ABCD - Darvas József

Darvas József ☰ Orosháza 1912.02.10 ☷ Budapest 1973.12.03 | férfi, író, politikus, szerkesztő, újságíró, országgyűlési képviselő

645191

Dumitras József (1027532 | - )
Darvas József (1027530 | - )
D. J. (1027531 | - )

kitüntetések

Kossuth-díj, I. fokozat
1956.03.15

archontológia

Ideiglenes Nemzetgyűlés
képviselő
1945.04.02 - 1945.11.04

Nemzetgyűlés
képviselő
1945.11.04 - 1947.08.31

Országgyűlés
képviselő
1947.08.31 - 1949.05.15

Építés- és Közmunkaügyi Minisztérium
miniszter
1948.12.10 - 1949.05.20

Építés- és Közmunkaügyi Minisztérium
miniszter
1947.09.24 - 1949.06.11

Építésügyi Minisztérium
miniszter
1949.06.11 - 1950.02.25

Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium
miniszter
1950.02.25 - 1951.05.19

Országgyűlés
képviselő
1949.05.15 - 1953.05.17

Közoktatásügyi Minisztérium
miniszter
1951.05.19 - 1953.07.04

Népművelési Minisztérium
miniszter
1953.07.04 - 1956.10.24

Országgyűlés
képviselő
1953.05.17 - 1958.11.16

Országgyűlés
képviselő
1958.11.16 - 1963.02.24

Országgyűlés
képviselő
1963.02.24 - 1967.03.19

Országgyűlés
képviselő
1967.03.19 - 1971.04.25

Országgyűlés
képviselő
1971.04.25 - 1973.12.19

életrajzok

História TT

Apai ágon román, anyai ágon magyar család leszármazottja. Apja béres volt, 1914 szeptemberében a szerb fronton elesett. Özvegye cselédasszonyként nevelte fel gyermekeit. Fia Orosházán járt elemi és polgári iskolába. Ezután Kiskunfélegyházán végezte el a tanítóképzőt, 1932-ben szerzett tanítói oklevelet. Nem kapott állást, ezért felutazott a fővárosba, ahol több foglalkozást is kipróbált: volt napszámos, könyvügynök, lapkihordó és kovács segédmunkás; végül 1934-ben újságíró lett. Neve szociográfiai művei és országjáró riportjai révén vált ismertté. A népi írók két műve – A legnagyobb magyar falu c. szociográfia és Az egy parasztcsalád története c. regénye – megjelenése nyomán felfedezték fel, és maguk közé fogadták. 1936-tól egy esztendőn át Vértes Györggyel a Gondolat című lapot gondozta, majd 1941 és 1944 között munkatársa lett a Kis Újságnak. 1938-tól a német megszállásig a népi írók lapját, a Szabad Szót szerkesztette. 1932-ben tagja lett az illegális kommunista pártnak. A következő évben letartóztatták, két hónapot a Gyűjtőfogházban raboskodott, majd hazatoloncolták Orosházára, ahol öt évre rendőri felügyelet alá helyezték. Írótársaival együtt jelentős szerepe volt a Márciusi Front 1937. évi megszületésében. Részt vett 1939. június 29-én Makón a Nemzeti Parasztpárt magalakításában is. 1942-ben a Magyar Történelmi Emlékbizottság egyik alapítója. Előadást tartott az 1943. nyári balatonszárszói konferencián. A német megszállás és a nyilas uralom hónapjaiban az ország különböző helyein bujkált, majd Budapesten érte meg a felszabadulást. 1945 kora tavaszától az 1956-os forradalomig a magyar belpolitikai élet egyik gyakori szereplője. Ezekben az években saját népi írói múltjától is elhatárolódott. A Nemzeti Parasztpárt egyik alelnöke, a különböző nevet viselő szűkebb vezető testületek tagja a párt 1949-es elsorvasztásáig. 1945. április 2-től Budapest képviseletében lett tagja az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek; élete végéig minden törvényhozási ciklusban képviselő maradt; 1945. november 4-i nemzetgyűlési választásokon a parasztpárt Borsod-Gömör, Zemplén és Abaúj listáján, 1947. augusztus 31-étől Szabolcs és Szatmár-Bereg megyei választókerületben szerzett mandátumot. 1958. november 16-án a Hazafias Népfront Békés megyei listájáról jutott be a törvényhozásba, 1967. március 19-étől Békés megye 8. számú egyéni választókerületében jutott képviselői mandátumhoz. 1945-tól párt lapjának, a Szabad Szónak szerkesztése mellett a párt sajtó- és propagandaosztályát is irányította. A koalíciós időszakban a Budapesti Nemzeti Bizottság, majd az Országos Nemzeti Bizottság tagja. 1945-1946-ban a főváros törvényhatósági bizottságában is helyet kapott. Számos közéleti funkciója közül kiemelkedett a Magyar–Szovjet Művelődési Társaságban viselt ügyvezető elnöki és a Nemzeti Segélynél betöltött alelnöki tiszte. Bekerült a Népgazdasági Tanácsba és az Országos Szabadművelődési Tanácsba is. A kommunisták megbízható szövetségese, különösen 1947–1948-ban tett sokat azért, hogy a parasztpártban elfogadják az MKP-val való szoros szövetség irányvonalát. Tevékenyen részt vállalt a kormányzati végrehajtó munkában is. 1947 szeptemberétől 1956. október közepéig minden kormányban miniszteri posztot töltött be. 1947. szeptember 24-étől 1949. június 11-éig építés- és közmunkaügyi, 1950. február 25-ig építésügyi miniszter a második Dinnyés- és a Dobi-kormányban. 1951. május 19-ig vallás- és közoktatásügyi, ezután 1953. július 4-ig közoktatásügyi miniszter volt. Utoljára a népművelési tárcát irányította 1956. október 27-ig. Miniszterként 1951-től ő volt az Országos Felsőoktatási Tanács elnöke is. Az 1950-es évek első felében teljesen azonosult a kommunista pártvezetés politikájával. 1954 szeptemberében a Szabad Népben megjelent cikke a Nagy Imre fémjelezte reformok ellen indított, Rákosi irányította szektás ellentámadás nyitánya lett. A forradalom idején passzív maradt. Politikai szerepvállalásai miatt korábbi parasztpárti társai kompromittált személynek tekintették, s nem vonták be a Petőfi Párt megalakításába. 1956 novemberétől teljesen szakított a közvetlen, aktív politizálással; érdeklődése újból az irodalom, a színház és a film felé fordult. 1957 és 1959 között a Hunnia Filmstúdió igazgatója és a Kortárs című irodalmi folyóirat egyik alapító szerkesztője. Sorra jelentek meg könyvei, filmforgatókönyveket és színműveket is írt. 1959-től élete végéig ő töltötte be a Magyar Írók Szövetségének elnöki tisztét. (Korábban, 1951 és 1954 között már egy ízben volt elnök.) Főszerkesztésében jelent meg a Magyarország felfedezése című szociográfiai könyvsorozat. 1957-ben belépett a Magyar Szocialista Munkáspártba. Újból bekapcsolódott a Hazafias Népfront munkájába, 1960-tól a szervezet alelnöke volt. (1949 után a politikai szervezet jogelődjének elnökségében is szerepet vállalt) 1972-ben beválasztották a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsába.

