keresés (regex):
keresési tartomány:
teljes
szavak
dolgok
jogszabályok
 keresés (id):
 keresés (idő):
Kolozsvári Grandpierre Emil     ☰ Kolozsvár 1907.01.15   ☷ Budapest 1992.05.11   |   író, kritikus, műfordító
643398
Grandpierre Emil (1024613 | - )
Grandpierre Emil, Kolozsvári (1024610 | - )
Kolozsvári Grandpierre Emil (1024611 | - )
K. G. E. (1024612 | - )
 
kitüntetések

Kossuth-díj
1980.03.15
életrajzok

Kortárs magyar írók, 1945-1997

Baumgarten-jutalom 1941; Baumgarten-díj 1944; JA-díj 1964, 1975; a Munka Érdemrend ezüst fokozata 1967, arany fokozata 1977, 1982; Kossuth-díj 1980; A Magyar Népköztársaság Zászlórendje 1987; A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje 1992; A Magyar Művészeti Akadémia tagja 1992.(Kolozsvár, 1907. jan. 15.-Bp., 1992. máj. 11.): író, kritikus, műfordító.KOLOZSVÁRI GRANDPIERRE EMILM.: A rosta, r., 1931; Dr. Csibráky szerelmei, r., 1935 <1934*>; A nagy ember, r., 1937 <1936*KMIK>; Alvajárók, r., 1938; A sárgavirágos leány, r., 1941 <1940*>; Tegnap, önéletrajzi r., 1942; Szabadság, önéletrajz, 1945; Lófő és kora, r., 1946; A tőzsdelovag, színmű, 1947; Lelki finomságok, elb., 1947; Az értelem dicsérete, tan., 1947 <1948*>; Mérlegen, r., 1950; Nem vagy egyedül, kisr., 1951; A csillagszemű, tört. r., 1953; A csodafurulya, népmesék, 1954; A förgeteges menyasszony, színmű, 1954; A törökfejes kopja, r., 1955; Elmés mulatságok, 1955; A halhatatlanságra vágyó királyfi, mese, 1956; Mackókönyv, mese, 1956; A bűvös kaptafa, r., 1957; A tisztesség keresztje, elb., 1957; Folton folt király, mesék, 1958; A boldogtalanság művészete, r., 1958; Legendák nyomában, tan., 1959; Csinnadári a királyné szolgálatában, r., 1960; A ló két oldala, szatirikus színmű, 1960; A gyalogtündér, mesék, 1961; Egy szereplő visszatér, elb., kisr., 1961; Párbeszéd a sorssal, r., 1962; A lóvátett sárkány, népmesék, 1963; A szarvas királykisasszony, mese, 1963; Csendes rév a háztetőn, r., 1964; Az aquincumi Vénusz, r. és elb., 1965; A burok, kisr., 1965; Eljegyzés mai módra, elb., 1966; Változatok hegedűre, r., 1967; Arcok napfényben, vál. elb., 1967; A burok és más történetek, kisr.-ek, 1968; Dráma félvállról, r., 1969; Utazás a valóság körül, tan., 1969; Nők apróban, r., 1970; Szellemi galeri, r., 1971; Keresztben az úton, elb., 1971; Az utolsó hullám, visszaemlékezés, 1973; Harmatcseppek, r. és elb., 1974; Táguló múlt, önéletrajzi elb.-ek, 1975; Tegnap - Szabadság, önéletrajzi r.-ek, 1975 <1974*KMIK>; A szerencse mostohafia, r., 1976; Négy-öt magyar összehajol, cikkek, 1976; Változó felhőzet, vál. elb., 1977; Hullámtörők, visszaemlékezések, 1978; Béklyók és barátok, önéletrajzi r., 1979; Herder árnyékában, cikkek, tan., 1979; A szeplős Veronika , kisr. és elb., 1980; Árnyak az alagútban, r., 1981; Egy házasság előtörténete, r., 1982; Eretnek esszék, tan., 1984; Összefüggések. A körülmények regénye, esszé, 1985; Emberi környezet, r., 1986; Bolondos mesék, 1987; Harminc kalap, harminc majom, verses képeskönyv, 1988; A beton virágai, tan., 1988; Egy potenciavadász följegyzései az összeomlás után, r., 1989; Villanások és összefüggések, vál. írások, 1990; Szépen gondolj rám, r., 1990.[MIL,ÚMIL,KMIK,HungÉrt1990-93,MIB8,OSZKK,MNBCD,OSZKK]Műford.: F. Tozzi: Három kereszt. A birtok, r.-ek, 1935; A. De Cespedes: Nyugtalan lelkek, r., 1941; M. Bontempelli: A Nap útján, r., 1943; E. T. A. Hoffmann: Az ördög bájitala, r., 1943; A. Siegfried: A Földközi-tenger, 1946; I. L. Caragiale: Jegyzőkönyv, karcolatok, humoreszkek [Réz Ádámmal, Stella Adorjánnal], 1951; G. Ulieru: Egy járási orvos naplójából, 1951; G. Bogza: A hősköltemény kezdete, riportok, 1952; A. France: Jelenkori történet, r. [Benedek Marcellel], 1953; A.-F. Prevost: Manon Lescaut és De Grieux lovag története, r., 1954; Martinovics Ignác: Filozófiai írások, 1956; Stendhal: A szerelemről, esszék, 1958; L. Aragon: A nagyhét, r., 1960; G. Casanova: Emlékiratok, 1960; G. Abécassis: Hurrá, társasutazás!, szatíra, 1961; J. Effel: Ádám és Éva regénye, Bp.-Pozsony, 1963; A.-R. Lesage: Gil Blas de Santillana históriája, r., 1966; F. Sagan: Egy kis napfény a hideg vízben [Gábor Zsuzsával], r., 1997.

