Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Réti József (Ploeşti, Románia, 1925. júl. 8. – Bp., 1973. nov. 5.): operaénekes (tenor), Liszt-díjas (1961), érdemes művész (1968). 1945-ben a Liszt Ferenc Kórus tagjaként kezdte pályáját, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főisk.-n tanult. 1953-tól haláláig tagja volt az Operaháznak. 1956-ban a berlini Schumann-versenyen kitüntető oklevelet nyert, 1957-ben a moszkvai énekversenyen aranyérmet kapott. Magánúton való tanítással már az ötvenes évek végén foglalkozott; 1964-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főisk. tanára volt. Bensőséges, mélyről szárnyaló hangja oratóriumok tenorszólóinak alakítására is alkalmassá tette. Bach-passiók Evangélistájaként éppen olyan magas színvonalú teljesítményt nyújtott, mint Ferrandóként Mozart Cosi fan tuttéjában vagy Almavivaként Rossini A sevillai borbélyában és Rossini Ory grófja címszerepében. Élete utolsó éveiben mint dalénekes is gyakran szerepelt. Külföldön is sokszor szerepelt, utoljára D-Amerikában turnézott. – Irod. Kovács János: Gyurkovics Mária és R. J. halálára (Muzsika, 1974. 1. sz.). – Szi. Rónay György: Gyászének R. J. halálára (vers, Élet és Irod., 1973).

Magyar színházművészeti lexikon, 1994

(Ploeşti, 1925. júl. 8.–Bp., 1973. nov. 5.): énekes (tenor). Pályafutását a Honvéd Művészegyüttes szólistájaként kezdte. 1953-ban debütált az Operaházban, amelynek haláláig vezető magánénekese maradt. Kezdetben karakterszerepeket énekelt. Almaviva grófként (Rossini: A szevillai borbély) mutatkozott be lírai tenor szerepben. Legkiemelkedőbb alakításait Mozart-tenorként nyújtotta, és csaknem valamennyi Mozart-szerepet énekelte. A spinto szólamok közül Rodolphe (Puccini: Bohémélet); Edgar (Donizetti: Lammermoori Lucia), Des Grieux (Puccini: Manon Lescaut) tartozott a repertoárjába. 1964-től tanított a Zak-n, Rösler Endre utódaként. Biztos technikával, stílusismerettel, nagy kultúrával rendelkező énekesként az 1960–70-es évek legkeresettebb oratóriumszólistája volt. Bach passióinak felejthetetlen evangélistája. Rendszeresen fellépett Európa hangversenypódiumain és operaszínpadain. Tökéletes szövegmondása, töretlen hajlékonyságú magas regisztere, különleges fényű hangszíne a Cantata Profana (Bartók) tenorszólójának legavatottabb tolmácsolójává tette. Liszt Ferenc-díjas (1961), érdemes művész (1968). F.Sz. Don Ottavio (Mozart: Così fan tutte); Dávid (Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok); Nemorino (Donizetti: Szerelmi bájital); Ory grófja (Rossini).Réti József; Redl

• Brockhaus-Riemann zenei lexikon. Szerk. Dahlhaus, Carl és Eggenbrecht, Hans Heinrich. A magyar kiadás szerk. Boronkay Antal. Bp., Zeneműkiadó, 1983-1985. 3 db., ()
• Ki kicsoda? Életrajzi lexikon magyar és külföldi személyiségekről, kortársainkról. Szerk. Fonó Györgyné, Kis Tamás. Bp., Kossuth, 1969. 617 o., ()
• Magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1981. XV, 900 o., ill. (Kiegészítések és helyesbítések az 1. és 2. kötethez 871-900. l.) 2. változatlan kiadás. 1985. XV, 956 l. (Függelék: Kiegészítések és helyesbítések a Magyar Életrajzi Lexikon I., II. és III. kötetéhez 871-956. l.), ()
• Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-., ()
• Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994. 882 [4] o., ill., ()
• Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-. 16 db., ()
• Szabolcsi Bence-Tóth Aladár: Zenei lexikon I-III. Átdolgozott új kiadás. Főszerk. dr. Bartha Dénes, szerk. Tóth Margit. Bp., Zeneműkiadó Vállalat, 1965. 3 db, 687, 726, 767 o., ()
• Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub. I. köt. A-Cs. 2001; II. köt. D-Gy. 2002; III. köt. H-K. 2002.; IV. köt. L-Ő. 2003; V. köt. P-S. 2004.; VI. köt. Sz-Zs. 2007., ()

• Miért rosszak a magyar filmek? (r.: Fejér Tamás, 1964)
• Részletek J. S. Bach Máté passiójából (r.: Czigány Tamás, 1965)
• És akkor a pasas … (r.: Gertler Viktor, 1966)