ABCD - Ráday Imre

Ráday Imre ☰ Budapest 1905.09.04 ☷ Budapest 1983.03.12 | rendező, színész

645029

Fekete Imre (1027275 | - )
Rádai Imre (2771280 | - )
Ráday Imre (1027274 | - )

életrajzok

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Ráday Imre (Bp., 1905. szept. 4. – Bp., 1983. márc. 12.): színész; rendező, érdemes művész (1959), kiváló művész (1969). Még középisk.-i tanulmányainak befejezése előtt beiratkozott Rózsahegyi Kálmán színiisk.-jába. 1923-ban a Veszprém-Székesfehérvári Színház tagja, innen került Kaposvárra. 1926-ban a berlini UFA filmgyár szerződtette három évre. A Csárdáskirálynő némafilm-változatában Bóni gróf szerepét játszotta, és további hét film vezető szerepét osztották rá. Hazatérése után (1929) rövid ideig a Belvárosi Színház tagja volt, 1930-tól a Magyar Színházban játszott, itt drámai szerepek mellett zenés vígjátékokban is fellépett. 1935-ben a Vígszínházhoz szerződött. Itt bontakozott ki jellemábrázoló tehetsége. A II. világháború előtt másfél évig Hollandiában vendégszerepelt. Hazatérése után 1945-ig csak esetenként léphetett fel. 1945-46-ban a Nemzeti Színház tagja volt, majd tíz éven át különböző fővárosi színházakban játszott (Pesti Színház, Fővárosi Operettszínház). 1957-ben a József Attila Színházhoz szerződött, ahol nemcsak játszott, de rendezett is. 1950-1956 között színészmesterséget tanított a Színház- és Filmművészeti Főisk.-n. Egyike volt a legszebben beszélő színészeknek. 1967-ben ő volt az első színész, akit kitüntettek a szép m. beszédért járó Kazinczy-díjjal. Nyugdíjba vonulása után (1971) feleségével, Pápay Erzsivel közös előadásokat tartott Vers-Muzsika-Próza c.-mel. Gyakori szereplője volt a M. Rádiónak. A hetvenes évek elején az Életet az éveknek c. műsor műsorvezetője volt. Utoljára Zsolt Béla Erzsébetváros c. darabjának főszerepét játszotta mint vendég a Thália Színházban. – F. sz.: Morell tiszteletes (Shaw: Candida); Vőlegény (Hunyady Sándor: Júliusi éjszaka); Péter (Eisemann Mihály: Egy csók és más semmi); Razumihin (Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés); Pali (Hunyady Sándor: Lovagias ügy); Tréner (Hunyady Sándor: Havasi napsütés); Beretvás Jenő (Lengyel Menyhért: Tihamér); Florent (Cocteau: Szent szörnyetegek); Dubedat festő (Shaw: Az orvos dilemmája); Bányai (Schönthal: A szabin nők elrablása); Linyajev, majd Csuganov (Osztrovszkij: Farkasok és bárányok); Zalai Sándor (Kállai István: Kötéltánc); Orbók (Gyárfás Miklós: Egérút); Szilasi tanár (Németh László: Nagy család); Kardos (Zsolt Béla: Erzsébetváros). -I. f. Dunaparti randevú (1936); A hölgy kissé bogaras (1938); Dollárpapa (1956); Alba Regia (1961); Puskák és galambok (1961); Falak (1968); Déryné hol van? (1975); Kísértet Lublón (1976); Angi Vera (1979); Keménykalap és krumpliorr (1978); Mestersége: színész (tv, 1982). – Irod. Cenner Mihály: R. I. köszöntése (Pesti Műsor, 1980. szept. 10.); Gyárfás Miklós: Kis vallomás R.-ról (Film, Színház, Muzsika, 1983. ápr. 2.); Szatmári István R. I. (Rádió Televízió Újság, 1985. szept. 8.).

Magyar színházművészeti lexikon, 1994

(Bp., 1905. szept. 4.–Bp., 1983. márc. 12.): színész. Rózsahegyi Kálmán színésziskolájának elvégzése után, 1923-ban Székesfehérvárott kezdte pályáját. 1924-ben Kaposvárra szerződött, majd 1926–1929 között a berlini UFA filmgyár népszerű színésze volt. 1929-ben a Belvárosi Színházhoz került, 1930-tól a Magyar Színház tagja volt, de játszott a Vígszínházban is, amelynek 1935-től volt tagja. A zsidótörvény miatt 1939–1945 között ritkán léphetett színpadra. 1945–46-ban került a Nemzeti Színházhoz mint színész és rend., ugyanakkor a Népvarieté tagja is volt, majd 1950–51-ben a Pesti Színház és a Vidám Színház következett. 1951–53-ban játszott a Madách és A Magyar Néphadsereg Színházában is. 1957-től 1970-ig – nyugdíjazásáig – a József Attila Színház színésze és rend.-je volt. Nyugdíjazása után alkalmanként még fellépett, 1971-ben Szegeden, 1974–75-ben a Thália Színházban, 1980-ban a Pesti Színházban. 1950–1956 között a SzAk-n tanított. Fiatal amorózóként kezdte, későbbi alakításaiban temperamentumos férfierővel, franciás nagyvonalúsággal, finoman távolságtartó önkarikírozással aratott sikereket. Gyakran szerepelt a televízióban és a rádióban. Voltak önálló estjei is. 1959-ben érdemes művész, 1969-ben kiváló művész, 1967-ben Kazinczy-díjat kapott. F.Sz. Razumihin (Dosztojevszkij–Baty: Bűn és bűnhődés); Csugunov (Osztrovszkij: Farkasok és bárányok); Pali (Hunyady S.: Lovagias ügy); Des Prunelles (Sardou–Najac: Váljunk el!); Szilasi (Németh L.: Nagy család); Kardos (Zsolt B.: Erzsébetváros); Morell tiszteletes (Shaw: Candida). F.R. Wilde: Bunbury; Callegari: Megperzselt lányok.Ráday Imre

könyvei

róla szóló könyvek

film

A felejthetetlen komikus, Kabos Gyula |☰ 1960 |☰ bemondó

filmszereplés

linkek

PIM

Amicus: 30552