a virtuozitásig tökéletesítette. 1880-tól ismét Bp.-en dolgozott mint az Ország-Világ heti képeslap segédszerk.-je, majd 1881-től a liberális szellemű Pesti Hírlap munkatársa. Hírlapi cikkeit nagyobbrészt név jelzése nélkül, igen gyakran Scarron v. még sok más egyéb álnévvel jegyezte. 1887-től élete végéig ogy.-i képviselő az erdélyi Illyefalva, Fogaras, végül Máramarossziget mandátumával. Mint szépíró Szegeden talált magára, itt csíráztak ki benne a Tót atyafiak (Bp., 1881) és A jó palócok (Bp., 1882) történetei, ezek a hagyomány nélküli novellaremekek, amelyekkel egy csapásra az ország egyik legjelentősebb írója lett. Tagja volt a Petőfi (1878) és a Kisfaludy (1882) Társ.-nak, 1891-ben rövid időre elhagyta a Pesti Hírlapot és a Magyar Hírlap munkatársa, 1897-ben saját kiadásában jelentette meg az Országos Hírlapot, az utóbbi vállalkozása azonban hamarosan megbukott. 1903-tól Az Újság főmunkatársa. Nagyszabású regényei közül első és legnagyobb sikerét a Szent Péter esernyőjével (Bp., 1895) és a Beszterce ostromával (Bp., 1895) aratta, a Különös házasság (Bp., 1900) országszerte óriási feltűnést, A Noszty fiú esete Tóth Marival (Bp., 1908) nagy érdeklődést keltett, az utolsónak, a Rákóczi korban játszódó A fekete városnak (Bp., 1911) könyv alakban való megjelenését már nem érhette meg. Kisebb terjedelmű regényei közül a leleplező erejű Két választás Magyarországon (Bp., 1893) és a szatirikus Új Zrínyiász (Bp., 1898) elbeszélőirodalmunk klasszikus alkotásai, de a kevésbé jelentősek közül A beszélő köntös (Bp., 1889), Galamb a kalitkában (Bp., 1892), Szelistyei asszonyok (Bp., 1901), a Sipsirica (Bp., 1902) és A vén gazember (Bp., 1906), valamint az ifjúság részére készített A két koldusdiák (Bp., 1886) és A kis prímás (Bp., 1894) szintén értékes részletekben bővelkednek. Megírta Jókai Mór élete és kora c. (Bp., 1907) korrajzát, a szerkesztésében megjelenő Magyar Regényírók képes kiadásának egyes köteteihez pedig miniatűr remek írói arcképeket készített. Munkatársa volt a Vasárnapi Újságnak, az Egyetemes Regénytárnak állandóan foglalkoztatott szerzője. Az utóbbiban 1888-tól évtizedekig szerk. az évente megjelenő Almanachot és írta eseményszámba menő előszóit. Halála után ~-Almanach címen folytatták ezt a vállalkozást. Nevének vonzóereje már a 80-as évek elejétől Jókaiéval vetekszik. 1907-ben Összegyűjtött munkáiért az MTA nagyjutalmát nyerte el. Műveit a világ sok nyelvén olvassák. 1910-ben megünnepelték írói pályájának negyvenedik évfordulóját, utána választókerületébe, Máramarosszigetre utazott, ahonnan már betegen tért haza, s néhány nap múlva meghalt. ~ írói pályája egybeesik az országnak a kiegyezést követő fejlődésével. Írásművészetét azonban nem a hibák és bűnök elkendőzésének szolgálatába állította, hanem tükröt igyekezett tartani korának. Közvetlen hangú élettörténetét kegyeletes kezekkel özvegye írta meg, amely mindmáig a ~ra vonatkozó ismeretanyag egyik leggazdagabb forrása (1922, 1957). – M. Munkái. (I – XXXIIL, Bp., 1889 – 