ABCD - Eötvös József

Eötvös József ☰ 1813.09.13 ☷ 1871.02.02 | akadémikus, férfi, író, politikus, vallás- és közoktatási miniszter, Magyar Tudományos Akadémia elnök

646574

http://dka.oszk.hu/069000/069096/124.jpg

http://dka.oszk.hu/044200/044227/1855_pix_Oldal_45_Kep_0001.jpg

http://dka.oszk.hu/050000/050057/053-116_pix_oldal_08_kep_0001.jpg

http://dka.oszk.hu/067600/067673/181_288_pix_Oldal_11_Kep_0002.jpg

http://dka.oszk.hu/067600/067667/181_288_pix_Oldal_09_Kep_0001.jpg

http://dka.oszk.hu/067600/067664/181_288_pix_Oldal_07_Kep_0001.jpg

http://dka.oszk.hu/013200/013213/magyarkzgazdas_0772_d.jpg

http://dka.oszk.hu/031600/031652/vende2_22_b.jpg

http://dka.oszk.hu/031600/031651/vende2_22_a.jpg

http://dka.oszk.hu/043200/043218/ORSZ_BPTM_TBM_25_pix_Page_29_Image_0002.jpg

archontológia

Magyar Tudományos Akadémia
levelező tag
1835.09.14 - 1871.02.02

Magyar Tudományos Akadémia
tiszteleti tag
1839.11.23 - 1871.02.02

Magyar Tudományos Akadémia
igazgatósági tag
1855.04.19 - 1871.02.02

Magyar Tudományos Akadémia
elnök
1866.03.18 - 1871.02.02

életrajzok

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Eötvös József, báró (Buda, 1813. szept. 3. – Pest, 1871. febr. 2.): író, költő, reformpolitikus, államférfi, a magyar realista regényírás első nagy mestere, az MTA tagja (l. 1835, t. 1839, ig. 1885), ~ Loránd apja. Gyermekkorában nagy hatással volt rá nevelője, a felvilágosodott gondolkodású Pruzsinszky József. A pesti egy.-en kötött barátságot Szalay Lászlóval, a későbbi történetíróval. 1833-ban Pozsonyban ügyvédi oklevelet szerzett, közben zenei tanulmányokat is folytatott: fuvolázott és komponált. 1834-ben vm.-i aljegyző, 1835-ben az udvari kancelláriánál fogalmazó. 1836–37-ben beutazta Svájcot; Németo.-ot, Hollandiát, Angliát, Franciao.-ot. 1837-ben az eperjesi kir. tábla bírája. 1833-tól lépett fel irodalmi munkákkal: versekkel, drámai alkotásokkal, drámafordítással (Victor Hugo: Angelo). Az Árvízkönyvben jelent meg első regénye, A karthausi (1839–41). Politikai fellépése az 1832–36-i ogy.-hez fűződik. A főrendi tábla liberális ellenzékéhez tartozott. 1840-ben Szalay Lászlóval együtt szerk. a Budapesti Szemlét. Kossuth és Széchenyi vitájában Kossuthot védte, bár sohasem volt vele azonos állásponton. Szorgalmazta a börtönviszonyok megjavítását, a hasznos ismereteket terjesztő társaságokat. Az 1843–44–i ogy.-en mint a centralista ellenzék vezetője harcolt a feudális intézmények ellen, a polgári reformok érdekében. Politikai gondolatait 1844-től a Pesti Hírlapba írt cikkeiben fejtette ki. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében, antifeudális politikai harcainak sodrában születtek meg nagy regényei, a m. kritikai realizmus kiemelkedő alkotásai: A falu jegyzője (1845); Magyarország 1519-ben (1847). 1848-ban az első felelős min.-ban ő kapta a vallás- és nevelésügyi tárcát (1848. ápr. 7.–1848. szept. 11.). 1848 őszén családjával együtt Münchenbe menekült, amire a forradalomtól való félelme s az a felfogása késztette, hogy Mo.-ot nem szabad kiszakítani a Habsburg birodalomból. 1849 törést jelentett közéleti és írói pályáján, amennyiben nemzetközi meggondolásokból a Habsburg monarchiához mint politikai formához való alkalmazkodásban a jogos nemzeti érdekeket átmenetileg nem vette számba de haladó társadalmi elveit azután sem tagadta meg. 1853-ban hazatért Budára. 1855-től tevékenyen részt vett az MTA (másodelnök 1856-tól, elnök 1866-tól) és a Kisfaludy Társ. életében (tag 1838, elnök 1848-tól 1867-ig). 1861-ben ogy.-i képviselő. 1865-ben megalapította a Politikai Hetilapot, 1867-ben Deákhoz csatlakozott; újból vallás- és közoktatásügyi miniszter lett (1867. febr. 20.–1871. febr. a.), és megalkotta az általános és kötelező népoktatásról és a zsidók egyenjogúsításáról szóló törvényt. A jobbágyság felszabadításáért, Mo. demokratikus átalakulásáért következetesen küzdött a reformkorban. Szépirodalmi munkássága szorosan kapcsolódik politikai eszméihez. Az író társadalmi hivatását hirdette. Kíméletlenül lepleztele a feudális vm.-t, elsőnek ábrázolta hitelesen Mo.-on egy korszak társadalmi ellentéteit, figyelmeztetésül arra, hogy milyen veszedelem származhat abból, ha a nép jogait eltiporják. – F. m. Éjen az egyenlőség (vígjáték, 1841); A falu jegyzője (r., Pest., 1845); Reform (Lipcse, 1846, Pest, 1868); Magyarország 1514-ben (r., Pest, 1847); A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az álladalomra (Bécs, 1851, Pest, 1854, ezzel az MTA nagyjutalmát nyerte el); A nővérek (r., Pest, 1857); Báró E. J. emlékbeszédei (Pest, 1868); B. E. J. költeményei (Bp., 1871); B. E. J. összes munkái (I–XIV. Bp., 1886); B. E. J. összes munkái I–II. (Sajtó alá rendezte: Voinovich Géza, Bp., 1903–1904). – Irod. Gyulaipái: B. E. J. (emlékbeszéd, Bp., 1880); Ferenczi Zoltán: B. E. J. (Bp., 1903); Schöpflin Aladár: Magyar írók. Irodalmi arcképek és tollrajzok (Bp., 1919); Sőtér István előszava A falu jegyzője 1950. évi és Szigeti József előszava a Magyarország 1514-ben c. r.-ének 1952. évi kiadásához; Sőtér István: E. J. (Bp., 1953); Lukácsy Sándor: E. J. (Élet és Irod. 1963. 36. sz.); Antall József: E. J. Politikai Hetilapja és a kiegyezés előkészítése (Századok, 1965. 6. sz.).

