História TT

Értelmiségi családban született, apja ügyvéd volt. Jászberényben érettségizett, 1930 ősztől a Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Kara hallgatója volt. Kapcsolatba került a tandíjreformokért küzdő baloldali diákmozgalommal. 1934-ben felvették az illegális KMP-be. 1935 tavaszán doktorált, ügyvédjelölt lett, a következő évben találkozott a debreceni egyetemisták baloldali csoportjával, kapcsolatot talált a népi írók mozgalmával s a KMP külföldi bizottságával. 1937. márciusban bekapcsolódott a Márciusi Front szervezésébe, a Nemzeti Múzeum előtt felolvasott 12 pont megfogalmazásába. 1939 nyarán részt vett a Nemzeti Parasztpárt megalakításában, a Szabad Szó szerkesztője lett 1942 szeptemberéig. 1940. áprilisban letartóztatták, szabadlábra helyezése után rendőri felügyelet alá helyezték. 1940–1941-ben több hónapig munkaszolgálatos volt. 1942 szeptemberétől a kommunista párt újjászervezésében vett részt, 1943. januárban a Békepárt alapító és vezetőségi tagja volt. Programtervezetet készített a Magyar Parasztszövetség Földmunkás-szakosztályának. 1944 szeptemberében a kommunista párt képviselője a Magyar Front megalakításakor, az illegális Szabad nép szerkesztője. 1945. februárban pártutasításra bekapcsolódott a földreform előkészítésébe és a reformot végrehajtó szervezet felállításába; 1945. április 4. és november 11. között az Országos Földbirtokrendező Tanács elnökhelyettese. 1945. november 23-án kinevezték a Földművelésügyi Minisztérium politikai államtitkárává, megbízatása alól 1948. január 18-án mentették fel. 1945. május 21. és 1951. március 1. között az MKP/MDP Központi Vezetőség tagja volt. 1945. augusztus 7-étől – más forrás szerint decembertől – 1948. májusig a pártapparátusban az MKP Falusi Osztály vezetője volt. 1948. januártól 1950. júniusig–egyes adatok szerint 1951. januárig–az MKP/MDP KV Főtitkársági Iroda vezetője. 1945. november 4. és 1951. június 25. között nemzetgyűlési, majd országgyűlési képviselő Pest-Pilis-Solt-Kiskun és Bács-Bodrog választókerületben. 1949. októbertől az Elnöki Tanács tagja, ettől a tisztségétől 1951. február 15-i letartóztatás után megfosztották. 1951. december 18-ikán másodfokon 15 évi fegyházbüntetésre ítélték az 1943. évi pártfeloszlatás vádjával. 1954. június 22-én rehabilitálták, kiszabadulása után a Mezőgazdasági Üzemszervezési Intézetben dolgozott, 1954. decembertől az MTA Közgazdaságtudományi Intézet igazgatóhelyettese volt. 1956. október 23-án távollétében kooptálták az MDP Központi Vezetőségébe, a KV egyik titkárává is megválasztották, tisztségeiről október 26-án lemondott. Az 1956-os forradalom idején Nagy Imre közvetlen munkatársa, november 1-jétől az MSZMP Ideiglenes Intézőbizottság tagja volt. November 4-én családjával együtt a jugoszláv nagykövetségen kapott menedéket, november 24-én társaival együtt Romániába szállították. 1957. augusztus 8-án letartóztatták, Magyarországon a Nagy Imre-per másodrendű tagjaként a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való részvétellel vádolták, 12 évre ítélték. Az 1960. áprilisi részleges amnesztiával szabadult. Előbb a Károlyi Mihály Mezőgazdasági Könyvtár, később a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és az MTA Közgazdaság-tudományi Intézete, majd 1976 és 1983 között az MTA Szövetkezetkutató Intézete tudományos munkatársa volt. 1968-ban kandidátusi fokozatot szerzett. A Charta’77 aktivistáit támogató szolidaritási nyilatkozat egyik aláírója volt, 1979-ben a Bibó István-emlékkönyv szerkesztőbizottságának elnöke. Az 1970–1980-as években kialakult ellenzék integráló személyisége, 1985-ben a monori ellenzéki konferencia szervezője.

