ABCD - Madách Imre

Madách Imre ☰ Alsósztregova 1823.01.21 ☷ Alsósztregova 1864.10.05 | akadémikus, drámaíró, férfi, író, költő, rajzoló, országgyűlési képviselő

643979

http://dka.oszk.hu/039300/039374/1898_Oldal_367_e.jpg

http://dka.oszk.hu/031700/031756/vende2_50_b.jpg

http://dka.oszk.hu/031700/031760/vende2_51_a.jpg

http://dka.oszk.hu/069100/069182/065.jpg

http://dka.oszk.hu/069200/069208/091.jpg

http://dka.oszk.hu/069200/069239/122.jpg

http://dka.oszk.hu/031700/031758/vende2_50_d.jpg

archontológia

Magyar Tudományos Akadémia
levelező tag
1863.01.13 - 1864.10.05

életrajzok

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Madách Imre (Alsósztregova, 1823. jan. 21. – Alsósztregova, 1864. okt. 4.): költő, író, Katona József mellett a 19. sz. legnagyobb magyar drámaírója, az MTA l. tagja (1863). Régi nemesi családból származott. Atyja földbirtokos, anyja Majthényi Anna, híres nagybirtokos család sarja. A gimn. hat osztályát magántanulóként végezte, és a váci piaristáknál fejezte be. 1837- től a pesti egy.-en bölcsészetet, majd jogot hallgatott. Pesti tartózkodása során ismerte meg első szerelmét, barátjának, Lónyay Menyhértnek húgát, Etelkát. A hozzá írt, reménytelen szerelmét megéneklő verseit Lantvirágok címmel 1840-ben adta ki. Pesti tanulóévei idején írásaival többször felkereste a korszak legrangosabb szépirodalmi folyóiratát, a Vörösmarty Mihály szerkesztésében megjelenő Athenaeumot. 1840-ben visszament Nógrád vm.-be, joggyakorlatot folytatott Stréter István másodalispán mellett. 1842-ben ügyvéd, 1843-ban Nógrád vm.-i tb. aljegyző, 1844-ben táblabíró, 1846-tól 1849-ig megyei főbiztos. 1848-ban egészségi állapotára való tekintettel lemondott állásáról. Lírai költeményeken kívül ebben az időben készült drámái (Commodus, Nápolyi Endre, Csák végnapjai, Férfi és nő, Csak tréfa, Mária királynő), elbeszélései (Krónika két pénzdarab sorsáról, Ecce homo, Hétköznapi történet) nagyjából kiforratlan alkotások, alapmotívumuk a pesszimizmus és a nőgyűlölet, s nem voltak különösebben jelentősek centralista szellemben a Pesti Hirlapba írt politikai cikkei sem (1844. júl. – 1844. dec.). 1845-ben ismerte és szerette meg a bihari alispán anya nélkül felnőtt leányát, Fráter Erzsébetet, akit családja, így elsősorban édesanyja és barátai heves tiltakozása ellenére feleségül vett. A házasság megkötése után a csesztvei családi kastély magányába visszahúzódó ~ hat boldog évet töltött feleségével. Boldogságától költészete is újabb ihlető indítékokat kapott, és mind formai, mind tartalmi szempontból egyre jobban mélyült. Új érzéseit, hangulatát a Vadrózsák c. dalciklusában örökítette meg. Ekkor született versei közül kiemelkedik a Dalforrás őszinte, keresetlenül tiszta hangjával. Később Csesztvéről Sztregovára költözött. A szabadságharcban szívbaja miatt nem tudott részt venni, bár szívben-lélekben minden mozzanatát végigkísérte, amint ezt Tábori képek c. versciklusa bizonyítja. A szabadságharc bukása után menedéket adott Kossuth Lajos személyi titkárának, Rákóczy Jánosnak, ezért egyévi börtönbüntetést szenvedett. Mialatt Pozsonyban és Pesten fogságban volt, felesége, nem bizonyíthatóan, hűtlen lett hozzá, amiért ~ 1854-ben elvált tőle, s három gyermekével (Jolán, Aladár, Ára) együtt anyjához költözött. Ifjúkori pesszimizmusa a történtek hatására feltámadt, sőt megerősödött. Ennek a korszaknak keserű hangulata sugallta A civilizátor c., a Bach-rendszert gúnyoló szatíráját. Fő műve, Az ember tragédiája c. drámai költemény, amely klasszikussá tette rangját, és amelyet 1859 – 60-ban írt, messze kimagaslik többi alkotása közül. A mű, amelyben egyéni katasztrófáján túl hazája és az emberiség sorsára keres magyarázatot, 15 színre tagozódik: Ádám és Éva – akik az emberiséget szimbolizálják – új és új alakban jelennek meg a különböző történelmi korokban az ókori Egyiptomtól a kapitalista Londonig, sőt az emberiség „süllyedését” megjelenítő