1908); Munkái (I – XXXII., Bp., 1910); Hátrahagyott iratok (I – XIX., Bp., 1914 – 1917); Művei (I – L., .Bp., 1929 – 1931); Összes Művei (Kritikai kiadás. Szerk. Bisztray Gyula és Király István, I – XXX., LI – LIII., Bp., 1956 – 1966). – Irod. Kiss Ernő: M. (Kolozsvár, 1910); Móricz Zsigmond: M. K. (Nyugat, 1910 és Válogatott irodalmi tanulmányok, Bp., 1952); Négyesy László: M. (Bpesti Szle, 1910); Rubinyi Mózes: M. K. stílusa és nyelve (Bp., 1910); Schöpflin Aladár: M. (Nyugat, 1910 és Magy. írók, Bp., 1919); Várdai Béla: M. K. (Bp., 1910); A M. jubileum története (Bp., 1910); Rubinyi Mózes: M. K. élete és művei (Bp., 1917); Mauks Kornélia: Képek M. K. életéből (Bp., 1918); Mauks Kornélia: M. K.-ról sógornője (Bp., 1921); Zsigmond Ferenc: M. K. (Bp., 1927); Riedl Frigyes: M. K. (Bp., 1940); Kráhl Vilmos: M. a jogász (Bp., 1941); Schöpflin Aladár: M. K. (Bp., 1941); Karácsony Sándor: A cinikus M. (Bp., 1944): Sőtér István: M. K. helye a magyar realizmusban (Valóság, 1949); Király István: M. K. (Bp., 1952); Nacsády József: M. szegedi évei (Szeged, 1956); Sőtér István: Romantika és realizmus (Bp., 1956); Krúdy Gyula: M. K. (1910. Írói arcképek, 1., Bp. , 1957); Kosztolányi Dezső: M. K. (1910 – 1928, Írók, festők, tudósok, I., Bp., 1958); Rejtő István: M. K., a rimaszombati diák (Bp., 1959); M. K. 1847 – 1910 (szerk. Bisztray Gyula, Király István M. K. halálának 50. évfordulóján mondott emlékbeszédével, Bp., 1961); Fábri Anna: M. (Bp., 1983). – Szi. Kozma Andor: A mesemondó (M. K.) (vers, 1910. Magyar Rhapsodiák, Bp., 1920); Petrolay Margit: A sárkányok lovagja. Elbeszélés M. K. ifjúkoráról (Bp., 1957).

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái

10. Herczeg Eszterházy Miklós kalandjai szárazon és vizen. U. ott, (1882. Jó Könyvek 3.).11. Az ördög orsója vagy a tolpányi boszorkány históriája. U. ott, (1882. Jó könyvek 6.)12. Jókai Mór, vagy a komáromi fiú, ki a világot hódította meg. U. ott, (1883. Jó könyvek 13).13. Herczeg Eszterházy Miklós további kalandjai. U. ott, (1883. Jó Könyvek 18.).14. Kavicsok. Elbeszélések. Kiadja a Petőfi-társaság. U. ott, (1883. és Szépirodalmi Könyvtár 42. Ism. Koszorú.).15. Az apró gentry és a nép. Harmincz kis elbeszélés. Írta Scarron. U. ott, 1884. (Ism. P. Napló 1883. 243., Főv. Lapok 291., Egyetértés 344. sz.).16. Nemzetes uraimék. (Mácsik a nagyerejű). Regény. A képeket rajzolta Gyulai László. U. ott, 1884. (Ism. 1883: Pesti Napló 343., Budapesti Hirlap 349., Nemzet 351., Főv. Lapok 291., Egyetértés 344. sz. Új kiadás. U. ott, 1884. és 1889.).17. A titokzatos fekete láda. Elbeszélés. U. ott, 1884. (Jó könyvek 30.).18. A tekintetes vármegye. Igaz történetek. Mannheiner Ágost rajzaival. U. ott, 1885. (Ism. Főv. Lapok 1884. 280., 302., Nemzet 331., Egyetértés 300., P. Napló 330., Vasárnapi Ujság 48. sz.).19. A lohinai fű. Elbeszélés. U. ott, 1886. (Egyetemes Regénytár I. 3. Ism. Nemzet 1885. 290. sz. Koszorú 40. Budapesti Szemle LVI.).1. Elbeszélések. Bpest, 1874. Két kötet.20. Urak és parasztok. U. ott, 1886. (Ism. Nemzet 1885. 