Kortárs magyar művészeti lexikon, 2001

1926-1928: Magyar Iparművészeti Főiskola, mesterei: Helbing Ferenc, Leszkovszky György. 1931: dessaui Bauhaus, mestere: Moholy-Nagy László. A náci hatalomátvétel után kalandos utakon 1933-ban Rómába érkezett. Még ugyanabban az évben elnyerte a Római Magyar Akadémia ösztöndíját, s 1936-ig a Via Giulián álló palotában lakott és dolgozott. Utána a Via Margutta-i műtermében élt, ahol később, az 50-es évek végétől, de inkább a 60-as évektől igen sok magyar művész és művészettörténész fordult meg vendégként. 1937-ben elnyerte az Albániában Szkander bég emlékműre kiírt nemzetközi pályázatot. A lovasszobor nem valósult meg, s a második világháború során a tervek is elpusztultak. 1939-ben - Pátzay Pál mögött - második díjat nyert a Madách-emlékműre kiírt pályázaton. 1943-1944-ben az olasz ellenállás tisztjeként küzdött a németek ellen, s ejtőernyős összekötőként Jugoszláviában és Magyarországon is megfordult. A háború után, 1946-1949 között a Római Magyar Akadémia művészeti tanácsadójaként működött. 1949-ben a római Termini pályaudvar homlokzatát díszítő hatalmas frízre kiírt pályázatot nyerte el, s ezzel nemzetközi hírét is megalapozta. A következő években egymást követték a meghívások jelentős olaszországi és külföldi kiállításokra, s mind több megrendelésnek tett eleget. Az utóbbiak sorából kiemelkedik a Raffaello nevű olasz luxusóceánjáró plasztikai díszítése (1964-65). 1968-ban tért először haza Magyarországra, ahol ekkor egész sor kiállításon mutatkozott be. A Gödöllőre készülő 12×10 méteres kompozíció, a Mag apotheozisa kismintáját és elkészült részleteit 1982-ben mutatta be a Vigadó Galériában. ~ korai, Bauhaushoz kapcsolódó grafikai munkáiban elsősorban Paul Klee és Moholy-Nagy hatása érezhető. Amikor 1933-ban Rómába érkezett, elemi erővel ragadta magával a reneszánsz művészet A 40-es évek elejéig készült portréi (dr. Lénárd képmása, 1940), kisbronzai (Táncoló bacchánsnők, 1938) és reliefjei (Utolsó vacsora, 1938-1939 - két változatban is) egyaránt e nagy korszak bűvöletéről árulkodnak. A háborút követően 1946-ban mintázta híres Kavicsasszonyainak sorozatát, amelynek a groteszk hatású formaadása már egy újfajta művészeti tájékozódást jelez. Néhány portréja (Birnbaum professzor, 1946) és kisplasztikája (Ősanya, 1948) a szobrászati expresszionizmus irányába tett lépéseiről tanúskodik. Az évtized végétől ismeretesek első teljesen elvont, absztrakt kompozíciói, melyek sorából a Termini pályaudvar reliefje