keresés (regex):
keresési tartomány:
teljes
szavak
dolgok
jogszabályok
 keresés (id):
 keresés (idő):
Liszt Ferenc     ☰ Doborján 1811.10.22   ☷ 1886.07.31   |   karmester, zenepedagógus, zeneszerző, zongoraművész, zeneakadémiai elnök
643651
http://keptar.oszk.hu/084300/084384/0833_0960_pix_Oldal_11_kep_0001.jpg
http://keptar.oszk.hu/084300/084391/0833_0960_pix_Oldal_14_kep_0001.jpg
http://dka.oszk.hu/065800/065878/1386524848.jpg
http://dka.oszk.hu/040500/040545/1899_Oldal_338_c.jpg
http://dka.oszk.hu/047400/047460/405-456_pix_oldal_01_kep_0001.jpg
http://dka.oszk.hu/043200/043217/ORSZ_BPTM_TBM_25_pix_Page_29_Image_0001.jpg
http://dka.oszk.hu/057800/057859/okt1_07.jpg
http://dka.oszk.hu/007900/007917/kepiras_0018.jpg
http://dka.oszk.hu/044400/044491/1856_pix_page_54_kep_0001.jpg
http://dka.oszk.hu/057800/057878/okt2_01.jpg
http://dka.oszk.hu/051200/051243/495_568_pix_Oldal_10_Kep_0001.jpg
http://dka.oszk.hu/057800/057884/okt2_11.jpg
http://dka.oszk.hu/057600/057698/477_572_pix_Oldal_09_Kep_0001.jpg
http://dka.oszk.hu/057700/057705/477_572_pix_Oldal_12_Kep_0001.jpg
http://dka.oszk.hu/057700/057706/477_572_pix_Oldal_12_Kep_0002.jpg
http://dka.oszk.hu/105600/105630/Scan_151124_0060.jpg
http://dka.oszk.hu/057800/057886/okt2_14.jpg
http://dka.oszk.hu/057800/057892/okt2_21.jpg
http://dka.oszk.hu/057900/057951/okt6_11.jpg
http://keptar.oszk.hu/084300/084392/0833_0960_pix_Oldal_14_kep_0002.jpg
Franz Ritter von Liszt (1025016 | - )
Liszt, Franz (1025015 | - )
Liszt Ferenc (1025014 | - )
 
életrajzok

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Liszt Ferenc (Doborján, 1811. okt. 22. – Bayreuth, Németo., 1886. júl. 31.): zeneszerző és zongoraművész. Első zenei nevelője atyja, Ádám, az Esterházy-uradalom gazdatisztje volt. Kilencéves korában lépett fel először Sopronban és Pozsonyban. 1821-ben Bécsben Czernynél és Salierinél tanult. Bécsi hangversenyein már nagy sikereket aratott. 1823-ban atyjával Franciao.-ba utazott, hogy a párizsi Conservatoire-on tökéletesítse tudását. Az intézet ig.-ja, a zeneszerző L. Cherubini azonban idegen állampolgárságára hivatkozva felvételét visszautasította. Párizs második hazája lett, F. Paertől, majd A. Reichától zeneszerzést tanult s kapcsolatba került a párizsi szellemi élet számos jelentékeny alakjával (Chopin, Berlioz, Paganini, Lamartine, Lamennais, Heine, George Sand, Delacroix), kiknek társasága szellemi fejlődésére, munkásságára döntően hatott. Hangversenyei iránt csakhamar nagy érdeklődés támadt. Hangversenyútjai során Franciao.-on kívül Londonba és Svájcba is eljutott, 1835-ben a genfi konzervatórium tanára: Minden szellemi áramlat iránt fogékony volt s rokonszenvezett a haladó polgári mozgalmakkal. Áldozatkészségének számtalan bizonyosságát adta: a pesti árvízkárosultak javára hangversenyeket rendezett (1838), fedezte a bonni Beethoven- emlékmű felállítását (1839), alapítványt tett a pesti Nemzeti Zenede létesítésére (1840) stb. Az 1840-es években már Európa-szerte ismert zongoraművész, kinek ünnepeltetése máig nem tapasztalt méreteket öltött. Párizsi, bécsi, római stb. koncertek után 1840 ben Pesten hangversenyezett, ahol először mutatkozott be mint karmester. Párizsban ismerkedett meg R. Wagnerrel. 