Romániai magyar irodalmi lexikon, 1981

Benedek Marcell: Dr. Csibráky szerelmei. Nyugat, Bp. 1936/2. – Rass Károly: A mi regényirodalmunk. Erdélyi Múzeum 1936/10–12. – Bóka László: K. G. E. Protestáns Szemle, Bp. 1941/4. – Keresztury Dezső: Tegnap. Magyar Csillag, Bp. 1943. I/2. – Boldizsár Iván: “Az élet érdemes művésze.” K. G. E. 60. születésnapján. Élet és Irodalom, Bp. 1967/2. – Mikó Imre: A két Grandpierre. Közli Akik előttem jártak. 1976. 215–19. – Pomogáts Béla: Párbeszéd a boldogságról. Közli Regénytükör. Bp. 1977. 277–84. – Gaal György: A két Grandpierre Kolozsvárja. Helikon 1990/22.Kolozsvári Grandpierre Emil, családi nevén Grandpierre (Kolozsvár, 1907. jan. 15. – 1992. máj. 11. Budapest) – író, műfordító. Nagy Péter fia, Grandpierre Edit testvére. Szülővárosa Ref. Kollégiumában Buday György, Wass Albert és Kováts József osztálytársa, utóbbi halálakor szépen vall barátságukról (Pásztortűz, 1938/1). Első írásai, versei az Ifjú Erdély Somvirág-rovatában jelennek meg 1923 szeptemberétől, részben Gyimessy Géza álnév alatt. 1925-ben a bevezetett szigorító állami rendelkezések következtében nem sikerül érettségiznie, s családjával együtt Magyarországra költözik. Egy-egy félévet hallgat a pesti egyetem jogi, ill. bölcsészeti karán, utána Franciaországban textilipari főiskolára jár, végül 1928-tól a pécsi egyetem olasz–francia–filozófia szakos hallgatója. Pirandellóról írt dolgozatával 1933-ban szerez doktorátust. Pécsi egyetemi hallgatóként több hónapos kutatás céljából Kolozsvárra jött, s itt Kuncz Aladár ösztönzésére, gyermekkori élményeit is felhasználva megírja első, nagy visszhangot keltő regényét A rosta címmel, melyet két kötetben az ESZC ad ki (Kv. 1931), szerzőként még ifj. Grandpierre Emil néven. E mű egy kisebbségi középosztálybeli család keretében főleg a korabeli fiatal nemzedék sorsára irányítja rá a figyelmet: egyik lehetőségként a deklasszálódást, másikként a vegyes házasságot és az asszimilációt villantja fel. Szerinte a magyar középosztály képtelen saját sorsának ésszerű irányítására. A regény műfajbeli értékeinek elismerése mellett az erdélyi kritikusok többnyire figyelmeztettek az ábrázolás egyoldalúságára. “De vajon csak ilyen akaratnélküli, eseménytelen, romló és romlott, az idő rostájából kihulló családokból áll a mai kolozsvári magyarság?” – teszi fel Kristóf György a kérdést (Budapesti Szemle 1932/655), Vita Zsigmond pedig a Pásztortűzben (1932/5) a korabeli ifjúság