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái

10. A falu jegyzője. Regény. U. ott, 1845. Három kötet. (Ism. Életképek, 2. kiadás 1851. u. ott. 3. k. Bécs, 1872. 4. kiadás 1878. u. ott. Ism. Életképek 1845. Kelmenffy László, Szépirodalmi Szemle 1847. Wenckstern Ottó, Village Notary, London, 1850. cz. lefordította angolra; s Pulszky Ferencz irt hozzá előszót; Helfy Ignácz olaszra ford. Verona, 1855. Szigeti József Viola cz. színre alkalmazta s előadták 1872. febr. 2. a nemzeti szinházban. E. a falu jegyzőjeért, a birtokomban levő VIII. füzet 400 frtos eredeti nyugtája szerint, 3200 frt tiszteletdíjat kapott kiadójától.)11. Reform. Lipcse, 1846. (és Pest 1868. Németül dr. H. ford, Lipcse, 1846.)12. Magyarország 1814-ben. Regény. Pest, 1847. (2. kiadás. Bpest, 1886. 3. k. U. ott, 1892. Németül Dux Adolf ford. U. ott, 1850.)13. Über die Gleichberechtigung der nationalitäten in Österreich. Leipzig, 1850. (2. kiadása Bécs, 1851. 3. k. Pest, 1871.)14. A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az álladalomra. Bécs és Pest, 1851. 1854. (2. kötet. 2. kiadás. U. ott. 1871. Ism. Csengeri A. Bud. Hirlap 1855. 669. sz., Trefort. Á. Értek. a társad. tud. kör. VII. 5. Prot. Egyh. és Isk. Lap 1885. Németül saját ford. Lipcse, 1851–54.)15. Nővérek. Regény. Pest, 1857. Két kötet. (Ism. P. Napló. 2. kiadás u. ott, 1862. Németül Dux Adolf ford. U. ott, 1858. Lesecabinet 19–28. füzet.)16. Elbeszélések. U. ott. 1859. (és 1890. Németül: Ungarische Dorfgeschichten cz. Cux A. ford. U. ott, 1862.)17. Die Garantien der Macht und Einheit Oesterreichs. Leipzig, 1859.1871: Családi Kör 10. sz. arczk. Figyelő 6. sz. Budapesti Közlöny 28. 30. sz. Reform 35. 71. sz. (Toldy F.) 36. 50. sz. (Visszaemlékezések Ráth Mórtól), 78. sz. (Győri V.), Új M. Sion, Dévai állami tanítóképezde Értesítvénye (Koós Ferenc emlékbeszéde), Losonczi áll. tanítóképezde Értesítvénye, Közvéleméyn 112. sz.18. Felelet b. Kemény Gábor nehány szavára. Pest, 1860.19. Die Sonderstellung Ungarns vom Standpunkte der Einheit Deutschlands. Leipzig, 1859. (Irta egy magyar államférfiu, németből ford Toldy István: Magyarország különállása Németország egységének szempontjából. Pest, 1861.)1. A kritikus apotheosisa, irta B. E. J. Pest, 1831. (A Conversations-Lexikoni pörben Bajza József ellen intézett feddése.)20. Emlékbeszéd gr. Széchenyi István felett. Pest, 1860. (Németül u. ott, 1860.)21. 1861. máj. 17. tartott országgyűlési beszéde. U. ott, 1861. (Németül u. ott, 1861.)22. Gyöngysarok b. Eötvös József összes szépirodalmi műveiből, fűzte Vachott Sándorné. U. ott, 1861.23. Gondoaltok. U. ott, 1865. (Ism. P. Napló 1864. és Salamon Ferencz Irod. Tanulm. II. A hátrahagyott kéziratokból bőv. 2. kiadás és emlékkiadás. Bpest, 1874., 3. emlékkiadás. U. ott, 1884. Németül: Bécs, 1864. 