eszkimó színig. A hatalmas alkotás kísérlet a világtörténelem egészének drámai megfogalmazására. Noha pesszimista hangulatban fogant és a forradalomban is csalódott költő mély szkepszisét tükrözi, dialektikájánál fogva túlemelkedik ~ pesszimista koncepcióján („Az ember célja a küzdés maga”). A kéziratot Arany Jánosnak adta át, ő a rendkívüli művészi értéket felismerte és stiláris javításaival 1861 végén (1862-es évszámmal) megjelenését is biztosította. A művet az első kiadástól napjainkig magyarul különböző formában (népies, magyarázatos, kritikai; illusztrált) és idegen nyelveken száznál több alkalommal nyomtatták ki. Hatásához hozzájárultak Zichy Mihály sok kiadást megért illusztrációi is. Az országos siker után ~ot a Kisfaludy Társ. 1862-ben tagjává választotta, de a drámát életében nem mutatták be. Első ízben 1883-ban Paulay Ede rendezésében került színre a Nemzeti Színházban. Azóta csak a Nemzeti Színház előadásainak száma meghaladta az 1100-at (1967. szept.). A rendezéseiben, a szcenikai megoldásokban minden kor színháza más-más oldalait fedezte fel. ~ 1861-ben táblabíró és ogy.-i képviselő, beszédeivel a határozati pártot támogatta. 1860 – 61-ben még megírta Mózes c. drámáját, melyben a zsidóság bibliai példájával biztatta szabadsága kivívására nemzetét. Modern színpadra Keresztury Dezső dolgozta át (1966). A felpezsdülő irodalmi életben munkakedve megjött. Kisfaludy Társaság-i, ill. akadémiai székfoglalóul esztétikai tanulmányokat készített (Az esztétika és társadalom viszonyos befolyása; A nőről, különösen esztétikai szempontból ), újabb drámai költemény írásába kezdett (Tündérálom ), amelyet azonban korai halála miatt már nem tudott befejezni. – F. m. Összes művei (Kiadta Gyulai Pál, I – III., Bp., 1880); Összes művei (Sajtó alá rendezte Halász Gábor, I – II., Bp., 1942); Válogatott művei (Bevezette és jegyzetekkel ellátta Sőtér István Magy. Klasszikusok, Bp., 1958). – Irod. Morvay Győző: Magyarázó tanulmány Az ember tragédiájához (Nagybánya, 1897); Palágyi Menyhért: M. I. élete és költészete (Bp., 1900); Voinovich Géza: M. és Az ember tragédiája.(Bp., 1914); Barta János: Az ismeretlen M. (Bp., 1931); Németh Antal: Az ember tragédiája a színpadon (Bp., 1933); Balogh Károly: M., az ember és a költő (Bp., 1934); Riedl Frigyes: M. (Bp., 1935); Barta János: M. I. (Bp., 1942); Sőtér István: M. I. (Irod. tört. 1953); Lukács György: M. tragédiája (Szabad Nép, 1955. 85. 91. sz.); Révai József: M. Az ember tragédiája (Társadalmi Szemle, 1958 és Válogatott irodalmi tanulmányok, Bp., 1960); Horváth Károly: M. I. (Irod. tört. Közl. 1958); Waldapfel József: Gorkij és M. (Bp., 1958); Halász Gábor: M. (Válogatott írásai, Bp., 1959); Gelencsér Géza: Az ember tragédiája filozófiai problémái (Jelenkor, 1959); Waldapfel József: Az ember tragédiája új kiadása elé (Szocialista kultúra és irodalmi örökség Bp., 1961); Básti Lajos: Mire gondolsz Ádám? (Bp., 1962); Baranyi Imre: A fiatal M. gondolatvilága (Bp., 1963); Sőtér István: Nemzet és haladás (Bp., 1963); Miklós Róbert: M. I. csesztvei évei (Balassagyarmat, 1964); Csukly László: M. I. élete és munkássága (Balassagyarmat, 1964); Krizsán László: Dokumentumok M. I. élettörténetéhez (Balassagyarmat, 1964); Barta János: Történetfilozófiai kérdések Az ember tragédiájában (Irod. tört. Közl. 1965); Sőtér István: Álom a történelemről. M. I. és Az ember tragédiája (Bp., 1965); Kántor Lajos: Százéves harc „Az ember tragédiájá”-ért (Bp., 1966); L. Kiss Ibolya: Az asszony tragédiája (Dokumentumok M. I, feleségéről, Pozsony, 1966); Rényi Péter: Háromféle tragédia (Vitában, Bp., 1967). – Szi. Juhász Gyula: M. (vers, 1906); Harsányi Zsolt: Ember küzdj… (r., Bp., 1932); Mohácsi Jenő: Lidércke (r., Bp., 1935); L. Kiss Ibolya: Erzsi tekintetes asszony (r., Bp., 1942); Felkai Ferenc: M. (színmű, Bp., 1964); Mezei József: Madách, Az élet értelme (Bp., 1977); András László: A Madách-rejtély (Bp., 1983).

