Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Pálmay Ilka, Petráss Ilona (Ungvár, 1859. szept. 21. – Bp., 1945. febr. 17.): színésznő, a századvég legünnepeltebb magyar operettprimadonnája, író. Kassán kezdte pályafutását (1875), később Eperjesre (1876) szerződött. Járt Kecskeméten, Szatmáron, 1878-ban föllépett a Népszínházban. 1878 – 81 között a kolozsvári Nemzeti Színház tagja, 1881-ben a Népszínházhoz szerződött. 1910 ben a kolozsvári Nemzeti Színház örökös tagja lett. Bécsben, Prágában, Berlinben, Londonban, New Yorkban is vendégszerepelt. 1928-ban vonult vissza a színpadtól. Először Szigligeti József, másodszor Kinsky lenő gr. felesége lett, de mindkettőtől elvált. Fénykora egybeesett az operett virágkorával, s a műfajt ő vitte nálunk diadalra. Költeményei 1884-ben Fájó szívből c. kötetben jelentek meg. Megírta visszaemlékezéseit (Emlékirat, Bp., 1912). Játszott néhány osztrák némafilmben is, így a Johann Strauss c. filmösszeállításban (1913), a Denevér Orlovsky hercegének szerepében. – F. sz. Serpolétte (Planquette: A cornevillei harangok); Szép Heléna (Offenbach); Boccaccio (Suppé); Nebántsvirág (Hervé); Yvonne (Planquette: A kalózkirály); Yum-Yum (Sullivan: A mikádó); Gerolsteini nagyhercegnő (Offenbach); Lisbeth (Planquette: Rip van Winkle); Bronislawa (Millöcker: A koldusdiák). – Irod. Báthory-Románcsik Mihály: Magyar színészek és színésznők életrajzai (Kassa, 1883); Bródy Sándor: Színésznők (Bp., 1905); Verő György: A Népszínház Budapest színi életében (Bp., 1926).

Magyar színházművészeti lexikon, 1994

Pálmay Ilka; Petráss Ilona(Ungvár, 1859. szept. 21.–Bp., 1945. febr. 17.): színésznő. 1875–76-ban Kassán kezdte pályáját. 1876–77-ben Eperjesen és Szatmáron, 1877–78-ban Kecskeméten, 1878–79-ben a Népszínházban. 1879–80-ban Kolozsvárott, 1880-ban Bécsben, 1881-től 1889-ig a Népszínházban játszott. Gyakran vendégszerepelt külföldön: 1890–91-ben, 1893-ban, 1895-ben Bécsben, 1891-ben Prágában, 1892–93-ban Berlinben, 1896–97-ben Londonban, 1905–06-ban New Yorkban turnézott. 1900–05 között a Nép, 1901-ben a Víg, 1902–03-ban, 1908-ban a Magyar, 1906-ban, 1908–09-ben és 1924-ben a Király, 1919–20-ban a Városi, 1925-ben a Belvárosi, 1928-ban a Nemzeti Színházban lépett színpadra. 1928-ban visszavonult. 1910-ben Kolozsvárott örökös, 1911-ben a Nemzeti Színházban tiszteletbeli tag lett. Pálmay Ilka a század végének legünnepeltebb m. primadonnája volt. Művészetének fénykora egybeesett a klasszikus operett virágkorával. A műfajt ő vitte Mo.-on diadalra. Szépsége, tisztán csengő hangja, megjelenésének természetes bája, finom ízlésű játéka lenyűgözte a nézőket. Drámákban és népszínművekben is sikere volt. Verseket írt, s kiadta emlékiratait. F.Sz. Erzsike (Csepreghy F.: Sárga csikó); Serpolette (Planquette: A corneville-i harangok); Magdolna (Rákosi J.); Szép Heléna (Offenbach); Pillangókisasszony (Belasco); Boccaccio (Suppé); Nebáncsvirág (Hervé); Yvonne (Planquette: A kalózkirály); Yum-Yum (Sullivan: A mikádó); A gerolsteini nagyhercegnő (Offenbach); Lisbeth (Planquette: Rip van Winkle); Bronislawa (Millöcker: A koldusdiák). Könyvei: Fájó szívből (versek, 1884); Emlékirataim (1912).