2. kiadás, Pest és Bécs 1867.)24. A nemzetiségi kérdés. Pest, 1865. (Ism. Bud. Szemle, Uj F. III. 318. l. Németül: Falk Miksa ford. U. ott, 1865.)25. Báró Eötvös József emlékbeszédei. Magyar irók államférfiak. Pest, 1868. (Kölcsey Ferencz, Kőrösi Csoma Sándor, gróf Dessewffy József, Vörösmarty Mihály, Kazinczy Ferencz, gróf Széchenyi István, Reguly Antal, Szalay László, gr. Dessewffy Emil és elnöki megnyitó beszédek. Ism. Gyulai Pál, Bud. Szemle Uj F. XI.)26. B. Eötvös József költeményei. Bpest, 1871. (Székely Bertalan és Lotz Károly rajzaival.)27. A vallás- és közoktat. m. k. miniszternek az országgyűlés elé terjesztett jelentése a népiskolai közoktatás állapotáról. Buda, 1870–71: Két rész.28. Für den Glanz des Hauses. Nach einem unvollendeten Romane des Verf. bearbeitet und ergänzt von Adolf Dux. Wien, 1873.29. Báró Eötvös József beszédei. I. kötet. Bpest, 1875.2. A házasulók, vigj. 3 felv., irta B. E. J. U. ott, 1833. (Ism. Toldy, Kritikai Lapok 1834. IV. és Összes Munkái VIII.)30. B. Eötvös József összes munkái. U. ott, 1886. Ráth Mór kiadásában 14 kötetben: I. Gondolatok 4. kiadás (5. k. és emlékk. 1891.), II. III. Magyarország 1514-ben, 2. k. (3. k. három kötetben 1892.), IV. A nővérek. 2. k. (4. k. 1890.), V. Költemények, Elbeszélések, Éljen az egyenlőség (2 kötet 1892.), VI. Emlékbeszédek 2. bőv. k. (3. k. 1893.), VII. A karthausi, 9. k., VIII. IX. A falu jegyzője (5. k. 1892.), X–XII. A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az államra, 3. átd. kiadás, XIII. XIV., Politikai beszédek 1840–1870, először összegyűjtve. A tervezett XV. és XVI kötet: Vegyes társadalmi és politikai munkák, nem jelentek meg.3. Boszú, szomorújáték 5 felv. U. ott, 1834. (Debreczenben szinre került 1836. ápr. 21.)4. Angelo, dr. Hugo Victor után. U. ott, 1836. (Aesthetikai bevezetéssel.)5. Vélemény a fogházjavítás ügyében, ns. Borsod vármegye ebbeli küldöttségéhez. U. ott, 1838.6. Die Emancipation der Juden. Aus dem Ungarischen übersetzt von Hermann Klein. Ugyanott, 1840. (2. kiadása u. ott, 1841., magyarul a Budapesti Szemlében jelent meg; és külön Bpest, 1892. Ism. Nemzet 55. sz. olaszul. u. ott, 1842.)7. Kelet népe és a Pesti Hirlap. U. ott, 1841.8. A karthausi. U. ott, 1842. Két kötet. (Ism. Athenaeum 1841. 2. kiadás; első kiadása a Budapesti Árvizkönyvben jelen meg. Ism. Figyelmező 1839. Szemere Pál, Athenaeum 1841. II. Haraszthy Soma. 3. k. 1852., 4. k. 1856., 5. k. 1862., 6. k. 1871., 7. k. 1875., 8. k. és emlékkiadás 1882., 10. k. 1892., u. ott; németül, ford. Klein Herman, a szerző arczk. 1842. 5. k. Dux Adolftól 1862. u. ott. 6. k. Bécs, 1872. életrajzzal Duxtól, egy franczia ford. is létezik.)9. Emlékbeszéd Kőrösi Csoma Sándor felett. Bpest, 1843.Álnevei: Agricola és Tivadar. Szerkesztette Szalay Lászlóval 1840-ben a Budapesti Szemlét (Pest, két kötet); a Budapesti Árvizkönyvet 1839–41-ben Pesten, öt kötetben (Ism. Figyelmező 1839. Szontagh G.); Kölcsey Ferencz munkáit, Szalay L. és Szemere Pállal (Pest, 1840–48.) az Ujabb Nemzeti könyvtár egyik szerkesztője volt; 1865-ben alapította a Politikai Hetilapot, melyet mint laptulajdonos júl. 2-tól 1866. jún. 25-ig kiadott és Keleti Károly szerkesztett. (Ebben számos politikai s egyéb czikke jelent meg.)Ált. Tanügyi Szemle 1881.Arczkép-Album. Pest, 1855. arczk.Arczképe aczélmetszetben, Barabás Miklós rajza és Mahlknecht metszése az 1841. Emlény és Zilahy, M. Koszorúsok Albuma (1863.) mellett; kőnyomatban, Eybl-től 1842-ben Werfer Károlytól (1860.) és Gerhart Henriktől Bécsben (1870-ben, Vereby, Honpolgárok Könyve (V. 1870.) mellett. Bronzemlékszobra Huszár Adolftól Budapesten az Eötvös-tren 1879. máj. 25. Márványmellszobra ifjú báró Vay Miklsótól az akadémia üléstermében 1881. okt. 3. Bronz-mellszobra Strobl Alajostól a Svábhegyen 1890. júl. 6. lepleztetett le.Asbóth János, Irod. és Polit. Arczképek. Pest, 1876.Athenaeum 1841. II. 63. sz.Beksics Gusztáv, A magyar doctrinairek. Bpest, 1882.Beőthy Zsolt, M. Nemz. Irod. Tört. Ism. II.Bodnár Zsigmond, Irod. Dolgozatai 1878.Budapesti Szemle 1878. (E. regényei). 