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Donáth Ferenc (Jászárokszállás, 1913. szept. 5. – Bp., 1986. júl. 15.): politikus, történész, a mezőgazdasági tudomány kandidátusa (1968), felesége Bozóky Éva újságíró. Egy.-i tanulmányait 1930-34-ben végezte a bp.-i Pázmány Péter Tudományegy.-en, ahol 1934-ben jogi doktori oklevelet szerzett. 1934-ben belépett a KMP-be. 1937-ben egyik kezdeményezője volt a Márciusi Front megalakításának, 1939-ben részt vett a Nemzeti Parasztpárt létrehozásában, 1939-44-ben a Szabad Szó c. lap külpolitikai rovatvezetője. 1943-ban a Békepárt egyik létrehozója és Központi Bizottságának tagja. 1944-ben közreműködött a kommunista párt újjászervezésében és szerk. a Szabad Népet. 1944. szept.-ben összekötő volt a Katonai Bizottság és a Központi Bizottság között. 1945. ápr.-tól 1948-ig az Orsz. Földbirtokrendező Tanács elnökh.-e, 1945. máj.-tól az MKP Központi Vezetőségének tagja, 1945. nov.-től 1948. jan.-ig a Földművelésügyi Min. politikai államtitkára, 1945 végétől 1948. máj.-ig az MKP Központi Vezetősége falusi osztályának vezetője, 1948-51-ben a Főtitkársági Iroda vezetője. 1951. febr.-ban letartóztatták, máj.-ban a Központi Vezetőség kizárta soraiból. 1952. dec.-ben a Legfelsőbb Bíróság 15 évi fogházra ítélte, feleségét, Bozóky Éva újságírót internálták. 1954. júl.-ban szabadult ki a börtönből és ekkor rehabilitálták. 1954. dec.-től az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének Mezőgazdasági Osztályát vezette, 1955-56-ban az Intézet ig. h.-e is volt. 1956 nyarán a Nagy Imre körül tömörült pártellenzékhez tartozott. 1956. okt. 24-től az MDP Központ Vezetőségének tagja és titkára. Mivel a Központi Vezetőség az 1956. okt. 23. utáni eseményeket ellenforradalomnak minősítette, okt. 26-án lemondott központi vezetőségi titkárságáról. 1956. okt. 30-án az MSZMP ekkor megalakult ideiglenes intéző bizottságának tagja lett. 1956. okt. végén és nov. elején Nagy Imre titkárságának munkatársa, 1956. nov. 2-tól vezetésével kezdődött az MSZMP szervezése. Nov. 4-én másokkal együtt a bp.-i jugoszláv nagykövetségre menekült. Amikor nov. 24-én eltávozott a jugoszláv követségről, a szovjet hatóságok letartóztatták és családjával együtt Romániába, Snagovba internálták. 1958-ban a Nagy Imre-per másodrendű vádlottjaként a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés kezdeményezése és vezetése vádjával 12 évi börtönbüntetésre ítélték. 1960. ápr.-ban amnesztiával szabadult. 1960-1976 között az Orsz. Mezőgazdasági Könyvtár, a Magy. Mezőgazdasági Múzeum, majd az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos munkatársa, 1976-tól nyugalomba vonulásáig (1983) az MTA Szövetkezetkutató Intézetének munkatársa. Az 1970-es évektől a demokratikus ellenzéki mozgalom résztvevője volt. Jelentősek az 1945 utáni m. mezőgazdaság történetére vonatkozó kutatásai. 1980-ban a szamizdatban megjelent Bibó-emlékkönyv szervezője volt. – F. m. Demokratikus földreform Magyarországon 1945 (Bp., 1969); Reform és forradalom. A magyar mezőgazdaság strukturális átalakulása 1945-1975 között (Bp., 1976); Tulajdon és hatékonyság (Medvetánc, 1988); A közvetlen demokráciáról (közreadja, bev. ifj. Donáth Ferenc. – Irod. D. F. (Kritika, 1986); D. F. (Agrártörténeti Szle, 1986); Kis János: Valamit elindított, Im Memoriam D. F. (Magyar Füzetek 1986, Párizs); Újhelyi Szilárd: A kor, amelyben éltünk (Liget, 1989. 