332. sz.).21. A két koldusdiák. Mesés történet az ifjúság számára. A képeket rajzolta Mannheimer Ágoston. U. ott, 1886. (Ism. Fővárosi Lapok 190. sz., 2. kiadás 1892.22. A tisztelt ház. Jankó János rajzaival. U. ott, 1886. (Ism. Főv. L., P. Hirlap, Nemzet 31. sz. 3. kiadás. U. ott, 1887).23. Club és folgosó. Politikai ötletek és rajzok. U. ott, (1887. Ism. Főv. Lapok 356. sz., Kath. Szemle 1888.)24. Otthon és a zöld mezőn. Gyermekek olvasmánya. U. ott, 1888.25. A beszélő köntös. Regény. U. ott, 1889. (Előbb a Nemzetben. Ism. Főv. Lapok 1893., Egyetértés 191., Vasárnapi Ujság 29., sz. Élet 1891. II. 142. l., Budapesti Szemle LX. Németül: Universal-Bibliothek 2790., tótul: Kostolny Lajos ford. Prága. 1890. A Hlas Naroda cz. gyűjteményben).26. Magyarország lovagvárai regékben. U. ott, 1890. 27. Tavaszi napfény. Otthon és a zöld mezőben. (Gyermekversek). A képeket rajzolta H. M. Bennett. U. ott, (1890. Ism. P. Hirlap 1889. 347. sz.).28. Tavaszi rügyek. Elbeszélések az ifjúságról. U. ott, 1890.29. Pipacsok a buzában. (Tizennyolcz elbeszélés). U. ott, 1890.2. Tündérvilág. Válogatott mesék gyűjteménye az ifjúság számára 9 képpel. Irta Kálmán bácsi. U. ott, 1875.30. Mikszáth Kálmán összegyüjtött munkái: I. A tekintetes vármegye. II. Az apró gentry és a nép, III. Nemzetes uraimék. IV. Pipacsok a buzában, V. Tavaszi rügyek. VI. Urak és parasztok. VII. A két koldusdiák. A mi a lelket megmérgezi. VIII. Club és folyosó. 2. kiadás. IX. A beszélő köntös. Regény. A lohinai fű. Elbeszélés. 2. kiadás. X. Pernye. Elbeszélések. XI. A kis primás. Magyarország lovagvárai. XII. Nagyságos Katanghy Menyhért képviselő úr viszontagságos élete, kalandjai, szerencsétlensége, szerencséje és művei. U. ott, 1889–1896. 31. Országgyűlési karczolatok. U. ott, 1891. (Ism. P. Lloyd 307. sz.).32. A galamb a kalitkában. U. ott, 1892. (Különnyomat a M. Hirlapból. Ism. Budapesti Szemle LXXI. Németre ford. Wechsler Lajos Berlin és Lipcse, év n., cseh nyelver Mayerhoffer G. H. Prága, 1895., tótra: Bachat).33. A kis primás. Történeti elbeszélés az ifjúság számára átdolgozva. U. ott, 1892. (Ism. Élet 1891.).34. Az eladó birtok. Páva a varjúnál. Két elbeszélés. U. ott, 1894. (Ism. Budapesti Szemle LXXIX. Fővárosi Lapok 217. sz. Kath. Szemle 1895).35. Szent Péter esernyője. Neogrády Antal rajzaival. U. ott, 1895. (Ism. Hét 51. sz. 2. kiadás. U. ott, 1901. Németül: Berlinben és Charlottenburgban 1896. két kiadásban és az Universal Bibliothek 4002., 4003. sz.; angolra ford. B. W. Worswick, bevezetéssel R. Nisbet Bain-től. London, 1900.).36. Besztercze ostroma. Egy különcz ember története. U. ott, 1895. (Előbb a Pesti Hirlapban, Ism. A Hét 46., M. Szemle 46., 47. sz. 2. Kiadás 1901. U. ott).37. Társalgási leczkék. (Az elemi népiskolák számára). Kulcs a magyar nyelv megtanulásához. U. ott, 1895. 