Magyar színházművészeti lexikon, 1994

(Alsósztregova, 1823. jan. 21.–Alsósztregova, 1864. okt. 5.): költő, író. Pesten bölcsészetet és jogot tanult. Már egyetemi évei alatt foglalkozott irodalommal, 1839-től írt drámákat is. Ezek azonban életében nem jelentek meg nyomtatásban. 1859–60-ban írta fő művét, Az ember tragédiája c. drámai költeményt, amely Arany János 1861-es értékelése szerint „…úgy koncepcióban, mint kompozícióban jeles mű”. Színpadra állíthatóságát mindaddig vitatták, míg Paulay Ede 1883. szept. 21-én a Nemzeti Színházban be nem mutatta, ahol a remekműnek azóta több mint 1400 előadása volt. Ezután egyre több vidéki társ. vette föl műsorába, majd külföldi bemutatók következtek. Madách Imre 1862-ben a Kisfaludy Társaság, 1863-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett. F.M. Commodus (1839); Nápolyi Endre (1840–41); Csák végnapjai (1841–43); Férfi és nő (1843); Csak tréfa (1843–44); Mária királynő (1844); A civilizátor (1859); Az ember tragédiája (1859–60); Mózes (1860–61). – Ir. Riedl Fr.: M. (1933); Németh A.: Az ember tragédiája színpadon (1933); Barta J.: M. (1942); Sőtér I.: Álom a történelemről (1965); Kántor L.: Százéves harc „Az ember tragédiájá”-ért (1966); Radó Gy.: Az ember tragédiája a világ nyelvein (1964–1968); Madách Imre: „…írtam egy költeményt…” (bem. Kerényi F., 1983); Horváth K.: M. I. (1984); Koltai T.: Az ember tragédiája a színpadon, 1933–1968-ig (1990).Madách Imre

