ABCD - Zsebők Zoltán

Zsebők Zoltán ☰ Budapest 1908.06.28 ☷ Budapest 1984.02.20 | férfi, orvos, egyetemi tanár, politikai államtitkár, radiológus, református főgondnok

644383

Zsebők Zoltán (2774016 | - )
Zsebők Zoltán (1026204 | - )

kitüntetések

Kossuth-díj, megosztva, III. fokozat
1955.03.15

archontológia

Népjóléti Minisztérium
politikai államtitkár
1945.11.23 - 1946.10.22

életrajzok

História TT

Apja szabász, majd szövetkezeti igazgató volt. 1926-ban a fővárosi Lónyay utcai Református Főgimnáziumban érettségizett, majd beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetemre, ahol általános orvosi oklevelet szerzett 1934-ben. A budapesti Szt. Rókus Kórház Sebészeti Osztály segédorvosa 1936-ig, majd az Eötvös Loránd Rádium és Röntgen Intézet alorvos 1939-ig. Néhány hónapig körorvos volt Őriszentmiklóson, majd 1939. júliustól a Munkácsi és a Beregszászi Kórház Sebészeti Osztály főorvosa 1944-ig majd hadikórházakban szolgált. 1945. szeptemberben rövid időre az Országos Társadalombiztosítási Intézet aligazgatója, 1945. november 23-ától a Népjóléti Minisztérium államtitkára, amelyről 1946 végén lemondott, majd a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium államtitkára, 1947 őszétől miniszteri osztályfőnök. 1945 májusában belépett a Nemzeti Parasztpártba; 1956. október 31-én részt vett a parasztpárt újjáalakításában, a Petőfi Párt Ideiglenes Intézőbizottsága tagjává választották. 1947-től a Pázmány Péter Tudományegyetem, illetve a BOTE magántanára 1952-ig, az I. sz. Sebészeti Klinika egyetemi docense 1948-1962-ban, a BOTE illetve a SOTE Radiológiai Klinika igazgató egyetemi tanára 1962-től 1978-ig. A korszerű radiológiai diagnosztikai módszerek magyarországi bevezetője. A Magyarországi Református Egyház zsinatának világi elnöke. Az Országos Béketanács elnöke. 1939-ben radiológus szakorvosi vizsgát tett, 1947-ben a radiológiai gyakorlat tárgykörben magántanári képesítést szerzett; 1952-ben az orvostudományok kandidátusa lett. 1955-ben kapott Kossuth-díjat.

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Zsebők Zoltán (Bp., 1908. jún. 28. – Bp., 1984. febr. 20.): orvos, radiológus, egyetemi tanár, Kossuth-díjas (1958). Bp.-en 1934-ben orvosdoktorrá avatták. 1934-1939 között a Rókus Kórházban segédorvos, majd az Eötvös Loránd Rádium és Röntgen Intézetben alorvos. 1939-1944 között főorvos a Munkácsi és a Beregszászi Kórházban. 1944-45-ben hadikórházban működött. 1945 szeptemberében az OTI (Orsz. Társadalombiztosítási Intézetorvos-alig.-ja, 1945-48-ban a Népjóléti, illetve a Kultuszmin.-ban államtitkár, illetve miniszteri osztályfőnök. Jelentős szerepet játszott a bp.-i orvosi kar intézményeinek újjáépítésében. 1947-ben a radiológiai gyakorlat egy.-i magántanárává habilitálták, 1948-1962 között docensi beosztásban az I. sz. Sebészeti Klinika épületébe integrált röntgen osztályokat vezette. 1962-től 1978-ig, nyugdíjazásáig a Radiológiai Klinikát irányította egy. tanárként. Nevéhez fűződik a korszerű radiológia módszereinek hazai bevezetése. Elnöke volt az Orsz. Béketanácsnak, a Tiszántúli Ref. Egyházker. főgondnoka, a Mo.-i Ref Egyház Zsinatának világi elnöke. Számos külföldi tudományos társaság választotta tiszteleti tagjává, több hazai és külföldi szakfolyóirat szerkesztőbizottsági tagja volt. – F. m. Röntgenanatomie der Neugeborenen- und Säuglingslunge (Stuttgart, 1958); A radiológia alapvonalai (Bp., 1973); Orvosi radiológia (Bp., 1974); A gyógyító sugár (Bp., 1970); Lépcsőfokok (Visszaemlékezések, Bp., 1981). – Irod. Horváth Ferenc: dr. Zs. Z. (Orv. Hetil., 1984. 20. sz.).

Magyar orvoséletrajzi lexikon, 2004

Zsebők Zoltán (Bp., 1908. jún. 28. – Bp., 1984. febr. 20.) orvos, radiológus, egy. tanár, az orvostud. kandidátusa (1952), Kossuth-díjas (1958). 1934-ben szerezte meg orvosi oklevelét a bp.-i orvos karon. 1934–1939-ben a Rókus Kórház rtg-segédorvosa, majd az Eötvös Loránd Rádium és Röntgen Int. alorvosa, 1939–1944-ben főorvos Munkácson és Beregszászon, 1944–1945-ben több hadikórházban röntgen-orvos. 1945-ben az OTI igazgatóhelyettese, 1945–1948-ban a Népjóléti-, majd a Kultuszmin.-ban államtitkár, miniszteri osztályfőnök. Jelentős szerepe volt a bp.-i orvosi kar intézményeinek az újjáépítésében. 1947-ben a radiológiai gyakorlat magántanára, 1948–1962-ben az I. sz. sebészeti klinika röntgen-részlegének vezetője, docens. 1962–1978-ban a radiológiai klinika igazgatója, ny. r. tanár. Nevéhez fűződik a modern radiológia módszereinek hazai bevezetése. Elnöke volt az Országos Béketanácsnak, a Tiszántúli Ref. Egyházker. főgondnoka, a Mo-i Ref. Egyházi Zsinat világi elnöke. Számos hazai és külf. társ., szerkesztőbizottság és nemzetközi szervezet r., lev., tb. tagja. Kutatásai a lymphoangiográphiára, az angiocardiographiára, a gerincoszlop és a hasűri betegségek radiológiai vizsgálatára terjedtek ki. – Fm.: Röntgenanatomie der Neugeboren – und Sanglingslunge (Stuttgart, 1958); A radiológia alapvonalai (Bp., 1973); Orvosi radiológia (Bp., 1979); A gyógyító sugár (Bp., 1970); Lépcsőfokok (Visszaemlékezések, Bp., 1981) – Irod.: Horváth F.: Zs. Z. (Orv. Hetil., 1984, 20. sz.).

könyvei