1842-ben Berlinben ünnepelték, majd európai útjai során Szentpétervárra is eljutott, 1843-ban Moszkvában és a lengyel városokban is adott hangversenyt. Számos külföldi hangversenye után 1846-ban hazatért. Romániában és Erdélyben is járt. Az 1830-as években d’Agoult grófné, majd Sayn-Wittgenstein Karolina hercegné volt az élettársa, kivel 1847-ben ismerkedett meg. Az előbbitől három gyermeke született, kik közül Cosima H. v. Bülow, majd R. Wagner neje lett. 1848 – 61-ben Weimarban a hercegi udvar karnagya. Erre az időre esik zeneszerzői munkásságának felvirágzása s ekkor köt életre szóló barátságot R. Wagnerrel. Közben hazájával sem szakadtak meg a kapcsolatai. 1856-ban az ő ünnepi miséjével szentelték fel az esztergomi székesegyházat, Pesten bemutatták Hungaria c. szimfonikus költeményét. 1858-ban leköszönt a Weimarban elfoglalt karmesteri állásáról. 1861-ben elhagyta Weimart. Mivel zeneszerzői munkásságát az egyházi zenének kívánta szentelni, Rómába ment. Az 1860-as éveket javarészt Rómában töltötte, ahol mivel a hercegnével való házasságához a pápai engedélyt megszereznie nem sikerült – felvette a kisebb papi rendeket. 1865-ben Pesten a Nemzeti Zenede negyedszázados jubileumi ünnepségein mutatták be a Szent Erzsébet legendáját saját vezényletével. 1867-ben koronázási miséjének bemutatója ismét Pestre hozta. Ezt követően évről évre hazalátogatott, Pesten koncerteket adott mint karmester. 1869-től a nyarakat ismét Weimarban töltötte, ahol új tanítványok vették körül. 1872-ben szülőfalujába látogatott. 1873-ban Bp.-en ünnepelték meg 50 esztendős művészi jubileumát a Krisztus-oratórium bemutatásával és ösztöndíj alapításával. 1875-ben reáruházták a bp.-i Zeneak. elnöki tisztét, s ettől kezdve idejét megosztotta Bp., Weimar és Róma között, s időről időre Bayreuthba is ellátogatott. A téli hónapokat töltötte Bp.-en, ahová tanítványai éppen úgy elkísérték, mint Weimarba. Egyik utazásán meghűlt, s tüdőgyulladás vetett véget életének. ~ a 19. sz. zeneművészetének egyik vezéralakja volt. Az ún. radikális romantika (Berlioz, Wagner stb.) képviselője és fáradhatatlan apostola, a berliozi programzene-elvnek folytatója és beteljesítője. Utolsó korszakának műveiben, minden megoldatlanságuk ellenére, olyan új eszközökre talált rá, olyan távlatokat nyitott meg, amelyekkel egyedül állt korának zeneszerzői között, s amelyek a 20. sz.-ban elsősorban Bartók művészetében találtak igazi rokonságra és folytatásra. Mint zongoraművész máig csodált fokra fejlesztette a zongoratechnikát, játékának ellenállhatatlan ereje és szuggesztivitása, amelyről kortársak feljegyzései tanúskodnak, a legnagyobb előadóművészek közé helyezi. Emlékét Weimarban és Bp.-en (a Zeneművészeti Főisk: n) a ~ Múz. őrzi (utóbbi helyen ~ Könyvtár is van). 1925-ben róla nevezték el a Bp.-en működő Zeneak.-t. A Hohenlohe-féle ~-alapítvány gondoskodott műveinek új, kritikai kiadásáról. Az 1951-ben alapított Liszt-díj kiemelkedő előadóművészek jutalmazására 1952 óta évente (ápr. 4-én) kerül kiosztásra. Emlékére 1933 óta Bp.-en zenei versenyeket rendeznek. – F. m. Szimfonikus költemények: A-dúr zongoraverseny (1839, 1849. 1857): ész-dúr zongoraverseny (1849, 1853); Haláltánc (1849, 1853, 1859); Fantázia magyar népdalokra (1852 ? ); Faust-szimfónia (1854 – 57); Dante-szimfónia (1855 – 56); Mephisto-keringő (1860). – Zongoraművek: Egy utazó naplója (183536); Vándorévek (I. sorozat, 1836 – 1855, 2. sorozat, kb. 1838 – 49, 3. sorozat, 1872 – 77); Kromatikus galopp (1838); Magyar rapszódiák (1847 – 85); Consolations (1849 – 50); 2 polonaise (1851); Papagini-etüdők (1851); Transzcendentális etüdök (1851); h-moll szonáta (1852 – 53); h-moll ballada (1853); Velence és Nápoly (1859); Két koncert-etüd (kb. 