Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Ditrói Mór, Himmelstein (Kolozsvár, 1851. okt. 5. – Bp., 1945. febr. 16.): drámai színész és színigazgató, a Vígszínház alapító igazgatója. Pályáját vidéki színházaknál kezdte, majd Kolozsvárott működött. 1887-ben a kolozsvári Nemzeti Színház ig.-ja lett; különösen a m. drámát és a klasszikusokat népszerűsítette, nagy jelentőségű m. drámatörténeti ciklust és Shakespeare-ciklust rendezett. 1895-ben külföldi tanulmányúton járt. 1896-ban ő lett a Vígszínház első ig.-ja. A színház megszervezésével és realisztikus, természetességre törekvő, pátoszmentes stílusának kialakításával része volt a főváros színházkultúrájának kibontakoztatásában. Igazgatása alatt a kiváló művészek egész gárdája nevelődött ki. 1902-től az Orsz. Színészegyesület elnöke, 1903-tól a színészképző isk. vezetője. Több színdarabot fordított. 1926-ban trafikot nyitott a Renaissance Színház épületében. – M. Komédiások (D. M. emlékiratai, Bp., 1929). – Irod. Hunyady Sándor: A Vígszínház negyven éve (Bp., 1936); Bárdi Ödön: A régi Vígszínház (Bp., 1957)

Magyar színházművészeti lexikon, 1994

Ditrói Mór; Himmelstein(Kolozsvár, 1851. okt. 5.–Bp., 1945. febr. 16.): színész, rendező, színházigazgató. Pesten egy időben volt a Színészeti Tanoda növendéke és a bölcsészettudományi kar hallgatója (1871–1874). 1874-ben a kolozsvári színháznál kezdte pályáját. 1880-ban Krecsányi Ignác kassai társ.-ához került, ahol rend.-ként is dolgozott. 1881-ben a Népszínház tagja volt, a következő évadot ismét Krecsányinál töltötte Debrecenben. 1883–1885 között Szegeden volt művezető, majd két évig Jakab Lajosnál Nagyváradon, Sopronban, Székesfehérvárott, majd Szabadkán dolgozott. 1887-ben megalakította a Thália Színészszövetkezetet, de ugyanebben az évben meghívták a kolozsvári színház élére. Működéséhez fűződik a színház egyik fénykora. 1891-ben Magyar Ciklust rendezett, majd 1894–95-ben Shakespeare-ciklust mutatott be. Itt nevelte fel azt a kiváló együttest, amelyből több színészt szerződtetett 1896-ban a Vígszínházhoz, amelynek ő lett a műv.-i ig.-ja. Legendás társ.-ával új korszakot nyitott a m. színészet történetében. Kemény, nem mindig finom modorú rend.-i módszerrel alakította ki az ún. vígszínházi stílust, melynek lényege: átélésre és őszinteségre törekvő, sallangmentes, tökéletesen összehangolt színészi játék. Minden produkció színrevitelében aktívan részt vett, de nevét nem engedte szerepeltetni a színlapon. 1916-ban nyugalomba vonult. 1917–18-ban Bárdos Artúrt segítette a Belvárosi Színházban, s 1921-ben rendezett is itt. 1922-ben a Renaissance, majd a Magyar Színházban működött. Nyugdíját az infláció semmivé tette: 1926-ban trafikengedélyt kapott a kultuszkormánytól. Ditrói nevéhez fűződik a Vígszínház Színésziskolájának megalapítása, amely 1903-tól (1917-ig Ditrói igazgatásával) az Országos Színészegyesület Színészképző Iskolája néven működött. 1902–1922 között az Országos Színészegyesület ügyvezető elnökeként, majd alelnökeként is tevékenykedett. F.M. Komédiások (visszaemlékezés, 1929). – Ir. Mészöly T.: Színház a század küszöbén (1986).

• A magyar színművészet. Szerk. B. Virágh Géza. Bp., Országos Irodalmi Részvénytársaság, 1900. 168 [3] o., ill., ()
• Berényi Zsuzsanna Ágnes: Budapest és a szabadkőművesség. Bp., Szerző, 2005. 314, [1] o., ()
• Don Péter: Magyar zsidó históriák. Anekdota lexikon. Szerk. és életrajzi lexikonnal kieg. Raj Tamás. Bp., Makkabi, 1997. 149 o., ()
• Én a komédiát lejátsztam, Mulattattam, de nem mulattam. [Bp.], Magyar Színházi Intézet, 1981. 201[1] o., ill., ()
• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János. 19 db., ()
• Gutenberg nagy lexikon. Minden ismeretek tára. Bp., Nagy Lexikon Kiadóhivatal, 1931-1932. 10 db., ()
• Ki-kicsoda? Kortársak lexikona. [Bp.], Béta Irodalmi Rt., [1937]. 937 o., ()
• Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969. ill., ()
• Magyar filmlexikon. Szerk. Veress József. Bp., Magyar Nemzeti Filmarchivum, 2005. 1571, [6] o., ()
• Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-., ()
• Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994. 882 [4] o., ill., ()
• Magyar Színművészeti Lexikon. Szerk. Erődi Jenő és Kürthy Emil összegyűjtött anyagának felhasználásával... Schöpflin Aladár. [Bp.], Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete, [1929]. ill., ()
• Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Bp., Zsidó Lexikon, 1929. [12] 1028 o., ()
• Mudrák József - Deák Tamás: Magyar hangosfilm lexikon 1931-1944. Máriabesnyő-Gödöllő, Attraktor, 2006. 384 o., ill., ()
• Palatinus József: A szabadkőművesség bűnei. 4. kiad. Bp., 1938-1939. Budai-Bernwaliner József ny. 3 db. [13] 131, 397, 91 o., ()
• Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-. 16 db., ()
• Színészeti lexikon. Szerk. Németh Antal. Bp., Győző Andor, 1930. 2 db. 1099 o., ill., ()
• Színház az egész!... Játékos színháztörténeti keleidoszkóp a múlt század színi világából. Összeáll. Füle Péter. [Bp.], Palatinus, 2005. 403 o., ()
• Tolnai új világlexikona. Bp., Tolnai, 1926-1933. 18+2 db., ()
• Új Idők lexikona. Bp., Singer és Wolfner, 1936-1942. 24 db. 6256 o. 640 t., ()
• Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub. I. köt. A-Cs. 2001; II. köt. D-Gy. 2002; III. köt. H-K. 2002.; IV. köt. L-Ő. 2003; V. köt. P-S. 2004.; VI. köt. Sz-Zs. 2007., ()
• Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994. 3 db.; 2. jav., bőv. kiad. 2000. 3 db.; CD kiad. 2000., ()

• A megfagyott gyermek (r.: Balogh Béla, 1920)
• Újjászületés (r.: Deésy Alfréd, 1920)
• A Balaton | Ítél a Balaton | Lelkek a viharban | Szerelmi háromszög | Vihar a Balatonon (r.: Fejős Pál, 1932)
• Az örök titok (r.: György István, 1938)
• Diána (r.: Deésy Alfréd, 1920)
• A bor (r.: György István, 1933)
• Kossuth Lajos azt üzente | Tavasz a viharban (r.: György István, 1928)
• A halál után (r.: Deésy Alfréd, 1920)
• Camilla | Egy az eggyel (r.: Deésy Alfréd, 1920)