2. sz.); Ember Judit: Menedékjog 1956 (Bp., 1989); Újhelyi Szilárd: Hogy van az a vers? D. T. temetésén elhangzott beszéd (Élet és Irod. 1991. 31. sz.); Ember Mária: A „D” (Magy. Nemzet, 1991. júl. 26.); Gunst Péter: D. F. (Párttörténeti Szle, 1987. 3-4. sz.); Eőrsi István: Az időszerűtlen D. F. időszerűsége (Beszélő, 1991. 30 sz.); Bozóky Éva: Zord idők nyomában (Bp., 1996.)

Politika CD

Donáth Lipót jómódú ügyvéd fia, 1913. szeptember 5-én, született, Jászárokszálláson. Gimnazista éveiben ismerkedett meg Molnár Erikkel, aki ekkor Szolnokon volt ügyvéd, és nagy hatással volt az ifjú Donáthra. Elsőéves joghallgatóként kapcsolatba került a baloldali egyetemista és értelmiségi mozgalmakkal, tandíj-reform ügyek kapcsán. 1934-től a kommunista párt tagja. A szocialista baloldalt és a népi erőket tömöríteni kívánó Márciusi Front egyik szervezője. Losonczy, Zöld és Kállai baráti köréhez tartozott. 1939 nyarán részt vett a Nemzeti Parasztpárt alakuló ülésén a Maros folyón. 1939-től a Szabad Szó külpolitikai rovatának vezetője. 1940-ben letartóztatták, majd internálták. 1941-től a kommunista Győrffy-kollégisták egyik felső kapcsolata. 1942-től bujkált. 1943-ban részt vett a Békepárt létrehozásában, a KB tagja lett. 1944 őszén ott volt a kommunista párt újjászervezésénél is, s szerkesztette a Szabad Népet. 1944 szeptemberében összekötő volt a KB és a Katonai Bizottság között. Lakásán ülésezett az illegális KB, és ez volt 1945 januárjában a KB első helyisége. 1945. április 4-től az Országos Földbirtokrendező Tanács elnökhelyettese. 1945 májustól KV-tag. 1945. november 25-től a Földművelésügyi Minisztérium politikai államtitkára. Emellett 1945 végétől a KV Falusi Osztály vezetője, közvetlen főnöke: Nagy Imre. Részt vett a földosztás irányításában. 1948. január 1-től a Főtitkársági Iroda vezetője. 1948. január 16-ig volt a Földművelésügyi Minisztérium államtitkára. "Amikor [...] koholt vádak alapján pereket konstruáltak a Földművelésügyi Minisztérium dolgozói ellen, ez volt az úgynevezett FMpanama ügy, rákényszerítették, hogy gyakoroljon önkritikát, amiért nem vette észre, hogy mi folyik az FM-ben. Mivel azonban nem volt mit észrevennie, hiszen csupa becsületes ember dolgozott körülötte, áttették a minisztériumból a pártközpontba, ahogyan ő mondta: 'hogy szem előtt legyek." 1949 elején Rákosi őt bízta meg azzal, hogy írasson önkritikát Nagy Imrével, aki a KV-hez intézett beadványában tiltakozott az erőszakos téeszesítés programja ellen. 1949 nyarán feleségül vette Bozóky Évát, aki így emlékezett barátaikra: "Zöld Sándor és felesége volt az esküvői tanúnk. Újhelyi Szilárd és a márciusi frontosok a legjobb barátaink. Kállai Gyula és Major Tamás. A szomszédunkban lakott Friss István és Horváth Márton, velük is jó viszonyban voltunk. s el ne felejtsem Haraszti Sanyi bácsit, akit mindvégig a legszorosabb, atyai barátság fűzött férjemmel össze. Még az illegalitásból ismerték egymást. [...] Mély egyetértés volt a férjem és Haraszti Sanyi bácsi veje, Losonczy Géza között is. [...] Baráti körünkből elsőként tűnt el Haraszti Sanyi bácsi, 1950 októberében." 