1881. (Péterfy jenő: B. E. J. mint regényiró).Család és Iskola 1881. (Hegedüs István.)Csengery A., Szónokok és Státusférfiak és Tört. Tanulmányok és Jellemrajzok II.Deák Ferencz Beszédei I–III.Dudek József, Guizot, b. E. J. sat. Esztergom, 1890.Egyetemes M. Encyclopaedia VII. (Vass J.)Egyet. Philol. Közlöny 1887.Ellenőr 1879. 256. (Láng L.) 257. sz.Eötvös-Évkönyv. Bpest, 1879.Eötvös József (vásáros-naményi báró)Eötvös Naptár 1878–81.Erdélyi János, Kisebb Prózái II. 1863.Estike 1855. arczk.Falk Miksa, Apróságok egy nagy férfi életéből. Arad, 1891. (Aradi Közlöny szept. 13. melléklete.)Ferenczy és Danielik, M. Irók I. 120.Figyelő I. 1876. II. VI. VII. IX. X. (Fülöp Adorján: Eötvös költészetéről), XI. XII. XV. XVI. (Ferenczy Zoltán, külön is: M. Könyvesház 125–127.), XXII. (Weisz B.: Irodalmi működése.)Fővárosi Lapok 1871. 29. 83. 282. sz. (E. legelső környezete), 1872. (E. a kiegyezés előtt, Falk M.), 1873. 1878. 1890. (Kárffy Titusz.)Hazánk és a Külföld 1865. 51. sz. (Névaláirása.) 1867. 11. sz. arczk. 1868. 40. sz. 1871. 6. 7. sz.Hon 1871. 28. 29. sz. (Vadnay K.), 166. sz. (E. könyvtára.)Irodalmi Őr 1845. 64.Irói pályájának kezdete 1830-ra esik; ekkor már lefordította Goethe Götz von Berlichingen cz. drámáját; 1831-ben a Kritikusok cz. vígjátékot irta, melynek kézirata Szemere Pál birtokában volt. 1832-től több költeménye s értekezése jelentek meg zsebkönyvekben, folyóiratokban és lapokban, u. m. a Regelőben (1834. Jeles mondások és költ.), az Emlényben (1837–40. 1841–42. költ.), a Hajnalban (1837. költ.), Athenaeumban (1836. Búcsú, 1837. II. Hugo Victor mint drámai költő, 1838. költemény), a Társalkodóban (1836. A franczia drámai literatura és Hugo Victor, 1838. Methodista temetés, úti naplómból), a Budapesti Árvizkönyvben (1839–41. A karthausi), a Budapesti Szemlében (1840. I. A szegénység Irlandban, II. A zsidók emancipatiója), a M. Tudós Társaság Évkönyveiben (V. 1842. Emlékbeszéd Kölcsey Ferencz felett, VII. 1846. Emlékbezséd gr. Dessewffy József és Kőrösi Csoma Sándor felett, IX. 1858. Emlékbeszéd Vörösmarty Mihály felett, X. 1860. Gróf Széchenyi István emlékezete, XI. Emlékbeszéd Szalay László és gr. Dessewffy Emil felett), a Kisfaludy-Társaság Évlapjaiban (III. 1842. Búcsú, magyarázta Szemere Pál és elnöki bezséd. Uj F. I. II. elnöki beszédei), a Regélő P. Divatlapban (1842–43. költ., Jelentése a gr. Széchenyi hidrészvényei iránt és a dalárünnepet megnyitó beszéde), a Kliegl-Könyvben (1842.), az Aradi Vészlapokban (1846. Éljen az egyenlőség, vígj. 4 felv., előadatott először Pesten a nemzeti szinházban 1844. okt. 26. és okt. 28. nov. 3. 5. 