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái

1864: Fremdenblatt 279. sz., Breslauer Zeitung 475. szám, Koszorú II. 16. sz., Hölgyfutár II. 31. szám, Illustrirte Zeitung 1116. sz., Magazin für Literatur des Auslandes 702. l., Wiener Zeitung 246. sz., Neue Freie Presse 43. sz., Hon 230. sz. (Nekr.)1876: Szabolcsi Lapok 20. sz. (Weisz I., Ember tr.), Békésmegyei Közlöny 32–41. sz., Biharmegyei Közlöny 32–41. sz. (Ember tr.), Életképek 24. sz. (Szana, M. irodalmi hagyatéka).1877: Nógrádi Lapok 10., 14., 24., 27. sz. (M. emlék), Röpke Ivek4., 7., 14. (Csalomjai).1890: Délmagyarországi Közlöny 35. (Tábori R.), Magazin für Literatur des In- und Auslandes 37-ik sz. (Münz Bernhardt), Szász Károly, Az ember tragédiájáról. (Egyetemes Könyvtár. Győr. 22.), Gerecze Péter, M. és az Ember tragédiája. Pécs, Szilágy-Somlyó 44–46. sz. (Ember tr.), Hét (Palágyi M., M. és neje), Neue Freie Presse nov. (Dóczy L.), Kiszlingstein Könyvészete.1895: Fejérmegyei Napló 140. sz. (M. népszerűsítése), Mezőturi Hiradó és Borsodmegyei Lapok (M. gyermekeiről), Politikai Heti Szemle (M. műveiről), revue Chrétienne (Sayous), Gömör Kis-Hont (Veres S., Éva), Budapesti Hirlap 318. sz. (Alexander Bernát, Goethe és M.), 1898. 269. sz. (Ember tr. Párisban).1896: A Magyar Szemle Emlékalbuma. Bpest. (Latkóczy, M. házában) rajzokkal, M. Izrael-társaság II. Évkönyve (Bernstein, M. és a zsidó irodalom, Heller B., M. mózese és az Ember tr.), Jelenkor 2. sz. (M. tanulmányok), Tanulók Lapja 21–25. szám (Ember tr.).1897: Nagybánya és Vidéke 17. sz. (Ember trag.), Kecskeméti Lapok (Katona Antal, Katona és M. jellemképei), Revue Critique 10. szám, Budapesti Napló 146. sz. (Ifj. Ábrányi K., M. mint költő és politikus.)1899: Közérdek 38. sz. (Rakodczay, Ember tr.), Alkotmány 270., Sárosi Hirlap 26., M. Szó 10. sz. (Morvay, Ember tr.), A nagyszebeni ág. ev. theol. paedag. Seminarium Értesitője (Josephi), Korrespondenz-Blatt. Nagyszeben 131. l. Lévay Gyula, Az ember tragédiája alapgondolata. Bpest.1. Lantvirágok. Pest, 1840. (Kézirat gyanánt rokonai s barátai számára, 26 költemény.)2. Madách Imre országgyűlési beszéde máj. 28. U. ott, 1861. (Tisza László és gr. Széchényi Dénes beszédeivel együtt. Mellékletül a Magyarország 125. számához.)3. Az ember tragédiája. Drámai költemény. Kiadja a Kisfaludy-társaság. U. ott, 1861. (2. tetemesen javított kiadás. U. ott, 1863., 3. tetem. jav. k. U. ott, 1869., 5. k. Bpest, 1879., 6. k. 1884., Népies kiadás 1882., 1886., 11. k. 1895., 4. népies k. 1897., Zichy Mihály 15 képével fénymetszetben 1887., ugyanez 1. kiadás, öt réz fénymetszettel bővítve 1888., 3. k. 1893., 4. k. 1895. és 1898.; a Pesti Napló olvasóinak a költő arczképével egy kézirat hasonmással és Zichy Mihály öt fénynyomatű képével 1897. U. ott.4. Madách Imre összes művei. Kiadta Gyulai Pál. A költő arczképévésel. Budapest, 1880. Három kötet: I. Előszó Gyulaitól. M. emlékezete Bérczytől. Lyrai költemények. 1843–1863. II. Drámai költemények: Férfi és nő, dr. 5 felv., 1843. Mária királynő, dráma öt felvon., 1855., Az ember tragédiája, drámai költemény 1859. III. Drámai költemények: Mózes, tragédia 5 felv. 1860. (előadták Kolozsvárt 1888. febr. 20.), Csák végnapjai, dr. 5 felv. 1861. (eredeti kézirata a m. n. múzeumban), A civilisator, komédia Aristophanes modorában. 1859. Tündérálom. Drámai költemény töredéke. Vegyes művek. 1861–64. Az aesthetika és társadalom viszonyos befolyása, A nőről, különösen aesthetikai szempontból; A Kolozsiak, elbeszélés a mult századból. Politikai beszédek és czikkek: Politikai hitvallomás, Balassa-Gyarmaton 1861. márcz. 