38. Huszár a teknőben és egyéb elbeszélések. U. ott, 1895. (Filléres Könyvtár 1.).39. Kisértet Lublón és egyéb elbeszélések. Mühlbeck Lajos, Neogrády Antal és Jankó János rajzaival. U. ott. 1896. (2. kiadás 1901. U. ott. Németül: Sponer Andor. Lipcse, 1899.).3. Még újabb fény- és árnyképek. Írta Kákay Aranyos Nro. 3. U. ott, 1878.40. A keresztmama meséi: A pajkos diák. A varjú esete. Balog Károly eredeti rajzával. U. ott. 1897.41. Prakovszky, a siket kovács. U. ott, 1897. (Legjobb könyvek I. 1.).42. A gavallérok. Ne okoskodj Pista. U. ott, 1897. (Legjobb könyvek I. 11.).43. Új Zrinyiász. Társadalmi és politikai szatirikus rajz. U. ott, 1898. (Díszkiadásban is).44. Egy választás Magyarországon, vagy a körtvélyesi csíny. A demokraták. U. ott, 1898. 46. Két elbeszélés: Homályos ügy, A táborszernagy halála. U. ott, 1898. (Magyar Könyvtár 81.).46. Mikszáth Kálmán munkái. Uj sorozat. I. Szent Péter esernyője. II. Besztercze ostroma. III. Kisértet Lublón és egyéb elbeszélések. IV. Uj Zrinyiász. V. Tót atyafiak. A jó palócok. VI. Prakovszky a siket kovács. A kölrtvélyesi csíny. U. ott, 1900.47. Különös házasság. Regény. U. ott, 1900. Két kötet. 48. A szelistyei asszonyok. U. ott, 1901.49. A fekete kakas. U. ott, év n.4. Az igazi humoristák. Czikkek a magyar nép humoráról. Szeged, 1879.50. Öreg szekér, fakó hám. Újabb elbeszélések. U. ott, 1901. (Ism. Vasárnapi Ujság 48. sz.)51. A fészek regényei. Elbeszélések. U. ott, 1901.5. Szeged pusztulása. Írta Kákay Aranyos No. 3. U. ott, 1879. (Németül, U. ott, 1879.)6. A frivol akta. Brézói ludak. A saját ábrázatomról. Bevezetéssel Jókai Mórtól. Bpest, 1882. Arczk. és 3 képpel.6. Tisza Lajos és udvara Szegeden. Fény- és árnyképek. Írta egy ismeretlen. Bpest, 1880. 7. A tót atyafiak. Elbeszélések és rajzok róluk. U. ott, 1881. (Ism. Ellenzék 437. sz., Pesti Hirlap 236. sz., Koszorú VI. 374. l. 2. kiadás 1888. U. ott. Németül Silberstein Adolf ford. Szeged, 1884. Dánúl Schumacher Sándor ford. Kopenhagen, 1893.).8. A jó palóczok. 15 apró történet. Bpest, 1882. (Ism. Ellenőr 16., Vasárnapi ujság 3., Egyetértés 15., Főv. Lapok 8. sz., Koszorú VII. 2. kiadás 1884., 3. kiadás év n., 4. kiadás 1890., 5. k. 1898. U. ott. Angolul, bevezetéssel Clipton Binghamtól, London, év n.).A Hét 1891. 4. sz.Álnevei és jegye: Scarron, Pluvius, S-n.Budapesti Hirlap 1899. 148. sz.Corvina 1901. 31. sz.Délibáb 1883. 1–4. sz. Délmagyarországi Lapok 1882. 166. sz.Figyelő 1874. 21–15. sz. (Závodszky K.).Figyelő XVI. 1884.Igazmondó 1873. 11. szám.Irodalmi Értesítő 1888. 14., 15. sz.Kisfaludy-Társaság Évlapjai. Uj F. XVII. 18. l.Kiszlingstein Könyvészete.Költeményei, elbeszélései, rajzai, czikkei az Igazmondóban (1869., 1870. költ. és 13., 14. sz. Magánnézetek a cselédjavítás tárgyában, 1871. költ. és 27–31. sz. A mi a lelket megmérgezi, népies beszély, tíz aranyat nyert pályamű, 1872. költ. és Hogy születnek a népdalok, A lutri, elb.); a Petőfi-Társaság Lapjában (1877. Még most is várja, A jövő század novellái, A fekete folt, Humor az utczán, Humor az aktákban, Népies észjárás a tudományban, A magyar nép bogarai, 1878. A megcsúfolt falvak, Az öreg Dankó bácsi, Hogyan nem lettem semmi); a Budapesti Napilapban (1877. 