Bognár József     ☰ Szombathely 1917.02.05   ☷ Budapest 1996.11.03   |   akadémikus, férfi, közgazdász, polgármester, politikus, országgyűlési képviselő
644949
archontológia

Ideiglenes Nemzetgyűlés

képviselő
1945.06.24 - 1945.11.04

Tájékoztatásügyi Minisztérium

miniszter
1946.11.20 - 1947.03.14

Nemzetgyűlés

képviselő
1945.11.04 - 1947.08.31

Országgyűlés

képviselő
1947.08.31 - 1949.05.15

Országgyűlés

képviselő
1949.05.15 - 1953.05.17

Belkereskedelmi Minisztérium

miniszter
1949.06.11 - 1953.07.04

Bel- és Külkereskedelmi Minisztérium

miniszter
1953.07.04 - 1954.07.06

Belkereskedelmi Minisztérium

miniszter
1954.07.06 - 1956.04.14

Külkereskedelmi Minisztérium

miniszter
1956.04.14 - 1956.10.31

Minisztertanács

miniszterelnök-helyettes
1956.10.26 - 1957.02.28

Budapesti Corvinus Egyetem

igazgató tanács tagja
1957.01 - 1957.08

Országgyűlés

képviselő
1953.05.17 - 1958.11.16

Országgyűlés

képviselő
1958.11.16 - 1963.02.24

Országgyűlés

képviselő
1963.02.24 - 1967.03.19

Országgyűlés

képviselő
1967.03.19 - 1971.04.25

Magyar Tudományos Akadémia

levelező tag
1965.04.23 - 1973.05.11

Országgyűlés

képviselő
1971.04.25 - 1975.06.15

Országgyűlés

képviselő
1975.06.15 - 1980.06.08

Országgyűlés

képviselő
1980.06.08 - 1985.06.08

Országgyűlés

képviselő
1985.06.08 - 1990.05.02

Magyar Tudományos Akadémia

rendes tag
1973.05.11 - 1996.11.03
életrajzok

História TT

Vasutascsaládból származik, apja mozdonyvezető volt. A budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett középiskolai tanári oklevelet. 1940–1942-ben a rákosszentmihályi polgári iskolában tanított. 1942-től 1944-ig katona, Kassán, Tokodon, majd a fronton teljesített szolgálatot. Már egyetemista korában bekapcsolódott a baloldali és ellenzéki mozgalmakba, 1938-ban részt vett a Márciusi Front megmozdulásain, tagja lett az Egyetemi Kör vezetőségének. 1940 és 1942 között a Teleki Pál Munkaközösség elnöke. 1939-től részt vett a Független Kisgazdapárt rendezvényein, 1940-től szoros kapcsolatot tartott fenn Bajcsy-Zsilinszky Endrével. Hivatalosan 1945 elején lépett be a Független Kisgazdapártba, részt vett a párt újjászervezésében; a Budapest VII. kerületi szervezet elnöke, a kerületi nemzeti bizottság tagja lett. 1945. június 24-én beválasztották az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe. 1945. augusztus 20-tól az FKGP Országos Intéző Bizottsága tagja. 1945. október 7-én bekerült a budapesti törvényhatósági bizottságba, 1945. november 4-től 1990-ig nemzetgyűlési, illetve országgyűlési képviselő. 1945 novemberétől az FKGP budapesti törvényhatósági bizottsági frakciója intézőbizottságának tagja, 1946. március 11-től november 26-ig elnöke. 1946. november 20-tól 1947. március 14-ig tájékoztatásügyi miniszter. 1947. február 1-jétől 20-ig a Kovács Béla főtitkárt helyettesítő négyes bizottság tagja, február végétől a párt budapesti főtitkára s a politikai bizottság tagja. Nagy Ferenc miniszterelnök lemondatása és külföldre távozása után támogatta az új pártvezetőséget; tagja az ún. „operatív bizottságnak”. 