emelkedik ki elsősorban (1949-53). Ezután egyre szuverénebbül élt a különböző stíluseszközök alkalmazásával. Ha a feladat vagy a megrendelő úgy kívánta, ismét és természetes módon élt a reneszánsz eszközeivel (A mezőgazdaság évadjai, Bari, 1955-56), máskor újra az absztrakt dekoráció elemeivel (Kerámia-relief a római Palazzo dello Sportban, 1959-60). Szülőfaluja, Fehérvárcsurgó katolikus templomába 1969-ben egy hagyományos Madonna-szobrot készített. A 60-as években egész sorozat szerszám-, ill. gépszerű megjelenésű plasztikát készített, amelyek azonban mégsem emlékeztettek valamiféle konkrét tárgyra. Ezek sorába tartozik a tihanyi múzeum előtt fölállított a Föld füle (1962) c. kompozíció. Alapjában eklektikus, a stílusokat öntörvényűen váltogató magatartásával a 60-as évektől felszabadító hatást gyakorolt a hazai szobrászat szinte egészére.1952, 1956, 1962 • részvétel a velencei biennálék olasz pavilonjában, Velence1958 • Brüsszeli Világkiállítás (az európai közlekedési pavilon előtt), Brüsszel1960 • részvétel a Római Quadriennálén, Róma1963 • Actualité de la Sculpture, Párizs.1966 • New York1969 • Műcsarnok, Budapest • Tihany • Pécs • Szeged • Debrecen1973 • Palermo1978 • Állandó kiállítás, Pécs1982 • Vigadó Galéria, Budapesta Bandieri testvérek emlékműve (kő, 1948-1963, Cosenza [OL])A Föld füle (bronz, 1969, Tihany)Alagút (betonrelief, 1959, Róma, autóklub)A mag apotheozisa (bronzrelief, 1983, Gödöllő, Agrártutudományi Egyetem)A mag apotheozisa (fém dombormű, 1980, Budapest, V. ker.)AmerigoA szörnyeteg lokomotív (1958, Brüsszeli Világkiállítás)A vasút (alumíniumrelief, 1949-1953, Róma, Termini pályaudvar)Boeck, U.: Beispiele Europäischer Bauplastik vom Altertum bis zur Neuzeit, Tübingen, 1968Bologna, M.: ~, Róma, 1976Egyéni kiállításokGeometrikus izmok (kerámiarelief, 1959-1960, Róma, Sportpalota)Il tavolliere (bronzkapu, 1955-1956, Bari, takarékpénztár)IrodalomJanus Pannonius Múzeum, PécsKovács P.: A tegnap szobrai. Fejezetek a magyar szobrászat félmúltjából, Szombathely, 1992.Kovács PéterKöztéri műveiMagyar Nemzeti Galéria, Budapest.Major M.: ~, Budapest, 1970MestereiMeteor (beton, 1954-1960, Róma)Mikrokozmosz a makrokozmoszban (1984, Kecskemét).Moholy-Nagy László, Helbing Ferenc, Leszkovszky György.Művek közgyűjteményekbenmuvesz_252Német bunkerből - szobor (1976, Anzio, OL)szobrász, (Fehérvárcsurgó, 1909. szeptember 27. - Róma, 1984. december 13.)TOTVálogatott csoportos kiállításokVenturi, L.: Dodici litografie di Tot, Róma, 1960

