Rubányi Pál     ☰ Budapest 1904.07.20   ☷ Budapest 1984.12.25   |   férfi, orvos, sebész, egyetemi tanár
646243
életrajzok

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Rubányi Pál (Bp., 1904. júl. 20. – Bp., 1984. dec. 25.): orvos, sebész, egyetemi tanár, az orvostudományok kandidátusa (1952), Kossuth-díjas (1954). Orvoscsaládban (apja, nagyapja, dédapja is orvos volt) született. Orvosi oklevelét 1927-ben szerezte Bp.-en. 1924-1928 között az I. sz. Kórbonctani Intézetben gyakornok. 1928-tól az I. sz. Sebészeti Klinikán tanársegéd, majd adjunktus, 1949-től a B. V. Petrovszkij által vezetett III. sz. Sebészeti Klinkán adjunktus. 1950-ben egy.-i magántanári képesítést nyert. 1951-ben nevezték ki tanszékvezető egy.-i tanárrá, előbb a III., majd a II., 1963-tól az I. sz. Sebészeti Klinikán. Az MTA Sebészeti Szakmák Bizottságának, majd a Klinikai Főbizottságnak volt a tagja. 1951-1968 között az Egészségügyi Min. vezető sebész munkakörét töltötte be, és az Egészségügyi Tudományos Tanács elnökségi tagja. Az Orsz. Sebészeti Intézet ig.-i tisztségét haláláig betöltötte. 1969-1974 között a Semmelweis Orvostudományi Egy. rektorhelyetteseként tevékenykedett. 1975-től – nyugalomba vonulásától – az egy. tudományos szaktanácsadója volt. Első szerk.-je az Archivum Chirurgicumnak, majd ennek jogutódja a Magyar Sebészet főszerk.-je halálálig. Több hazai és külföldi szakfolyóirat szerk. bizottságának tagja. Számos nemzetközi tudományos társaság l. és t. tagja volt. A hazai mellkassebészet úttörői között foglalkozott a mediastinum, a nyelőcső, a gyomorrák sebészetével, valamint a hipertónia sebészi kezelésével. Számos közleménye jelent meg a fekélybetegség és az endokrin daganatok sebészi problémáiról. – F. m. Általános sebészet (egy.-i tankönyv, Bp., 1972).– Irod. Szécsény Andor: Dr. R. P. 1904-1984 (Orvosi Hetilap, 1985. 3. sz.).

Magyar orvoséletrajzi lexikon, 2004

Rubányi Pál (Bp., 1904. júl. 20. – Bp. 1984. dec. 25.) orvos, sebész, egy. tanár, az orvostud. kandidátusa (1952), Kossuth-díjas (1954). 1927-ben szerezte meg orvosi oklevelét a bp.-i orvosi karon. 1928-tól a bp.-i sebészeti klinikán tanársegéd. 1949-től a III. sz. sebészeti klinika adjunktusa, 1950-ben magántanár. 1951-ben a I. sz. sebészeti, 1953-tól a II. sz. sebészeti klinika tszv. egy. tanára, 1963-tól az I. sz. sebészeti klinika igazgatója. 1954-től az MTA Seb. Szakmai Biz.-nak, később Főbiz.-nak a tagja. 1951–1968-ban az Eü.-i Min. vezető fősebésze, az ETT elnökhelyettese, haláláig az Orsz. Sebészeti Int. igazgatója. 1969–1974-ben a SOTE rektorhelyettese, 1975-ben nyugalomba vonult, az egyetem szaktanácsadója. Az Acta. Chir. Hung., majd a M. Sebészet főszerkesztője, több hazai és külföldi szaklap szerk. bizottságának a tagja. A korszerű sebészet egyik úttörője, a nyelőcső, a gyomorrák, valamint a hipertónia sebészeti megoldásaival foglalkozott. – Fm.: Általános sebészet (Bp., 1972) – Irod.: R. P. (Orv. Hetil., 1985, 3. sz.).

könyvei

róla szóló könyvek
film
filmszereplés
linkek
MTMT
OSZK MEK
PIM
Amicus: 18521