1947. július 18-tól 1949 júniusáig Budapest polgármestere. A Községi Takarékpénztár Rt. elnöke. 1947. szeptember 11-től ismét az FKGP Politikai Bizottsága tagja, október 5-től a budapesti szervezet elnöke. 1948. április 17-től a párt ügyvezető elnöke. Részt vett a Magyar Függetlenségi Népfront létrehozásában, 1949. március 15-től a Magyar Függetlenségi Népfront Országos Tanácsának, 1954. október 29-től a Hazafias Népfront Országos Tanácsának tagja. 1949. június 11-től 1956. április 14-ig belkereskedelmi miniszter. Közben 1953. július 4. és 1954. június 6. között a tárcák átszervezése folytán bel- és külkereskedelmi miniszter volt. 1949 és 1952 között a Népgazdasági Tanács tagja. 1956. április 14-től 1956. október 31-ig külkereskedelmi miniszter. 1956. október 25-től 1956. október 31-i lemondásáig Nagy Imre kormányában miniszterelnök-helyettes. A Kádár-kormányban többszöri felkérés ellenére sem vállalt miniszteri tárcát. 1956 novemberétől a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetem belkereskedelmi tanszékének vezetője (1954 óta egyetemi tanár), 1957-től 1961-ig a kereskedelmi kar dékánja. 1960-ban megszerezte a közgazdaság-tudományok doktora fokozatot. 1965-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, 1973-tól rendes tag, 1984-től 1993-ig a gazdasági és jogtudományi osztály elnöke. 1959-től a Magyarok Világszövetségének, 1961-től 1970-ig a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnöke. 1962-ben három hónapig Kwame Nkrumah ghánai köztársasági elnök személyes gazdasági tanácsadója: kidolgozta az ország hétéves tervét. 1963-tól az MTA Afro-ázsiai Kutató Központja, majd 1973-tól 1987-ig az abból alakult MTA Világgazdasági Kutató Intézete elnöke. Szakterülete: a fejlődő és a szocialista országok gazdasági problémái, valamint a kelet–nyugati gazdasági kapcsolatok kérdései. Alapítója és főszerkesztője a Tanulmányok a fejlődő országokról és az Irányzatok a világgazdaságban című hat nyelven megjelenő sorozatnak. A Társadalomkutatás, a Közgazdasági Szemle, az Acta Oeconomica, a Gazdaság, a Monde en Development, a World Development, a The Asian Journal of Economics című folyóiratok szerkesztőbizottságának tagja. Emellett számos tudományos bizottság tagja, 1970-től a Magyar Közgazdasági Társaság alelnöke, a Római Klub, az ENSZ Egyetemek Elnöksége, a World Academy of Art and Science tagja. Meghívottként részt vett a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága mellett működő közgazdasági munkaközösség munkájában, 1966-tól 1988-ig az Országgyűlés terv- és költségvetési bizottságának elnöke. Egyik kezdeményezője, kidolgozója és továbbfejlesztője az 1968. évi gazdasági reformnak, amely az ún. szocialista piacgazdaság megteremtésére, valamint a „nyugati nyitás” megvalósítására irányult. 1960. május 28-tól 1964. március 20-ig, majd 1968. április 19-től 1972. április 28-ig a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökségének tagja, 1972. április 18-tól alelnöke. 1988–1989-ben a Minisztertanács Világgazdasági Tanácsadó Testületének elnöke. 1993 decemberében ment nyugdíjba.

