Kodolányi János     ☰ Telki 1899.03.13   ☷ Budapest 1969.08.10   |   író, kritikus, publicista, színikritikus, újságíró
644538
életrajzok

Kortárs magyar írók, 1945-1997

Baumgarten-díj 1937; posztumusz: Magyar Örökség Díj 1999.KODOLÁNYI JÁNOSM.: Hajnal, v., Pécs, 1915; Kitárt lélekkel, v., Szfvár, 1918; Üzenet enyéimnek, v., 1921; Szép Zsuzska, r., 1924 <1925*ÚMIL>; Börtön, r., 1925 <1926*ÚMIL>; Kántor József megdicsőülése, r., 1926; Tavaszi fagy, r., 1926; A hazugság öl, memorandum, 1927; Akik nem tudnak szeretni, r., 1929; Szakadékok, r., 1928; Futótűz, r., 1929; Két lányarc, r., 1929; Vilma három szerelme, r., 1930; Küszöb, kisr., 1933; Sötétség, r., 1933; Feketevíz, r., 1935; A vas fiai, r., 1936; Boldog Margit, r., 1937; Suomi, a csend országa, útirajz, 1937 <1936*ÚMIL>; Julianus barát, r., 1938; Mit viszel a másvilágra?, elb., 1938; József, az ács, elb., 1939; Suomi titka, útirajz, 1939; Jajgatunk és kacagunk, d., 1940; Süllyedő világ, önéletrajzi r., 1940; Baranyai utazás, szociogr., 1941; Istenek, r., 1941; Esti beszélgetés, cikkek, 1941; Cigánylány csókja, r., 1942; Csendes órák, cikkek, 1942; Holdvilág völgye, r., 1942; Rókatánc, elb., 1942; Zárt tárgyalás, tan., 1943; Fekete sátor, kisr., 1944; Vízöntő, r., 1948 [a 2. kiadástól Vízözön címmel]; Éltek, ahogy tudtak, vál. elb., 1955; Boldog békeidők, r., Pécs, 1956; Végrendelet, d., 1956; Az égő csipkebokor, r., 1957; Jehuda bar Simon emlékiratai, r., 1957; Keserű ifjúkor, r., 1958; Új ég, új föld, r., 1958; Vízválasztó, r., 1960; Fellázadt gépek, vál. elb., 1961; A vas fiai, r., 1961; Vidéki történet, d., 1962; Baranyai utazás [ifj. Kodolányi Jánossal], szociogr., 1962; Pogány tüzek, r., 1968; Visszapillantó tükör, önéletrajzi r., 1968; Én vagyok, r., 1972; Pünkösdi dáridó, elb., 1973; Szép Zsuzska, r., 1975; Szív és pohár, bírálatok, tan., cikkek, 1977; Baranyai utazás (1941) - Második baranyai utazás (1963), Pécs, 1979.[MIL,KMIK,ÚMIL,MIB8,OSZKK](Telki, 1899. márc. 13.-Bp., 1969. aug. 10.): író, kritikus.

