Kéméndy Jenő     ☰ Déva 1860.04.08   ☷ Budapest 1925.06.25   |   díszlettervező, festő, jelmeztervező, díszlet- és jelmeztervező
643269
Kéméndy Jenő (2769433 | - )
 
életrajzok

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Kéméndy Jenő (Déva, 1860. ápr. 8. – Bp., 1925. jún. 25.): festő, díszlet- és jelmeztervező. 17 évet töltött Münchenben. Festészetére Piloty és Benczúr Gyula hatottak. 1898-ban a bp.-i Operaház díszlet- és jelmeztervezőjének hívta meg. Színpadi kompozíciói eleinte a történelmi hitelességre törő meiningeniek irányát követik, később az oldottabb festőiség jellemző rájuk. Operaházunk szcenikai felügyelőjeként sok érdemet szerzett technikai leleményességével. Díszletezési rendszere állandó kereten belül a nagyszabású s mégis gyors színváltozást igyekezett megvalósítani. Rendszerét – a „Kéméndy-színpadot” – mint figyelemre méltó kezdeményezést a külföld szakemberei ma is számon tartják. 1923-ban az Operaház örökös tagjának nevezték ki. Máder Rezső zenéjéhez három balettszöveget írt, mindhármat az Operaház mutatta be. Alchimista és Civódás c. festményét az MNG őrzi. – M. A huszadik század színpada (Bp., 1907); Az ideális színház (Bp., 1912). – Balettszövegek: She (1898); Mályvácska királykisasszony (1921); A bűvös bábu (1924).

Magyar színházművészeti lexikon, 1994

Kéméndy Jenő(Szászváros, 1860. ápr. 8.–Bp., 1925. jún. 25.): festő, díszlet- és jelmeztervező. Münchenben Benczúr Gyula növendéke volt. Először az 1881-es Tavaszi Tárlaton állított ki. 1887-ben Párizsban tett tanulmányutat. 1895-ben régi mecénása, br. Nopcsa Elek próbaidőre kinevezte az Operaház és a Nemzeti Színház szcenikai főfelügyelőjévé. Állását 1898-ban véglegesítették. Az 1900-as párizsi világkiállításon Molière és Shakespeare darabjaihoz készült díszlettervei aranyérmet nyertek. Az új színpadtechnika iránti érdeklődését és fantáziáját igazolta A huszadik század színpadja c., 1907-ben megjelent tanulmánya. Az ún „tolószínpad-rendszer” ismertetésével 1913-ban a Párizsban rendezett színpadművészeti kiállításon feltűnő sikert aratott. Európa-szerte elterjedt a wagneri Rajna kincse-előadáshoz kitalált repítő szerkezete. Legjelentősebb operadíszleteit Hevesi Sándor és Márkus László rendezéseihez (1913–1918, ill. 1924) készítette. Bár művészetét a valóságelvű festői hatásra törekvés jellemezte, nem volt idegen tőle a szecessziós stílus sem, és szívesen nyitott utat az új szcenikai elképzeléseknek is. Korának kiemelkedő művésze volt. F.T. Racine: Britannicus (1899); Sh.: Troilus és Cressida (1900); Madách I.: Az ember tragédiája (1905); Erkel F.: Bánk bán (1910); R. Strauss: Salome (1912); Offenbach: Hoffmann meséi (1913); Weber: Oberon (1924); Bartók B.: A fából faragott királyfi (1917), A kékszakállú herceg vára (1918); Sh.: A velencei kalmár (1926). – Ir. Bartha A.: Színpadi látvány a századelőn. K. J. munkássága (1990).

róla szóló könyvek

film
linkek