12., A felirat vagy határozat kérdésében a képviselőház XXI. ülésében 1861. máj. 18.; A nemzetiségek ügyében, kéziratból; A választókhoz az 1861. országgyűlés után; A helyzethez, Levelek Szontágh Pálhoz; Stregova 1843. márcz. 2. A ludányi Tapis-Francból, okt. 31., A.-Sztregova 1844. 6/12., 6/2., 1845. 2/25., márcz., Csesztve 6/12., 1847. aug. 12. versben, 1848. febr. 2., 1855. 3/27., A.-Sztregova, 1856. aug. 11. versben, 1861. jan. 21., szept. 19. 1863. jan. 20. (Ism. Ellenőr 1879. 524., Egyetértés 301., Koszorú II., Budapesti Szemle 1880. XXII. Riedl F.)5. Az ember tragédiája. Jegyzetekkel és magyarázatokkal kiadta Alexander Bernát. Bpest, 1900. (Ism. M. Szemle 1899. 52., 53. M. Kritika 5. sz. Hét 49., Budapesti Hirlap 342., M. Nemzet 325.)A brassói róm. kath. főgymn. Értesitője 1891. (Kőrösy György, Ember tr.)A budapesti II. ker. kir. egyet. kath. főgymnasium Értesitője. (Tomor F.)A budapesti VI. ker. főreáliskola Értesitője (Palágyi Menyhért, M. ismeretlen dr. Csak térfa). 1898. (Morvay Győző, Adalékok M. életéhez).a Kisfaludy-társaság rendes és a m. tudom. akadémia levelező tagja,a Kisfaludy-társaság rendes és a m. tudom. akadémia levelező tagja, előbbinek és Majthényi Annának elsőszülött fia, szül. 1823. jan. 21. Alsó-Sztregován (Nógrádm.); szülei kastélyában töltötte gyermekkorát és első ifjúságát; külön nevelők (Kovács József és Osztermann) vezetése alatt tanult (a váczi piaristáknál tette le vizsgáit az I.-IV. grammatikai osztálybelieket 1830–34., a humaniorákat 1835–1837-ben). A családi körön kívül alig volt társasága s ez nagyon előmozdította azt, hogy kedélye mindvégig zárkózott maradt. Atyjának halála (1834) után leginkább könyveiben lelte örömét; beható ismereteket szerzett és önmunkásságban fejlesztette szellemét. Foglalkozott Wielanddal és az Abderiták szellemében kisérleteket írt. A 30-as években mint 15 éves gyermek egyik öcscsével Pállal együtt irott hetilapot szerkesztett Litteraturai Kevercs cz., melynek olvasói a családbeliek voltak. Figyelemmel kisérte a folyóiratokat és olvasta a kor jelesebb magyar költőit is. 1837 őszén Pestre került az egyetemre, hol 1839-ig egyike volt a legkitünőbb bölcselet-hallgatóknak; ekkor jogász lett. Barátjaival együtt Lónyay Menyhértnél egy kis irodalmi kört alakítottak, melyben ő lyrai kisérletekkel vett részt; szivesen vetette magát alá a kritikának és leginkább technikai okokból hibáztatott kisérleteit megsemmisítette. Megszerezte a Körner-féle Shakespeare-fordítást (1839.). Rajzolni tanult Gschwindtől. Tanárai közül Virozsil volt rá hatással, a ki a természetjogot tanította, s a kitől M. jogásztársai nevében 1840. jún. 28. nyilvánosan elbucsúzott. a második évfolyamot otthon végezte magánúton Bory László ügyvéd vezetése mellett (1840–1841.). Egy szerelmi ábrándjáról (1840), mert a leány szüleinél a valláskülönbség akadályt képezett volna, lemondott. 1842-ben patvarista volt Balassa-Gyarmaton Sréter János alispán mellett. Az ügyvédi oklevelet azon év decz. 19. szerezte meg. 1843-ban Nógrádmegyében mint tiszteletbeli aljegyző a közpályára lépett. Hivatalában azonnal feltünt correct fogalmazásával és a gyűléseken előadásának tartalmasságával. Szontágh Pál volt legkedvesebb barátja, ki a bátortalan és visszavonuló Madáchot bevitte a társasélet köreibe. Barátjával együtt egy Nógrádi Képcsarnok cz. írott füzetet állított össze a megyei közélet nevezetesebb alakjait jellemző epigrammokból. 