nevében száll vitába a szerzővel. Utóbb Nagy István értékelte a regényt (Utunk 1957/2), melynek új kiadása 1985-ben jelent meg Budapesten. Az író a 30-as években, valamint a 40-es évek elején is jelen van az erdélyi magyar sajtóban, főleg a Pásztortűz közöl tőle verseket, novellákat, tanulmányokat. Írásaiban bemutatja A Nobel-díjas Pirandellót (1935/8), Stendhalt (1943/1), a fiatalabb Esszéíró nemzedéket (1941/1), fordítása jelenik meg olaszból (1942/12), továbbá néhány könyvismertetése. A fiatal erdélyi írógárda felvonulásakor A két nővér c. – megint csak a magyar középosztály világába betekintő – társadalmi-lélektani novellával szerepelt az Új erdélyi antológiában (Kv. 1937). Az erdélyi magyar sajtó állandóan figyelemmel kísérte a Magyarországon publikáló író regényeit. Így a Dr. Csibráky szerelmei recenzensei Kováts József (Pásztortűz 1936/5) és Szenczei László (Erdélyi Helikon 1936/4), A nagy emberről Szenczei László (Erdélyi Helikon 1937/2), Rónai György (Vasárnap 1937/17) és Szemlér Ferenc (Pásztortűz 1937/11–12) írt, az Alvajárók c. regényt Vita Zsigmond (Erdélyi Helikon 1939/3), A sárgavirágos leány címűt Szabó István (Erdélyi Helikon 1941/4) és Vita Zsigmond (Pásztortűz 1941/6), a Tegnap címűt Kovács Endre (Erdélyi Helikon 1943/2), Vásárhelyi Z. Emil (Pásztortűz 1943/3) és Jékely Zoltán (Termés 1943, Tél) értékelte. A termékeny író autobiografikus esszéregényei a személyiség alakulásának rajzában megjelenített korábrázolást nyújtanak. Közülük a Tegnap (Bp. 1942) kolozsvári tanulóéveit, a Szabadság (Bp. 1945) szeretet nélküli gyermekkorát, rideg családi életét idézi. Rokonok sorsát, saját erdélyi emlékeit dolgozza fel Az utolsó hullám (Bp. 1973) és A szerencse mostohafia (Bp. 1976) is. Regényeivel kapcsolatban írja Wéber Antal: “Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt sem, hogy erdélyi eredete – tehát élményvilágának sajátos jellege, a kulturális és történelmi tradíciók ott érvényes változata – különös »rálátást« biztosít a magyar viszonyokra. S ez több mint puszta couleur locale, a régi Kolozsvár és a család miliőjének felidézése. Lehet, hogy az ifjúkor emléke kissé meg is szépíti az élménynek ezt a közegét, de mindenképpen termékeny ellentétet, feszültséget teremt a megjelenített tapasztalati anyag nagyobbik, Erdélyen kívüli hányadával” (Kolozsvári Grandpierre Emil. Bp. 1986. 222–23). (G. Gy.)

könyvei

róla szóló könyvek

film
linkek
ISNI
MMA
PIM
VIAF
wikipedia
Amicus: 14847