10. sat. és 1868. máj. 17.), a Pesti Divatlapban (1847. költ.), az Életképekben (1847. Petőfi költeményeiről birálat és költ.), az Őrangyalban (1848. költ.), a Losonczi Phönixben (I. 1851. költ.), a Reményben, szerk. Vahot Imre (1851. költ.), a M. Nép Könyvében (I. 1854. Elbeszélései: Egy tót leány az alföldön. melyet Pauliny-Tóth Vilmos tót nyelvre lefordított, és Molnár leány), a Reményben, szerk. Vachott Sándorné (1858. költ. 1861. Novella.), a Budapesti Szemlében (I. 1857. A franczia forradalom okai, VII. Beszéde Kazinczy százados ünnepén, IX. Felelet b. Kemény Gábor nehány szavára, XVIII. Reguly emlékezete), a Vadász és Versenylapban (1857. A hazai sportról), a M. Akadémiai Emlékkönyvben (1859. Magasztaló beszéd Kazinczy F. felett), a Pesti Naplóban (1860–62. politikai czikkek; 1867. 218. sz. Levele a népnevelési egyletek ügyében) a Szigeti Albumban (1860.), a Vasárnapi Ujságban (1861. 48. sz. Beszéde a m. irói segélyegylet első közgyűlésén nov. 24.), az Anyák Hetilapjában (1861.) és Részvét Könyvében (1863. Gondoaltok), a Koszorúban (1863. Materialismus), a M. orvosok és természetvizsgálók Munkálataiban (IX. 1864. Elnöki megnyitó beszéde), A Honban (1867. 180. sz. Felhivás népnevelési egyletek alakítására), a Gyógyászatban (1868. Nemzetünk tudományos föladata), végre az Egyetemes M. Encyclopaediának is munkatársa volt.Kecskeméti Lapok 1872. 17–29. sz. (E. utolsó éveiből, Falk M.), 1891. 184. sz. (Karthausi kéziratai).Kertbeny Könyvészete (Fordítások). Bpest, 1876.Kisfaludy-Társ. Évlapjai I. 109. III. 109. Uj F. I. 15. VII. (Gyulai Pál emlékbeszéde.)Kiss Áron, M. Népiskolai Tanítás Tört. Bpest, 1881. 53. 65. l.Koszorú 1884. (Tolnai L.: E. mint regényiró.) 1885.Levelei: a herczegprimáshoz (Magyarország 1867. 141. sz.), egy képviselőhöz (M. Ujság 1868. 6. sz.), Kazinczyhoz, Pest, 1830. decz. 30. (Ellenőr 1878. 499. sz.), zay Károly báróhoz irt utolsó levele (Reform 1871. 45. sz.), b. E. J. leveleiből (Falk Miksa: Főv. Lapok 1871. 70.), Lónyay Gáborhoz 1848. ápr. 20. (U. ott, 1890. 198. sz.), Hon (1879. 278. sz. Szalay L. és E. levelezése), Falk Miksához 1865., 1867. (Falk, Apróságok egy nagy férfi életéből. Arad, 1891.)Magyarkák. Lipcse, 1845.magyar kir. miniszter,magyar kir. miniszter, a m. tud. akadémia igazgató s tiszt. tagja és elnöke s a Kisfaludy-társaságnak szintén elnöke, E. Ignácz báró főtárnokmester és báró Lilien Anna csillagkeresztes és palotahölgy fia, szül. 1813. szept. 3. Budán, hol alsóbb latin iskoláit végezte; bölcseleti s törvénytudományi leczkéket a pesti egyetemen hallgatott 1826-tól 1831-ig. Fejlődésére nagy hatást gyakorolt derék nevelője, Pruzsinszky József, a franczia felvilágosodás hive, ki tanítványában korán élénk érdeklődést ébresztett a politika s philosophia kérdései iránt, míg szoros barátsága Szalay Lászlóval irodalmi hajlamait táplálta. Jelen volt az 1832. országgyűlésen s azalatt Pozsonyban 1833-ban ügyvédi vizsgát tett. Már 1831-ben aljegyző lett Fejérmegyében, 1835-ben pedig a magyar udvari kanczelláriához ment, hol 1836-ban fogalmazónak neveztetett ki; végre 1837-ben az eperjesi kerületi tábla közbirája lett. Eddig tart közhivatalnoki pályája, míg később a pesti magányában fáradatlanul működő irót a nemzet közbizalma a cultus- és közoktatási tárcza átvételére szólítá föl. A szónok és iró kiképzésére, világirodalmi műveltségén kívül, nagy befolyással voltak többszöri utazásai a bel- és külföldön. 