Hegedüs Gyula     ☰ Kéty 1870.02.03   ☷ Budapest 1931.09.21   |   kormányfőtanácsos, színész, színműíró, színművész, főiskolai tanár
644431
Heckmann Gyula (1026286 | - )
Heckmann Mihály (1026284 | - )
Hegedűs Gyula (1026285 | - )
Hegedüs Gyula (1026283 | - )
 
életrajzok

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Hegedüs Gyula (Kéty, 1870. febr. 3. – Bp., 1931. szept. 21.): színész. 1889-ben lépett színpadra Keresztély Jánosné vándor daltársulatánál Tolnaapátiban. Még ugyanebben az évben Paulay Ede felvette a színitanodába, mestere Újházi Ede volt. 1891-ben vidékre szerződött (Szolnok, Pápa, Debrecen, Pozsony, Fehérvár, Zombor, Baja), 1894-ben a Ditrói Mór vezette kolozsvári színház tagja lett, és ugyancsak Ditrói 1896-ban a megnyíló Vígszínházhoz szerződtette. Rövid megszakításokkal itt működött haláláig. 1914–15-ben a Magyar Színház állandó vendége, 1915–16-ban a Nemzeti Színház tagjaként játszott. 1906-ban a Színiak., 1907-ben a Zeneak. opera-tanszakának tanára, 1917-ben a budapesti Színészszövetség elnöke lett. 1929-től a Magyar Színház tagja volt. A naturalista színjátszás kiváló képviselője, a Vígszínház első együttesének fő erőssége. Legtöbbet könnyű francia vígjátékokban játszott s ezekben fejlesztette ki egyéni stílusát, melynek lényege az egyszerű és életszerű beszéd, a könnyed dialógus, az elegáns és természetes mozgás volt. Legjobb alakításait a kortárs m. írók, különösen Molnár Ferenc darabjaiban nyújtotta (Az ördög, Liliom, Játék a kastélyban). – F. sz. Tokameró (Lengyel Menyhért: Tájfun), Pál (Herczeg Ferenc: Kék róka), valamint Csehov-drámák. Játszott A tánc c. első magyar filmben, továbbá A munkászubbony (1914) és a Zoárd mester (1917) c. némafilmben is. – Írásai. Komédia (Bp., 1914); A beszéd művészete (Bp., 1917); Emlékezések (1921). – Irod. Bárdi Ödön: A régi Vígszínház (Bp., 1957).

Magyar színházművészeti lexikon, 1994

Hegedűs Gyula; Heckmann(Kéty, 1870. febr. 3.–Bp., 1931. szept. 22.): színész. 1889-től 1891-ig vidéki társ.-ok tagja volt. 1894-ben Kolozsvárra, 1896-ban a Vígszínházhoz szerződtették. 1914-ben a Magyar Színház, 1915-ben a Nemzeti Színház, 1916-tól 1926-ig ismét a Vígszínház tagja volt. 1926-tól a Magyar Színházhoz szerződött. 1930–1931-ben újból a Vígszínházban játszott. 1905–1907 között a SzAk-n, 1908-tól a Zak-n színpadi gyakorlatot tanított. 1917-ben a Bp.-i Színészek Szövetségének elnöke lett. 1914-ben a Ferenc József-rend lovagkeresztjét kapta. Hegedűs színészi játéka a Vígszínház stílusának meghatározója volt. Természetes, tiszta beszéde, egyszerű, életszerű játéka minden szerepkörben, még operettben is jól érvényesült. Szerepeit gondos aprólékossággal, a figurát hitelesítő realista vonásokkal építette fel. F.Sz. Puzsér (Molnár F.: A doktor úr); Az ördög (Molnár F.); Tokeramo (Lengyel M.: Tájfun); Liliom (Molnár F.); Tímár (Bródy S.: Tímár Liza); Ványa bácsi (Csehov); Pap (Szép E.: Vőlegény); Sipos (Molnár F.: Az üvegcipő); Turai (Molnár F.: Játék a kastélyban); Robespierre (Büchner: Danton halála); Tardy Koós Géza (Szomory D.: Takáts Alice); Dr. Spórum (Molnár F.: A jó tündér); Veliszavljevics Dusán (Hunyady S.: Feketeszárú cseresznye). K. Komédia (1914); A beszéd művészete (1917); Emlékezések (1921). – Ir. Cenner M.: H. Gy. (adattár, 1979).

könyvei
róla szóló könyvek

filmszereplés
linkek