1863); Legendák (kb. 1863); Spanyol rapszódia (kb. 1863); Magyartörténelmi arcképek (1870 – 85); Fantázia és fúga a B-A-C-H témára (1871 ? ); Csárdás macabre (1881 – 82); Három elfelejtett keringő (1881 – 83); a csárdás (1884) stb. – Orgonaművek: Ad nos, ad salutarem undam (fantázia és fúga, 1850); Weinen, klagen variációk (1863); B-A-C-H preludium és fúga (1870) stb. – Oratóriumok: Szent Erzsébet legenda (1857 – 62); Christus (1866). – Misék: észtergomi mise (1855, 1858); Magyar koronázási mise (1866 – 67); Requiem (1868, 1871). – Dalok: V. Hugo, H. Heine, Goethe, N. Lenau stb. költeményeire. – Átiratok zongorára: Összes műveinek gyűjteményes kiadása a ~-alapítvány gondozásában 1907-től került sajtó alá csak részben jelent meg). – Írások: F. Chopin (Paris, 1852; Vass Ottilia, 1873 és Kereszty István, 1921 fordításában); Des Bohémiens et de leur musique en Hongrie (Paris, 1859, magyarul: A cigányokról és a cigányzenéről Magyarországon, Pest, 1861); Gesammelte Schriften (I – VI., közreadta L. Ramann, Leipzig, 1880 – 83); Liszt Ferenc válogatott írásai (Válogatta és bevezette Hankiss János, I – II., Bp., 1959). – Műveinek jegyzéke: saját összeállításban: Tematischer Katalog (Leipzig, 1855 és 1877); Friwitzer, L.: Chronologisch-systematisches Verzeichnis sämtlicher Tonwerke Fr. L.-s (Wien, 1887); Raabe, P.: Verzeichnis aller Werke L.-s; Raabe, P.: Fr. L. (1931). – Irod. August Göllerich: F. L. (Berlin, 1908); Gárdonyi Zoltán: L. F. magyar stílusa (Bp., 1936); Bárdos Lajos: Modális harmóniák L. műveiben (Zenetud. Tanulm. III., Bp., 1955); Bartók Béla: L.-problémák (Zenetud. Tanulm. III., Bp., 1955); Gárdonyi Zoltán: Nationale Thematik in der Musik L.-s bis zum Jahre 1848 (Studia Musicologica, V., Bp., 1963); Hamburger Klára: L. F. (Bp., 1966). – Szi. Csekey István – Diósy Géza: „Hírhedett zenésze a világnak” (Egykorú versek L. F.-hez, Szeged, 1936); Harsányi Zsolt: Magyar rapszódia. L. F. életének regénye (I – IV., Bp., 1936); Hankiss János: Wenn L. ein Tagebuch geführt hätte… (Bp., 1957); Székely Júlia: Vándorévek (L. F. élete, r. Bp., 1962).

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái

1. F. Chopin. Páris, 1842. (Németül: Lipcse, 1852., magyarul: francziából gróf Wass Ottilia. Budapest, 1873.)2. Lohengrin et Tannhäuser de Richard Wagner. Leipzig, 1851. (Németül: Köln, 1852. zeneműmellékletekkel.)3. Gesammelte Schriften I. Band. Die Goethestiftung. Chopin. Cassel. 1855.4. Ueber John Field's Nocturne. Hamburg, 1859. (Franczia és német szöveggel.)5. Des bohémiens et de leur musique en Hongrie. Paris, 1859. (Uj kiadás. Leipzig, 1881. Deutsch bearbeitet von Peter Cornelius. Pest, 1860., A czigányokról és a czigány zenéről Magyarországon. U. ott, 1861.)6. Gesammelte Schriften. Herausgegeben von L. Ramann, Leipzig, 1880. Hat kötet. (I. Friedrich Chopin. Frei ins Deutsche übertragen von La Mara, 2. neu bearb. Ausgabe. Leipzig, 1896., II. Essays und Reisebriefe eines Baccalaureus der Tonkunst. Ins Deutsche übertragen von L. Ramann. III. Dramaturgische Blätter 1. Abth. Essays über musikalische Bühnenwerke und Bühnenfragen, Komponisten und Darsteller. In das Deutsche übersetzt von L. Ramann, 2. Abth. Richard Wagner, in das Deutsche übertragen von L. Ramann, IV. Aus den Annalen des Fortschritts. Koncert- und kammermusikalische Essays, V. Streifzüge. Kritisches, polemische und zeithistorische Essays, VI. Die Zigeuner und ihre Musik in Ungarn.)7. Briefwechsel zwischen Wagner und Liszt (1841–1861). U. ott, 1887. Két kötet.8. Franz Liszt's Briefe. Herausgegeben von La Maria. Leipzig, 1893–99. Négy kötet. (I. Von Paris bis Rom, II. Von Rom bis aus Ende, III. Briefe an eine Freundin, IV. Briefe an die Fürstin Caroline Sayn-Wittgenstein.)9. Briefwechsel zwischen Franz Liszt und Hans von Bülöw. Herausgegeben von La Mara. Leipzig, 1898.Alföld 1886. 