1836–37-ben beutazta Németországot, Svájczot, Hollandiát, Franczia- s Angolországot. Ez utazása előtt a m. tud. akadémia már 1835. szept. 14. levelező, 1839. nov. 23. tiszt. tagjáúl, 1855-ben másodelnökéül, 1870. jan. 17. elnökéül választotta. 1840-ig Sályon Borsodmegyében, atyja jószágán lakott és egészen az irodalomnak élt; az 1840. országgyűlés előtt Budára, majd állandóan Pestre tette át lakását. Irodalmi működése, különösen a Karthausi cz. regénye (1838–41.), feltünést keltettek és az ifjú iró nevét az irodalomban és a közéletben nagy tisztelettel kezdték emlegetni. 1838. nov. 25. a Kisfaludy-társaság is tagjának, 1847-ben és ujra 1860. máj. 24. elnökének választotta. Véleménye a fogházjavítás körül, e fontos tárgyban egész irodalmat teremtett, mely irodalomban a hallgató rendszer előnyeit senki sem fejtegeté szebben, jelesebbűl, tanúlságosabban, míg a magánrendszer pártolóinak élén Szemere Bertalan állott; az 1840. országgyűlés már egyik elsőrendű haladási kérdésül tűzte ki a börtönjavítás ügyét, s országos bizottmányt nevezett ki, melynek az ország legnagyobb státusférfiai között az ifjú E. is tagja lett. Az akadémia a Karthausi megjelenéskor (1839.) tiszteleti tagjává emelte a költőt. Költőibb nyelvet alig mutathat a magyar próza; megjelenése a külföldön is nagy figyelmet ébresztett, dicsérték a gazdag phantaziát, mely minden során nyilvánul. 1840-ben mint felsőházi tag, jelen volt az országgyűlésen, hol az ellenzék soraiba lépett, többnyire pártolva s jeles szónoklattal támogatva az alsóház hazafiúi igyekezeteit. Csak néha tért el pártja többségétől, mely esetekben a jövendő többnyire igazolá nézeteit. Igy a vallásügyben, mely végre is azon uton intéztetett el, melyet E. önálló s akkor különcznek tartott és gyanusított véleménye kijelölt. 1841-ben, midőn Széchenyi István gróf az akkor keletkezett Pesti Hirlap modorát oly nagy zajjal megtámadta, Kossuth védelmére E. irta a legszebb röpiratot Kelet népe és Pesti Hirlap cz. Az 1843. országgyűlésen ismét megjelent. Ekkor már egyik országos tekintélye volt a magyar ellenzéknek. Batthyányi Lajos és ő voltak a főrendi ellenzék vezetői. Midőn a Pesti Hirlap 1844 közepén a központosítás közlönyévé vált, Szalay Lászlónak E. lett egyik legmunkásabb, legtekintélyesebb dolgozótársa. Itt fejtegette s mutatta ki, európai szinvonalra emelkedve, hogy Magyarország regeneratiójára az egyetlen biztos rendszer a parlamentáris felelős kormányzat. Czikkei tudományos-rendszerű munkává dolgozva Reform cz. alatt (Lipcse, 1846. és Pest, 1868.) jelentek meg s ezeket részletes tárgyalások egészítették ki Teendőink czím alatt (P. Hirlap 1847.) Midőn a kormány az administratori rendszerrel lépett föl, mely szorosabb összetartásra inté az ellenzéket, E. egyike volt azoknak, kik az összetartás előidézésére mindent elkövettek, feledve minden bántalmat, mikkel még magán életét is elkeseríték az ellenzék másik töredékének némely szenvedélyes hatalmasai. Később a parlamenti kormány eszméjét az országos ellenzék programmjába is sikerült beiktattatnia. Az 1847-ben megnyitott pozsonyi országgyűlésre mint képviselő akart fölmenni, azonban Békésmegyében, hol birtokos volt, nem mutatkoztak kilátások, hogy meg fog választatni; visszalépett tehát és megelégedett azzal, hogy személye ellen szellemét küldeté föl az utasításokban. Hon maradt és csak az 1848. márcz. 