1951. február 1-ig volt a Főtitkársági Iroda vezetője, két héttel később, 15-én letartóztatták. A KV 1951 májusi ülésén kizárta soraiból. A Legfelsőbb Bíróság 1952. december 26-án 15 évi fogházra ítélte, feleségét internálták, Mátyás fiát Tóth Péter néven csecsemőotthonba adták. "Fő vádként azt hozták föl ellene, hogy 1943-ban feloszlatták a kommunista pártot [...]" Felesége 1953 őszén, ő 1954. július 22-23-án szabadult. Az előzményeket így mondta el: "Ezt perújrafelvétel előzte meg, amelynek során megállapították, hogy az 1951-es per fiktív vádakon alapult és kicsinált dolog volt. Az ítélet valótlanságokra épült. Ezt az ítéletet hatálytalanították és kimondták, hogy ártatlanok vagyunk. Rehabilitálásunk Nagy Imre személyével függ össze, elsősorban azonban Sztálin halálával." Rákosi a főügyész posztját ajánlotta neki, de ezt nem fogadta el, kivonult a politikából. 1954 decemberétől a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézetének Mezőgazdasági Osztályát vezette. "Döntésében az is közrejátszott, hogy az intézet vezetője Friss István volt." 1956 őszén kétszázezer forint rehabilitációs pénzt kapott. Rákosi pártjának megújulásában nem hitt, más lehetőséget nem látott. A XX. kongresszus után kezdett reménykedni. 1956 nyarán már a Nagy Imre körül tömörülő pártellenzék tagja. A KV 1956. október 23/24-én éjszaka tartott ülésén kooptálták a testületbe és megválasztották a KV egyik titkárává - távollétében. "Minthogy Losonczy Géza és én nem értettünk egyet azzal a határozattal, amely szerint Gerő Ernő maradt a párt első titkára és amely ellenforradalomnak minősítette a forradalmat, 1956. október 26-án írásban benyújtottuk a lemondásunkat. Losonczy Nagy Imrével tárgyalt, én Kádárral beszéltem döntésünkről. Nagy Imre és Kádár megpróbált rávenni bennünket, hogy maradjunk, ne tegyük le tisztségünket. Csakugyan bent maradtunk a Központi Vezetőség épületében, és október 26-án szót kértünk a KV ülésén. Az volt a véleményünk, nem hozhat tartós eredményt, ha a pártnak továbbra is az az álláspontja, hogy a forradalom ellenforradalom és ha a párt figyelmen kívül hagyja a a forradalmi mozgalmat és a munkásosztály követeléseit, és a rend megteremtése végett a fegyveres erőkre támaszkodik. Állásfoglalásunk a Központi Vezetőségben meglehetősen kellemetlen, agresszív hangulatot idézett elő. Horváth Mártonon kívül senki sem csatlakozott hozzánk. Ebben a helyzetben kijelentettük: tekintsék véglegesnek távozásunkat." A felesége: "Hazafelé jövet az autója összeütközött egy szovjet tankkal, örökre tisztázatlan körülmények között. Térdsérülése és enyhe agyrázkódása lett az ütközés következtében. Néhány napig otthon kellett maradnia. Aczél György jött el érte, és hívta: 'szükség van Ferikém a higgadt irányításodra'. Ettől kezdve ritkán láttam, csak fehérneműt váltani jött haza." "Ugyanaz a Központi Vezetőség, amely úgyszólván kiátkozott bennünket és a legélesebb szavakkal utasította el az álláspontunkat, mindössze két nappal később, 1956. október 28-án egyhangúlag úgy határozott, hogy