175., 1887. 99. sz.Arczképei: olajfestés Barabástól 1846. (a magyar nemz. múzeumban), Lehmann Henriktől 1839. (Erard tulajdona Párisban); Ary Scheffertől 1835.; pastellkép Marichaltól 1845.; kőnyomat Barabástól, nyomt. Walzel Pesten, Kriehubertől 1838. nyomt. Höfelich János Bécsben, Decker Gábortól 1841, Scheffer képe után, nyomt. Höfelich János Bécsben.Az 1884. szept. 15. megnyilt budapesti operaáz homlokzatán fülkében ülőszobra van.Bayreuthban 1886. július 31-én, Beusz, Eduard: Franz Liszt. Leipzig, 1898. ("Männer der Zeit" V.)Briefe hervorragender Persönlichkeiten an Fr. Liszt. (Herausgeg. La Maria.) Leipzig, 1895. Két kötet.Budapeti Hirlap 1882. 213., 298. sz. (L. és Heine), 1886. 213., 214., 1891. 254.Családi Kör 1870. 52. sz. arczk., 1873. 49. sz. arczk.Debreczeni Ellenőr 1886. 150., 151. sz.Egyetértés 1886. 212. sz.Ellenőr 1881. 533. sz.Figyelő 1871.Fővárosi Lapok 1886. 108., 212–214., 240., 241., 1887. 303., 1888. 20., 1890. 123., 212., 291., 354., 1891. 208., 1893. 53. sz.Gemeinnützige Blätter 1838. 34. sz.Győri Hirlap 1887. 24. szám.Hazai s Külf. Tudósítások 1823. II. 36. sz.Hon 1865. 27., 1873. 238., 258., 1877. 47., 1880. 324. sz.Honmüvész 1838. 35., 1840. 1–5., 20–22. sz.Id. Ábrányi Kornél: A magyar zene a XIX. században. Budapest, 1900. és Jellemképek a magyar zenevilágból. Bpest, 1900. (Magyar Könyvtár) és gyászjelentés.István bácsi Naptára 1887. arczk.Kiszlingstein Könyvészete.Koszorú 1879. arcz.Ledos de Beaufort Kaph, The abbé. Liszt. The story of his life. London, 1886.Levele Simonffy Kálmánhoz: Weimar, 1858. febr. 1. (a magyar nemzeti múzeumi levéltári osztályban.)Liszt FerenczLouis, Rudolf, Franz Liszt. Berlin, 1900.Magyarország 1878. 1. sz.Magyarország és a Nagyvilág 1881. 43. sz.Magyarország és Erdély képekben 1854. 94. l. arczk.Magyar Salon V., VI. 1886., VII. 1887., VIII. 188.M. Állam 1884. 159., 1887. 8. sz.M. Föld 1880. 14. sz.M. Könyvészet 1891.Munkái:Nemzet 1886. 173., 230., 284., 1887. 1. szám.Ország-Világ 1886. 13. sz.Pallas Nagy Lexikona XV. 573. l. (Id. Ábrányi Kornél.)Pester Llyod 1887. 57., 97. sz.Pesti Hirlap 1841. 5., 48. sz.Pesti Hirlap 1881. 42., 292., 1886. 83., 212., 215., 1887. 348. sz.Pesti Napló 1879. 56. sz. (Wohl Stephanie, L. mint író), 1886. 11., 213., 220., 232., 237., 293., 1887. 197., 198., 1888. 57., 214., 1890. 57., 209. sz.Rajzolatok 1838. I. 47., 48. sz.Ramann, L., Franz Liszt als Künstler und Mensch. Leipzig, 1880., 1887., 1894. Három kötet.Siebenb.-Deutsches Tageblatt 1886. 7. szám.Szamos 1877. 90. és köv. sz. (L. mint fogoly.)szül. 1811. okt. 22. Doborjánban (Raiding Sopronm.), Tarka Világ 1869. 360. l. két képpel.Tausil, Max, Franz Liszt und das ewig weibliche. Wahrheit und Dichtung. Leipzig 1896.Török Zsigmond, Apró Fényképek. Szabadka, 1882.Ujabbkori Ismeretek Tára V. 249. l.Vasárnapi Ujság 1859. 34., 52., 1862., 1864., 1875. 10., 1881. 43. sz. arczk., 1886. 15., 32. sz. 3. arczk. és rajzok, 1891. 22. sz. (L. anyja, arczk.)Wohl, Janka: Francois Liszt, Souvenirs d'une compatriote. Paris, 1887.Wurzbach, Biogr. Lexikon XV. 247–279. l. (hol életére vonatkozó bö külföldi repertórium van.)Zenelap 1886. 