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Tot, Amerigo, Tóth Imre (Fehérvárcsurgó, 1909. szept. 27. – Róma, 1984. dec. 13.): szobrász, grafikus. 1927-ben az Iparműv. Isk. grafikai szakán kezdte tanulmányait. 1930-ban négy hónapot Párizsban töltött. A dessaui Bauhaus isk.-ban tanult ösztöndíjjal (1931-33), majd egy ideig Berlinben is; Hitler hatalomra jutása után azonban gyalogosan átment Olaszo.-ba, és a Fiatal Művészek díjának másodszori odaítélése után a Római Magy. Akad.-n lakhatott 1936-ig. 1938-ban hazalátogatott és részt vett a Munkácsy-pályázaton, melyen második helyezést ért el. Művészeti tevékenységét a továbbiakban Olaszo.-ban folytatta. A harmincas évek második felében s a negyvenes évek elején kisplasztikáin, domborművein a reneszánsz művészet témakörei és formamegoldásai érvényesültek (Angyali üdvözlet, 1938; Utolsó vacsora, 1938-39; Judit 1938; Salome, 1938; Táncoló bacchánsnők, 1938; Celestine, 1939; Donatella, 1940). 1940-1945 között alkotta meg remekművét, A szép Partenopea c. bronz szoborkompozíciót. 1946-ban a St. Vincent szobrászati díjat, 1948-ban a Forte dei Marmi I. díj átítélték neki, s ugyancsak 1948-ban a római Termini pályaudvar előtető frízére kiírt nemzetközi pályázat első helyezettje lett. Az 1940-es évek közepéig kisplasztikáin, szoborkompozícióin a reneszánsz művészet hatása Maillol szobrászati látásmódjával ötvöződött. Összetett kompozícióinak súlyos, tömzsi, ugyanakkor líraian megmintázott nőalakjai a nyitott és zárt épületelemekkel együtt újszerű térértelmezési kísérletek (Pletyka, Veszekedés, Falusi üdvözlégy). Az 1940-es évek második felében emberalakjait expresszionista túlzással, groteszk tömörítéssel geometrikus alakzatokká formálta (Kavicsasszony, 1946; Terhes, 1946; Nyugalmazott birkózó portréja, 1947; Ősanya, 1948). 1952-ben részt vett a Velencei Biennálén. Későbbi absztrakt szobrai feltehetőleg épületplasztikai megbízásokkal állnak szoros kapcsolatban. A Termini pályaudvar frízét (250×128 m) a vasutat jelképező – alumíniumlemezekből kialakított – geometrikus formák-vonalak kompozíciójából alkotta meg. Jelentősebb épületszobrászati alkotásai még: Bariban a Takarékpénztár épületének tíz részből álló bronzkapuja (1955-56); a római autóklub főigazgatósága épületében elhelyezett 3x10 m-es Alagút betonreliefje (1959); a római Sportcsarnok (Palazzo dello Sport) előtt 1960-ban felállított Meteor betonszobra. 1958-ban egy nagyméretű szoborral szerepelt a brüsszeli világkiállításon. Az absztrakt-geometrikus formaproblémákat kutató litográfiasorozata könyv alakban is megjelent (Dodici litografie di Tot, Róma, 1960). Jellegzetes térformái képviseli a 12 darabból álló Tiltakozás c. bronz szoborsorozata. Hasonló felfogású művével 1962-ben a Velencei Biennálén szerepelt. A hatvanas években időnként visszatért az emberi alakokat ábrázoló domborművekhez (Keresztelés, Golgota), és hasonló, realisztikus stílusú illusztrációkat is készített Aretino olasz reneszánsz költő erotikus verseihez (bibliofil kiadása 1965-ben jelent meg). 1967-ben tanulmányúton járt az USA-ban, Japánban és Indiában. 1969-ben hazalátogatott, s Bp.-en, Tihanyban, Szegeden, Debrecenben és Pécsett rendezték meg kiállításait. Szülőfaluja templomában állították fel a reneszánsz ihletésű Csurgói Madonna c. kétalakos szobrát, s a debreceni egy. kémia tanszéke előtt A föld szeme c. bronz-vas plasztikáját. Fontos kiállításai: Svájc, Dánia, Svédo. (1950, 1952); Anglia (1962); New York (1966). – Irod. Maksay László: A. T. (Művészet, 1965. 9. sz.) Katalógus-előszó (Tihany, 1969); Major Máté: Amerigo Tot (Bp., 1971); Katalógus-előszó (Pécs, 1979); Katalógus-előszó (Bp., 1982); A. T. (szerk. Moldován Tamás, Bp., 1983); Árpási Zoltán: A Mag apoteózisa. A. T. (Békéscsaba. 1986); Weér Zsigmond: Interjú A. T.-tal (Somogy, 1988. 4. sz.); Bisztray Ádám: A. T. apoteózisa (Ragály és oltalom, Bp., 1988); Weér Zsigmond: A. T. őseiről (Somogy, 1990. 5. sz.). – Szi. Tóth Bálint: A. T.-nak (vers, Új Írás, 1982. 1. sz.).