Kortárs magyar írók, 1945-1997

DARVAS JÓZSEF [Dumitras]Magyar Szabadság Érdemrend ezüst fokozata 1947; A Magyar Népköztársaság Érdemrendje 1948; Kossuth Érdemrend 1948; Kossuth-díj 1956, 1960; Szocialista Hazáért Érdemrend 1967; A Munka Érdemrend arany fokozata 1968; A Munka Vörös Zászló Érdemrendje 1970; SZOT-díj 1970.M.: Fekete kenyér, r., 1934; Vízkereszttől Szilveszterig, r., 1934; Állomás, r., 1935; Gyermekéveimből, elb., 1936; A legnagyobb magyar falu, szociogr., 1937; A törökverő, tört. r., 1938; Egy parasztcsalád története, r., 1939; Máról holnapra, r., 1939; Elindult szeptemberben, r., 1940; Harangos kút, tört. r., 1942; Szakadék, d., 1943; Város az ingoványon, szociogr., vallomás, 1945 [bolgárul: Szófia, 1976]; Hazafias nevelés iskoláinkban, tan., 1952; Képzőművészetünk időszerű kérdéseiről, tan., 1954; Új népért, új kultúráért, cikkek, beszédek, 1956; Tiszántúl, szociogr., r., útijegyz., 1957; Kormos ég, d., 1959; Országúton, városon, riportok, cikkek, 1960; Hajnali tűz, d., 1961; Végig a magyar Szaharán, rajzok, cikkek, tan.-ok, 1961; Részeg eső, r., 1963, d., 1964; A térképen nem található, d., 1969; Életműkiadás: Fekete kenyér - Vízkereszttől Szilveszterig - Máról holnapra, r., 1966; Gyűjtőlencse, riportok 1936-1944, 1968; Az író vizsgája, tanulmányok, cikkek, 1968; Zrínyi, d., 1968; A legnagyobb magyar falu - Egy parasztcsalád története - Város az ingoványon, szociográfiák, 1969; Elindult szeptemberben, r., 1970; Októberi köd - Állomás, r., 1970; Részeg eső, r., 1972; A térképen nem található - Pitypang - Részeg eső, d. és esszé, 1974; Darvas József ifjúkori levelei, s. a. r. Beck Zoltán, Békéscsaba, 1978; Darvas József ifjúkori költeményei, s. a. r. Beck Zoltán, Békéscsaba, 1982; A léleknek kenyere, cikkek, tan.-ok, előadások, interjúk, 1982.[MIL,MÉL3,ÚMIL,KMIK,MNBCD](Orosháza, 1912. febr. 10.-Bp., 1973. dec. 3.): író, újságíró, szerkesztő, (politikus).