3. kerületi ülés eseményei után ment föl Pozsonyba, midőn a dolgok alakulását már előre látta. Az első magyar felelős miniszterium megalakult és neki a vallás- és közoktatási ügyi tárcza jutott; aug. kezdetén (1848) előterjeszté törvényjavaslatát, mely az ellenzéki párt által megtámadtatott, a nélkül, hogy a nagy elvek közűl csak egyet is megvitattak volna. Nemes törekvései félreértettek; midőn tárczáját kötötte hozzá, a törvényjavaslat némi módosításokkal megmentetett. Ez esemény után azonban nem sok ideje maradt valami maradandót tenni. Ő mindenkor a kiegyenlítést pártolta a birodalmi kormánynyal szemközt; a dolgok azonban mindinkább forradalmi szint kezdettek ölteni. Ez események és a szept. 28. véres katasztrofa után, midőn Lamberg gróf a pesti hidon meggyilkoltatott, családjához utazott, mely akkor Bécsben volt és onnét utóbb Münchenbe ment, hol folytatta bölcseleit s történeti studiumait és kizárólag az irodalomnak élt. 1853-ban ismét hazatért, s budai villájában vonult meg s kiada németűl azt a munkáját, melyben Ausztria hatalmi állásának valódi biztosítékait tárgyalja. E könyvet sokan félreértették; némelyek vádat emeltek ellene, hogy művében hajlamot mutat az ország ősi jogaiból is sokat feláldozni s lényeges concessiókat tesz a birodalmi egység eszméjének. 1855-től fogva a m. tud. akadémiának és a Kisfaludy-társaságnak élt, melynek 1847 óta elnöke volt s melyet halottaiból föltámasztotta. 1861-ben élénk részt vett az ismét megnyilt viták terén. Buda városa országgyűlési képviselőjének választotta; máj. 17. mondotta a válaszfelirati vitában azt a nevezetes beszédét, mely országgyűlési beszédeink közt első emelkedett a magas politika szinvonalára, mert európai álláspontról határozta meg teendőinket. Ez országgyűlés siker nélkül szétoszolván, E. ujra visszatért az irodalomhoz és szónokolt a Kisfaludy-társaság elnöki székéből. (1862–65. beszédei Kisfaludy-Társ. Évlapjai I. II.) Mint Pest város képviselő-testületének tagja megjelent a közgyűléseken és szava mindig döntő súlylyal birt. Buzgó működésének sikerült a Kisfaludy-társaságot föléleszteni halottaiból. A provisorium évei alatt ismét az akadémia elnöki székéről szólott nemzetéhez, irányadólag mindig a haza kulturai, nemzeti és politikai érdekében, míg a közelgő kiegyenlítés előérzete, mely őt mint a közel jövő férfiát jelölte meg, ismét a publicistai térre szólítá. Még egyszer megszólalt a nemzetiségi kérdésben, s kihirdettetvén az 1865. országgyűlés, Politikai Hetilapot is alapított a felmerülendő, főleg a kiegyenlítési kérdések megvitatására. A kiegyenlítés nagy munkájában, melyet Deák felirataival készített elő s érlelt meg, Andrássyval és Lónyaíval főleg E. működött tényleg és közvetlenűl. Az új miniszteriumban ismét a vallás- és közoktatási tárczát vállalta el. Most a körülmények kedvezőbbek voltak eszméinek. A népiskolai közoktatás tárgyában hozott törvény soká fenmaradó emléke lesz E. eszméinek és munkásságának. A közép- és felső iskolák reformját is nagy mérvben megindította. A zsidók emancipatiójáról, mikor az nálunk még igen népszerűtlen eszme volt, irt a 40-es években; s midőn a törvényhozás ismét lehetővé vált 1867-ben, egyike