Kis Újság

A mi jelöltjeink Bognár József: a Független Kisgazdapárt ügyvezető alelnöke, Budapest polgármestere. 1917-ben született Szombathelyen. Édesatyja mozdonyvezető. Tanulmányait Szombathelyen végezte. 1935-ben kerül Budapestre, főiskolára és ugyanakkor bekapcsolódott az akkori idők radikális politikai mozgalmaiba. Részt vett a Márciusi Front munkájában, majd Bajcsy-Zsilinszky Endre politikai körébe került és így jutott kapcsolatba a Független Kisgazdapárttal. Az ellenállási mozgalomban Bajcsy-Zsilinszky közvetlen munkatársának vonalán dolgozott. – A felszabadulás után az ideiglenes nemzetgyűlésen Vas megye, Szombathely képviseletében kapott mandátumot, ugyanakkor a Kisgazdapárt budapesti szervezetének vezetésével bízták meg. A budapesti szervezetnek később főtitkára, majd mint a fővárosi törvényhatóság választott tagja, a kisgazdapárti fővárosi frakció vezetője lett. 1946 novemberében tájékoztatási miniszterré nevezték ki, majd rövidesen országos főtitkárhelyettesi megbízást kapott a Kisgazdapártban. 1947 július havában Budapest polgármestere lett. Előbb mint a fővárosi törvényhatóság vezető tagja, majd mint polgármester a fővárosi újjáépítés vonalán általánosan értékelt nagy munkát végzett a hároméves terv végrehajtásának szolgálatában. Résztvett a fővárosi beruházási program kidolgozásában és fővárosi vonalon az ötéves terv előkészítésében. – A Kisgazdapártban, Dobi István elnöklete alatt egyre nagyobb szerephez jutott és 1948 első hónapjaiban már irányadó szervezője volt annak a mozgalomnak, amely célul tűzte ki, hogy a pártot megtisztítja a jobboldali elemektől és a szervezetek életében is érvényre juttatja azt a következetes demokratikus szellemet, amelynek Dobi István volt a legmarkánsabb képviselője. Ennek a szellemnek az érvényesülése tette tehetővé, hogy az újjászervezett Kisgazdapárt megbízható pillére lett a munkás-paraszt szövetségnek és hatékonyan tudta szolgálni a válságok korszakának lezárása után a népi demokráciát. – 1948 április havában a párt országos nagy választmánya Bognár Józsefet ügyvezető delnőkké választotta meg. Ebben a minőségben folytatta következetes radikális demokratikus politikai működését. Mint a Kisgazdapárt egyik legjobb szónoka parlamenti és népgyűlési beszédeivel, a párt életében elhangzott felszólalásaival és emellett publicisztikus működésével is nagy hatást gyakorolt a közvéleményre. Résztvett a Függetlenségi Népfront programjának kidolgozásában. A Népfront Országos Tanácsának tagja.

Politika CD

1917. február 5-én született Szombathelyen. Középiskolai tanár, közgazdász. 1945 után a Független Kisgazdapárt baloldali szárnyához tartozott, amely - mindvégig - vállalta az MKP-vel történő együttműködést. 1947-től az FKGP főtitkára, 1948-tól ügyvezető alelnöke. 1947-1949-ben Budapest polgármestere. 1949-1952 között a Népgazdasági Tanács tagja. Tájékoztatási miniszter 1946-1947-ben, belkereskedelmi miniszter 1949-1953-ban, bel- és külkereskedelmi miniszter 1953-1954-ben, belkereskedelmi miniszter 1954-1956-ban, külkereskedelmi miniszter 1956-ban, a minisztertanács elnökhelyettese 1956. X. 26. és 31. között. A Minisztertanács Tanácsadó Testületének elnöke 1988-1989-ben, a Minisztertanács Világgazdasági Tanácsadó Testületének elnöke 1989-1990. Kisgazdapárti, majd párton kívüli politikusként parlamenti képviselő 1945-1990 között. 1961-1969 között a Kultúrkapcsolatok Intézetének elnöke. 1963-1987-ben az MTA Világgazdasági Kutató Intézetének igazgatója, 1963-1990 között a Magyarok Világszövetsége elnöke. 1954-től egyetemi tanár, 1965-től az MTA levelező, 1973-tól rendes tagja. A Római Klub tagja.

tudósportál

A Pázmány Péter Tudományegyetemen bölcsészdoktori és középiskolai tanári okl. szerzett (1940), a közgazdaság-tudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1958), doktora (1960). Az MTA tagja (l.: 1965. ápr. 23.; r.: 1973. máj. 11.).

könyvei

róla szóló könyvek

filmszereplés
linkek