Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Szedő Miklós (Bp., 1898. jún. 8. – Bp., 1978. aug. 18.): operaénekes (tenor). Orvostanhallgató volt, a mentőknél dolgozott, amikor felfedezték tehetségét (1921). Krammer Teréznél, Kovács Ferencnél, ifj. Ábrányi Emilné Wein Margitnál tanult énekelni. 1922. márc. 15-én mutatta be Kodály Zoltán Énekszó c. művét. Az Operaház szerződtette (1924), először a Cigánybáróban (Barinkay) lépett fel. 1926-ban a Városi Színházhoz szerződött. Ettől kezdve lírai tenorszerepek egész sorát énekelte nagy sikerrel: Cavaradossi (Puccini: Tosca); Don Ottavio (Mozart: Don Juan); Tamino (Mozart: Varázsfuvola) stb. A Városi Színházban Saljapin és Titta Ruffo partnere volt. 1933-ban Pécsett orvosi diplomát szerzett. Az 1930-as években ő volt az egyik legnépszerűbb m. slágerénekes. A M. Rádió állandó énekese. Brazíliában érte a II. világháború kitörésének a híre (1939); csak 1948-ban tért haza. Élete végén orvosi gyakorlatot folytatott, de időnként ária- és dalesteken még fellépett. – Irod. Dalos L.: Négy évtized, sőt több (Film Színház, Muzsika, 1966. szept. 2.); Kristóf K.: Bemutatta Kodály Énekszóját (Esti Hírlap, 1974. jún. 28.); Villáminterjú dr. Sz. M.-sal (Ország-Világ 1975. máj. 28.).

Magyar színházművészeti lexikon, 1994

(Bp., 1898. jún. 8.–Bp., 1978. aug. 19.): énekes (tenor). Krammer Teréz, Kovács Ferenc és ifj. Ábrányiné növendéke volt, majd Bécsben folytatott énektanulmányokat. 1926–27-ben az Operaház ösztöndíjasa. Egy évadot énekelt az Operaházban, majd 1939-ig a Városi Színház tagja volt. Ezután Dél-Amerikába emigrált. Brazíliában, Argentínában és Chilében egy olasz társulattal lépett fel. 1948-ban visszatért Mo.-ra és a továbbiakban orvosi hivatását gyakorolta. Dalénekesként és operettbonvivánként is jelentős volt. A Magyar Rádió és a His Master’s Voice hanglemeztársaság szólistájaként jelentős sikereket aratott. Pályafutása során mintegy 50 vezető szerepet énekelt, elsősorban a lírai tenor szerepkörben. 1932-ben a bécsi Népoperában (Volksoper) vendégszerepelt. F.Sz. Rigoletto (Verdi); Alfred (Verdi: Traviata); Tamino (Mozart: A varázsfuvola).Szedő Miklós dr.

• A magyar muzsika könyve. Szerk. Molnár Imre. Bp., Havas Ödön, 1936. 632 o., ill., ()
• Ki-kicsoda? Kortársak lexikona. [Bp.], Béta Irodalmi Rt., [1937]. 937 o., ()
• Könnyűzenei lexikon. Szerk. Sebők János-Szabó Béla. Bp., Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat, 1987. 571 o., ()
• Leszler József: Nótakedvelőknek. Bp., Zeneműkiadó, 1986. 390, [1] o., ill., ()
• Magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1981. XV, 900 o., ill. (Kiegészítések és helyesbítések az 1. és 2. kötethez 871-900. l.) 2. változatlan kiadás. 1985. XV, 956 l. (Függelék: Kiegészítések és helyesbítések a Magyar Életrajzi Lexikon I., II. és III. kötetéhez 871-956. l.), ()
• Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994. 882 [4] o., ill., ()
• Magyar Színművészeti Lexikon. Szerk. Erődi Jenő és Kürthy Emil összegyűjtött anyagának felhasználásával... Schöpflin Aladár. [Bp.], Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete, [1929]. ill., ()
• Mudrák József - Deák Tamás: Magyar hangosfilm lexikon 1931-1944. Máriabesnyő-Gödöllő, Attraktor, 2006. 384 o., ill., ()
• Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-. 16 db., ()
• Szabolcsi Bence-Tóth Aladár: Zenei lexikon I-III. Átdolgozott új kiadás. Főszerk. dr. Bartha Dénes, szerk. Tóth Margit. Bp., Zeneműkiadó Vállalat, 1965. 3 db, 687, 726, 767 o., ()
• Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub. I. köt. A-Cs. 2001; II. köt. D-Gy. 2002; III. köt. H-K. 2002.; IV. köt. L-Ő. 2003; V. köt. P-S. 2004.; VI. köt. Sz-Zs. 2007., ()

• Halló Budapest! | Halló, Budapest (r.: ifj. Vajda László, 1935)