a pártnak meg kell változtatnia felfogását és a magyarországi eseményeket nem szabad ellenforradalomnak tekinteni, mert a lakosság többsége jogos felháborodásának kitörésével van dolgunk. A pártnak magáévá kell tennie a munkások követeléseit és a nép követeléseit. Ezután mégsem térhettünk vissza a Központi Vezetőségbe, minthogy az feloszlott, és egy héttagú bizottság lépett a helyére, amelynek tagjai között volt Kádár János és Lukács György is." 1956. október 30-án az MDP-t feloszlatták, és létrejött az MSZMP (Ügyvivő) Bizottsága, melynek tagja lett. Ezután hatodmagával Nagy Imre titkárságán dolgozott, ő a rádióval foglalkozott. November 2-án az ő vezetésével kezdődött el az MSZMP szervezése. November 4-én hajnalban ő írta Nagy Imre utolsó beszédét. Ezután a csúcsbizottság másik négy tagjával és másokkal a jugoszláv nagykövetségre menekült, ahol több testületi ülést tartottak. November 24-én a követségről távoztukban a szovjet hatóságok letartóztatták és Romániába internálták. Novemberben Münnich, januárban Kállai próbálta meg rávenni őket álláspontjuk feladására. Donáth végül a perben elhatárolta magát Nagy Imrétől. A Nagy Imre-per II. rendű vádlottjaként, a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés kezdeményezése és vezetése miatt 1958. június 16-án 12 évi börtönre ítélték. 1960. április 1-én szabadult. "Ezután visszavonultam a politikától, mert az akkori viszonyok között a politikai tevékenység azt jelentette volna, hogy önkritikát kell gyakorolnom és jogosnak, helyesnek kell elfogadnom mindent, ami 1956. november 4. után történ. Erre nem voltam hajlandó, hiszen ellenkezett volna felfogásommal. És most is ezen az állásponton vagyok." A felesége: "Többé nem lépett be a pártba, a Mezőgazdasági Könyvtárban dolgozott, megbízást kapott a földosztás történetének megírására. Demokratikus földreform Magyarországon c. könyve, meg a Magyar mezőgazdaság története, valamint az angolul is, japánul is, németül is megjelent Reform és forradalom úgy hiszem, fontos forrásmű." 1976-tól nyugdíjazásáig, 1983-ig az MTA Szövetkezetkutató Intézet munkatársa. Ebben az időben a demokratikus ellenzék egyik szellemi oszlopa, az 1980-ban szamizdatban megjelent Bibó emlékkönyv szervezője volt. "A Szerkesztő Bizottság elnöki tisztét töltöttem be. Én vezettem tehát a szerkesztők megbeszéléseit, majd miután a kötet összeállt, a tárgyalásokat az egyik állami kiadóval és általa voltaképp a párttal, mely végső instancia gyanánt magának tartja fent a döntéseket. Ezek a tárgyalások eredménytelenek voltak. Az illetékes szervek még arra sem voltak hajlandók, , hogy a kötetet kvázi titkos kiadványként jelentessék meg, amire voltak példák. A Bibó-emlékkönyv példa nélkül álló kordokumentum, mert a magyar értelmiség kiváló képviselői, akik nagyon eltérő felfogásokat képviselnek, lényeges kérdésekről fejtik ki benne álláspontjukat." . "Kiegyensúlyozott emberként élte végig az életét, szeretett utazni, szerette gyermekeit. Örült, hogy a politikától távoli pályát választott mindegyik fia. Matyi kertészmérnök lett, Laci, aki leginkább örökölte az apja lelki alkatát, evangélikus lelkész, Ferkó orvos." 1986. július 15-én halt meg.