23., 26. sz. (L. szobra), 1887. 14., 1891. 6. szám.Zeneművei közül: Szent Erzsébet. Oratorium. Pest, 1865. négy hangra, négy füzet; Vértes dalok, négy férfi karra, négy füzet. Ugyanott, 1865.; Ave Maria, zongorára. U. ott, 1865.; Krisztus-oratorium. Dalmű szöveg. Bpest, 1873.; Szent Erzsébet legendája. Oratórium. Szövegét írta Roquette Ottó. Ford. id. Ábrányi Kornél. Bpest, 1891. (Operaház könyvtára 42.) sat.zeneművész,zeneművész, szül. 1811. okt. 22. Doborjánban (Raiding Sopronm.), hol nemes származású atyja L. Ádám a herczeg Eszterházy egyik uradalmának hivatalnoka volt, a ki szerény állása daczára egyetlen fiát kellő nevelésben részesítette; művelt férfiú volt, szenvedélylyel szerette és gyakorolta a zenét, sőt kitünt a zongora-, hegedű- és gordonkajátékan. Az alig hat éves L. már korán elárulta rendkívüli hajlamát és tehetségét a zene iránt, melyet atyja igyekezett fokozni és kifejteni. Az első oktatást a zongorában ő maga eszközölte. Haydn- és Hummellel szorosabb barátságban állván, velök is közölte tervét fiának kiképeztetése iránt, kiktől határozott biztatást nyert. Kilencz éves korában már föllépett nyilvános hangversenyen Sopronban. Atyja ekkor fia zenei tehetségét Pozsonyban mutatta be, hol játéka általános sikert aratott és mindenkit magával ragadt, úgy hogy a magyar főurak közül (Amadé és Szapáry grófok) azonnal vállalkoztak, kik a fiatal művész végleges kiképeztetésének költségeit fedezték (hat évre évi 600 frttal). L. atyja ekkor feladta doborjáni állomását és véglegesen Bécsbe költözött, hol L. Czerny vezetése alatt tovább képezte magát és Salieri udvari karnagytól tanulta a zeneszerzést. Rövid idő alatt nemcsak kész harmonikus és zeneíró lett, hanem elsajátította a vezérkönyvolvasást is. Leginkább vonzódott Beethoven műveihez; meglátogatta a nagy zeneművészt, ki őt meghallgatva, fényes jövőt igért neki. Alig másfél évi tanulás után háromszor lépett fel Bécsben nyilvánosan, hol bucshangversenyén Beethoven is megjelent, a közönség előtt megölelte őt és valódi művésznek nyilvánította. 1823. május 1-én Pesten a ««hét választó fejedelmek» czímű vendéglőben játszott a zongorán és közbámulat tárgya volt. Ezután atyjával Párisba ment, hol Reicha és Paer a conservatorium leghiresebb tanárai voltak segédkezésére, sőt Reicha a nagy zenetudós vezetése alatt az intézeten kívül is elsajátította a zeneszerzés legmélyebb titkait. E mellett a párisi legelső salonok is fölkarolták, élükön az orleansi herczeggel. Játéka Párisban is nagy feltünést okozott, valamint egyéb franczia városokban, hová kisebb-nagyobb kirándulást tett. Visszatérve Párisba, egészen a zeneköltészetnek szentelte idejét és mint15–16 éves ifjú maga előtt látta a világ hódolatát. De a siker mámorában egyszerre egész lénye átváltozott, terhére vált a világ hódolata, az addig életvidor, kedélyes, szikrázó szellemű ifjú önmagába zárkózottá, búskomorrá és szótlanná vált. A vallási érzületben és annak túlvilági rajongásaiban keresett menedéket a világ tagsai elől. Atyja az orvosok tanácsára a boulognei tengeri fürdőbe vitte; ekkor azonban egy nem várt csapás is lesújtotta, atyja 1827. aug. 28. meghalt. Vigasztalhatatlan volt s még inkább meghasonlott belső kedélyvilágával. Legelső gondja volt anyját (Lager Anna, kremsi származású, meghalt 1866. jan.), ki akkor Gráczban élt, magához hívni Párisba, kinek életbiztosítására 100,000 frankot tett le. Elzárkózott a külvilágtól és egészen átadta magát az öntépelődésnek; egyedül anyja körében élt és művészetével keveset törődve, leginkább tudományos olvasmányokkal foglalkozott. 