Sarkadi Imre     ☰ Debrecen 1921.08.13   ☷ Budapest 1961.04.12   |   drámaíró, író, újságíró
644752
életrajzok

Kortárs magyar írók, 1945-1997

(Debrecen, 1921. aug. 13.-Bp., 1961. ápr. 12.): író, újságíró.JA-díj 1951, 1952, 1954; Kossuth-díj 1955.M.: A próféta, d., 1944; Holló a hollónak..., elb., 1948; Nehéz esztendő, elb., 1948; Oszlopos Simeon, kisr., 1948; Balassi Menyhárt árultatása, 1949; Kísértetjárás Szikesen, r., 1950; Gál János útja, r., 1950; Rozi, r., 1951; Barla Mihály szerencséje, elb., 1952; Út a tanyákról, d., 1952; Tanyasi dúvad, kisr., 1953; Verébdűlő, elb., 1954; Szeptember, d., 1955; Viharban, r., 1955; Elmaradt találkozás, elb., 1956; Út a tanyákról - szeptember, színművek, 1956; Bolond és szörnyeteg, r., 1960; Oszlopos Simeon, d., 1960; A gyáva, r., 1961; Elveszett paradicsom, d., 1961 [1962]; A szökevény, színművek, kisr., elb. és karcolatok, 1962; Ház a város mellett, színművek, 1969; Farkaskaland, vál. elb., 1971; Sarkadi Imre művei: Regények [előszó Béládi Miklós], 1973; Drámák, 1974; Cikkek, tanulmányok [szerk. Kónya Judit], 1974; Novellák [összeáll. Sarkadi Imréné és Csontos Sándor], 1975; Elbeszélések 1943-1961; Száz éve Segesvárnál, r., 1980; Körhinta, irod. forgatókönyvek, filmnovellák, tan.-ok, 1981; Pokolraszállás, elb., 1984; Párbeszéd az idő dolgairól [szerk. Sarkadi Imréné és Csontos Sándor], 1987.SARKADI IMRE[ÚMIL,KMIK,MIB8,MÉL2]

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Sarkadi Imre (Debrecen, 1921. aug. 13. – Bp., 1961. ápr. 12.): író, újságíró, Kossuth–díjas (1955), József Attila-díjas (1951, 1952, 1954). 1941-ben gyógyszerészsegéd volt Debrecenben, 1943 – 44-ben nyomdász, közben a debreceni egy.-en jogot hallgatott. 1946-ban Bp.-re költözött, újságíró, a Szabad Szó felelős szerk.-je. 1950-ben a Művelt Nép segédszerk.-je volt. 1954 – 55-ben az Irodalmi Újság munkatársa, 1955 – 57-ben a Madách Színház dramaturgja. A m. parasztság szocializmusban átalakuló életének egyik legjelentősebb krónikása. Első írásai a Válaszban, majd a Csillagban jelentek meg. Korai elbeszéléseiben érezhető Móricz Zsigmond példája, amely a vidéki élet, a parasztok és volt cselédek megváltozott életének ábrázolására ösztönözte. De ezekben is megnyilvánult már tehetsége, amely későbbi egyéni ízű, tragikus drámaiságú írásaiban kibontakozott. E művei szocialista irodalmunk jelentős értékei. Élete utolsó korszakában írt műveinek alapélménye a tisztultabb erkölcsért vívott belső önemésztő küzdelme. Útkeresése közben próbál védekezni pesszimizmusa ellen, de mindinkább a kiábrándultság és keserűség válik jellemző vonásává öngyilkossághoz vezető pályafutásának. – F. m. Gál János útja (r., Bp., 1950); Kísértetjárás Szikesen (r., Bp., 1950); Rozi (r., Bp., 1951); Út a tanyákról (színmű, Bp., 1952); Verébdűlő (novellák, Bp., 1954); Szeptember (színmű, Bp., 1955); Elmaradt találkozás (novellák, Bp., 1956); A gyáva (kisregény, Bp., 1961); Elveszett paradicsom (színmű, Bp., 1962); A szőkevény (Válogatott írásai, B. Nagy László utószavával, Bp., 1962); Regények (1973); Novellák (1974); Drámák (1983). – Filmjei: Körhinta (1955). Dúvad (1961). – Irod. Szabolcsi Miklós: A szökevény (Élet és Irod. 1962); Márkus István: A szökevényről (Kortárs, 1963); B. Nagy László, Cseres Tibor, Gondos Ernő: Hozzászólások S. cikkéhez (Kortárs, 1963); Bata Imre: S. I.-ről (Ívelő pályák, 1964); Hubay Miklós: Lapok S. I.-ről. A megváltó mutatvány (Bp., 1965); Alföld emlékszám (1981); Tarján Tamás: Kortársi dráma (1983).

Magyar színházművészeti lexikon, 1994

(Debrecen, 1921. aug. 13.–Bp., 1961. ápr. 12.): író, drámaíró. Jogi tanulmányok után újságíróként tevékenykedett. 1946-tól Bp.-en a Szabad Szó és más folyóiratok munkatársa, 1955-től 1957-ig a Madách Színház dramaturgja volt. József Attila-díjas (1951, 1952, 1954), Kossuth-díjas (1955). Több művét csak halála után mutatták be. Drámái: Út a tanyákról (1952); Szeptember (1955); Elveszett paradicsom (1961); Oszlopos Simeon (1967); Ház a város mellett (1967); Próféta (1968); Kőmíves Kelemen (1974). – Ir. Kónya J.: S. I. (1971), Hajdu R. G.: S. I. (1973).Sarkadi Imre

Veszprém megyei életrajzi lexikon

A Debreceni Ref. Kollégiumban 1939-ben érettségizett, majd a debreceni egyetemen jogot tanult, egyidejűleg gyógyszerészsegéd, írnok, majd nyomdai korrektor. Sportlapoknak tudósított, 1945-ben a Tiszántúli Népszava munkatársa, a Debreceni Szabad Szó szerkesztője. 1946 után a fővárosban élt, a Szabad Szó munkatársa, 1947–1948-ban a Válasz színházi jegyzetírója. A Falurádió műsorától politikai okok miatt elbocsátották. 1949-ben a Mafilm lektora, 1950-ben a Művelt Nép Kiadó segédszerkesztője, később írásaiból élt. 1954–1955-ben a Csillag, majd az Irodalmi Újság munkatársa, 1957-ig a Madách Színház dramaturgja. 1960-ban gyárban dolgozott. Vitorlás hajóval gyakran meglátogatta Tihanyban Illyés Gyulát. Balatoni élményeit több novellájában is megörökítette, pl. a Viharban címűben.( Debrecen, 1921. augusztus 13. - Budapest, 1961. április 12. )I.: ILLYÉS Gyula: Új úton a Balaton körül. = Jk., 1963. 7. sz. – Harmath–Katsányi. – RÚL XVI. köt. – ÚMÉL V. köt. – ÚMIL 3. köt.író, újságíróM.: Regények. Bp., 1973. – Cikkek, tanulmányok. Bp., 1974. – Novellák. Bp., 1975. – Drámák. Bp. 1974. – Párbeszéd az idő dolgairól. Bp., 1987.SARKADI Imre

könyvei

róla szóló könyvek

film
linkek