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Kodolányi János (Telki, 1899. márc. 13. – Bp., 1969. aug. 10.): író, publicista, kritikus, Baumgarten-díjas (1937). Vidéki köznemes családból származott, apja erdész volt. Apja és anyja alakja, szülei szétbomló családi élete gyakran megjelent novelláiban, regényeiben. Egész életére kihatott örökölt betegsége (Achilleszín-zsugorodás). Középisk.-i tanulmányait Pécsett és Székesfehérváron folytatta, 1919-ben érettségizett. Diákkorától írt, szerkesztett. Első verseskötete (Hajnal) 1915-ben jelent meg Pécsett, 1917-ben Diák-toll címen szerk. irodalmi lapot. 1919–1921 között filozófiai, esztétikai és szociológiai tanulmányokat folytatott, verseit rendszeresen közölte a pécsi Krónika c. folyóirat. 1921 őszén feleségül vette Csőszi Matildot és Bp.-re költözött. A Magyar Írás kiadásában jelent meg Üzenet enyéimnek c. verseskötete (1921). Ezután már nem írt verseket. Sötétség c. elbeszélése, amelyet Osvát Ernő közölt a Nyugatban, sikert aratott, felkeltette Móricz Zsigmond érdeklődését. Ő ismertette meg Mikes Lajossal, aki először juttatta rendszeres publikációs lehetőséghez. Regényeinek, novelláinak témája a dzsentri középosztály élete és az Ormánság parasztságának sorsa. 1927-ben A hazugság öl címmel memorandumot írt Huszár Károlyhoz, a képviselőház alelnökéhez az egyke-kérdésről. Több napilap és folyóirat munkatársa volt. 1932-ben a Nyugat megrendezte szerzői estjét, a megnyitó beszédet Móricz Zsigmond tartotta. Kapcsolatba került a Bartha Miklós Társ.-gal, részt vett vitaülésein, megismerkedett Bajcsy-Zsilinszky Endrével, József Attilával, a munkásmozgalom baloldalával, amelyhez egy ideig szorosabb szálak is fűzték. Később ez a kapcsolat megszakadt. Művészetére ebben az időszakban mind a marxizmus, mind Freud elmélete jelentős hatással volt. 1932-ben az Írók Gazdasági Egyesülete (IGE) megszervezésének egyik kezdeményezője, titkára, majd főtitkára, később társelnöke 1944-ig. Egyik vezető egyénisége volt a népi írók mozgalmának, rokonszenv fűzte Szabó Lőrinchez, Németh Lászlóhoz, Tamási Áronhoz. Részt vett a Válasz c. folyóirat szerk.-ében, a folyóirat állandó munkatársa 1938-ig. 1934-ben utazást tett az Ormánságban, ekkor írta nevezetes Baranyai utazás c. irodalmi szociográfiáját, amely csak 1941-ben jelent meg. A közélet iránti érdeklődése késztette finnországi utazásaira, 1936–1938 között öt alkalommal megtett utazásáról Suomi, a csend országa c. útirajzában és a Suomi titka c. naplójában számolt be. 1941-től a Janus Pannonius Társ. társelnöke; részt vett a pécsi Sorsunk c. folyóirat munkájában, szoros barátságot kötött Várkonyi Nándorral. Az őstörténet és a m. történelem régi századai elevenednek meg a harmincas években írt regényeiben (A vas fiai, Bp., 1936; Boldog Margit, Bp., 1937; Julianus barát, Bp., 1938). Színházi szerzőként is bemutatkozott: a Belvárosi Színházban 1939-ben két társadalmi drámáját játszották (Földindulás, Végrendelet). Az 1943-as balatonszárszói írótalálkozón ő mondta el a megnyitó beszédet, de kapcsolata a népi írókkal addigra már meglazult. A II. világháború alatt írt cikkeiben, beszédeiben mindinkább érződik a fajelmélet és a „népi életösztön” ideológiája, a nacionalista eszmék hatása. Elutasította a németbarát fasizmust, de cikkeket írt a szélsőjobboldali Turul Bajtársi Szövetség hetilapjába, a Nemzetőrbe, egy ideig a főszerk.-i tisztet is elvállalta (1939. júl.-tól 1940. márc.-ig). Zárt tárgyalás c. cikkgyűjteményében (Bp., 1943), amelyről Veres Péter írt bírálatot (Magy. Csillag, 1944. márc. 15.), egyaránt elutasította a polgári-liberális, a náci-fasiszta és a kommunista álláspontot. A II. világháború után önkritikusan fordult szembe korábbi téves nézeteivel (Független Ifjúság, 1946. jan.). 