1833-ban Genfbe költözött és Paganini föllépte új ösztönt adván neki, előkészületeket tett, hogy zenéjével meghódítsa a világot. Ott fűződött gyöngéd és mély viszony közte és d'Agoult grófnő (írói nevén Stern Dániel) közt. Majd Párisba ment, hol tanulmányainak élt; azonban csakhamar visszatért Genfbe, hol életének legszebb, legköltőibb és legmunkábabb részét töltötte. Majdnem egyedüli érintkezési körét Sand György, Piktet Adolf, de Candolle és Belgiojoso herczeg társasága képezte, kikkel többször kirándulásokat tett Svájcz legnevezetesebb pontjaira. Ezen kirándulások költői benyomásait aztán Années de pélérinage cz. alatt kiadott zenekölteményeiben örökítette meg. Ez idő alatt az elmélet terén is föltünést okozott működése; számos a művészet életkérdéseit illető czikkeket közölt a párisi Gazette musicaleben. Thalberg föllépésének hírére elhagyta genfi tusculanumát s Párisba sietett, hogy visszahódítsa a franczia főváros osztatlan pálmaágát. L. mint zongora-virtuoz s mint előadó hasonlításba se jöhetett pályatársaival. 1837-ig rohamosan terjedt híre; ekkor európai körútra indult, mire főleg Olaszországot kivánta látni; Milanó, Velencze, Genua, Firenze és Róma városokban töltött hosszabb időt és aratott hangversenyeivel általánosabb sikert. Rossinival, ki már akkor hírnevének tetőpontján állott, benső viszonyba lépett. Velenczében való tartózkodása alatt értesült az 1838. árvízről, mely hazája fővárosát elpusztította; sietett ekkor Bécsbe, hol hangversenyeinek hallatlan sikerű sorozatát adta s bevételeinek nagyrészét, 24 ezer forintot, a pesti vízkárosultak javára fordította. Bécsből ismét Olaszországba tért vissza, hol egy ideig visszavonultan élt. 1839 végén ismét nagyobb műutazásra indult és igérete folytán Triestben és Bécsben való rövid tartózkodás után visszatért hazájába; Pozsonyból, hol akkor országgyűlés volt és Pestről küldöttség ment elébe; Pozsonyba decz. 21., hol aznap este hangversenyben lépett fel, Pestre karácsony estéjén érkezett és decz. 27. a redoutteremben adta első hangverselyét, decz. 29. a másodikat ugyanott és a harmadikat 1840. jan. 2. a budai hangászegyesület javára és jan. 11. ismétlé a conservatorium alapjára, (jan. 9. Budán játszott). A város és a mágnási körök képviselői küldöttsége egy nagy értékű díszakarddal tiszelte meg ez alkalommal. Minden hangversenyének jövedelmét valami jótékony vagy nemzeti czélra szentelte. Meglátogatta szülőhelyét Doborjánt is és január vége felé elhagyta szülőföldét. Innen kezdve a 40-es évek végeig tart virtuozi pályájának fénykora, a legfényesebb diadalok és kitüntetések lánczolata, Német-, Orosz-, Franczia-, Angol-, Spanyol-, Olasz-, Török- és más kisebb országokban ragyogtatta művészetét. (Vörösmarty 1841. elején írta hozzá költeményét.) 1846-ban ismét hazájába tért, hangversenyét a nemzeti conservatoriumra; 9. a pesti magyar polgári őrhad nyugdíjintézete pénzalapjának növelésére; 13. a Josephinum árvanevelő intézet javára; megfordult Fáy István és Festetics Leó grófok társaságában Győrben Stankovics püspöknél, Tatában két hetet töltött; hangversenyt adott Sopronban, hol díszpolgárrá s megyei táblabiróvá tették, szept. Kőszegen, hol díszpolgár és zeneegyesületi dísztag lett; okt. Szekszárdon, Temesvárt, decz. Aradon, hol szintén díszpolgárrá tették és Kolozsvárt. E körútja után Erdélyt, Oláh- és Moldvaországot, Galicziát és Törökországot utazta be. (1848-ban Kismartonba jött Albach látogatására; ekkor Doborjánt is meglátogatta.) 