ABCD - Szabó Ferenc

Szabó Ferenc ☰ Budapest 1902.12.27 ☷ Budapest 1969.11.04 | pártfunkcionárius, zeneszerző

644959

Szabó Ferenc (1027159 | - )

kitüntetések

Kossuth-díj, I. fokozat
1951.03.15

életrajzok

História TT

Munkáscsaládban született. Festőművésznek készült; a Tanácsköztársaság alatt Uitz Béla növendéke. Zenével autodidakta módon kezdett foglalkozni; a Magyar Királyi Operaház egyik brácsása tanította hegedülni. 1921-től 1926-ig a Zeneakadémián Siklós Albert, majd Weiner Leó és Kodály Zoltán növendéke. 1922-től a munkásmozgalomban is tevékenykedett; 1925-ben a Magyarországi Szocialista Munkáspárt kulturális rendezvényeinek zenei műsorait irányította. A következő évben Kadosa Pállal, Szelényi Istvánnal és Kelen Hugóval együtt megalapította a Modern Magyar Muzsikusok Szabad Egyesületét. Az Alkoholellenes Munkásszövetség kórusa, illetve utódja, a 100% kórus vezetője; 1927-től tagja az illegális kommunista pártnak. 1931. novembertől Berlinben az emigráns magyar írók és újságírók között végzett szervezőmunkát, majd 1932. áprilistól Moszkvában élt emigrációban, ahol elvégezte a három éves pártegyetemet. 1938-tól a Szovjet Zeneszerzők Egyesülete nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó osztályának vezetője. A második világháború idején főhadnagyi rangban a Vörös Hadsereg politikai tisztjeként részt vett a voronyezsi, a Kárpátok alatti harcokban és Budapest ostromának hadműveleteiben. 1945 őszétől a Vörös Hadsereg lapjának, az Új Szónak a munkatársa, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán a zeneszerzés tanszak vezető tanára lett; néhány hónap múlva igazgató, majd 1958-tól 1967. évi nyugdíjba vonulásáig a Zeneművészeti Főiskola főigazgatója. Kórusfeldolgozásai, dalai az 1930-as évek második felétől váltak ismertté. A kodályi stílusból kiindulva, világos, diatonikus stílusban, főként kórus- és kamaraműveket, szviteket, zongoradarabokat írt. 1950-től a Magyar Zeneművészeti Szövetségének elnöke. Országgyűlési képviselő volt; 1951. december 14-én a Magyar Függetlenségi Népfront országos listájáról, mint pótképviselőt hívták be a törvényhozásba, 1953. május 17-én a budapesti listáról lett ismét a törvényhozás tagja. Az MDP Központi Vezetőségébe 1954. május 30-án választották be.

