Baló Elemér     ☰ Budapest 1892.12.05   ☷ Budapest 1970.04.27   |   színész
644032
Baló Elemér, nagybaczoni (1025621 | - )
Baló Elemér (1025620 | - )
 
életrajzok

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Baló Elemér (Bp., 1892. dec. 5. – Bp., 1970. ápr. 27.): színész, érdemes művész (1959). 1912-től vett részt a munkásművelődési mozgalomban. 1916-ban végezte el a Színiak.-t. 1918-tól a bp.-i Nemzeti Színház tagja, ahol a Tanácsköztársaság bukásáig játszhatott. Egyik első sikerét Olson Irjő (Karinthy Frigyes: Holnap reggel) szerepében aratta. 1920 után fegyelmi úton elbocsátották a színháztól. A húszas évek közepéig a baloldali avantgardista színpadi kísérletek állandó szereplője volt. Az Új Színház, a Belvárosi Színház, a Renaissance Színház (1924), a Fővárosi Operettszínház és a Magyar Színház foglalkoztatta apróbb szerepekben. 1926-ban Romániába emigrált. 1932-ben visszatért Mo.-ra és bekapcsolódott a KMP munkájába. Letartóztatták és bebörtönözték. Kiszabadulása után tevékeny részese volt a Független Színpad mozgalmának (1941, 1942) és a munkásszínjátszásnak. Sokszor szavalt a Szalmás Kórus előadásain. 1945-ben lett a bp.-i Nemzeti Színház tagja, ahol nyugdíjba vonulásáig (1961) játszott. A Magyar Színészek Szabad Szakszervezetének egyik alapítója, 1945–48-ban alelnöke. – F. sz. Oswald (Ibsen: Kísértetek); Inkvizitor (Shaw: Szent Johanna); Crooks (Steinbeck: Egerek és emberek); Vackor (Shakespeare: Szentivánéji álom). – M. Víziló az arénában (versek, Bp., é. n.); Első találkozás (Film, Színház, Muzsika, 1964. szept. 11.); Ötven éve (Film, Színház, Muzsika, 1965. 43. sz.); Ballada (Film, Színház, Muzsika, 1965. 11. sz.); Egy felejthetetlen szerep (Film, Színház, Muzsika, 1959. febr. 13.). – Irod. B. T.: A nyugtalan ember. Színészportré B. E.-ről (Élet és Irod., 1958. márc. 21.); Timmer József: Fáradt szemmel, múltról, jelenről: B. E. (Népszabadság, 1967. jan. 15.); Molnár Gál Péter: Elhunyt B. E. (Népszabadság, 1970. ápr. 28.); Horváth Ferenc: Búcsú öreg mesteremtől (Élet és Irod., 1970. máj. 9.); Cenner Mihály: Oswaldtól Vackorig. Emlékezés B. E.-re (Film, Színház, Muzsika, 1970. aug. 22.); Máriássy Judit: Az elfelejtett B. E. (Élet és Irod., 1970. júl. 16.).

Magyar színházművészeti lexikon, 1994

Baló Elemér(Bp., 1892. dec. 5.–Bp., 1970. ápr. 27.): színész. A SzAk-t 1916-ban végezte el, és a frontra került. 1918-ban a Nemzeti Színház tagja lett, de a Tanácsköztársaság idején vállalt szerepe miatt elbocsátották. Ezt követően a Madách Színházban (1919–1920), az Új Színházban (1920), a Fasor Kabaréban (1920), a Belvárosi Színházban (1921–1924, 1925–1926, 1932–1933, 1935–1936), a Renaissance Színházban (1924–1925), az Andrássy úti Színházban (1926–1927), az Új Színházban (1928–1931), a Magyar Színházban (1936–1937, 1941–1942), a Dunaparti Színpadon (1939–1940) és a Madách Színházban (1942–1944) szerepelt. 1945–1961 között a Nemzeti Színház tagja volt. Gyakran lépett fel szavalóesteken, alkalmi társ.-okban. Részt vett a Független Színpad munkájában, és mint a kommunista párt tagja, a munkásszínjátszás egyik fő szervezője volt. Baló Elemér különösen az érzékeny és bonyolult lelkületű, a világ ellen lázadó hősöket formálta meg egyénien. A Magyar Színészek Szabad Szakszervezetének egyik alapítója, 1945–1948 között alelnöke volt. Érdemes művész (1959). F.Sz. Oswald (Ibsen: Kísértetek); Jean (Sarment: Árnyhalász); Raszkolnyikov (Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés); Olson Irjő (Karinthy F.: Holnap reggel); Inkvizítor (Shaw: Szent Johanna); Vackor (Sh.: Szentivánéji álom); Inchoffer atya (Németh L.: Galilei); Dózse (Brecht: Galilei élete).

könyvei
róla szóló könyvek

filmszereplés
linkek