1847-ben Weimarban telepedett le, hogy ott új pályát kezdjen és a zeneköltészetnek szentelje életét. L. zeneműveinek név- és czímsora egy vaskos kötetet tesz; ívekre megy csak opera- s másnemű átiratainak lajstroma, ugyanannyira tehető eredeti s többféle alak- és kidolgozásban kiadott zongoraműveinek czímsora. Zenekari szerzeményei, továbbá dalai, férfinégyesei, női karai, egyházi zenekölteményei, átiratai sat. száz meg száz számra tehető. Vannak műágak, melyek egymaguk egy-egy külön irodalmat tesznek műveik közt; ilyenek: Schubert Ferencz dalirodalmának, Beethoven symphoniáinak zongora átiratai, továbbá magyar raphsodiái; dalműátiratai, saját symphoniai zenekölteményeinek minden alakú átiratai s kidolgozásai sat. A páratlan nemzeti indulókat (köztük a Rákóczyt), szebbnél-szebb népdalaink szellemét, zenénk sajátságait ő ismertette meg a külfölddel. A weimari nagyherczeg meghivására Weimarban töltött évei (1847–61.) örökké nevezetes lapjait fogják tenni a műtörténelemnek. Alig egy pár éve ottani letelepedése után, az igénytelen város és annak udvari szinháza mintegy központjává váltak ama zenészeti világmozgalmaknak, melyek utóbb új irányt adtak a művészeti törekvéseknek. L. altenburgi lakása, melyet a nagyherczegné bocsátott rendelkezésére s hová őt Wittgenstein Karolina herczegnő is követte leányával, találkozó helyévé vált a világ minden magasabbra törő művészének. (1848. ápr. 25. ismét megjelent Pesten, máj. 6. azonban már Bécsben volt; máj. 27. írja a Der Ungarn, inasának betegsége miatt még néhány napig Pesten időzött; júl. 7. és augusztus 8. gróf Károlyi György jótékonyczélú hangversenyein közreműködött, ki messze földről jött ezen zeneestélyekre, melyek 2000 frtot jövedelmeztek.) Ez időben Wagner Richard is a politikai üldözetés elől Lisztnél talált baráti menedéket, a ki igazságot szolgáltatott lángszellemének, midőn Tannhäuser et Lohengrin cz. írta azt a röpiratát az 50-es évek elején, mely Wagner két dalművének Weimarban való színrehozatala alkalmával előkészítette e művek diadalát. Symphonikus zeneköltészeti nagy munkájához az 50-es évek derekán egy másik műirány csatlakozott, mely aztán Lisztet mint zeneköltőt a legmagasabb szinvonalra emelte. Magyarország herczegprimása Scitovszky János Lisztet kérte fel, hogy az esztergomi bazilika fölszentelése alkalmára ünnepi misét írjon, mely aztán 1856-ban a fölszenteléskor a budapesti összes művészi erők közreműködése s az ő vezénylete mellett aug. 31. elő is adatott. Ez alapját tette le mind ama további e nemű műveinek, melyeknek a mai napig zárkövét Krisztus cz. oratoriuma teszi. 1856-ban tartózkodása hazájában több hetekre terjedt; szept. 8. a nemzeti szinházban rendezett hangversenyt a szinházi nyugdíjintézet javára. 1858-ban ismét Pestre jött, a midőn ápr. 11. dirigálta miséjét a m. n. múzeumban (a múzeumi kert és a nemzeti zenede javára.) Később Rómába költözött, hova lelki nyugalom utáni vágy vezette. Itt a Monte Mario hegyen álló kolostor magányában keresett menedéket; majdnem kizárólag egyházi zeneszerzeményekkel foglalkozott és itt szerzé geniuszának három legjelentékenyebb és talán legmaradandóbb remekműveit: Szent Erzsébet legendáját, Magyar koronázási miséjét és Krisztus cz. oratoriumát. De egyszersmind innen lepte meg a világot ama sokak előtt máig is érthetetlen és félremagyarázott lépésével is, hogy 1865. ápr. 25. mint abbé fölvette az egyházi kisebb rendeket. L. Szent Erzsébet oratoriuma legelőször Pesten került előadásra aug. 15. a vigadóban a nemzeti zenede negyedszázados ünnepélye alkalmával a mester személyes vezetése mellett. 