166. sz. Népies észjárás a tudományban, 189. sz. Kossuth, Petőfi, 199. sz. Magyar síriratok humora); a Pesti Hirlapban (1881. 154. sat. sz. Uj és régi arczok, 164. Szegény Gélyi János lovai, 170–175. Rajzok a régi vármegyéből, 199. sat. Apró megyei történetek, 1882. 236. A Sós Pál esküvvése, 355. A kis csizmák, rajz, 276. Utazás Palócziában, 284. Petőfi Sándor, 1883. 28., 29. sz. Mikor a sírkövet hozták, A t. Házból, 266., 267. sz. A száldobosi Papp familia, 1893. A rossz matéria, 1901. 355. sz. Diákkori költeményei 1864-ből, sat.); a Koszorúban (1881. A miniszterjelölt, A bágyi csoda, 1882. A saját ábrázatomról, Frivol akta, Aranyos felhők, Márkus Emilia, 1885. A jó öreg Frankenburg); a Képes Családi Lapokban (1881. A Kék kakas a Kerepesi-úton, Egy ostoba ember, 1889. Minden asszony, asszony, 1889. Csejtevár és asszonya, 1891. Hová ér az ember, 1893. A bokréta, 1894. Jókai mint képviselő, A németke); a Vasárnapi Ujság (1882. Két major regénye. Péri lányok szép hajáról, Szegény Gely János lovai, 1883. A pribolyi országút, A nyiregyházi tárgyalások, A tekintetes vármegye, Szabados János szegedvárosi tanácsos és költő jellemzése, 1884. História egy házasságról, 1885. Az elfelejtett rab, Az aranyember alakjai, 1886. A parasztok, Gyermekek a mezőn, A t. Ház, A szinhely, A folyosó, 1887. A mosás, 1888. Kukuricza-szelelés, A Ház, 1889. Magyarország lovagvárai regékben: I. Csókakő, II. Szegedi vár, 1895. A Majornoky kisasszonyok, 1898. Szervusz Pali bácsi! 1899. Levél a szerkesztőhöz, 1900. A Ponczi bünhődése, 1901. A kladovai menyecske); a Kisfaludy-Társaság Évlapjaiban (XVIII. 1882. A brézói ludak, székfoglaló, XIX. 1884. A becsületbiróság előtt); a Nemzetben (1882. 19. sz. A király ruhái, elb. 1887. 172. sz. A fészek regényei); az Arad és Vidékében (1883. 72. sz. A százegyedik asszony, 121., 122. sz. A király előtt, egy régi falusi mese, 127. sat. sz. Sárika grófnő, 1884. 61. sz. Az Isten hóna alatt, 1887. 58. sz. A hajlékonyabb ág); a Budapesti Szemlében (1884. Egy jó asszony, elb., 1887. A hajlékony ág, elb.); a Szabadelvűpárti Naptárban (1885. Az iróasztal morzsái: Szép szemű Jóska, Az a bizonyos szemüveg, Szeszélyes leány); a M. Salonban (II. 1885. Csevegés Jókaiékról, V. 1886. Neményi Ambrus); a M. Szellemi Életben (1892. Hová ér az ember?) az Ország-Világban (1894. Katanghy Menyhért themája, A paraszt kontesz, 1898. Ferencz József mint elbeszélő, 1899. A szamár sine curában, A fehér asztalnál); írt még Az Én Ujságomba, Új Időkbe, Mátyás Diákba sat.Losonczi Hirlap 1895.Máramaros 1890. 41. sz.Mikszáth Kálmán (kis-csoltói)M. Könyvészet 1886–1901.M. Szellemi élet. 1892. arczk. és névaláírása.M. Szemle 1892. 