1843. aug. 22. lemondott tiszteletbeli aljegyzői hivataláról és 1844. jan. 8. táblabiró lett. 1846. júl. 15-től mint élelmezési főbiztos működött; de minden hivatalos elfoglaltsága mellett 1843–48-ig élte irodalmi tanulmányai és munkássága legtevékenyebb korszakát. Számos lyrai költeményen, néhány elbeszélésen és aesthetikai értekezésen kivül hat drámája készült el, mind öt felvonásban és jambusban; Jó szív és erény, Csak tréfa, Commodus, Mária királyné, Csák végnapjai (ujra átdolgozta 1861-ben), Férfi és nő. Ezek közül a két utóbbival 1843-ban akadémiai jutalomra is pályázott és a Csákkal dicséretet is nyert, de egyébként nem lépett föl velök. Politikai czikkeket is írt, leginkább névtelenül a Csengery-féle Pesti Hirlapba, melynek centralista irányát pártolta. 1845. júl. 20. nőül vette ér-keserűi Fárter Erzsébetet, Fráter Pál nógrádmegyei alispánnak unokahugát. Boldognak érezte magát családja körében és nősülése után csesztvei birtokán lakott, a megye székhelyéhez közelebb. 1848. ápril 7-én főbiztosi hivataláról is lemondott, mert felujult régi szívbaja, mely ágyba döntötte, és csak a nagy nemzeti dráma lezajlása után épült fel. Ekkor két évet visszavonultan, csendes családi körben töltött, a mikor két nagy csapás érte. Egy politikai üldözöttnek (Rákóczy Jánosnak, Kossuth titkárának) adott menedékért 1852. aug. elfogták és előbb a pozsonyi vizi kaszárnyában, 1853. márcz. 6-tól a pesti ujépületben szenvedett majdnem egy évig tartó vizsgálati fogságot. 1853. máj. 7. körül, a bizonyítékok elégtelensége folytán, a fogságból kibocsátották ugyan, de Pesten kellett felügyelet alatt maradnia. Midőn végre aug. 20. hazamehetett, családi boldogságát nejének hűtlensége folytán feldulva találta. Különvált nejétől és anyjának körében élte le hátralevő éveit. Keserű csalódása érzékenyen hatott lelkére, csaknem a kétségbeesésig. Szívbaja is erősebben jelentkezett, de titkolta anyja előtt. Gyötrődéseit újabb (főleg történelmi s philosophiai) tanulmányokkal és munkássággal igyekezett leküzdeni. 1853–54-ben politikai szatirákban öntötte ki keserűségét; ekkortájban írta Civilizátor cz. szatirikus vígjátékát is és 1855-ben átdolgozta Mária Királyné-ját. A világnézetén erőt vett sötét humorban, a Szontagh Pálhoz írt levél-fogalmazványa alá írt jegyzetében jelentkezik először az Ember tragédiája eszméje. Mialatt e mű készült (saját följegyzése szerint 1859. febr. 7-től 1860. márcz. 26-ig), lelke a munkától mindjobban fölpezsdült. 1861. márcz. 21. elfogadta a balassa-gyarmati választókerület mandatumát és az országgyűlésen a felirati vitában mint a határozati párt híve, máj. 28. egy jeles beszéddel tűnt fel. Ekkor magával hozta a fővárosba nagy művét is, hogy kikérje róla Arany János véleményét. A vélemény rendkívül kedvező volt és a mű bemutatása a Kisfaludy-társaságban valódi diadal. A mű megjelenése után a Kisfaludy-társaság 1862. jan. 30. rögtön tagjának választotta. A bevezetésekor esett önkéntelen ovatió (Arany vezette be) volt az egyetlen nyilvános ünneplés, melyben a költő részesült; székét 1862. ápr. 2. Az aesthetika és társadalom viszonyos befolyása cz. értekezésével foglalta el. (Kisfaludy-társaság Évlapjai. Uj Folyam I. k. Szépirodalmi Figyelő II. 1861–1862.). A m. tud. akadémia 1863. jan. 13. választotta levelező tagja sorába; de itt már régi betegségének felujulta miatt nem foglalhatta el személyesen székét; helyette Bárczy Károly olvasta fel 1864. ápr. 18. A nőről, különösen aesthetikai szempontból cz. dolgozatát. (Koszorú 1864.) Munkakedve ekkor tetőpontján állott. Mózses cz. öt felv. műve egy tragédia-pályázaton feltünést keltett (az akadémiánál), de inkább dramatizált epos lévén, nem nyert jutalmat. Arany Koszorújában (1863–64) jelentek meg apróbb költeményei és Kolozsiak cz. elbeszélése (1864.), továbbá egy Tündérálom cz. drámai költeménye. E mű első részét bemutatták a Kisfaludy-társaságban, de folytatása közben a költő régi szívbajában Meghalt 1864. okt. 5. Alsó-Sztregován. A Koszorúban Arany szép nekrologot írt róla, emlékbeszédet pedig barátja Bérczy Károly tartott fölötte a Kisfaludy-társaság 1866. február 6. közülésén. 