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Szabó Ferenc (Bp., 1902. dec. 27. – Bp., 1969. nov. 4.): zeneszerző, Kossuth-díjas (1951, 1954), érdemes művész (1952), kiváló művész (1962). Parasztszülők gyermeke. A Bp.-i Piarista Gimnáziumban tanult, ahonnan a Galilei Körben való részvétele miatt kimaradt. Festőművésznek készült. A Tanácsköztársaság alatt Uitz Béla növendéke volt. Ebben az időben kezdett autodidaktaként zenével foglalkozni, az Operaház egyik brácsása tanította hegedülni ebédhordás ellenében. 1921–1926 között a Zeneak.-n előbb Siklós Albert, majd Weiner Leó és Kodály Zoltán tanítványa; 1926-ban szerzett zeneszerzésből diplomát. 1922-ben került kapcsolatba a munkásmozgalommal Tamás Aladár és Vámos Ilonka révén. 1925-ben az MSZMP kulturális rendezvényeinek zenei műsorait irányította. 1926-ban Kadosa Pállal, Szelényi Istvánnal, Kelen Hugóval alapította meg a Modern Magyar Muzsikusok Szabad Egyesületét. 1927-től illegális pártmunkát végzett és egyúttal az Alkoholellenes Munkásszövetség kórusát, ill. ennek utódját, a 100% kórust vezette. Ebben az időben már több kórusfeldolgozást komponált, többek között a Munkát! Kenyeret! c. dalt. 1931-ben Londonban egy zenei ünnepélyen bemutatták Petőfi versére írt kórusművét, a Farkasok dalát. 1931 novemberében pártutasításra Berlinbe ment, ahol az emigráns m. írók és újságírók között végzett szervező munkát. 1932 áprilisától Moszkvában élt emigrációban. Elvégezte a 3 éves pártegyetemet. 1938-tól a Szovjet Zeneszerzők Egyesülete nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó osztályát vezette. Kórusfeldolgozásai, dalai ekkor már Európa-szerte terjedtek. A II. világháború kitörése után főhadnagyi rangban a Vörös Hadsereg politikai tisztjeként vett részt a voronyezsi, a Kárpátok alatti harcokban és Bp. ostromának hadműveleteiben. 1945 után néhány hónapig a Vörös Hadsereg lapjának, az Új Szónak a munkatársa. 1945 őszétől a Zeneművészeti Főisk.-n a zeneszerzési tanszak vezető tanára. 1950-től a M. Zeneművészek Szövetségének elnöke. 1951-től 1958-ig ogy.-i képviselő, 1954-ben beválasztották az MDP Központi Vezetőségébe. 1957-től a főisk.-t vezető hármas tanács egyik tagja, néhány hónap múlva ig. 1958-tól 1967-ig, nyugdíjba vonulásáig a Zeneművészeti Főisk. főig.-ja volt. A kodályi stílusból kiindulva világos, diatónikus stílusban komponált és ebben a gondolatkörben oktatott. Főleg kórusműveket, kamaraműveket, szviteket, zongoradarabokat írt. Egyetlen operáját (Légy jó mindhalálig) betegsége miatt nem tudta befejezni. (Borgulya András fejezte be; bemutatták 1975. dec. 5-én az Erkel Színházban.) – F. m. Toccata zongorára (1928); Cselló-szólószonáta (1929); Két szólószonáta hegedűre (1930–31); Lúdas Matyi-szvit (1950); Emlékeztető-szimfónia (1952, mint a Különös házasság c. film kísérőzenéje is); Föltámadott a tenger (oratórium Petőfi-versekre, 1955); Felszabadult melódiák (tíz zongoradarab, 1949, hét közülük hangszerelve zenekarra, 1955); Vallomás (kórusmű, 1967). – Irod. Maróthy János: Zene, forradalom, szocializmus. Sz. F. útja (Életrajz, Bp., 1975); Pernye András: Sz. F. fiatalkori kamaraművei (Magyar Zene, 1963. 1. sz.); Pernye András: Sz. F. (Bp., 1965); Sárai Tibor és Újfalussy József búcsúbeszéde (Magyar Zene, 1969. 3–4. sz.); Sárai Tibor Újfalussy József-Pernye András: Búcsú Sz. F.-től (Muzsika, 1970. 1. sz.); Maróthy János: Sz. F. indulása. A népi-lírai „klasszicizmustól” az „expresszionizmusig” (Bp., 1970); Breuer János: Sz. F. emlékezete (Magyar Zene, 1977. 4. sz., szemelvényekkel Sz. F. írásaiból).

Magyar színházművészeti lexikon, 1994

(Bp., 1902. dec. 27.–Bp., 1969. nov. 4.): zeneszerző. Tanulmányait 1921–1926 között a Zak-n végezte, Weiner Leó, Siklós Albert és Kodály Zoltán tanítványa volt. 1926-ban alapító tagja lett a Modern Magyar Muzsikusok Szabad Egyesületének. A húszas évek végétől a kispesti városi zenekar és több munkáskórus vezetője volt. 1932-ben Moszkvába emigrált. 1945-ben a budapesti Új Szó munkatársa lett, és ugyanebben az évben kinevezték a Zak zeneszerzés tanszék tanszékvezető tanárává. 1958–1967 között a Zak ig.-ja volt. Kossuth-díjas (1951), érdemes (1952), kiváló művész (1962). F.M. Légy jó mindhalálig (1969); Ludas Matyi (1960); Föltámadott a tenger (oratórium, 1955).Szabó Ferenc

Politika CD

1954. május 30. és 1956. október 30. között az MDP KV tagja volt.

könyvei