• A kommunisták munkája a falun, [1945]
• A magyar parasztság válaszúton, [1946]
• A földreform mérlege, 1946
• A kommunisták feladatai falun, 1946
• A földreform végrehajtása során igénybevetett és a kiosztott ingatlanok telekkönyvezése és a vonatkozó jogszabályok gyűjteménye iratmintákkal, 1947
• A falu szocialista fejlődésének kérdései, 1948
• A Magyar Dolgozók Pártjának Országos Szövetkezeti konferenciája, 1948
• A Magyar Dolgozók Pártjának Országos Szövetkezeti konferenciája, 1948
• A Magyar Dolgozók Pártjának Országos Szövetkezeti konferenciája, [1949]
• A Marxista-Leninista Párt, [1949]
• Pártunk parasztpolitikája és a választási agitáció, [1949]
• Termelőszövetkezeti mozgalmunkról, 1950
• Termelőszövetkezeti mozgalmunkról, 1950
• A Szovjetunió Kommunista Pártjának 20. kongresszusa és az ideológiai tudományok néhány kérdése, 1956 [!1957]
• Az önköltségszámítás üzemgazdasági értékelése, 1962
• A községek közötti viták a földosztás idején, 1964
• A magyar mezőgazdaság háborús kárai 1944-45-ben és azok hatása a mezőgazdasági termelésre, [1966]
• A nagybirtok igénybevétele az 1945. évi földreform során, [1966]
• Demokratikus népmozgalom a felszabaduláskor, 1967
• Termelőszövetkezetek története, 1967
• Demokratikus földreform Magyarországon, 1945-1947, 1969
• A magyar szövetkezeti nagyüzemi mezőgazdaság kialakulásának vázlatos története, 1973
• Reform és forradalom, 1977
• A munka és a tulajdon kapcsolata az iparosodó mezőgazdaságban, 1979
• Ownership and efficiency in the industrialising Hungarian agriculture, 1980
• Reform and revolution, 1980
• Magyarország 1956, [1986]
• Hangarī no nōgyō to nōgyō kyōdō kumiai, 1986
• A Márciusi Fronttól Monorig, 1992
• Însemnări de la Snagov, 2004
• Adorján János: A magyar föld korszerű problémái,
• A kisparaszti mezőgazdaság,
• Bevezetés a magyar mezőgazdaság nagyüzemi átalakulásának tanulmányozásához,
• Bibó István és a magyar demokrácia alapkérdése,
• Erdei Ferenc,
• Gazdaságirányítás, tulajdoni viszonyok, hatékonyság,
• Márciusi Front,
• Tulajdon és hatékonyság,

• Borbándi Gyula: Magyar politikai pályaképek 1938-1948. Bp., Európa, 1997. 517 o., ()
• Kubinyi Ferenc: Fekete lexikon. Thousand Oak, Malomfalvi Kiadó, 1994. 303 o., ()
• Magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994. XV, 993 o., ill., ()
• Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-., ()
• Óvári József: Kaposvár 1956. A Somogy Megyei Forradalmi Nemzeti Tanács (1956. október 30.) emlékére. Bp., Szerző, 2005. 199 o., ()
• Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-. 16 db., ()
• Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub. I. köt. A-Cs. 2001; II. köt. D-Gy. 2002; III. köt. H-K. 2002.; IV. köt. L-Ő. 2003; V. köt. P-S. 2004.; VI. köt. Sz-Zs. 2007., ()

• Pogány 1970-2000 - Egy magyar falu évtizedei - 4. rész   |☰  2001   |☰  munkatárs    
• Pogány 1970-2000 - Egy magyar falu évtizedei - 3. rész   |☰  2001-   |☰  munkatárs    

• A snagovi gyerekek (r.: Ember Judit, 1996)