Békeffi László     ☰ Szeged 1891.01.14   ☷ 1962.01.22   |   drámaíró, író, konferanszié, színész, komikus színész, színmű- és kabaréíró
646234
Békeffy László (1029399 | - )
Békefi László (1029398 | - )
Kann László (2774946 | - )
Békeffi László (1029397 | - )
 
életrajzok

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Békeffi László, Békeffy (Szeged, 1891. jan. 14. – Zürich, 1962. jan. 22.): komikus színész, színmű- és kabaréíró, konferanszié. Békefi Antal író fia. Tanulmányait a Színművészeti Ak.-n végezte. 1913-21 között Medgyaszai Vilma hívására a Modern Színpadon játszott, közben 1916-17-ben a Pallas Filmgyár ig, ja. 1921-ben az Apollo Kabaréhoz szerződött. 1924-ben megalapította a Vidám Színpadot. 1927-ben Bécsbe, majd Berlinbe szerződött. 1929-ben az Andrássy úti Színház, majd 1936-ig a Teréz körúti Színpad művészeti ig.-ja és konferansziéja. 1936-ban megalapította a Lipótvárosi Kabarét, 1939-ben a Pódium Kabaré művészeti ig.-ja. 1936-tól szóban és írásban harcolt a nácizmus ellen. Ezért üldözték és ítélték el. 1943-ban politikai fogolyként a dachaui koncentrációs táborba vitték. 1945 után nem tért haza. A polgári kabarénak egyik legismertebb képviselője volt, különösen konferanszai révén. 1916-18 között filmvállalatot alapított és vezetett és mint filmrendező is tevékenykedett: A halhatatlan asszony (1917). – F. m. A város (dráma, Forró Pállal, Városi Színház, 1920); Az esernyő és egyéb színpadi tréfák (Bp., 1921); Bazsarózsa (vígjáték; Raggambi Andrással, Magyar Színház, 1926); Aranypatkó (operett, Városi Színház, 1929); A bécsi menyasszony (vígjáték, Orbók Attilával, Nemzeti Színház, 1931); A néma ember (színmű, Orbók Attilával, Új Színház, 1931); Konferanszainak gyűjteménye (Bp., 1939); Szegény Hannibál és a többiek (Bp ., 1941); A száműzött Pódium (Toronto, 1955)

Magyar színházművészeti lexikon, 1994

Békeffi László(Szeged, 1891. jan. 4.–Zürich, 1962. jan. 21.): színész, drámaíró, konferanszié. Apja író és kritikus, anyja színésznő volt. 1912-ben lépett föl először Ferenczy Károly kabaréjában, 1912-től 1918-ig a Modern Színpad, majd 1921–23-ban az Apollo Kabaré tagja volt. Újságíróként indult, végzett színitanulmányokat is, de igazi területe a kabaré lett. 1924-ben Boross Gézával nyitott kabarét Vidám Színpad néven, 1925-ben a Papagáj Kabaré tagja. 1927-től 1929-ig Bécsben a Boulevard Theaterben, a Simplicissimusban, a Ronacher Theaterben játszott. Hazatérve, 1929-től 1933-ig az Andrássy úti Színház, 1934–36-ban a Terézkörúti Színpad tagja volt. 1936-ban Komjáti Károllyal alapította meg a Pódium Írók Kabaréját. Nemcsak nevében akarta feltámasztani és folytatni a Nagy Endre működése nyomán kialakult valódi kabaré nemes hagyományait, hanem az egyre feszültebbé váló politikai viszonyok között szokatlanul bátor hangú fórumot is teremtett. Szókimondó, éles bírálatainak Békeffi maga is áldozatul esett. A Színművészeti Kamara 1941-ben fegyelmit indított ellene, s letiltotta a színpadról. 1943-ban Sopronkőhidára, onnan Dachauba, koncentrációs táborba hurcolták. Nem tért haza. 1949-ig Angliában, utána az USA-ban, végül Svájcban telepedett le. Rendkívül termékeny és jó tollú író volt, számos színművet, kabaréjelenetet, sanzonszöveget írt. Konferanszait szokatlanul bátor hang, újszerű forma, a szellem és a humor ötvözete jellemezte, remek előadásmóddal. F.M. A város (Forró P.-lal, 1920); Az esernyő és egyéb színpadi tréfák (1921); A bécsi menyasszony (1931); A néma ember (Orbók A.-val, 1931); Boldogasszony dervise (1934); Konferanszainak gyűjteménye (1939); Szegény Hannibál és a többiek (1941); A száműzött Pódium (Toronto, 1955).

könyvei
róla szóló könyvek

film
filmszereplés
linkek