1946 tavaszán Pécsre utazott, itt írta Vízöntő c. regényét, amely 1948-ban jelent meg. 1950–1956 között Balatonakarattyán élt, súlyos anyagi gondokkal küzdött, egészsége egyre romlott. Ezekben az években Jézusról szóló nagy regényén dolgozott. 1955-ben tért vissza az irodalmi életbe, megjelentek válogatott elbeszélései (Éltek, ahogy tudtak). Tagja lett az Írószövetségnek. A pécsi Nemzeti Színház bemutatta Végrendelet c. darabját. 1956 tavaszán súlyos szívbetegséggel Balatonfüreden kezelték. 1957-ben elkezdődött életmű-kiadása az Égő csipkebokor c. regényével. 1969-ig tizennégy könyve jelent meg, a köteteket ő látta el utószóval. Fiával, ifj. ~ Jánossal 1957-ben és 1961-ben utazást tett a megváltozott Baranyában. Élményeit a fiával együtt írt Második baranyai utazás c. művében tette közzé (1963). 1968 után főképp művei szöveg-gondozásával foglalkozott és memoárjait írta. Életrajzi munkáin kívül sajtó alá rendezte Szív és pohár c. tanulmánykötetét. Ennek megjelenését már nem érhette meg. A Finn Köztársaság a Finn Oroszlánrend lovagkeresztjével tüntette ki (1967). A második Nyugat-nemzedék egyik kiemelkedő prózaírója volt. Műveinek és a róla szóló irodalomnak 1960-ig terjedő legteljesebb bibliográfiáját tartalmazza Varga Rózsa–Patyi Sándor munkája: A népi írók bibliográfiája (Bp., 1972). A ~ család egykori otthona Vajszlón ma emlékmúz. – F. m. Szakadékok (r., Bp., 1918); Futótűz (r., Bp., 1929); Feketevíz (r., Bp., 1935, finnül is); Pogány tüzek (I-II., r., Bp., 1937); József, az ács (elb., Bp., 1939); Ormánság (r.-ek, Bp., 1939); Süllyedő világ (önéletrajz, Bp., 1940); Emese álma (I., Istenek, r., Bp., 1941; Holdvilág völgye, r. Bp., 1942); Boldog békeidők (r., Pécs, 1956, szerbül is); Az égő csipkebokor (I–II., r., Bp., 1957, németül és spanyolul is); Jehuda bar Simon emlékiratai (r., Bp., 1957); Keserű ifjúkor (Feketevíz-Szakadékok–Futótűz–Tavaszi fagy, r.-ek, Bp., 1958); Vízözön (meser., Bp., 1958); Új ég, új föld (r., a Vízözön második része, Bp., 1958); Vízválasztó (r., Bp., 1960); Fellázadt gépek (I-II., elb., Bp., 1961); Pünkösdi dáridó (elb., Bp., 1973); Visszapillantó tükör (visszaemlékezések, A Süllyedő világ befejező része, Bp., 1968); Én vagyok (életrajzi r., Bp., 1972); Szív és pohár (bírálatok, tanulmányok, cikkek, 1924-1940; Bp., 1977). – Irod. Várkonyi Nándor: K. J. (Pécs, 1941); Tótfalusi István: Mítosz és valóság. K. J. a regényíró (Vigilia, 1959. 4. sz.); Móricz Zsigmond: K. J. Ceruzajegyzetek (Irodalomról, művészetről, Bp., 1959); Pándi Pál: Békák tava (Népszabadság, 1960. nov. 27.); Ilia Mihály: Baranyai utazás (Új Írás, 1963. 12. sz.); Nagy Péter: K. J. hazatérése. Az elbeszélő (Rosta, Bp., 1965); Csák Gyula: Az Élet és Irodalom látogatóban K. J.-nál (Élet és Irod., 1967. 50. sz.); Cseres Tibor: K. J.-ra emlékezve (Élet és Irod., 1969. 33. sz.); Szalatnai Rezső; Emlékek K.-ról (Kortárs, 1969. 10. sz.); Lukács György: K. J. (Magyar irodalom-magyar kultúra, Bp., 1970); Talpassy Tibor: Hidegkuti vasárnapok (A holtak visszajárnak, Bp., 1971); Illés Endre: Zsákutca (Árnyékrajzok, Bp., 1972); Tüskés Tibor: K. J. (Bp., 1974); Tamás Aladár: A kortárs emlékezik. K. és az illegális kommunista párt (Népszabadság, 1975. júl. 20.); Csürös Miklós: Regény a mítoszok határán K. J. pályája 1945 után (Literatura, 1975. 2. sz.); K. J. emlékezete. Bárdosi Németh János, Csányi László stb. írása (Pécs, 1975); Lázár Vilmos: Egy emlékirat lapjaiból (visszaemlékezések, Bp., 1976); Kovács Kálmán: Pályaszakaszok és művek (Eszmék és irodalom, Bp., 1976); Bodnár György: Nép, mítosz, valóság. K.-problémák (Törvénykeresők, Bp., 1976); Csürös Miklós: K. J. publicisztikája (Tiszatáj, 1979. 1. sz.); Kodolányi Júlia: Apám (Bp., 1988).