30. sz.Munkái:Németre fordították még az említetteken kívül: Ungarische Dorfgeschichten, Neugebauer László, 15 aquarelle képpel. Lipcse, év n.; Erzählungen, Sponer Andor (Meyer's Volksbücher); Zwischen einst und jetzt, Tábori Róbert, a szerző előszavával és életrajzával. Bpest, 1886; Der rote Kasparek. Berlin, év n. (Vita's Novellenschatz 7.); Martha Timar, Halle a S.; Intimes aus dem Menschenleben, Zamoysky József Julián gróf. Lipcse, 1899.; Die Kavaliere és Frühlingstriebe und andere Geschichten, Sponer Andor. Lipcse, 1899. Francziául leginkább lapokban jelentek meg, így Az eladó birtok a párisi Tempsben 1896-ban Horn Emil ford.; kötetben csak A jó palóczok Horn Elvira ford. (Scčnes hongroises. Páris, 1890. Coppée Ferencz előszavával). Dánra: Novolletter fra Ungarn Schuhmacher ford. Kopenhaga, 1885. (Szerző életrajzával). Szabó Endre többet oroszra fordított; svédre lefordították A jó palóczokat, egy nagy részét Oszkár svéd király; tótra Bachat ford. Lohinszka Zelina sat.; szerbül egy kötet elbeszélése jelent meg 1893-ban. Egyes elbeszéléseket olaszra s angolra is lefordítottak.Nyírvidék 1890. 45., 48. sz.országgyűlési képviselő,országgyűlési képviselő, a m. tudom. akadémia levelező, a Kisfaludy- és Petőfi-társaság rendes tagja. M. János jómódú kisnemes és farádi Nemes Mária fia, szül. 1849. jan. 16. Szklabonyán (Nógrádm.); a gymnasiumot nagyrészt Rimaszombatban járta, a két utolsó osztályt azonban Selmeczbányán végezte; innét 1868-ban Pestre jött, hol a jogot hallgatta; azután hazament Nógrádmegyébe megyei esküdtnek. Itt alkalma volt megismerkedni az élettel és közvetlen közelből tanulmányozni a vármegye urait. 1873-ban szülői elhaltak; ekkor egészen a falusi életre szánta magát és Szklabonyára húzódott. Mivel azonban birtokát anyja bérbe adta volt, nem tudott mit csinálni, s miután a megyei tisztújításon mint aljegyző megbukott, 1874-ben Pestre jött, hol letelepedett s az irodalommal foglalkozott. De nehezen tudott itt boldogulni, mert szokatlan eredetiséggel írt, azért beszélyeiből a szerkesztők a legeredetibb gondolatait törölték. Első önálló könyve, az Elbeszélések, nem keltett nagyobb figyelmet. Pár évig egyes napilapoknál dolgozott. Sikerével és magával elégedetlen volt és teljesen elkeseredve 1878-ban Szegedre ment a Szegedi Naplóhoz. Az ottani viszonyok közt kezdett lelke föllendülni; ott érte az árvíz (1879) és az erre következett kir. biztosi korszak, a mi hálás anyag volt tollának, és ekkor aratta első helyi sikereit. A kir. biztosi tanácsot csipkedte; karczolataiban örökítette meg a Tisza Lajos udvarának alakjait. 1881-ben újra feljött Budapestre, mert a királyi bizotsi tanás is feloszlott, s őt az Ország-Világ segészerkesztőjének hívták meg. Ekkor vált ki a Budapesti Hirlap szerkesztősége a Pesti Hirlapból, a hova új erők kellettek; így került a P. Hirlaphoz, a hol eleinte egy pár mellékesebb rovat vezetésével bízták meg, de félév mulva már karczolataival teljesen megnyerte a közönség tetszését és Jókai mellett a legkedveltebb elbeszélőnkké és humoristánkká emelkedett. 1881-ben a Petőfi-társaság, 1882. febr. 8. a Kisfaludy-társaság választotta tagjának, 1889. máj. 3. pedig a m. tudom. akadémia levelező tagjának. 1887-ben az illyefalvi kerület, 1892 óta pedig a fogarasi kerület választotta meg országgyűlési képviselőnek szabadelvő programmal. 