1867-ben ismét megjelent hazájában, hogy a magyar király koronázási ünnepélyét e czéra írt miséjével is dicsőítse. 1869-ben Andrássy Gyula gróf közbenjárására, hogy állandóan a magyar hazához legyen kötve, a király saját magánpénztárából 4000 frt évi járulékot bocsátott rendelkezésére oly feltétel alatt, hogy évenként tetszése szerint néhány hónapot töltsön a fővárosban és személyes érintkezéseivel emelje a hazai zeneügyet. 1873-ban a magyar országgyűlés megszavazván a magyar zeneakadémia életbeléptetését, annak elnökéül neveztetett ki királyi tanácsosi czímmel és ez állásában egészen haláláig működött. 1876-ban Wagner Richard bayreuthi szinháza javára vele együtt hangversenyzett a vigadó termében, 1879. márczius 26-án ugyanott a szegedi katastropha árvízsujtotta javára, mely 6500 frtot jövedelmezett. De ezenkívül is többször fellépett nyilvánosan Budapesten, Pozsonyban és Kolozsvárt, hogy a hazai culturczélokat elősegítse. 1881. jan. foglalta el zeneakadémiai elnöki székét; ezen évtől kezdve azután minden évben itt töltött (állandó haltéri lakásán) néhány hónapot, mint a világ minden tájáról összegyült zongoraművész-jelöltek tanára. (Magyarországon volt: 1872. nov. 6. Horpácson gróf Széchenyi Imre berlini nagykövetnél, 1873. jan., febr., márcz. Budapesten; ugyanitt volt 1876. márcz. 13., hangversenyezett a budapesti árvízkárosultak javára 1877. jan., márcz., 1878. jan., febr., márcz.; 1879. jan. 17. érkezett haltéri lakására, 1880. jan. 30., febr. 16., 1881. jan., febr., 1882. febr., ápr., 1883. jan. febr. márcz., 1884. febr. 8., decz. 7., 1885. febr., márcz., ápr., 1886. febr. 11., 17.) Magyarországon kívül nem is működött nyilvánosan csak Bécsben kétszer, egyszer a király egyenes felhívására a Rudolfeum-alapítvány javára, másodszor pedig a bécsi Beethoven-szobor költségei fedezésére, mely két hangverseny 30 ezer forintot eredményezett. 1886-ban töltötte utoljára Budapesten a telet. Utolsó diadalútjára ment Franczia- és Angolországba, hova ápr. 3. érkezett. Oroszországba is készült, de útját állta a halál Bayreuthban 1886. július 31-én, éppen a Wagneri előadások alatt, hová már betegen, lázas állapotban érkezett; Bayreuthban temették el, hol saját kívánságára dísznélküli síremlékkápolna jelzi sírját. Magyarország azzal róta le iránta való kegyeletét és háláját, hogy 1873-ban Budapesten ülte meg félszázados művészi jubileumának ünnepét. A magyar írók és művészek köre aranykoszorúval tüntette ki, a fővárosi törvényhatóság 10,000 frtos alapítvánt tett nevére s több emléktárgygyal halmozatott el. Az ünnepélyrendező bizottság élén Haynald Lajos kalocsai érsek állott; az ünnep műsora három napig tartott. L. ez alkalomból a nemzeti múzeumnak ajándékoza jubileumi emléktárgyait és a többi emléktárgyak közül is a legértékesebbeket. A m. n. múzeum igazgatósága külön L.-ereklyeszobát rendezett be emlékére. A budapesti operaház előtt és Sopronban emlékszobra van. Emlékére alakult Budapesten 1895-ben a Liszt Ferencz zeneművészkör. L. egyik leánya, Cosima, előbb Bülöw János bárónak, utóbb Wagner Rikhardnak lett neje; másik leánya, Blanka, III. Napoleon legutolsó miniszterelnökéhez, Olivierhez ment nőül; fia ifjú korában halt el.

könyvei

róla szóló könyvek

film
linkek
ISNI
OSZK MEK
PIM
VIAF
wikipedia
Amicus: 9419