Veszprém megyei életrajzi lexikon

( Fehérvárcsurgó, 1909. szeptember 27. - Róma, 1984. december 13. )I.: MAJOR Máté: ~. (kat.) Vp., 1969. – MKtL XIV. köt. – MvL IV. köt. – RÚL XVIII. köt. – ÚMÉL VI. köt.szobrászművészTanulmányait a Budapesti Iparművészeti Főiskolán kezdte, majd európai vándorútra indult. Állomásai: a dessaui Bauhaus, Maillol műterme Párizsban, Otto Dix műterme Drezdában. Internálás után Itáliába szökött, ahol letelepedett. Nagyszabású megbízások, világszerte rendezett kiállítások (az USA-tól Japánig, Franciaországtól a Velencei Biennáléig) követték egymást. 1969-ben sikeres kiállítása volt a Tihanyi Múzeumban. Ebből az alkalomból a Veszprémi Múzeumnak adományozta Őfelsége a kilowatt című bronzszobrát, melyet először a Tihanyi Múzeum bejárata előtt helyeztek el, majd 1995-ben a VE A épülete előtti parkban állítottak fel.TOT, Amerigo, Amerigo Tot,Tóth Imre

• Ex Ponto ..., 1947
• Il tavoliere, 1956
• Amerigo Tot kiállítása, [1969]
• Maradj velem, mert beesteledett, 1977
• Amerigo Tot szobrai, [1979]
• Amerigo Tot szobrászművész kiállítása a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának kiállítótermében, 1982
• Amerigo Tot, [1983]
• Amerigo Tot, [1984]
• Korona-tanúk, 1990
• Egy híján száz, 2009
• Amerigó Tot,

• Gyimesy Kásás Ernő - Könnyű L. László: Külföldi magyar hivatásos képzőművészek. St. Louis, American Hungarian Review, 1977. 234 o., ()
• Kortárs Magyar Művészeti Lexikon. Főszerk. Fitz Péter. Bp., Enciklopédia Kiadó, 1999-2001. 3 db., ()
• Magyar Album. Szerk. Incze Sándor. Elmhurst, American Hungarian Studies Foundation, 1956. 256 o., ill., ()
• Magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994. XV, 993 o., ill., ()
• Magyar Katolikus Lexikon. Főszerk. Diós István. Szerk. Viczián János. Bp., Szent István Társulat, 1993-. 9 db., ()
• Magyar művészeti kislexikon. Főszerk. Körber Ágnes. Bp., Enciklopédia Kiadó, 2002. 423 o., ()
• Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-., ()
• Művészeti kislexikon. [Szerk. Lajta Edit]. Bp., Akadémiai Kiadó, 1973. 687 o., ()
• Művészeti lexikon. Fel. szerk. Lajta Edit. Bp., Akadémiai Kiadó, 1965-1968. 4 db., ()
• Pécs lexikon. Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs, Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft., 2010. 2 db, 545, 473 o., ill., DVD-melléklet, ()
• Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-. 16 db., ()
• Szabó Ákos-Kállai Tibor: Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona. [Nyíregyháza], Kállainé Virágh Irén, 1997. 2 db. 531+501 o., ()
• Tisztelet a szülőföldnek. Külföldön élő magyar származású művészek kiállítása. Szerk. Baranyi Judit. Bp., Műcsarnok, 1982. 175 o., ()
• Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub. I. köt. A-Cs. 2001; II. köt. D-Gy. 2002; III. köt. H-K. 2002.; IV. köt. L-Ő. 2003; V. köt. P-S. 2004.; VI. köt. Sz-Zs. 2007., ()
• Új magyar lexikon 7-8. köt. Bp., Akadémiai Kiadó, 1959-1962. 6 db. Kieg. kötet, 1962-1980. 1972, 1981; Kieg. füzet. 1983., ()
• Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerk. Varga Béla. Veszprém, Veszprém Megyei Önkormányzatok Közgyűlése, 1998. 569 o., ill., ()

• Amerigo Tot (r.: Huszárik Zoltán, 1969)