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Darvas József, Dumitras (Orosháza, 1912. febr. 10. – Bp., 1973. dec. 3.): író, publicista, politikus, a népi írók mozgalmának egyik legjelentősebb tagja, Kossuth-díjas (1956, 1960). Apja béres volt, az I. világháborúban elesett, anyja mint cseléd nevelte fel négy gyermekét. Kiskunfélegyházán elvégezte a tanítóképzőt (1932), de állást nem kapott. A fővárosba utazott, volt napszámos, könyvügynök, lapkihordó, kovácssegédmunkás. Kapcsolatba került az illegális kommunista mozgalommal. 1933-ban letartóztatták, két hónapot töltött a Gyűjtőfogházban, majd hazatoloncolták Orosházára. Öt évig rendőri felügyelet alatt állt, de az illegális párttal való kapcsolatát továbbra is fenntartotta. 1934-től újságírói tevékenységet folytatott. Közélet és irodalom kezdettől fogva összekapcsolódott tevékenységében. Írói pályáját versekkel kezdte, első verseit 1932-ben közölte a Szivárvány. 1934-ben a Szabad Írásban megjelent novellája miatt újból letartóztatták. Első regényei, a Fekete kenyér, Vízkereszttől szilveszterig (mindkettő Bp., 1934) a falusi osztályharc témáját tárgyalják. Országjáró élményeiről szóló riportjai (Országúton, városon, Bp., 1934) és szociográfiai művei, mint A legnagyobb magyar falu (Bp., 1937) és az Egy parasztcsalád története (Bp., 1939) a helyzet tarthatatlanságát ábrázolták. A mozgalommá szerveződő népi irodalom fegyvertársként üdvözölte. 1936–37-ben Vértes Györggyel együtt a Gondolat c. kommunista lapot szerk., munkatársa volt a népi írói mozgalommal kapcsolatban álló Szabad Szónak (1938) és a Kis Újságnak (1940–44). Jelentős szerepe volt a Márciusi Front létrehozásában, részt vett a Magyar Történelmi Emlékbizottság megalakításában. 1943-ban Erdei Ferenccel együtt fejtette ki a népi baloldal álláspontját a balatonszárszói konferencián. 1941-ben A népi írók új útjáról írt cikkében felvetette az értelmiség felelősségét a társadalmi kérdések megoldásában. Munkáiban a földosztást és a munkanélküliség megszüntetését követelte, a demokratikus szabadságjogok mellett szállt síkra. Máról-holnapra (Bp., 1939) c. regényében is a falu társadalmán belüli osztályellentéteket ábrázolja, ezt Szakadék címmel drámává dolgozta át (1943), majd filmforgatókönyvet írt belőle (1956). Patriotizmus és szocialista szemlélet nyilvánul meg történelmi regényeiben, A törökverőben (Bp., 1938) és a Harangos kútban (Bp., 1942). 1945 után írt első könyve, a Bp.-ről szóló Város az ingoványon (Bp., 1945) egyszerre szociográfia, széppróza, önéletrajz és publicisztika. 1945-től aktív résztvevője volt a politikai életnek, 1945-ben a Nemzeti Parasztpárt alelnöke, a párt lapjának, a Szabad Szónak a szerk.-je (1945–49), 1945-től élete végéig ogy.-i képviselő volt. 1947. szept. 24-től építésügyi, 1950. febr. 24-től 1951. máj. 19-ig vallás- és közoktatásügyi, 1951. máj. 19-től 1953. júl. 4-ig közoktatásügyi min., és 1953. júl. 4-től 1956. okt. 14-ig népművelési min., 1957-től 1959-ig a Hunnia Filmstúdió igazgatója. 1957–59-ben a Kortárs egyik alapító szerk.-je volt. A Kormos ég (1959) az 1956-os forradalom és szabadságharc tragikus eseményeiért való erkölcsi felelősségről; a Hajnali tűz (1961) az ötvenes évek végi szövetkezeti mozgalom konfliktusairól szól. Részeg eső (Bp., 1963) c. regényében az 1944-es és 1956-os események okait kutatta. Ezt a regényt is átdolgozta színdarabnak, amelyet 1964-ben mutatott be a Nemzeti Színház. 1951–53-ban és 1959-től a Magyar Írók Szövetségének elnöke, 1960-tól a Hazafias Népfront alelnöke, 1972-től az Elnöki Tanács tagja volt. – F. m. Fekete kenyér (r., Bp., 1934); Állomás (r., Bp., 1935); Elindult szeptemberben (önéletrajzi r., Bp., 1940); Új népért, új kultúráért (Bp., 1956); Akiket a pacsirta elkísér (filmforgatókönyv, 1959); A harminckilences dandár (filmforgatókönyv, 1960); Légy jó mindhalálig (filmforgatókönyv, 1961); Az író vizsgája (tanulmányok, Bp., 1968); Zrínyi (dráma, Bp., 1968); Októberi köd (r., Bp., 1970); A térképen nem található – Pitypang (színművek, Bp., 1974). – Irod. Czine Mihály: Országúton, városon. D. J. korai publicisztikája (Kortárs, 1960. 3. sz.); Erdei Ferenc: D. J. két tanulmánykötetéről (Kortárs, 1961. 9. sz.); Diószegi András: A regényíró D. J. (Kortárs, 1962. 1. sz.); Szabolcsi Miklós: D. J.: Részeg eső (Kortárs, 1963. 8. sz.); B. Nagy László: D. J. (Illés László: Arcképek a magyar szocialista irodalomból, Bp., 1967); Erki Edit: D. J. (Látogatóban. Kortárs magyar írók vallomásai, Bp., 1968); Hermann István: A hovatartozás keresése (Szent Iván éjjelén, Bp., 1969); Szabó B. István: D. J. évtizedei. – A Kortárs születésnapi beszélgetése D. J.-fel (Kortárs, 1972. 2. sz.); Féja Géza: Vallomás a hatvanéves D. J.-ről (Új Írás, 1972. 3. sz.); Tóth István: A Nemzeti Parasztpárt története 1944–1948 (Bp., 1972); Bertha Bulcsú: Interjú D. J.-fel (Jelenkor, 1973. 12. sz.); Búcsú D. J.-től, Féja Géza, Raffai Sarolta Végh Antal írásai (Napjaink, 1974. 1. sz.); E. Fehér Pál: D. J. hiánya (Élet és Irod., 1974. 49. sz.); Szabó B. István: D. J. munkássága 1945 után (Jelenkor, 1969. 2. sz.); Király István: D. J.: Hajnali tűz (Irodalom és Társadalom, Bp., 1976); Kovács Kálmán: D. J. emlékezete (Eszmék és irodalom, Bp., 1976); Simon István: D. J. (interjú, Írószobák, Bp., 1976); Ördögh Szilveszter: D. és az örökösök (Napjaink, 1977. 4. sz.); Dobozy Imre, Garai Gábor: Emlékezés D. J.-re (Élet és Irod., 1977. 8. sz.); Illés Lajos: Szerkesztőségek, írók, kéziratok (Kortárs, 1979. 5. sz.). – Szi. Garai Gábor: Alkalmi vers D. J.-nek az irodalom állásáról (vers, Új Írás, 1964. 6. sz.); Ratkó József: Halottak faluja, D. J. emlékének (vers, Új Írás, 1974. 2. sz.).

