ABCD - Kerényi Jenő

Kerényi Jenő ☰ Budapest 1908.11.20 ☷ Budapest 1975.07.10 | szobrász, szobrászművész

646355

Kerényi Jenő (2769397 | - )

kitüntetések

Kossuth-díj, III. fokozat
1955.03.15

életrajzok

Kortárs magyar művészeti lexikon, 2001

1925-1930: Iparrajziskola; 1930-1937: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Bory Jenő. 1937: Római ösztöndíj; 1942: Zrínyi-jutalom; 1950: Munkácsy-díj; Suzzara (OL), Nemzetközi kisplasztikai kiállítás I. díja; 1952: Munkácsy-díj; 1955: Kossuth-díj; 1958: Brüsszel, Világkiállítás, Grand Prix [Somogyi Józseffel]; 1964: érdemes művész; 1966: kiváló művész; 1968: Munka Érdemrend arany fokozata; 1969: Budapest Főváros Pro Arte aranyérme; 1969: II. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs, Baranya megye nagydíja. Budapesten élt, 1934 óta volt kiállító művész. Mind a kisplasztikában, mind a monumentális ágazatokban aktívan tevékenykedett: körplasztikákat és domborműveket alkotott. Műveinek domináns anyaga a kő és a bronz, illetve az 50-es években az alumínium volt. Művészete klasszikus ihletettségű, figuraközpontú: női és férfi alakjait biztos szerkezeti felépítéssel, erőteljes mozgással áthatottan, nagyvonalú mintázással, illetve formaadással, érzékletes felületkezeléssel alkotta meg. Életműve az európai plasztika Bourdelle és Mestrovič szobrászatával rokonítható expresszív vonulatához kapcsolható. Művekben gazdag, sokrétű munkássága nem bontható egymástól elváló szakaszokra, csaknem négy évtizedet átfogó műegyüttese viszonylagos egységet alkot. Korai periódusában feszesen komponált, dinamikus belső energiákat összpontosító kompozíciókat készített: ezen alkotószakaszának pregnáns művei az 1942-1948 között született női aktok (Napozó, Fürdőző, Nyújtózkodó). A második világháború utáni években megalkotta a közelmúlt ötven évének példaadó, nagyhatású köztéri monumentumává vált alkotását, a sátoraljaújhelyi Partizánemlékművet, majd olyan, ugyancsak jelentős, állami megrendelésre alkotott műveket készített, mint a budapesti Csontváry-síremlék, vagy a tihanyi Legenda. Az 50-es évek második felétől mind erőteljesebbé vált szobrászatának expresszív alaphangja: a Harcosok, a Kis lovas-szobrok mellett monumentális díszkutak, díszítőszobrok (Győr, Budapest) tanúsítják ezt. A pályája utolsó időszakában született Antik legenda, Mózes, Géniusz, Golgota c. kompozíciók azt jelzik, hogy a mítoszok, a legendák világa, a biblikus témák felé fordult: e műveinek drámai, feszült hatásvilágát mély gondolatiság, vibráló formarend, tépett felületkezelés teremti meg.1937 • Új Művészek Egyesülete, Budapest1940 • Sportdíj-kiállítás1941 • Tamás Galéria, Budapest1942 • XXIII. Velencei Biennálé, Velence1958 • Világkiállítás, Brüsszel [Somogyi Józseffel]1960 • Képzőművészetünk a felszabadulás után, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest1960 • XXX. Velencei Biennálé, Velence1965 • Collegium Hungaricum, Bécs • Linz (A)1969 • Magyar művészet 1945-1969, Műcsarnok, Budapest • II. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs1973 • II. Nemzetközi Kisplasztikai Biennálé, Műcsarnok, Budapest1975 • Köztulajdon, Műcsarnok, Budapest • Jubileumi Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest1976 • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest (kat.)1978 • IV. Budapesti Nemzetközi Kisplasztikai Biennálé, Műcsarnok.1978 • Szentendre (állandó kiállítás)1980 • Moszkva.1997 óta sorsa ismeretlen)A IV. Budapesti Nemzetközi Kisplasztikai Kiállítás katalógusa, Műcsarnok, 1978Anya gyermekével (bronz, 1963, Almásfüzitő)Anya gyermekkel (bronz, 1966, Karcag)Anya gyermekkel (bronz, 1972, Moszkva, Magyar Nagykövetség kertje)Anya gyermekkel (bronz, 1980, Budapest, XI. ker., Goldman György tér)A szocializmus allegóriája (kődombormű, 1960, Győr, Pályaudvar)Bory Jenő.Csiffrány G.: Adalékok az állandó kiállítások történetéhez. ~ Múzeum, in.: Pest megye képzőművészete, Szentendre, 1990Csontváry-portré (bronz, 1994, Pozsony, Magyar Kulturális Központ).Csontváry-síremlék (bronz, 1967, Kerepesi temető)Csorba G.: ~ művészetéről, Művészet, 1974/5.Díszkút (bronz, 1979, Városliget), Csontváry (bronz, 1979, Pécs, Sétatér [síremlék-másodpéldány])Dombormű (pirogránit, 1964, Budapest, Rezső tér, SOTE Kollégiuma)Egyéni kiállításokEntz G.: ~, Magyar Kultúrszemle, 1943/1.Fekvő nőalak (alumínium, 1963, Pécs, Hajnóczy J. u.)Felszabadítás és újjáépítés (kődombormű, 1950, Sajtószékh. József körúti homlokzata [Beck Andrással és Mikus Sándorral], 1990-ben lebontva, sorsa ismeretlen)Felvonulók (alumínium, 1954, Népstadion, Ifjúság útja)Ferenczy Múzeum, SzentendreFigurális díszkút (bronz, 1959, Győr)Fővárosi Képtár, BudapestHárfás lány (bronz, 1961, Budapest, Emke Vendéglő, sorsa ismeretlen)Háromalakos csoport (bronz, 1961, Madách Színház)Hősi emlékmű (kő, 1943, Léva)id. Markó Károly (domborműves kő emléktábla, 1941, Budapest, Markó u.)IrodalomJenőKERÉNYIKontha S.: (szerk.:) Magyar művészet 1919-1945, Budapest, 1985Korsós lány (bronz, 1967, Budapest, XIV. ker., Torontál u.)Körzőt tartó kéz (alumínium, 1967, MargitszigetKovács P.: A tegnap szobrai. Fejezetek a magyar szobrászat közelmúltjából, Szombathely, 1992.Kovalovszky M.: Expresszionizmus - forma és magatartás, Művészet, 1974/5.Köztéri műveiLángot tartó nő (bronz, 1975, Budapest, II. ker., Vérhalom tér)Lebegő női akt (alumínium, 1961, Debrecen)Legenda (bronz, kő, 1963, Tihany, Rév)Magvető (bronz, 1974, Salgótarján)Magyar Nemzeti Galéria, Budapest.Megbeszélés (kő, 1953, Inota, Erőmű)MestereiMunkáskezek (kő, 1973, Miskolc)Munkásmozgalmi emlékmű (Géniusz) (bronz, 1969, Miskolc, ?)Művek közgyűjteményekbenmuvesz_125Németh L.: Modern magyar művészet, Budapest, 1968Németh L.: Új monumentális művészet felé. Domanovszky Endre, ~ és Somogyi József művészetéről, Szabad Művészet, 1955/4.Női akt (kő, 1961, Debrecen, Nagyerdei Gyógyfürdő)Nő kígyóval (alumínium, 1963, Veszprém, Gyógyszertári Központ)Novák Mihályné síremléke (1945 körül, Kerepesi temető)Olvasó lányok (kő, 1965, Eger)Osztyapenko kapitány (bronz, 1951, Budaörsi út; 1992 óta a budatétényi Szoborparkban)Partizánemlékmű (bronz, 1948, Sátoraljaújhely)Pátzay P.: ~, Budapest, 1975Pogány Ö. G.: ~ 1908-1975 kiállítása (kat., Magyar Nemzeti Galéria, 1976)Pogány Ö. G.: ~ről és művészetéről (A ~ Múzeum katalógusa, Szentendre, 1977)Rabinovszky M.: ~ újabb szobrai, Művészet, 1948/9.Szinyei M. A.: ~, 35 év 35 művész, Budapest, 1985Szinyei Merse A.: ~ köztéri szobrai, Budapest, 1969szobrász, (Budapest, 1908. november 20. - Budapest, 1975. július 10.)Szocialista művészet (kő, 1967, Gárdony)Szvetlov, I.: ~, Moszkva, 1968Tanácsköztársasági emlékmű (bronz, 1964, Nagykanizsa)Táncolók (bronz, 1958, Brüsszel [Somogyi Józseffel])Táncsics (bronz, 1969, Siklós)Ülő nő (bronz, 1969, Pécs)Ülő nő (bronz, 1988, Miskolc)Válogatott csoportos kiállításokWehner TiborWehner T.: Köztéri szobraink, Budapest, 1986Zenélő (bronz, 1983, České Budějovice [CSZ])Zenélő lány (bronz, 1966, Vác, Dunamenti Cementművek-lakótelep)