1900 végén Budapesten Madách irodalmi és művészeti barátok köre alakult.Alföld 1886. 28. sz. (Ember tr.)A nagyszombati érseki főgymnasium Értesitője (Klimstein-Kőhalmi József, Ember tr.)Arczképei: festmény Roskovics Ignácztól a balassa-gyarmati megyeházán, Kutányi Lajostól a losonczi áll. főgymnasium tanácstermében, Jankó Jánostól, Ernszt Lajos birtokában, rézmetszet neve aláírásával a 4. munka melléklete; fametszet Rusztól. Mellszobra Halász Lászlótól (gipszöntvény) Madách Aladár birtokában.Auf der Höhe 1885. (Fischer S. Madách).Bars 1884. 3. sz. (Kálnay Nándor).Beöthy Zsolt, A tragikum. Bpest, 1885. (Ádám és Fauszt.)Beöthy Zsolt Képes M. Irodalomtörténete. Bpest, 1900. II. (Alexander Bernát, Ember trag.)Budapesti Szemle (1880. Riedl Fr., Ember tr.)Budapesti Szemle 1887. (Ford.), 1897. (Ford.)Egyetemes Philologiai Közlöny 1880. (Riedl Fr., Egy kiadatlan tragédiájából), 1893., 1898. (Gyulai Ágost, Morvay és Szigetvári), 1899. (Morvay, Adalékok ism.)Egyetértés 1878. 76. sz. (Abafi L., M. ifjukori versei), 1888. 15., 126. sz. (Ford.)Élet 1892. (Dóczy ford.).Ellenzék 1886. 86., 230., 232. sz. (Meltzl és Ivánffy, Csák), 1888. 38. sz. (E. Kovács Gy., Mózes.)Erdélyi János, Pályák és pálmák. Bpest, 1886. (Ember tr.)Ezer nyolcszáz negyvennyolcz. Bpest, 1898. 425. l. arczk. (Roskovics festménye.)Figyelő I. 1876. 66. l., IX. 135., 136. l., XXVI. (Pajor István viszonya M.-hoz)Fővárosi Lapok 1876. (Angyal D., Lucifer), 1879. 225. sz. (Hoitsy, M. mint csillagász), 262. sz. (Majthényi Flóra, M. szülőháza és végső nyughelye), 1883. 235. sz. (M. és a képirók), 1884. 11. sz. (M. család), 1885. (Kelemen B., M. lyrai költészete), 1886. (Ember tr.), 1888. 54. sz. (Mózes), 32. sz. (Ford.), 102. (M. külföldön), 1893. (Ember tr. Berlinben).Greguss Ágost, Tanulmányok. Pest, 1872. I. (Ember tr. a nő) és II.Haraszti Gyula, M. költészetének jellemzéséhez. Tanulmánykisérlet. Kolozsvár, 1882.Hazánk és a Külföld 1865. 1. sz. (Jókai).Irodalom 1887. (Ford.)Jász-Nagykun-Szolnok 1887. 41. sz. (Lucifer és Mephisto).Kecskeméti Lapok 1888. 16–19. szám (M. külföldön), 1895. (Rakodczay, Az Ember tr. eszméje).Kisfaludy-Társaság Évlapjai. Uj F. I. Pest, 1868. 31. l. (Arany, M. bevezetése a Kisfaludy-Társaságba és Gregus Á., titkári jelentésében). III. 1865–67. U. ott, 1869. (Bérczy K. emlékbeszéde).Költeményei a Honművészben (1839. 103. 1840. 38., 1841. 49. sz. és egy czikke: Trencsini máskint tepliczi fürdők, rajzzal, Madách Emők névvel); Költeményei megjelentek még a Részvét Könyvében (1863.) a Figyelőben (1871), Képes Világban (1871); hátrahagyott költeményei közül a Vasárnapi Ujság (1864–1865, 1875–76.), Budapesti Szemle (1875., 1878.) és a Fővárosi Lapok (1896) közölt hagyományaiból néhányat.Koszorú 1883. (Rakodczay.)Kritikai Lapok (1862. (Riedl Szende, Szász K.)Latkóczy Mihály jegyzetei a családi levéltárból és gyászjelentés.Levelei Erdélyi Jánoshoz (Varásnapi Ujság 1884. 1. sz. és Nemzet 5. sz.), Pajor Istvánhoz, Alsó-Sztregova, 1864. febr. 11. és kelet n. (Irodalomtört. Közlem. 1891.)Leveleinek és egy kéziratának jegyzékét közli Morvay Győző (a budapesti VI. ker. állami főreáliskola Értesitőjében 1898.)Literar. Berichte aus Ungarn (IV. 1881. Riedl Fr., Madách).Madách Imre (alsó-sztregovai és kiskelecsényi)Magyar Helikon. Pozsony, 1881. I. 3. arczk. és rajzzal. (Tóth Sándor.)M. Állam 1892. 