ABCD - Palasovszky Ödön

Palasovszky Ödön ☰ Budapest 1899.03.05 ☷ Budapest 1980.12.18 | író, költő, rendező, színész, színházalapító, színházigazgató, színházi rendező

643352

életrajzok

Kortárs magyar írók, 1945-1997

(Bp., 1899. márc. 5.-Bp., 1980. dec. 18.): költő, író (rendező, színész).Műford.: B. F. Harte: Hajó a város közepén, r., 1944; B. F. Harte: Egy bánya története, r., 1957; K. Tucholsky: Különös lapokat élünk, szatirikus cikkek, és v. [Hegedűs Gézával], 1959; K. Tucholsky: A majomketrec, publ. írások, 1980.M.: Új művészetet! Kiáltvány a tömegek új kultúrájáért [Hevesy Ivánnal], 1922; Új stáció, 1922; Reorganizáció, v., Gyoma, 1924 [elkobozták]; Punalua, v. és próza, 1926; Karmazsin, költemények prózában, 1927; Ayrus leánya, d., 1931; Srác és Vagabund Hipokráciában, 1931; Ezeregyéjszaka, mesék, összeáll., átdolg., 1949; Nem igaz, filmforgatókönyv, 1950; Opál himnuszok, vál. v., 1977; A lényegretörő színház, tan., 1980; posztumusz: Reorganizáció, vál. v., 1982; Csillagsebek, vál. v. [vál., szerk. Parancs János], 1987.Munka Érdemrend arany fokozata 1969; Graves-díj 1977.PALASOVSZKY ÖDÖN[ÚMIL,KMIK,MÉL4,OSZKK]

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Palasovszky Ödön (Bp., 1899. márc. 5. – Bp., 1980. dec. 18.): költő, író, rendező, színész. A középiskolát Bp.-en és Egerben végezte, majd 1916-1920 között a pesti bölcsészkaron és ugyanakkor az Országos Színészegyesület Színészképző Isk.-jában folytatott tanulmányokat. A 20-as években munkásszíntársulatokat, ún. él-színpadokat (Zöld Szamár Kabaré) szervezett, mozdulatművészettel is foglalkozott. 1921-től tagja volt a Szociáldemokrata Pártnak, kapcsolatba került az Illegális Kommunista Párttal is. Politikai tevékenységéért többször került bíróság elé. 1924-ben elkobozták Reorganizáció c. verseskötetét. 1927-től a Madzsar Intézetben tanított, színpadi műveit itt mutatták be. Verses drámáját: Ayrus leánya 1931. ápr. 28-án mutatta be a Fővárosi Operettszínház. Cikkei, novellái a 100%-ban, a Társadalmi Szemlében és a Korunkban jelentek meg. 1930-31-ben Mándi Terézzel együtt a Színház és Film c. lapot szerkesztette. 1945-46-ban a Madách Színház igazgatója, 1947-től feleségével, Róna Magdával a Dolgozók Színházának vezetője volt. Ezután megfosztották állásától, 1950-ben egy termelőszövetkezetben dolgozott mint fizikai munkás, majd Berlinbe szökött, mivel per fenyegette. Ott megtanulta a keramikus mesterséget, és hazatérve ebből élt. 1952-ben megalapította a Díszkerámia Szövetkezetet. 1954-től nyugdíjazásáig kertészként dolgozott. Élete utolsó szakaszában németből fordított, többek között Bret Harte és Kurt Tucholsy műveit. 1977-ben Graves-díjat kapott. – M. Új művészetért! Kiáltvány a tömegek új kultúrájáért (Bp., 1922. Hevesy Ivánnal közösen); Punalua (Bp., 1926); Karmazsin (Bp., 1927); Ezeregy éjszaka (Bp., 1949); Nem igaz (Bp., 1950); Opál himnuszok (Bp., 1977); A lényegretörő színház (Bp., 1980); Reorganizáció (Bp., 1982). – Irod. Hevesy Iván: Palasovszky Ödön: Reorganizáció (Nyugat, 1924); Kocsis Rózsa: Igen és nem (Bp., 1973); Bánki Ilona-Rózsa T. Endre: A Zöld szamár és társai. Beszélgetés P. Ö.-nel (Kritika, 1981. 6. sz.); Molnár Ágnes: P. Ö. színháza (Színháztudományi Szle, 1985. 3. sz.); Bori Imre: P. Ö.-re emlékezünk (7 Nap, 1980. 52. sz.); Cenner Mihály: A megújuló színházban él tovább (Színház, 1981. 4. sz.); Szabó Júlia: P. Ö. művészete (Művészet, 1981. 2. sz.).