Politika CD

1912. február 10-én született Orosházán. A polgári iskola elvégzése után a kiskunfélegyházi tanítóképzőben tanult. 1932-ben kapott diplomát. Budapestre költözött. Õróként, újságíróként tevékenykedett. Kapcsolatba került az illegális kommunista mozgalommal is. A népi írók körébe tartozott, a falukutató mozgalom egyik reprezentánsa. Egyik alapítója volt a Márciusi Frontnak, a Nemzeti Parasztpártnak. 1945-től az NPP alelnöke, a párt parlamenti képviselője 1945-től. A Parasztpárt baloldali szárnyához tartozott, akik a "fordulat éve" után is vállalták a politikai szereplést. Képviselő maradt 1973-ig. 1945-1949-ben a Szabad Szó főszerkesztője. 1949-1950 között a Népgazdasági Tanács tagja, 1951-től az Országos Felsőoktatási Tanács elnöke. Építés- és közmunkaügyi miniszter 1947-1949-ben, építésügyi miniszter 1949-1950-ben, vallás- és közoktatásügyi miniszter 1950-1951-ben, közoktatásügyi miniszter 1951-1953-ban, népművelési miniszter 1953-1956 között. 1951-1953 és 1959-1973 között az Õrószövetség elnöke, 1957-1959-ben a Hunnia Filmstúdió igazgatója. Az Elnöki Tanács tagja 1972-1973-ban. A Hazafias Népfront alelnöke volt. 1973. december 3-án hunyt el Budapesten.

könyvei