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Kerényi Jenő (Bp., 1908. nov. 20. – Bp., 1975. júl. 10.): szobrász, Munkácsy-díjas (1951, 1953), Kossuth-díjas (1955), érdemes művész (1964), kiváló művész (1966). Az Iparrajzisk.-ban tanult, azután 1931–1937 között a Képzőművészeti Főisk.-n Bory Jenő növendéke, később tanársegédje volt. A főisk.-n fővárosi ösztöndíjat, 1937-ben római ösztöndíjat kapott. Egy esztendeig tartózkodott Itáliában. Rodin, Bourdelle, Maillol plasztikája mellett az etruszk szobrászat volt rá döntő hatással. 1938-tól állított ki. Első gyűjteményes kiállítását 1941-ben rendezte a Tamás Galériában. Kezdetben magánmegbízásra kisebb szobrokat, ill. síremlékeket mintázott. Ekkor készült aktjai nyugtalanságot tükröznek, kisplasztikái biztos szerkezetűek (Álmodozó, 1938; Munkából, 1938; Mosó asszony, 1939; Vetkőző nő, 1940; Fésülködő, 1942). Első jelentős állami megbízását 1942-ben kapta: Lévára mintázott emlékművet, amelyet 1943-ban avattak fel. 1946-ban mintázta meg a sátoraljaújhelyi partizánemlékművet, az 1945 utáni újraéledés egyik első köztéri szobrát. Ragadozó madárral viaskodó férfi alakja plasztikailag és emberileg egyaránt hitelesen fogalmazza meg a küzdelem heroizmusát. Osztyapenko-emlékműve (1951), a Felvonulók csoportja (1954) az ötvenes évek maradandó művei. Az 1958-as brüsszeli világkiállításon Somogyi Józseffel együtt készített Táncolók c. szobra nagydíjat nyert. A hatvanas években készített műveivel hozzájárult a m. képzőművészetnek a hatvanas évek derekán megfigyelhető megújulásához: Tihanyi legenda (1963); Furulyázó (1965, Margitsziget); Csontváry-síremlék figurája (Kerepesi temető); győri díszkút; a miskolci munkásmozgalmi emlékmű Géniusz-alakja; Solymász (1970); Lopják Európát (1971); Golgota (1972); Mózes (1973); Próféta (1973). Kisplasztikáit számos bel- és külföldi kiállításon mutatták be. 1950-ben a Suzarrában rendezett nemzetközi kisplasztikai kiállításon első díjat nyert. Nagyobb kollekcióval szerepelt az 1960-as Velencei Biennálén. Több művét őrzi a MNG, amely 1976-ban rendezte meg emlékkiállítását. Szentendrén múz.-a van. – Irod. Művészet (1974–75 Kerényi-szám, Pátzay Pál előszavával, Bp., 1976); Rózsa Gyula: K. J. (Népszabadság, 1976. júl. 17.).

Veszprém megyei életrajzi lexikon

( Budapest, 1908. november 20. - Budapest, 1975. július 10. )Budapesten az Iparrajziskolában, majd a Képzőművészeti Főiskolán végezte tanulmányait, utóbbit Bory Jenő tanítványaként. 1937-ben római ösztöndíjat kapott. Első gyűjteményes kiállítása 1941-ben volt Budapesten, a Tamás Galériában. Tihanyban a révnél áll a Tihanyi rege című köztéri szobra. Veszprémben a Gondviselés Gyógyszertár előtt található a Kígyós lány című, szimbolikus alkotása. A Brüsszeli Világkiállításon nagydíjat nyert. 1950-ben, 1952-ben Munkácsy-díjjal, 1955-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. 1964-ben Érdemes Művész, 1966-ban pedig Kiváló Művész címet kapott.I.: PÁTZAY Pál: ~. Bp., 1976. – GyÉL – MKtL VI. köt. – MvL II. köt. – ÚMÉL III. köt.KERÉNYI Jenőszobrászművész

könyvei

róla szóló könyvek

filmszereplés

Egy szobor születése (r.: Zsigmondi Borbála, 1948)

linkek

PIM

web

Amicus: 12171