Magyar színházművészeti lexikon, 1994

(Bp., 1899. márc. 5.–Bp., 1980. dec. 18.): színész, rendező, színházigazgató, író, költő. A bp.-i egyetem bölcsésztudományi karán és az Országos Színészegyesületben folytatott tanulmányai után 1919-ben Madzsar Alice mozgásművészeti iskolájában kezdett tanítani. Itt született meg a „lényegretörő színház” eszméje, amit hosszú évek során igyekezett a gyakorlatban is megvalósítani. 1925-ben megalakította a Zöld Szamár Színházat, ahol folyamatosan dolgozott munkatársaival egy új színművészeti stílus létrehozásán. A színház neve évente változott. 1926–27-ben Új Föld, Cikk-Cakk esték konferansz-revü, 1928-tól Rendkívüli Színpad, végül Prizma néven tartották előadásaikat. A Prizma volt elképzeléseinek legteljesebb megtestesítője. Itt rendezte meg Ernst Toller Géprombolók c. drámáját, amelyet a sajtófőpróba után betiltottak. Mozgásművészeti bemutatókat is tartottak Madzsar Alice és Róna Magda koreográfiái alapján. Itt került színre Ayrus leánya c. kórusdrámája, amelyben Palasovszky szándéka szerint a színház ősi lényegét és értelmét valósította meg. Előadásaikat általában 1-2 alkalom után v. még a bemutató előtt betiltották. 1924–25-ben a Renaissance Színház, 1926–28-ban a Terézkörúti Színpad tagja volt. 1930–31-ben a Színház és Film c. folyóiratot szerkesztette Mándi Terézzel. 1932–33-ban Műhely név alatt dolgozott tovább, majd 1934-ben a Márkus László alapította Új Tháliában rendezett. A háború éveiben kiszorult a színpadról, de 1945-ben a Madách Színház, egy év múlva a Dolgozók Színháza rend.-ig.-jaként lehetőséghez jutott. 1948-ban a Keresztény Néppárt (KNP) egyik kulturális szervezője volt, de sajátos elvei mitt hamarosan kizárták a pártból. Az új korszak sem kedvelte művészi elgondolásait, így egy ideig kerámikusként, majd kertészként dolgozott. Ezután szabadfoglalkozású író volt. Utolsó színpadi megjelenése 1969-ben az Irodalmi Színpadon tartott előadása volt Tamás Aladár 100% c. folyóiratának emlékére, amelynek maga is munkatársa volt. Előadásaiban a „totális színház” megvalósítására törekedett. Gyakran a díszleteket is maga tervezte. Verseket, novellákat, tanulmányokat publikált. F.R. Toller: Géprombolók; Bilincsek I–VII. kép; Srác és Vagabund Hipokráciában; Babiloni vásár; Kaiser: Európa; Palasovszky Ö.: Ayrus leánya; Felkai F.: Bábel. Könyvei: Új művészetet! (Hevesy I.-nal, 1922); A lényegretörő színház (1981).Palasovszky Ödön