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái

Báthory-Romancsik, Szinészek 49., 85. l.Eisenberg, Ludwig, Das geistige Wien. Wie, 1893. I. 392. lap.Kinsky grófné, operette-énekesnőKinsky grófné, operette-énekesnő, szül. 1860 szept. 20. Ungvárt, hol atyja Petrás Gusztáv kataszteri hivatalnok volt. Még alig haladta meg 15-ik évét, mikor mint karénekesnő Kassán Lászy Vilmos szintársulatánál szinpadra lépett és alig másfél évi működés után a kedvelt vidéki primadonnák sorába emelkedett. Kecskeméten, majd Kolozsvárt már jelentős szinpadi sikerekben volt része a szubrett szerepkörökben. Ekkor tájt ment férjhez Szigligeti Józsefhez, kitől azonban rövid boldogtalan házasság után elvált. A népszinházhoz, melynek egyik legünnepeltebb divája volt, először 1878-ban került, hol azon év febr. 17. a Cornevillei harangok cz. operetteben lépett fel mint Serpolette s egy csapással meghódította a közönséget. De ennek ellenére még ugyanazon év szept. 30. megvált a népszinháztól s visszament Kolozsvárra. 1881. ismét visszaszerződött a népszinházhoz, melynek 1889. nov. 8-ig első operette-primadonnája volt. 1886-ban 50 arany pályadijat tűzött ki népszínműre, melyet Monostori Károly az «Utolsó kenet»-tel nyert. Ekkor Bécsbe szerződött. Előkelő színpadi képességei az osztrák császárvárosban sem hagyták cserben, ott is a legelsők közé küzdötte fel magát; 1893 márcz. 31. vált meg a bécsi színpadtól. Ugyanott 1892-ben másodszor is férjhez ment Kinsky Jenő grófhoz. Ekkor rövid időre megvált a színpadtól. De másfél év után ismét megjelent a színpadi közönség előtt s mint vendég nagy idadalokat aratott Berlinben s később (1896. márcz.) Londonba szerződött a Savoy-színházhoz, hol márcz. 7. lépett fel először a The Grand Duke operában, melyet ő vele 130-szor adtak egymásután. 1896. aug. a budai színkörben, szept. 28. pedig Ős-Budavárában lépett föl.Kiszlingstein Könyvészete.Magyar szellemi élet. Bpest, 1892. (arczk. és kézirat hasonmása).M. Geniusz 1896. 33. szám.Munkája: Fájó szívből. Bpest, 1884. (Költemények. Ism. 1883. P. Napló 343., Főv. L. 294., Budap. Hirlap 344., Függetlenség 345. sz.).Pallas Nagy Lexikona XIII. 743. l.Pálmai IlkaP. Hirlap 1883. 295. sz. (P. mint költő).szül. 1860 szept. 20. Ungvárt, Vasárnapi Ujság 1896. 33. sz. arczk., 1901. 3. sz. arczk.Visszaemlékezéseket, rajzokat írt a hirlapokba, így az Arad és Vidékébe (1884. 62. sz. A kiegyenlített számla); a Képes Családi Lapokba (1884. A városligetben) sat.

• A magyar színművészet. Szerk. B. Virágh Géza. Bp., Országos Irodalmi Részvénytársaság, 1900. 168 [3] o., ill., ()
• A Pallas nagy lexikona, az összes ismeretek enciklopédiája. 1-16 k. (17-18. pótk. Szerk. Bokor József). Bp., Pallas-Révai, 1893-1904., ()
• Blaha Lujza emlékalbum. Szerk. Porzsolt Kálmán. [Bp.], Blaha Lujza Emlékbizottság, [1927]. 240 o., ill., ()
• Én a komédiát lejátsztam, Mulattattam, de nem mulattam. [Bp.], Magyar Színházi Intézet, 1981. 201[1] o., ill., ()
• Gudenus János József: A magyarországi főnemesség XX. századi genealógiája. Bp., 1990-1999. 5 db., ()
• Keresztyén Balázs: Kárpátaljai művelődéstörténeti kislexikon. Bp.-Beregszász, Hatodik Síp Alapítvány-Mandátum Kiadó, 2001. 290 o., ()
• Ki-kicsoda? Kortársak lexikona. [Bp.], Béta Irodalmi Rt., [1937]. 937 o., ()
• Leszler József: Nótakedvelőknek. Bp., Zeneműkiadó, 1986. 390, [1] o., ill., ()
• Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969. ill., ()
• Magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Benedek Marcell. Bp., Akadémiai Kiadó, 1963-1965. 3 db. ill., ()
• Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-., ()
• Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994. 882 [4] o., ill., ()
• Magyar Színművészeti Lexikon. Szerk. Erődi Jenő és Kürthy Emil összegyűjtött anyagának felhasználásával... Schöpflin Aladár. [Bp.], Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete, [1929]. ill., ()
• Péterné Fehér Mária-Szabó Tamás-Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskeméti életrajzi lexikon. Kecskemét, Kecskeméti Lapok Kft.-Kecskemét Monográfia Szerkesztősége, 1992. 260 o. (Kecskeméti Füzetek 4.), ()
• Révai nagy lexikona. Bp., Révai, 1911-. 14 db., ()
• Színészeti lexikon. Szerk. Németh Antal. Bp., Győző Andor, 1930. 2 db. 1099 o., ill., ()
• Színház az egész!... Játékos színháztörténeti keleidoszkóp a múlt század színi világából. Összeáll. Füle Péter. [Bp.], Palatinus, 2005. 403 o., ()
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Bp., 1891-1914. Hornyánszky Viktor 14 db., ()
• Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub. I. köt. A-Cs. 2001; II. köt. D-Gy. 2002; III. köt. H-K. 2002.; IV. köt. L-Ő. 2003; V. köt. P-S. 2004.; VI. köt. Sz-Zs. 2007., ()
• Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994. 3 db.; 2. jav., bőv. kiad. 2000. 3 db.; CD kiad. 2000., ()
• Veszprém megyei színházművészeti lexikon. Szerk. Poór Ferenc. Veszprémi Petőfi Színház, Veszprém, 2008. 230 o., ()

• Kártyavár (r.: , 1923)
• A tánc | A táncz (r.: Zsitkovszky Béla, 1901)
• Toborzó (r.: , 1901)