az első törvényeknek a zsidók egyenjogúsítása volt. Létrehozta az izraelita congressust, hogy e felszabadított osztály saját kezébe vehesse egyházi és iskolai ügyeinek vezetését. A görög-keleti egyházat is a teljes önkormányzat terére vezette a szerb és román congressussal. S végre a legnagyobb horderejű kérdést, a katholikus autonomia kérdését is ő mozdította meg. Az 1870. budgetjének tárgyalásakor az ellenzék által ellene hetekig folytatott keserű és mérges zaklatások alatt végre összeroskadt (márcz. 5.). Karlsbadba ment üdülést keresni, de most siker nélkül, mert deczemberben a kimerültség ágyba dönté. Meghalt 1871. febr. 2. Pesten és holttestét Ercsiben a családi sirboltban helyezték el; nyughelyét obeliszk emlék jelöli. A m. tud. akadémiában 1872. febr. 2. Lónyay Menyhért gróf, a Kisfaludy-társaságban 1872. febr. 11. Gyulai Pál tartott fölötte emlékbeszédet.Magyarország és a Nagyvilág 1865–67. arczk. 1871. 7. sz. arczk. és kézirata hasonmásával, 9. sz. (Visszaemlékezések, Frankenburg Adolftól), 1872. 6. sz. arczk. (E. 23 éves korában), 1874. 6. sz. (E. szobrok), 1879. (Huszár A. és az E.-szobor). 1881.Meghalt 1871. febr. 2. PestenM. Helikon II. oszt. 2. köt. (dr. Ferenczy József.)M. Könyvészet 1886–91.M. Mágnások életr. és arczk. III. 1862.M. t. Akadémia Értesítője 1867. 1870–72. 1878–81.M. t. Akadémia Évkönyvei XIII. 1872. (Gróf Lónyai M. emlékbeszéde.)Müller Gyula Nagy Naptára 1856.Munkái:Nagybánya és Vidéke 1879. 6. sz.Nemzeti Nagy Képes Naptár 1872. arczk.Néptanítók Lapja 1876.Nőnevelés (1887. A nők E. és Keméyn regényeiben.)Nyitramegyei Közlöny (1892. 38. sz. E. 1849-ben.)Országgyűlési Arczképcsarnok 1867. arczk.Országgyűlési Emlékkönyv 1866.Országos Naptár 1867.Országos Tanáregylet Közlönye 1871. 211. l. (Hofer K.)Ország Tükre 1863.Ország Világ 1880. (Bánóczi J.)Pester Lloyd 1890. 32. sz.Pesti Napló 1871. 27–29. 283. (E. ifjuságából, Falk Miksától), 228. 229. sz. (Pulszky F.), 301. sz. 1872. 295. 297. és 1879. 81. sz. (Molnár Aladár), 120, 126. 1890. 11. sz. (Jakab Elek).Petőfi-Társaság Évlapjai 1877. (Bodnár Zs.)Petrik Könyvészete és Bibliogr.P. Hirlap 1884. 153. sz. (E. és az akadémia.)Pulszky F., Ábránd és Valóság II. 1888.Salamon Ferencz, Irod. Tanulmányok II. 1889.Századok 1868. 1871.szül. 1813. szept. 3. Budán,Toldy Ferencz, M. Nemzeti Irod. Története és Összegyűjtött Munkái IV. VI. VIII.Ujabbkori Ismeretek Tára III. 58.Ungarns Männer der zeit. Leipzig, 1863.Vasárnapi Ujság 1855. arczk. 1861. arczk. 1866. arczk. 1872. (Gyulai Pál Emlékbeszéde.) 9. 53. sz. (E. Karthausi-jának eredete), 1879. (E. siremléke Ercsiben.), 1888. 45. sz. (Pulszky F.: B. Eötvös és Trefort Ágost), 1890. 28. sz. (Szobra leleplezése a Svábhegyen).Vereby, Honpolgárok Könyve 1870.Verédy K., Paed. Encyclopaedia. Bpest, 1886. 175. l.Vutkovich, M. Irók Albuma. Pozsony, 1873.Wyatt, Hungarian Celebrities. London, 1871.Zala 1881.Zichy Antal, E. J. emléke. Bpest, 1878.Zichy Antal, Emlékbeszéd b. E. fölött. Bpest, 1888.Zilahy, M. Koszorusok Albuma. Pest, 1863. arczk.

tudósportál

A pesti tudományegyetemen bölcseletet és államtudományt tanult (1826–1831), Pozsonyban ügyvédi vizsgát tett (1833). Az MTA tagja (l.: 1835. szept. 14.; t.: 1839. nov. 23.; ig.: 1855. ápr. 19.).

könyvei