ABCD - Dömötör Tekla

Dömötör Tekla ☰ Budapest 1914.01.13 ☷ Budapest 1987.11.16 | etnográfus, néprajzkutató, nő, tanszékvezető, egyetemi tanár, folklórkutató, színháztörténész

644014

Demeter, T. (1025597 | - )
Dobrovits Aladárné (1025599 | - )
Dömötör Tekla (1025598 | - )

életrajzok

Kortárs magyar írók, 1945-1997

A történelemtud. (néprajz) kandidátusa 1961, doktora 1972; Herder-díj 1986.(Bp., 1914. jan. 13.-Bp., 1987. nov. 15.): etnográfus.DÖMÖTÖR TEKLA [Dobrovits Aladárné]M.: A passiójáték. Összehasonlító tanulmány a német irodalom köréből, 1936; Régi magyar vígjátékok, s. a. r., 1954; A magyar színjátszás és dráma története [Ardó Máriával, Haraszti Árpádnéval], 1959; A színjátszás funkciója falun, 1960; Régi magyar drámai emlékek I-II. [szerk. Kardos Tiborral], 1960; Az újkori színjátszás kialakulása Kelet-Európában, 1963; Naptári ünnepek - népi színjátszás, 1964; Germán, kelta regék és mondák, 1965; A népi színjátszás Európában, 1966; Magyar népszokások, 1972; A népszokások költészete, 1974; Honti János, 1975; Dobrovits Aladár: Egyiptom és az ókori Kelet világa. Összegyűjtött tanulmányok. 1933-1972. I-II. s. a. r. [Gaál Ernővel, Komoróczy Gézával], 1975; A magyar nép hiedelemvilága, 1981; Ortutay Gyula: A nép művészete, vál., szerk. [Bodrogi Tiborral], 1981; Régi és mai magyar népszokások, 1986; Táltosok Pest-Budán és környékén, 1987; Germán, kelta regék, 1995.[ÚMIL,MNBCD]

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Dömötör Tekla (Bp., 1914. jan. 13. – Bp., 1987. nov. 16): folklórkutató, tanszékvezető egy.-i tanár, a történettudományok (néprajz) doktora (1972). Egy.-i tanulmányait Bp.-en végezte, 1936-ban tanári oklevelet kapott, 1937-ben bölcsészdoktori címet nyert el germanisztikai témájú dolgozatával. Majd egy évet hallgatott még a Sorbonne-on. A folklór, a klasszika filológia és a középkori irod. tört. problémái vonzották. Kapcsolatban állt Kerényi Károllyal és körével, ahová férje, Dobrovits Aladár is tartozott. A háború alatt fordításokkal kereste meg a kenyerét. 1945-ben a Nemzeti Múz. Elnökségén, 1946-53-ig a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban dolgozott. 1953-ban Ortutay Gyula hívására került az Eötvös Loránd Tudományegy. (ELTE) folklór tanszékére oktatónak. 1969-81-ig a tanszék vezetője, 1973-1981 között tanszékvezető egy.-i tanár. A tudományok doktora címet 1972-ben kapta, disszertációja A népszokások költészete címmel jelent meg. 1984-ben ment nyugdíjba. 1958-1966 között másodállásban a Színháztudományi Int. osztályvezetőjeként fejtette ki tudományos és tudományszervező munkásságának jelentős részét. A népköltészet, a népszokások, a néphit és a népi színjátszás történeti rétegeit és európai összefüggéseit kutatta. Az e területeken feltárt jelenségeket kultúrtörténeti folyamatként írta le. Művei a m. néprajztudomány időtálló alapművei közé tartoznak. Kiterjedt publikációs tevékenységet folytatott, hazai és külföldi folyóiratoknál, kiadóknál jelentek meg művei. Jelentős oktatói életműve is, szellemi örökségét tanítványainak emlékezete őrzi. Előadásokat tartott különböző európai és amerikai egy.-eken is; a bergeni egy. (Norvégia) 1980-ban díszdoktorává avatta. 1985-ben Herder-díjat kapott. Több kormánykitüntetésben részesült. A Magy. Néprajzi Társaság Györffy István emlékéremmel, Ortutay Gyula emlékéremmel és t. tagsággal tüntette ki. Hosszú ideig tagja volt az Ethnographia szerk. bizottságának. – M. A passiójáték (Bp., 1936); Régi magyar vígjátékok (Bp., 1954); Az aranyláncon függő kastély (válogatott mesék, Bp., 1956); A magyarszínjátszás és dráma története (társszerzőkkel, Bp., 1959); A színjátszás funkciója falun (Bp., 1960); Régi magyar drámai emlékek (I-II, Kardos Tiborral, Bp., 1960); Az újkori színjátszás kialakulása Kelet-Európában (Bp., 1963); Naptári ünnepek-népi színjátszás (Bp., 1964); Germán, kelta regék és mondák (Bp., 1965); A népi színjátszás Európában (Bp., 1966); Kergarec pokoljárása. Breton népmesék (Bp., 1968); A mesemondó szikla. Észak-amerikai, indián… népmesék (Bp., 1969); Magyar népszokások (Bp., 1972); A népszokások költészete (Bp., 1974); Honti János (Bp., 1975); A magyar nép hiedelemvilága (Bp., 1981); Régi és mai magyar népszokások (Bp., 1986); Táltosok Pest-Budán és környékén (Bp., 1987). – Irod. Voigt Vilmos: D. T. életútja (D. T. 70. születésnapjára, Bp., 1984); Tarján Tamás: Látogatás D. T. könyvtárában (Irodalomtörténet, 1986); Hoffmann Tamás (D. T. Néprajzi Hírek, 1987).

Magyar színházművészeti lexikon, 1994

(Bp., 1914. jan. 13.–Bp., 1987. nov. 15.): néprajzkutató, színháztörténész. 1931–1936 között a Pázmány Péter Tudományegyetemen tanult idegen élő nyelveket és irodalmat. A harmincas évek végén előadásokat hallgatott Cambridge-ben és a Sorbonne-on. 1945 után a Magyar Nemzeti Múzeumban, majd a Szabó Ervin Könyvtárban dolgozott. 1953-ban került az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának néprajzi tanszékére, amelynek adjunktusa, 1967-től tanszékvezető docense. 1958-tól 1966-ig a Színháztudományi Intézet osztályvezetője volt. Alapításától a Magyar Tudományos Akadémia Színháztudományi Bizottságának tagja. A néprajz középiskolásként kezdte érdekelni, a színjátszás egyetemistaként. Több művet írt erről a két témakörről és ezek összefonódásáról. F.M. A passiójáték (1936); Állatalakoskodások a magyar népszokásokban (1940); Az újkori színjátszás kialakulása Kelet-Európában (1963); Naptári ünnepek – népi színjátszás (1964); Népi színjátszás Európában (1966); Régi magyar vígjátékok (1964, szerk.); Régi magyar drámai emlékek I–II. (1960, szerk., Kardos T.-ral).Dömötör Tekla

könyvei