História TT

Kisiparoscsaládból származott, apja mészáros volt. A kolozsvári református kollégiumban érettségizett. Szülővárosában folytatta tanulmányait, beiratkozott az I. Ferdinánd Tudományegyetem kémia szakára, de el kellett hagynia az egyetemet, mert Aradon a Magyar Dolgozók Szövetsége szervezése miatt letartóztatták. 1938 és 1940 között katonai szolgálatot teljesített. 1940-ben a bukaresti II. Károly Király Műegyetem Vegyészmérnöki Karán mérnöki diplomát szerzett. 1940-től a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. tatabányai alumíniumkohójának az üzemmérnöke, később ösztöndíjas a berlin-charlottenburgi műegyetemen. A kolozsvári egyetemen bekapcsolódott a baloldali diákmozgalomba. 1932-től 1940-ig a román kommunista párt, illetve a Madosz tagja. 1944-ben Magyarországon csatlakozott az illegális kommunista párt tatabányai sejtjéhez. 1945 és 1948 között mérnök a Magyar Állami Szénbányák Rt. tatabányai telepén, később üzemi részlegvezető, majd miniszteri biztos.1945. június 24-én Tatabánya képviselőjeként beválasztották az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe. Az 1945. november 4-i nemzetgyűlési választásokon a Fejér és Komárom vármegyei választókerületben ismét mandátumot szerzett. 1947. augusztus 31-én korábbi választókerületi listáján szerzett mandátumot. 1948. április 28-án közszolgálati kinevezése miatt lemondott a mandátumáról. 1948–1949-ben a Magyar Állami Szénbányák Rt. vezérigazgatója, majd a Nehézipari Minisztériumba került csoportfőnöknek. 1950 áprilisában kinevezték az Országos Tervhivatal alelnökévé. 1953-tól 1955-ig ő töltötte be a Magyar Tudományos Akadémia főtitkári tisztét, miután négy évvel korábban akadémiai levelező tag lett. 1951 és 1955 között a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége elnöke. 1955-től 1960-ig Moszkvában Magyarország helyettes KGST-képviselője, majd 1961-től 1964 májusáig ismét az Országos Tervhivatal alelnöke. 1964-től 1967-ig az Országos Mûszaki Fejlesztési Bizottság elnökhelyettese. 1980-ig az Országos Atomenergia Bizottság elnöke. 1967 és 1970 között a KGST-titkárság egyik titkárhelyetteseként három évet újra Moszkvában töltött. Jelentős szerepet játszott a magyar–szovjet alumínium–timföld egyezmény kidolgozásában. Tudományos kutatási területe az energiahordozó-termelés és -felhasználás volt, e téren számos tanulmányt publikált. 1976-tól az MTA rendes tagja.

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Osztrovszki György (Kolozsvár, 1914. márc. 28. – Bp., 1988. okt. 15.): vegyészmérnök, az MTA tagja (l. 1949, r. 1976), főtitkára (1953). Vegyészmérnöki diplomáját a bukaresti II. Károly Király Műegy.-en szerezte 1940-ben. Doktori értekezését a berlini műegy.-en készítette el. 1940-1948 között a Tatabányai Szénbányák mérnökeként, majd miniszteri biztosaként dolgozott. 1949-ben nevezték ki a M. Állami Szénbányák vezérigazgatójának és a Nehézipari Min. ipari csoportfőnökének. 1950-1953, ill. 1960-1963 között az Orsz. Tervhivatal elnökh.-e, 1955-1959 között a KGST moszkvai képviselőh.-e volt. 1964-ben nevezték ki az Orsz. Műszaki Fejlesztési Bizottság elnökh.-évé, majd 1967-1970 között h. titkárként működött a KGST moszkvai titkárságán. 1980-ig töltötte be az Orsz. Atomenergia Bizottság elnökh.-i tisztségét. Munkaterülete főként az energiahordozók termelése és felhasználása volt, de jelentős szerepet játszott a m.-szovjet alumínium-timföld-egyezmény megalapozásában is. A Bugát Pál Emlékérem I. fokozatával tüntették ki. (1977). – Irod. O. akadémikus (interjú, riporter Végh Ferenc, Forum [MTESZ], 1984. 7. sz.); Láng István: O. Gy. (Magy. Tud., 1989. 4. sz.).

tudósportál

Az MTA tagja (l.: 1949. okt. 31.; r.: 1976. máj. 7.).

• A szovjet tudomány szerepe a kommunizmus építésében, 1952
• Magyarország nyersanyaghelyzete, 1963
• Vegyipari nyersanyagok, 1973
• A magyar-szovjet műszaki és tudományos együttműködés eredményei, [1978]
• A Szovjetunió és a KGST szerepe gazdasági fejlődésünkben, 1979
• Alumíniumiparunk fejlődése a nemzetközi együttműködés tükrében,
• A magyar-szovjet műszaki-tudományos együttműködés és jelentősége,
• A magyar-szovjet műszaki-tudományos együttműködési állandó albizottság,
• A szellemi munka jelentősége az ötödik ötéves tervben,
• Az ipari formatervezés helye és szervezése hazánkban,
• Műszaki fejlesztés és tudományszervezés,

• A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825-2002. Szerzők: Markó László, Burucs Kornélia, Balogh Margit, Hay Diana. Bp., MTA Társadalomkutató Központ, 2003. 3 db., ()
• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János. 19 db., ()
• Magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994. XV, 993 o., ill., ()
• Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-., ()
• Magyar tudományos akadémiai almanach az . . . évre. Bp., Magyar Tudományos Akadémia, 1861-1918, 1921, 1924-1943. 77 db. - 1973, 1986, 1991, 1997, 2001., ()
• Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-. 16 db., ()
• Természettudományi lexikon. Főszerk. Erdey-Grúz Tibor. Szerk. biz. Bálint Andor [és mások]. Bp., Akadémiai Kiadó, 1964-1976. 7 db., ()
• Természettudományos és műszaki ki kicsoda? Szerk. Szluka Emil, Schneider László. Bp., Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár, 1986. 505 o., ()
• Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub. I. köt. A-Cs. 2001; II. köt. D-Gy. 2002; III. köt. H-K. 2002.; IV. köt. L-Ő. 2003; V. köt. P-S. 2004.; VI. köt. Sz-Zs. 2007., ()
• Új magyar lexikon 8. köt. Bp., Akadémiai Kiadó, 1959-1962. 6 db. Kieg. kötet, 1962-1980. 1972, 1981; Kieg. füzet. 1983., ()

• Az alumínium gazdaságos | Az alumínium mindenhol, mindenkor, mindenkinek gazdaságos   |☰  1966   |☰  szakértő

• Az alumínium gazdaságos | Az alumínium mindenhol, mindenkor, mindenkinek gazdaságos (r.: Hárs Mihály, 1966)