Magyar színházművészeti lexikon, 1994

Kodolányi János(Telki, 1899. márc. 13.–Bp., 1969. aug. 10.): író, színikritikus. Novelláival a húszas években jelentkezett, később a népi írók mozgalmához csatlakozott. Művei és színikritikái a rövid életű Pandora (1927) után a Toll és a Korunk c. újságban jelentek meg, melynek 1929–1938 között munkatársa is volt. József Attilával alapította a Front c. lapot. Drámái: Fehér fecske (1928); Pogánytűz (1937); Vidéki történet (1938); Földindulás (1939); Végrendelet (1939). – Ir. Tüskés T.: K. J. (1975).

Veszprém megyei életrajzi lexikon

író, újságíróI.: VÁRKONYI Nándor: ~. Pécs, 1941. – MÓRICZ Zsigmond: ~. = Ceruzajegyzetek. Bp., 1959. – NAGY Péter: ~ hazatérése. Az elbeszélő. Bp., 1965. – TÜSKÉS Tibor: ~. Bp., 1974. – FONAY Tibor: ~. = Emberek a tájban. Nemesgulács, 1989. – TÜSKÉS Tibor: Irónk és Akarattya. = ÚH., 1990. 2. sz. – HEGEDÜS Géza: ~ (1889–1969.) = MIAc.,. 2. köt. Bp., 1992. – TÜSKÉS Tibor: Kodolányi és az Ojbarsz futása. = BBK.,1997. Vp., 1996. – TÖLGYESI József: Nyitottság és függetlenség. Kúti Csaba Kodolányi-emlékeiről és szellemi értékeinkről. = ÚH., 1999. 4. sz. – Harmath–Katsányi. – MKtL VII. köt. – RÚL XII. köt. – ÚMÉL III. köt. – ÚMIL 2. köt.KODOLÁNYI JánosM.: Részben Veszprém megye területén játszódnak az alábbi regényei: Vas fiai. Bp., 1936. – Boldog Margit. Bp., 1934. és 1964. – Holdvilág völgye. Bp., 1942. – Az égő csipkebokor. Bp., 1957. – Vízválasztó. Bp., – 1960. Fellázadt gépek. (elb.) Bp., 1961. – Pogány tüzek. Bp., 1968. – Visszapillantó tükör. Bp., 1968.( Telki, 1899. március 23. - Budapest, 1969. augusztus 10. )Vidéki köznemesi családból származott, apja erdész volt. Középiskolába Pécsett és Székesfehérvárott járt. Diákkorától írt, szerkesztett. Első verseskötete Hajnal címmel 1915-ben jelent meg Pécsett, 1917-ben Diák-toll címmel irodalmi lapot szerkesztett. Az 1919–1921-es években filozófiai, esztétikai és szociológiai tanulmányokat folytatott, verseit rendszeresen közölte a pécsi Krónika c. folyóirat. A Magyar Írás kiadásában, 1921-ben jelent meg Üzenet enyéimnek c. kötete, ezután már nem írt verseket. Sötétség c. elbeszélését a Nyugat közölte, s ez felkeltette Móricz Zsigmond érdeklődését is. Több napilap és folyóirat munkatársa volt. Megismerkedett Bajcsy-Zsilinszky Endrével és József Attilával, egy rövid ideig kapcsolatban állt a munkásmozgalom baloldalával is. Egyik vezető egyénisége volt a népi írók mozgalmának, részt vett a Válasz c. folyóirat szerkesztésében, rokonszenv fűzte Szabó Lőrinchez, Németh Lászlóhoz és Tamási Áronhoz. 1934-ben bejárta az Ormánság falvait, ekkor írta a Baranyai utazás c. irodalmi szociográfiáját, amely 1941-ben jelent meg. A 30-as évek második felében öt alkalommal járt Finnországban, utazásairól Suomi, a csend országa c. útirajzában és a Suomi titka c. naplójában számolt be. Az őstörténet és a magyar történelem honfoglalás kori évszázadai elevenednek meg a harmincas években írt regényeiben. Az 1943-as balatonszárszói írótalálkozón a megnyitó beszédet mondta, de a 2. világháború időszakában készült írásai sok ellentmondás és vita forrásai voltak. A háború után önkritikusan fordult szembe korábbi téves nézeteivel. Balatonakarattyai villáját a 30-as évek végén a Végrendelet c. dráma tiszteletdíjából vásárolta meg. Kezdetben csak nyaranta használta, 1949-től végleg ide költözött. Szabó Lőrinc, Tamási Áron, Várkonyi Nándor és mások látogatták meg otthonában. Kiterjedt levelezése kötötte a külvilághoz Akarattyán. A villa falán ma tábla őrzi emlékét. Súlyos anyagi gondokkal küszködött, egészsége is egyre romlott. Ezekben az években Jézusról szóló nagy regényén dolgozott. 1955-ben tért vissza az irodalmi életbe, tagja lett az Írószövetségnek. Éltek, ahogy tudtak címmel megjelentek válogatott elbeszélései. 1957-ben az Égő csipkebokor c. regényével kezdődött el életmű-kiadása. 1956 tavaszán súlyos szívbetegséggel Balatonfüreden gyógykezelték. Gyakran megfordult Nemesgulácson, ahol a nagyapjának birtoka volt. Elsüllyedt világok és a Visszafordulás c. műveinek Nemesgulács a színhelye. A Visszapillantó tükör c. munkája Balatonakarattyai emlékeket idéző önéletrajzi mű. 1937-ben megkapta a Baumgarten-díjat.

könyvei

róla szóló könyvek

film
linkek