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái

1902. aug.-tól állandó munkatársa a Magyar Órások Szaklapjának és 1903. júl-tól szakrovatának szerkesztője. Czikkei: Időmérés az ó korban (Vasárnapi Ujság 1894., Iparosok Olvasó-Tára 1899. VII., VIII., Magyar Órások Szaklapja 1902.); czikkei a M. Órások szaklapjában (1902. Az inga; Erő és munka, A fogódzás, 1903. Jeles órások életrajza: Richard Jean Dániel, Brequet Lajos, Le Roy Gyula, Vízszintes inga, A motorrúgó, A zsinórhenger, Egy kis számtan, Elektromos ezredmásodperczes kronográf, Tengelyek és vastag tengely, Csapok fényesítése, Az országos iparegyesület óriásipari szakosztályának munkaprogrammjáról, A máltai kereszt, Tanulságok, Zsebóráknak helyzetekben való szabályozása, Divatos háziórák, Rotációs inga kompenzálása).A m. n. múzeumi könyvtár példányáról és önéletrajzi adatok.az állami órás ipariskolának művezető tanáraaz állami órás ipariskolának művezető tanára, P. József tanító (ki tíz éves korában 1834-ben költözött Magyarországba) és Hoffmann Mária fia, szül. 1857. nov. 11. Jászapáthin, hol atyja magániskolájában a középiskola VI osztályát elvégezte és a jászberényi kir. kath. főgymnasiumban vizsgázott. Azután Mohácson (Baranyam.) anyjának testvérbátyjánál Hoffmann Ignácznál órás mesterséget tanult; ennek üzletét később átvette és ugyanott 1882-tól 1890-ig órás mesterséget folytatott. Több kiállításon részt vett munkáival; kiállítási nagy érmet nyert Budapesten 1885-ben és állami ezüst érmek Pécsett 1888-ban. Mohácson megalakította az állami ipartestületet, melynek elnöke is volt, úgyszintén iparhatósági biztos, tanoncziskolai felügyelő városi képviselő sat. Alakított műkedvelő társaságot, ellátta a társaságot könyvtárral, ruhatárral és szervezte az állandó színügyi bizottságot. 1890-ben feloszlatta üzletét és Németországba utazott, hol a nagyobb városokban, úgy Svájczban is az óraipart tanulmányozta. 1891-ben Budapesten telepedett le. Ekkor szerveztek itten órás szakiskolát és pályázati munkája (Fogaskerék és fogastengely egymásközti viszonya) alapján 1892-ben kereskedelmi miniszter kinevezte a szerkezettan és szakrajz tanárává az órás szakiskolához, hol nov. 23. kezdette meg előadásait. 1895-ben a kormány kiküldte Ausztriába s Németországba az iparoktatás tanulmányozására, hol megismerkedett a külföldi óraipari szakírókkal és ezen ismeretség buzdítólag hatott reá, hogy az órás szakirodalommal is foglalkozzék. Az órásiskolát 1898-ban «állami mekanikai és órásipari szakiskola» czímmel átszervezték és kinevezték ezen iskola művezetőjévé s tanította a szerkezettant, szakrajzot és vezeti a gyakorlati tanítást. 1901-ben ismét tanulmányútra küldte a kormány és ő beutazta Németországot és Svájczot. Tervezte s kiszámította a nyolcz napig járó ingás-óra tervrajzait és költségvetéseit, melyek elkészítésére eddig 70 magyar órás jelentkezett és a kész óraművek a jövő évi kiállításon be lesznek mutatva.Munkája: Az órák szerkezettana. Első rész: A fogaskerekek, azok szerkesztése és alkalmazása az órákban 52 eredeti ábrával, órások számára. Bpest, 1893. (Kéziratban van a II. rész. Az órák gátszerkezete. III. A szabályozók: Inga, ketyegő.)Palasovszky Ödönszül. 1857. nov. 11. Jászapáthin,

könyvei

róla szóló könyvek

film

Nem igaz |☰ 1956 |☰ forgatókönyvíró

filmszereplés

A szerelem örökké él | Élet, halál, szerelem (r.: dr. Lázár Lajos, 1929)

linkek

PIM

Amicus: 12786