258. sz. (Katona-M.).Máramarosi Tárogató 1879. (Faust és az Ember tr.)Meghalt 1864. okt. 5. Alsó-SztregovánM. Geniusz 1892. (Dóczy, M. a német szinpadon).M. Könyvészet 1886–87., 1893–1895.Morvay Győző, Magyarázó tanulmány az Ember tragédiájához. Bpest, 1897.M. Sajtó 1864. II. 16. sz.M. Szemle 1890. (M. és Dóczi), 1896. (Latkóczy, M. házában.)Munkái:Nagy Iván, Magyarország Családai. Pest, 1860. VII. 226., 228. l.Németül: ford. Dietze Sándor, Pest, 1865. Deák Farkas előszavával, Fischer Sándor (Paulay szinrealkalmazása után). Bpest, 1886.; Siebenlist József. Pozsony, 1886., Spóner Andor, Késmárk 1887. és Lipcse 1891. & 1899.; Lechner, Jul. Lipcse, 1888. (Reclam, Univ. Bibl. 2389–2390. Jókai előszavával), Planer Jenő Halle a. d. S. 1891. (Bibliothek der gesammt Literatur 541., 542. A költő életrajzával); Dóczi Lajos. Stuttgart; 1891., 2. kiadás 1892., 3. k. 1893., Schöffer, C. H. Liegnitz, 1894. Hollandul: Wallis, A. S. C. Amsterdam, 1887. (Ism. Budapesti Szemle 1. I.); Szerbül: Joanovics, S. J. Ujvidék, 1890. Csehül: Brábek Ferencz. Prága, 1895. (Sbornik 22.). Francziául: Charles de Bigault Casanove. Páris, 1896.; a Gazette de Hongrie (1882) szemelvényeket közölt az Ember tragédiájából. Latinul: Tamasko István, Hominis tragoedia. Scena XIII., XIV. (Ung. Revue 1888.).Nemzet 1887. 27. szám (Morvay, Lucifer), 1896. 333. sz. (Ford.)Ország Tükre 1862. 2. sz. arczk.Paedagogiai Encyclopaedia. Bpest, 1886. (Verédy K.)Palágyi Menyhért, Madách Imre élete és költészete. Bpest, 1899. (Ism. Pesti Napló 340., Hazánk 261., Erdélyi Múzeum, M. Kritika, Ország-Világ 45. sz., Müvész-Világ 9., Alkkotmány 270., M. Szemle 52., 53., Budapesti Hirlap 327., A Könyv 5. szám, Nemzet 292., Egyetértés 327. sz.)Pallas Nagy Lexikona XI. 765. l. (Négyesy László), XVIII. 179. l. (Latkóczy M.)Paulay 1883-ban szinre alkalmazta s azóta a budapesti nemzeti szinházban 100-nál többször folyton fényes sikerrel adják. Ism. Budapesti Hirlap 1883. 49. sz. Rákosi Jenő, 161., 262., 265., 265., 306. sz., P. Napló 261., 303., 310. Pulszky F., Egyetértés 260., 261., P. Hirlap 259., 260., 261., 264., Fővárosi Lapok 222., 224., 259., 265., 270., 1884. 117., 118., 1886. 356. sz. 50. előadása, M. Polgár 50., Nemzet 1883. 260., 261., 1894. 132. sz. 100. előadása, Debreczen 1898. 12. sz. Németül előadták Bécsben, Berlinben és Prágában.Pester Lloyd 1892. 31. sz. (Heinrich G. Elise Madách).Pester Lloyd 21., 33. sz. (Dux A., Az ember tragédiája), 1864. 233. sz., 1880. 24. szám (Bérczy K.), 1891. 120. sz. (Ford.)Pesti Hirlap 1884. 248., 249. sz. (Kézirat: A vanyarczi kastély).Pesti Napló 1866. 29., 30. sz. (Bérczy K. emlékbeszéde), 1883. 353. szám (Beöthy Zsolt, Goethe és M. hőse), 1893. 213. sz. (Palágyi L., M. kastélyában), 1897. 266. sz. (Palágyi M., M. ifjusága), 1898. 186., 187. sz. (Palágyi Menyhért, M. ismeretlen dr., Csak tréfa).Pest-Ofner Zeitung 1861. 134. sz.Petrik Könyvészete.Pozsonyi Lapok 171 sz. (Tomor F., Éva).Prot. Egyh. és Iskolai Lap 1885. (Ember tr.)Rozsnyói Hiradó 1881. 18. sz. (Ember tr.)Szépirodalmi Figyelő 1861–62. I. 26. szám. (Arany J. Szózata és Szász K., Ember tr.)szül. 1823. jan. 21. Alsó-Sztregován (Nógrádm.)Temesvári kath. főgymn. Értesitője 1892. (Erdélyi K., Ember tragédiája).Toldy Ferencz, A m. költészet kézikönyve. Bpest, 1876. V.Ungarische Nachrichten 1863. (Dietze ford.)Unsere Zeit 1888. (Katscher).Vasárnapi Ujság 1862. 21. sz. arczk., 1864. 42. (Nekr.), 50. szám képpel, 1883. 28. sz. arczk., 1885. 22. sz. (M. anyja, nekr.), 1890. 44. sz. arczk., 1897. (Palágyi M., M. ifjusága), 1898. 27. sz. (M. első szerelme), 1900. (Szalay K., M. szülőföldjén).Vutkovich Sándor, Magyar Irók Albuma. Pozsony, 1873.Ziláhy Károly Munkái. Bpest, 1867. II.

tudósportál

Az MTA tagja (l.: 1863. jan. 13.).

könyvei