1896. júl. 15. a budapesti ujságírók egyesülete elnökévé választotta. 1898-ban hozzájárult az Országos Hirlap megalapításához, s annak megszüntéig (1899. jan. 24.) főszerkesztője volt. Azután újra visszatért a Pesti Hirlaphoz. 1899. febr. 8. lemondott a budapesti ujságírók egyesületének elnöki tisztéről.Országos Hirlap 1898. 186. sz.Ország-Világ 1886. 8. sz. (M. a politikus), 1891. 51. sz. arczk. és névaláírása. 1899. arczk.Pallas Nagy Lexikona XII. 662. lap, (Négyesy László), XVIII. 270. l.Pesti Hirlap 1883. 49. sz., 1896. 285. sz.Petrik Könyv.Sturm Albert, Országgyűlési Almanach. Bpest, 1901. 319. l.Szabadság, Székesfehérvár, 1882. 30., 1887. 114. sz.Szana Tamás, Ujabb elbeszélők. Bpest, 1889. Székely Nemzet 1887. 79. sz.Szerkesztette a Magyar Néplap cz. politikai hetilapot és melléklapját a Mulattatót (ebben: 1874. Apró történetek, Pecsovics világ, Garibaldi bouteliái, 1875. Egy homályos történet) 1874. jan. 2-tól 1875. decz. 25-ig Budapesten; szerkeszti az Egyetemes Regénytárban az Almanachot 1886 óta, melyben a Bevezetést ő írja.szül. 1849. jan. 16. Szklabonyán (Nógrádm.)Ung 1882. 23., 33. sz.Vasárnapi Ujság 1882. 16. sz. arczk. (Törs K.), 1897. 23. sz. arczk.

Veszprém megyei életrajzi lexikon

1884. május–június hónapjaiban néhány napot töltött Balatonfüreden, a Nagyvendéglőben megszállva. Élményei hatására kritikus hangú cikket jelentetett meg a Leghíresebb magyar fürdő címmel a Pesti Hírlap június 30-i számában. 1890. június 8-án Láng Lajos meghívására, két képviselőtársa kíséretében Pápára utazott képviselői beszámolóra. A Griff szálló nagytermében tartott vacsorán humorral fűszerezett pohárköszöntőt mondott a városra, idézve Petőfi, Jókai és Kerkároly pápai kötődését. Másnap a Somlóra utaztak és felsétáltak a várromhoz. Ekkor keresték fel Szvoboda Vencel pápai tanácsnok hírneves somlói pincéjét. Éjszakai vonattal utaztak vissza Budapestre. A látogatás emléke a Noszty fiú esete Tóth Marival című regényének a pápai iparosok somlói szüreti mulatságát bemutató része. Várpalotán játszódik részben a Szelistyei asszonyok, és Palotát említi még egy 1882-ben írt karcolatában a Hoszter-féle ügy kapcsán. A várpalotai vonatkozások helyismereti-történeti kapcsolatait még nem ismerjük. Képviselőként sok Veszprém megyei barátja volt, köztük Fenyvessy Ferenc képviselőtársa, akit szép megemlékezéssel búcsúztatott a Vasárnapi Újság 1903. június 7-i számában. Balatonfüreden utcát neveztek el róla. A Kerepesi úti temetőben nyugszik.I.: PRAZNOVSZKY Mihály: A nagy író és a Dunántúl. Százötven éve született a szép szavú, éles szemű ~. = N., 1997. febr. 1. – PRAZNOVSZKY Mihály: Hogyan került Noszty Feri Somlóra? = MúDi., Vp., 1992. – PRAZNOVSZKY Mihály: Mikszáth esete a filmvászonnal. = Időről időre. Salgótarján, 2002. – BfÉL – Harmath–Katsányi. – RÚL XIV. köt. – Szinnyei. VIII. köt. – ÚMÉL IV. köt. – ÚMIL 2. köt.író, újságíróMIKSZÁTH Kálmán( Szklabonya [Szlovákia], 1847. január 16. - Budapest, 1910. május 28. )

könyvei